Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-22 / 44. szám

/"róüu\ _ 6^ÉPÜJSAG 1988. február 22. Küldöttközgyűlés a Szekszárdi Dózsánál A megye vezetése támogatásáról biztosította az új elnökséget Rég volt - szép volt Mindig kimagaslott a mezőnyből Kin. ig. szám: .J.At. .......- ­K ibocsájtó TSB: \(Jűü&2jtQ&k SéMtÉjft i Sportoló neve: _. -............... 1 d üo^nJLo______________ S teal év. hó, nap, hely: ' •ifeLjJL-i__ .......__Íss3ííüM............ L aterne: llXéuUlt*.-. %dí^nLai3f M nnkahelye: . tyi' - jsSt Anyja neve: ií/MU- > - v ... i. Crsz. Egyesülőt: tök ‘’porikor: LyémuáL. Min. ig. szára: , ...dékftk*.t~:~. P.H. t Í í ■Jt j; ! P­-dSi te .’V TSB elnök Fehér László minősítési könyve, amely a legkedvesebb emlékei közé tartozik. Harminchét esztendő egy ember éle­tében is sok-sok eseményt, sikert, örö­met, gyakorta pedig nehézségeket hozó napok, évek összességét jelenti. Egy sportegyesület népes kollektívája életé­ben ez a több mint három és fél évtized természetesen még többet jelent. Külö­nösen akkor, ha annak tevékenysége - nagyságrendjét és eredményességét te­kintve - az egész megye sportmozgal­mának meghatározójává válik. Az 1950-ben alapított Szekszárdi Dó­zsa SE a nagy egyesületté válás köze­pette tavalyig ezt a szerepet töltötte be megyénkben. A lila-fehér klub története 1987-ben sorsfordulójához érkezett. A több év alatt felhalmozódott adósságál­lomány tetőzése elkerülhetetlenné tette a szervezeti átalakítást. A sportágak megmentése, azok továbbvitele lépés- kényszert követelt a vezetéstől. Gondjaik megoldásában partnerekre találtak, az ő segítségükkel más városok gyakorlatától eltérően a szakosztályok megszüntetése nélkül sikerült kibújni a sportfinansziro- zási nehézségek szorításából. A Dózsából kivált négy szakosztály új keretek között révbe ért. Ezzel együtt a megye egyik legnagyobb, közel ezer ta­got számláló kiemelt egyesülete immár a múltté. A hogyan továbbról határozó döntések megfogalmazása a február 19-i küldöttközgyűlés feladatává vált. Éppen ezért a klub történetében soha nem tapasztalt várakozás előzte meg ezt az eseményt. A BM Művelődési Házban Illés Dezső társadalmi elnök köszöntötte az immár kétszakosztályosra csappant egyesület sportolóit, a meghívott vendé­gek között többek között Váradi Lászlót, a megyei pártbizottság titkárát, István Jó­zsefet, a megyei tanács elnökhelyettesét, és Adrián Zsigmondot, a BM Tolna Me­gyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét. Fonyódi György ügyvezető elnök be­számolója elején visszatekintett a Dózsa SE 37 éves történéseire, az alapítástól el­telt évtizedek eredményezte minőségi fejlődésre. Ezt követően az 1985 tava­szán választott elnökség nevében ter­jesztette elő az utóbbi három év munká­járól készített értékelést. Részletesen elemezte a hat szakosztály eredményeit, a tárgyi, személyi és anyagi feltételek tükrében értékelte a végzett sportszak­mai munkát. Szólt az egyesület vállalko­zói tevékenységéről, arról, hogy a vegyes profilú melléküzemágak jóvoltából tavaly már 1,6 millió forintos nyereséget reali­záltak. Taglalta a költségvetés tervezett és tényleges alakulását, azon belül a vál­lalatok támogatásának fokozatos csök­kenését hangsúlyozta. Kitért a létesítmé­nyek felújítást sürgető helyzetére, majd az elnökség és a különböző bizottságok munkáját minősítette.- Összsségében a szélsőségek elle­nére is sikeresnek ítélhetjük meg az el­múlt három évet. A valamikori kis rend­őr sportkör a nyolcvanas évek közepére Tolna megye legeredményesebb egye­sületévé vált. Sportolóink, sportvezetőink többsége becsülettel helytállt a hazai és nemzetközi küzdőtéren. A velünk szemben támasztott célkitűzések több­ségét teljesítettük. Csupán egy célt nem sikerült realizálni: A népgazdasági ne- he' zségek okozta finanszírozási gondo­kat nem tudtuk egyesületi kereteken be­lül áthidalni. Ez tette szükségessé az át­szervezést - foglalta össze véleményét az ügyvezető elnök. Az átszervezési folyamat befejeződött, a továbbiakban a Szekszárdi Dózsa egy labdarúgó- és egy önfinanszírozó csel­gáncsszakosztálynak lesz a gazdája. A közvélemény figyelme megyeszerte az 1969 óta második vonalban szereplő labdarúgócsapatra irányul. A felnőttgár­da az utóbbi években váltakozó sikerrel vette az akadályokat, az utánpótlás-csa­patok szereplése viszont azt bizonyítja, hogy jó úton járnak a kiválasztás, a felké­szülés területén. Ez utóbbi biztató, hiszen a jövőben sem lesz lehetőség a kész játé­kosok igazolására. Nevelni kell, nagyobb mértékben, mint amennyire a szakosz­tálynak szüksége van, hiszen a játékosok eladásából származó bevételekre még inkább szükség lesz. Különösen akkor, ha figyelembe vesz- szük a jelenleg meglévő 1,9 milliós adós­ságállományt. Ha a labdarúgók átérzik helyzetük fontosságát és mindent meg­tesznek a pályán és azon kívül is, akkor ősszel a huszadik bajnoki évadot is a Nemzeti Bajnokság második vonalában folytathatják. A jelölőbizottság elnöke, Tolnai Ferenc emelkedett ezután szólásra. Javaslatára a küldöttközgyűlés egyhangú szavazás­sal négyéves időtartamra tizenegy tagú elnökséget és háromtagú számvizsgáló bizottságot választott. Az új elnökség tag­jai: dr. Ferincz János, Gahó István, Hor­váth György, Kláb József, Papp József, Priger József, dr. Szajki László, Szili La­jos, Sziklai Attila, dr. Szűcs László, Varjas János. A számvizsgáló bizottság tagjai: Szilágyi Barnabásné, Nádori Gyula és Szebényi János. Ezután az egyesület el­nökévé Kláb Józsefet, elnökhelyettessé pedig Gahó Istvánt választotta meg a tag­ság. A megye vezetőinek hozzászólásai fe­lelősségteljes segíteni akarásról tanús­kodtak. István József, a megyei tanács vezetésének köszönetét tolmácsolta, majd a Dózsa SE 1950 óta betöltött fon­tos szerepéről szólt.- A gazdasági helyzet kényszerítő kö­rülményei nyolc-tíz év óta éreztetik hatá­sukat a klub háza táján. A távozó négy szakosztályból alakult új egyesületek tiszta lappal indultak. Az adóssághánya­dot itthagyták. Igazságtalanok lennénk, ha a város és a megye vezetése nem ven­né szárnyai alá a Dózsát, a meglévő adósság mielőbbi felszámolása érdeké­ben. Rendbe kell tenni a klub „szénáját”, s ez eltökélt szándékunk - mondotta. Váradi László köszönetét mondott a le­köszönt egyesületi vezetőknek. Leszö­gezte: a Dózsa SE helyzetét, gondjait nem lefjet azonosítani az ő munkájuk mi­nősítésével. Ismerve a megválasztott új elnökség tagjainak sportszeretetét, opti­mizmusának adott hangot a Dózsa SE jö­vőjét tekintve. A város és a megye vezetése leszö­gezte - mondotta hogy szükség van az NB ll-es szintű labdarúgásra Szekszár- don. Adrián Zsigmond, megyei rendőrfő­kapitány arról a hathatós segítségről szólt, melyet a BM Tolna Megyei Rendőr­főkapitánysága, mint a Dózsa egyik bá­zisszerve nyújtott a klubnak az elmúlt ti­zenegy év során. Miközben gratulált az új elnökségnek, további segítségnyújtásáról biztosította a közgyűlés tagságát. Felszólalása végén a BM Kiváló Társa­dalmi Munkáért kitüntetést nyújtott át Fo­nyódi György leköszönő ügyvezető el­nöknek.-fekete­Cika volt a beceneve, vagy másfél évti­zeden át Fehér Lászlónak, aki mindig ki­tűnt a mezőnyből magasságával és sportszerűségével. Tőle soha nem hal­lottak káromkodást, ocsmány beszédet. Nyugodt és sportszerű volt egész pálya­futása alatt. Vele beszélgettem az elmúlt évtizedekről.- Talán menjünk vissza gondolatban ötven évet. Mit is csináltál akkor?- A szekszárdi Garay Gimnázium tanu­lója voltam, ahol Bessenyei Gyula testne­velő igyekezett megszerettetni velem az atlétikát.- Sikerrel? Részben. Futóversenyeken az iskola legjobbjai közé számítottam.- Furcsa, hisz úgy ismerünk, hogy vi­szonylag lassú mozgású ember voltál.- Ez tévedés. Amikor elkezdtem a gim­názium csapatában focizni, sőt, amikor átigazoltam - mint gimnáziumi tanuló - a TSE csapatába, mindig center vol­tam.- Akkor hol „lassultál” le?- Jött a háború, majd egyéves fogság. Nem tudom, hogy történt, de elvesztet­tem a gyorsaságom.- Tehát akkor te még emlékszel a régi nagy focistákra, Dora Lacira, Lőwi Ban­dira, Gyüszü Zsigára, vagy Patakfalvira, Szélyesre, Oszterre, Szabópálra, vagy éppen Majorosra.- Hogyne emlékeznék, hisz mint diák nem múlott el egy edzés vagy mérkőzés, hogy ne lettem volna ott a nézők között. A felsoroltak közül Gyüszü Zsigával még játszottam is.- Akkor te ott voltál azon a bizonyos Fradi vendégjátékon is, amikor 10-1-re győztek Szekszárd ellen.- Igen. De annak már vagy ötvenkét- ötvenhárom éve.- És Molnár Jóskával is játszottál?- Igen, vagy két-három éven át, termé­szetesen a régi pályán. Nemcsak nagyon jó és sportszerű játékos volt, hanem ba­rátnak is kiváló. Amikor az OTSB titkár­ságvezetője lett, akkor sem feledkezett el rólunk, mindig kaptunk egykori játékos­társai tiszteletjegyet a jobb nemzetközi mérkőzésekre a Népstadionba.- Visszatérve: a Garay Gimnázium csapatában kezdtél?- Igen, sőt 1938-ban, tehát ötven éve az országos középiskolai bajnokságon elég jó helyezést értünk el. Ezt követően igazoltak át a TSE-be. Azt talán monda­nom sem kell, hogy nem kerültem mind­járt a csapatba, hisz ott olyanok játszot­tak, mint Mihók, Gyüszü, Sárosi, Benau, Darnai, Mezei, Piskor, Korsós, Paalik.- Akkor milyen poszton játszottál?- Mint már említettem center voltam, csak a háború utáni években lettem cen­terhalf, majd ahogyan ezt ma mondják, középhátvéd.- Fogság után mennyi idő telt el, míg ismét focizni kezdtél?- Megérkezésemet követő másnap már felkeresett Koncz bácsi, aki a Törek­vésbe hívott. Akkor a következőkkel ját­szottam együtt: Gánczer, Keresztes, Nagy, Cziráki, Vígh, Lichner, Zsoldos, Sárosi, Mihók, Révész, Csik. A régi sport­telep déli részén volt az öltöző, az idő­sebb szekszárdiak még jól emlékeznek rá. Nekem nagy gondot jelentett a cipő. Amikor végre kaptam megfelelőt a lá­bamra, megfogadtam, úgy eldugom, hogy azt senki más ne tudja használni. Aztán kiderült, nem kell eldugnom, az másnak nem jó.- Hányas cipőt használtál?- 46-osat.- Így már értem, de mondj valamit az első bajnoki idényről. Megvan még az érmem is, az 1946-47-es évadban a délnyugati baj­nokságban elsők lettünk. A döntő mérkő­zést Mecsekszabolcson játszottuk, és én két gólt lőttem. A harmadik gól úgy esett, hogy a Bányász-csapat kapusa mérgé­ben a saját kapujába dobta a labdát, így nyertünk 3-0-ra. Ez az érem a legkedve­sebb emlékeim közé tartozik.- Aztán jött a MASE, mely az Építők elődje volt.- Igen, sőt arra is jól emlékszem, te ke­restél fel és agitáltál, hogy menjek át a MASE csapatába. Utólag visszagondolva jól jártam, mert nemcsak jó szellemű és kitűnő együttes alakult ki, hanem olyan szurkológárdánk volt, melyre ma is örömmel emlékszem. De van is erről né­hány képem. Talán felsorolom kik van­nak rajta: Ellermann, Lépő, Balogh II., Le­helvári, Zsoldos, Baka, Balogh I., Vígh, Mazolai, Frey, Diófási.- Volt valaha példaképed?- Igen. Méghozzá Szekszárdról, Mihók Misi. Az ő játékmodorát igyekeztem át­venni, mert soha nem voltam és ma sem vagyok az erőfutball híve. Én mindig a látványos és szép játékot szerettem. Szerintem nem kell ész, csak jó erőnlét ahhoz, hogy valaki az ellenfelét labdával együtt felrúgja.- Hány évig játszottál?- Tizenhat éven át, de ez alatt kiállítva soha nem lettem, sőt a játékvezetőkkel sem vitatkoztam soha. Nem is volt prob­lémám.- Manapság jársz mérkőzésekre?- Nem. És ennek elsősorban az az oka, hogy nincs kötődés. Úgy érzem, két ide­gen csapat van a pályán és játszik egy­más ellen. Amikor a tévében nézem a közvetítéseket, arra kell gondolnom, ha ilyen színvonalon van az NB I., vajon milyen lehet az NB II. és lejjebb.- Az egykori ellenfelek közül kikre emlékszel ennyi év elteltével?- Nagyon sokra gondolok ma is szere­tettel. Például Simontornyáról Ferenczi- re, a Baumokra, Sebestyénekre, Paksról Vidára, Somodira, Tolnából Szélesre, Bi­zonyra, Joószra, Nagyra, a két Linkre, Werlingre, Széthre, Schmidtre, Báta- székből Szabóra, Kalászra, Huraira, Lid- lofra, Aradira, Bonyhádból Losonczira, Szabóra, Schwábra, Nagymányokból Wéberre, Fazekasra, Dormányra, Dom­bóvárból Bánhelyire, G. Kissre, Viczére, Galambosra, Dunaföldvárból Szederre, Gazsóra, Fogarasira, Szigetire. Ezzel párhuzamosan megjelenik előttem a régi Duna-parti „skatulya" pálya, amikor öt- percenként állt a játék, mert a labdát a Dunából kellett kihalászni.- De a szekszárdiak se maradjanak ki.- Természetes, közülük elsősorban Dósait és Hetesit kell említeni, vagy Pótát, Palástit, Farkast, Benácsot, Hóhmannt, Csert, Simont, Rohit, Bosnyákot.- Voltak „kedvenc” játékvezetőid?- Mivel soha nem volt összetűzésem, nézeteltérésem a játékvezetőkkel, vala­mennyit a maga módján szerettem, de különösen szívesen emlékezem a dom­bóvári Völgyesire, Vindicsre, a tolnai Li­getire és Streerre, a simontornyai Du­dásra, a bátaszéki Pethőre.- Kaptál valaha pénzt, vagy egyéb el­lenértéket a tizenhat év alatt?- Amikor korán sötétedett az őszi hó­napokban, azt megengedték, hogy a munkahelyemről egy órával korábban elmehessek. Ez volt az egész „jutalom", illetve egyszer pénzt is kaptam, szerepel­tünk a totó pótmérkőzésén és ha jól em­lékszem 30 vagy 40 forint ütötte a mar­kunkat.- Gondolom, azok a nagy „derbik”, a városi rangadók megmaradtak emléke­zetedben.- Azokat nem is lehet elfelejteni. Egy Építők-Dózsa, vagy egy Dózsa-Petőfi mérkőzésen 3-3500 néző volt. Azt talán hozzá kell tenni, mivel a mai fiatalok nem tudhatják, hogy ezek nem NB ll-es vagy NB lll-as, hanem megyebajnoki mérkő­zések voltak. Ma mosolygok, amikor hal­lom, hogy az NB ll-es mérkőzésen 5-600 néző van.- Ahogy elnézem, még a korábbi megszokott tempódból is engedtél vala­mit. Baj van az egészséggel?- Nincs. Elég jól vagyok, csak hát fáj­nak a lábaim, így lassabban járok. Hiába, eljár az idő, na meg a háború, majd a fog­ság is érezteti hatását.- Kívánom, hogy tíz év múlva ilyen egészségben találkozzunk, mert ha ez teljesül, akkor még nekem is van esé­lyem, hogy ismét felelevenítsük a múl­Harmincöt éve ők képviselték az Építők színeit: álló sor balról jobbra: Werner, Vigh, Fehér, Kiss L., Zsoldos, Krausz, Mihók. Alsó sor: Nagy, Greilich, Pruzsina, Gyetvai.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents