Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-22 / 44. szám

1988. február 22. “népújság 3 Bős-Nagymaros Az építkezés idei programja A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésénél a magyar fél a múlt évben fel­használt 4,5 milliárddal szemben 5,6 mil­liárd forintot költ az idei programban elő­irányzott feladatok teljesítésére. Megköze­lítően negyven hazai vállalat és intézmény, valamint több jelentős osztrák és jugoszláv partner vesz részt a magyar félre háruló munkálatokban. Dunakilitinél olyan ütem­ben építik a duzzasztómüvet, hogy 1989 végére minden munkát befejezzenek, és a csehszlovák oldalon bevezethessék a Du­na vizét a 25 kilométer hosszú üzemvízcsa­tornába és ennek révén a bősi 720 mega­wattos erőmű első gépegysége 1990-ben megkezdhesse az áramtermelést Ennek megfelelően az idén a duzzasztómű beto­nozási munkáit az év végére befejezik, el­készítik a hajózsilip és az alsó, valamint a felső hajóvárakozó-tér nagy részét. Dunakiliti térségében folytatják a tározó menti és a csehszlovák üzemviteli csator­nához kapcsolódó jobb parti töltés építé­sét. A Szigetközben a Duna mellékágainak rendezésével olyan vízpótló rendszert ala­kítanak ki, amely lehetővé teszi, hogy eb­ben a térségben állandóan szinten tartsák a talajvizet és megszüntessék ennek szél­sőséges ingadozásait. A tervek szerint e hálózatnak több mint fele készül el az év vé­gére, s 1990 elejére befejeződik a munka. Nagymarosnál az a legfontosabb idei feladat, hogy a folyó medrében elkészítsék a vízlépcső munkagödrét határoló körtöl­tést, s e munkaterületet az év utolsó negye­dében átadják az osztrák építőknek. Ezzel egyidejűleg kell befejezni a folyó ideiglenes medrének kotrását, s a készenléti és felvo­nulási lakótelep megfelelő kiépítésével elő kell készíteni az osztrák építők fogadását, elhelyezését is. Ezenkívül a leendő vízlép­csőtől megduzzadó mederszakaszokon folytatják a töltések megerősítését, szivár­gócsatornák és szivattyútelepek építését. A nagymarosi vízlépcső építési fővállal­kozója az Osztrák Dunai Erőművek szerve­zésében a korábban ütemezettnél 15 hó­nappal hamarabb, 1992 áprilisára készül el az első gépegység. A határidő előtti üzembe helyezés azonban a Duna mindkét oldalán szükségessé teszi, hogy Szap és Nagymaros között a magyar-csehszlovák államközi szerződésben tervezettnél gyor­sabban végezzék el az előirányzott gáterő- sitési és egyéb védelmi munkálatokat. Ma­gyar kérésre a csehszlovák fél - az előze­tes jelzések szerint - hajlandó közremű­ködni a munka meggyorsításában. Istállóból tornaterem, avagy belenyugodtak a patthelyzetbe Bétán? A tanácsnak erre egy fillérje sincs Azt, hogy szükség van a 2300 lelket számláló községben a tornateremre, senki nem vonja kétségbe. Többször megtárgyalták ezt tanácsülésen, vb-ülésen és a falugyűlé­seken is rendszeresen felvetődik a kérés a lakosság részéről. Érthető és nem szorul különösebb magyarázatra, miért kívánják a helybeliek azt, ami a városokban, jobb adottságú településeken már természetes feltétele az ifjúság és a lakosság egészsé­ges életmódjának, sportolásának és szórakozásának. Nem véletlen az sem, hogy nap­jainkban a községek településpolitikáját, fejlesztését figyelve azt látjuk, hogy az inf­rastruktúra kiépítése mellett a kevés pénzből sok helyütt éppen a tornaterem építésére áldoznak. Ilyen megfontolásból került a megyei tanács céltámogatási rendszerének körébe olyan feltétellel, hogy a helyi erők, pénzügyi lehetőség és társadalmi munka arányában segítik központi eszközzel az egyébként megvalósíthatatlan beruházáso­kat. Nos, az első bökkenő éppen ez, hiszen Sükösdi Ferenc tanácselnök úgy tájékozta­tott bennünket, hogy az idén fejlesztésre fordítható 1 millió 103 ezer forintból elsősor­ban a szemétlerakóhely helykijelölését, terveztetését, járdaépítéseket és a gázhálózat továbbépítését, bővítését kell megvalósítaniuk, tornateremre nem futja. Jövőre pedig a lehetőségük a mostanihoz hasonló lesz. A lakossági hozzájárulásra ugyanakkor nem számíthatnak olyan mértékben, mint mondjuk a kaposszekcsői tornaterem építésénél az ottaniak tehették. Az iskola bővítésénél bebizonyosodott ugyanis, hogy a tervezettnél kevesebb, 100 ezer forint gyűlt össze és a társadalmi munka aránya sem volt különösen magas. Igaz, hozzá kell tenni, hogy a településen régóta folyik a gázhálózat kiépítése, ma már 80 százalékban a korszerű fűtést alkalmazzák a lakásokban. Ez pedig induláskor 10 ezer ma már 15 ezer forint családonkénti részesedést jelent. Ammóniával szennyezett az épület Mindezek ellenére a keresés megindult: hova kerüljön a sportlétesítmény? Az egyik variáció szerint az iskola udvarához kapcsolódóan a szomszédos kert egy részének használatba vételével közel ötszáz négyzetméternyi szabad területen emelhették vol­na az építményt. Ám a kert tulajdonosa nem járult hozzá birtoka egy darabjának eladá­sához, a tanács pedig a személyi jogot sérthetetlennek tartva nem próbálkozott to­vább. Azzal együtt, hogy a helyi tanácsrendelet értelmében meghatározott minimális teleknagyságot meghaladta volna a „megcsonkított terület”. Közösségi érdekről lévén szó, a kisajátításnak pedig nem lett volna akadálya, a jogszabály megfelelő kártérítés mellett ezt lehetővé teszi... Igen ám, de ehhez is pénz szükségeltetik, és bár a tavalyi évben 100 ezer forintot félretettek e célra, idén nem nagyon kardoskodtak, hogy ezzel a jog biztosította lehetőséggel éljenek. Ezért jött jókor a községben működő November 7. Termelőszövetkezet felajánlása: a funkció nélkül maradt, megüresedett bikaistállót átadnák hasznosításra. A körülbelül 12x25 méteres helyiség, istálló és a hozzá kapcsolódó pajta előkészítését, a padozat cseréjét - amilyen mélyen a trágya beivódott, a föld kitermelését - a szövetkezet ingyen vállalná, a vakolat leverését a KISZ-esek végeznék el. Az átalakításba termé­szetesen a tanácsnak is be kellene szállnia, de jóval kisebb költséggel, mint egy új építkezés esetén. Az ember első megrökönyödését a kényszermegoldás hallatán a Köjál vizsgálata támasztotta alá. Dr. Szemes Ferenc főorvos megerősítette a jegyzőkönyvben szereplő tényeket, nevezetesen, hogy az épület ammóniával olyannyira szennyezett, hogy a va­kolat leverésével sem lehet megnyugtatóan rendezni az ügyet. A kedélyek megnyugta­tására február harmadik hetében még egy szemlét tartanak ugyan, ez azonban nem változtathat a mai helyzeten. A sérthetetlen „szentély” A megoldásokat tovább kutatva, egy már meglévő intézmény többes haszosítása kínálkozna, mint arra a helyi közigazgatás vezetői is gondoltak korábban. A 400 fő be­fogadóképességű, városi művelődési házakkal is vetekedő nagyterem. A tágas helyi­ség eddig is otthont adott az általános iskolások testnevelésóráinak a hideg időben. Igen ám, de miután 1970-ben a korábbi kultúrházat az áfésznek adta el a tanács, ma ABC-áruházként a lakosság testi és nem szellemi gyarapodását szolgálja, a terme­lőszövetkezet pedig több, mint ötmillió forintos költséggel, 1 millió helyi támogatással emelte a mai impozáns művelődési intézményt. A benne működő mozi, ifjúsági klub és könyvtár fenntartásáról is a téesz gondoskodik, így érthetően a tulajdonos jogán dönt­het.- Azt szeretnénk, hogy kultúra és ne kosz ragadjon az emberekre, ha a művelődési házba jönnek - összegzi véleményét Fülöp László tsz-elnök. - Azt ugyan csak erő­szakkal mondhatnám, hogy így kihasznált a nagyterem, de amikor megengedtük a labdajátékot, egy-egy rendezvény előtt újra kellett meszelni a falakat. Más megoldást kell találni, és ez nem biztos, hogy csak a bátaiakon múlik. Talán mégis...? Mert a „szent” hely sérthetetlensége, tisztasága talán egy jól elhelye­zett védőhálóval megőrizhető, s meglehet, az itt tornászó gyerekeket, szüleiket is könynyebben lehet egy-egy kulturális programra elcsalni ezután. Mennyi áldozat várható el? Minden felvetés után kérdőjel... A lakosság igényli a tornatermet, de áldozatot nem­igen vállal érte - vagy ki tudja, a konkrét választ még senki nem kérte. Másrészt elvár­ható-e azoktól az emberektől, hogy ilyesmire áldozzanak, akik tizenötezerrel szállnak be a gázprogramba, nagyobb gondjuk az út, járda állaga és ha munkát ajánlanak, in­kább a szeméttelep építésére teszik. (Jóllehet ellenpélda is hozható, Bölcskén például a vizműhálózat kiépítésével párhuzamosan „mertek” az ott élőkre támaszkodni, bele­vágni a tornaterem építésébe.) De a lényeg azt hiszem inkább az, hogy meddig lehet a lakossági tehertételekben elmenni, mikor következik el az az idő, amikor nem kell „má­sodrendű állampolgárnak” érezni magukat a falun élőknek, kevesebb áldozattal tudják élvezni a modern kor áldásait. A leleményességet, jó szándékot mutatja, de mégis szomorú dolog, hogy egy istálló ilyesfajta hasznosításán kell töprengeni és szinte az egyetlen reális lehetőséget jelent­heti egy községi beruházásnál. A szegénység szüli mindenkor a legképtelenebbnek tűnő ötleteket, de ami paradoxonnak tűnhet, éppen ezt hiányoltam Bátán. Mintha egy kizárólagos központi forrásban bizakodnának, vagy utolsó lehetőségként a termelő- szövetkezet fél lábába kapaszkodnának. Mert a másik már „foglalt”... TAKÁCS ZSUZSA Félévkor szigorúbbak a pedagógusok Miről tudat az értesítő? Gondok dióhéjban- Még jó, hogy karácsony előbb van, minta bizonyitványosztás, különben nem kaptam volna meg a számítógépet. Fizi­kából „megvágtak” és oroszból is épp hogy átcsúsztam - mondta ismerőseim hetedikes fia a minap, amikor első félévi eredményeiről kérdezősködtem.- Ciki, de év végére majd kijavítom - fűzte hozzá, aztán visszatette a fülére a fejhallgatót és adott egy kis „kakaót” a magnónak. Édesanyjától tudom, hogy még négyen voltak az osztályban, akik elégtelent vittek haza. Egyikük három tantárgyból is. * Megyénk általános és középiskolái­ban több ezer diák kapta meg a közel­múltban az ellenőrzőjét, benne az első félévi jegyekkel. Hogy közülük hányán kaptak jelest, s hányán elégtelent, arról nincs összesítés. Póla Károly, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője elmondta, évek óta nem kérnek ilyen sta­tisztikát. Az iskolák azonban ettől függet­lenül elkészítik a maguk kimutatásait. Buktatós tárgy lett a történelem Mészáros Lászlót, a gerjeni általános iskola igazgatóját számítógépes adatla­pok között találtuk, a számoszlopok, gra­fikonok éppen a különböző osztályok, tantárgyak, jegyek megoszlását, átlagát szemléltették.- Iskolánk tanulmányi átlaga 3,08, a készségtárgyakkal együtt 3,61 - mondta. - A leggyengébb eredményt történelem­ből érték el a tanulóink (2,71), ezt a fizika követi 2,84, a földrajz 2,85, majd a mate­matika 2,95 átlaggal. A magyar, a kémia, az orosz, a környezetismeret és a bioló­gia már 3 egész felettiek, a legjobb az irodalom 3,49-dal. Ezen belül az alsó ta­gozatban magasabbak az átlagok, má­sodikban 4,15. A 168 tanuló közül 18 bukott meg egy vagy több tantárgyból, ez tavalyhoz ké­pest javulást jelent. Kitűnő értesítőt 13-an kaptak. A „buktató osztály” egyébként a hatodik, valószínűleg a fizika és a földrajz belépése miatt. De komoly tényező a családi háttér is, bukott tanulóink szinte mindegyike benne van a veszélyeztetet­tek dossziéjában. Alsóban a környezetis­merettel voltak gondok, de most már jobb a felszereltségünk. Mi lehetne az oka, hogy a történelem és a földrajz ilyen ne­hezen mennek? Valószínűleg az, hogy nem eléggé tudnak olvasni a gyerekek, nem értik meg a szöveget, s így nem lát­ják az összefüggéseket sem. Azok a tár­gyak bizonyulnak legnehezebbnek, amelyeket tanulni kell. Ez kiderült abból is, hogy sok a kettes és kevés az ötös szorgalmú diák, s magatartásból sem adunk példást tömegesen. Egyébként ilyenkor szigorúbbak, év végén jobb szí- vűek, liberálisabbak vagyunk. A tanulóink is összeszedik magukat, a szülök is látják, mit produkált a gyere­kük, tudják, mit kérjenek számon jobban. A nevelőink közül pedig tantárgygazdák figyelik, segítik a lemaradókat. Sajnos, a képesített pedagógus nem elég, az osz­tálylétszámok viszont kedvezőek. A nyol­cadikosok például tizenhármán vannak az idén, velük egyénileg lehet foglalkozni. Továbbtanulók? Évek óta minden végző­sünk jelentkezik valamilyen középfokú intézménybe, többen a tolnai és a kalo­csai gimnáziumba, a paksi műszaki szakközépiskolában is van növendé­künk. A visszajelzések szerint tartják az itt elért átlagukat, szeretik őket. Kollé­gáim között is több olyan van, aki nálunk végzett. A matematikatagozat javítja az átlagot A megyeszékhely négyes számú álta­lános iskolája a gerjenihez képest ma­mutintézmény, idén 1075 tanuló jár ide. Faludi János igazgató százalékokat so­rol: matematikából a hatodik-hetedik osztályosok 5-6 százaléka bukott, fiziká­ból hasonló az arány és ez évek óta jel­lemző, de az új tanterv bevezetése óta a fizika bizonyul a legnehezebb tárgynak. A fenti adatok kevésbé szépek, ha hozzá­tesszük, hogy az „A” osztályok matemati­katagozatosok, tehát azokban eleve nincs bukás. Az orosszal minél maga­sabb osztályról van szó, annál több a gond, mert azok a gyerekek, akik szak­munkásképzőbe készülnek, leállnak a tanulásával. A hetedikeseknek most 7,4 százaléka nem teljesített elégségesen. Feltűnően magas a történelemből bukot­tak aránya, eddig 1 százalék alatt volt a számuk, most 2,9 százalékra emelkedett. A földrajz is nehéznek bizonyul, a tanulók 3,4 százaléka elégtelent kapott. Az igazgató szerint ezek a számok év végére jelentősen alacsonyabbak lesz­nek. Addigra az újonnan belépett tár­gyakkal megbarátkoznak a gyerekek, s a félévi értesítő figyelmezteti is őket, meg a szüleiket a nagyobb odafigyelésre. Nincs is baj az itt végzett nyolcadikosokkal, év­tizedek óta szinte egytöl-egyig továbbta­nulnak, nem rontják le az itt kapott jegyei­ket, megállják a helyüket. * Szép lenne ezekkel a gondolatokkal itt befejezni az írást, s azt az ezernyi feszítő problémát, ami e számok mögött van nem is lehet néhány sorba belezsúfolni. De elhallgatni sem szabad, hogy az okta­tás jelenlegi, nem éppen rózsás helyze­téért sokakat terhel a felelősség, fent is lent is. Hiszen a tankönyvek nyelvezete, szövege gyakran megemészthetetlen, a bennük szereplő tények ma már idejét múltak, s szöges ellentétben állnak mindazzal, amit a gyerekek a televízió­ban, újságokban látnak, a rádióban vagy éppen a szüleiktől hallanak. Ahol negy­venkét diák szorong egy osztályban, ott nem könnyű differenciálni. Az egyes év­folyamok tananyaga még mindig nem épül igazán egymásra, s szakadék tá­tong az alsó és felső tagozatos, később az általános és a középiskolás követel­ményszint között. Az általános iskola je­len feltételei mellett képtelen betölteni alapozó iskola szerepét. CSER ILDIKÓ Akik várnak... Meg nem is olyan régen, ha anyagi gondjaink összegyűltek és a hullámok a fejünk fölött összecsaptak, gyakran elhangzott sokunk szájából: „Bezzeg, ha maszek lennék, nem lenne egy szál gondom sem!" Valahogy így szólt a fo­hász. Azt, hogy mire vágyakoznak az emberek mostanában, nem igazán tu­dom, de több mint valószínű, a ma­szekvilágnak most is helye van benne. Ezért meglátogattam e világ egy kis ré­szét - magán kisiparosokat, kiskeres­kedőket a dinamikusan fejlődő Paks városában. Beszélgettünk som min­denről és megtudtam, hogy ma egy közepes képességű és tehetségű üz­letembernek nagy erőfeszítéssel kell dolgoznia a fennmaradásért, a tisztes­séges megélhetésért. Növekvő gon­dokkal küzdenek ők is, de vállalják a fáradságot és jobb munkára törek­szenek. Megtudtam azt is, hogy van­nak, akik sírnak és mégis jól élnek, és olyanok is, akik huncutul somolyog­nak. Azt, hogy e két kategóriában ki hová tartozik, teljes biztonsággal ne­héz volna megállapítani, mert az érin­tettek közül senki sem beszél önma­gáról, csak a másikat sorolja be vala­melyik típusba. Egy részük mindunta­lan a vetélytárs gyanús szerencséjéről beszél, de gondosan ügyel, hogy el ne szólja magát a szerencse elérésének konkrét módjáról. Pedig hát nem a sa­ját megoldásairól van szó. Úgy tűnik, mintha attól félne, hogy megtudok né­hány szakmai titkot, s ne adj isten azo­kat néhány üzlet meglátogatása után összegzem, rendszerezem, s ezáltal olyan ismeretekre teszek szert, amely- lyej én is közéjük állhatok. Érdeklődésemet - és ellenszenve­met - leginkább azok keltették fel, akik csak somolyogtak, akik magukról és a másikról sem jót, sem rosszat nem mondtak. Amit megtudhattam róluk az csupán annyi, hogy stratégiájuk: a ki­várás. Most inkább szüneteltetik az ipart, tartalékolnak - anyagi helyze­tük módot ad rá - nehogy az új adó­zási rendszer és az előre nem látható változások végzetes csapással sújt­sák őket. Most kivárnak, amíg a felhők átvonulnak, s aztán ha nem „áztak meg”, bizonyára sietve állnak ki a nap­sütésbe, mondván: „Újból a lakosság önzetlen szolgálatában állunk”. Mert­hogy lesz napsütés, ők is jól tudják, de most csak somolyognak és - várnak. TÓTH JÁNOS A végén már úgy éreztem, hogy a legjobban engem bosszant, izgat az ügy. Valahogy mindenki elfogadta és pattnak kiáltotta ki a talán megment­hető helyzetet, mintha „isteni beavat­kozásra” várnának Bátán. A deus ex machina azonban elmarad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents