Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-22 / 44. szám

Vasárnap reggel ...és ahol a Kapos-Koppány Csípős, hideg a vasárnap reggel. A legutóbbi napok tavaszi hangulatára most rátelepedett a tél. Mondják, még időben van. A megyeszékhely még alig ébred. A városközpontban sárgán villog­nak a közlekedési lámpák. Kutya és a benzinkút Érdekes volna megtudni, hogy egy magát fajtisztának tekintő kutya - német juhász - mi okból hagyja el gazdáját és miért szegődik szótlanul éppen egy ben­zinkút, nevezetesen a szekszárdi újváro­si töltőállomás dolgozóihoz. Milyen titok­zatos jele ez a hűségnek? Milyen külde­tés? Ezt nem fejtették meg a benzinkuta­sok sem.- Három héttel ezelőtt állt be hozzánk - mondja Beck Ferenc, miközben a vissza­járó pénzt számolja. Azt sem tudjuk ho­gyan szólítsuk. Füttyentünk neki és kész. Simulékony jószág. Nem tudom mit csi­nálna, ha fegyveres vevő érkezne... Ma éjszaka volt szépen forgalom. Én már ti­zenkilenc éve vagyok itt a kútnál, meg­szoktam az éjszakázást. A hideg nem be­folyásolta a vásárlást. A diszkósaink megjöttek. Most 5 óra 50 perc, mindjárt érkezik a váltásom. Ezen a héten éjsza­kás voltam, ha hazamegyek pihenek egyet, aztán otthon kezdek valami vasár­napi munkát. Piros jelek a rendelkezőasztalon Ahol a Kapos befogadja a Koppány vi­zét is, háromszög rajzolható a térképen. Táviratos véradó voltam - Nagy Lászlóné A legközelebbi lakott helyek: Keszőhi- degkút, Majsapuszta, Szárazd. Nincs még hét óra, amikor tehervonat halad át Keszőhidegkút-Gyönk vasútállomáson. Farkas Ferenc szolgálattevő és G. Nagy László váltókezelő szabályosan - két ol­dalról figyelve - fogadják a szerelvényt, majd az irodába vonulnak, ahol a rendel­kezőasztal piros jeleiből kiolvasható, hogy két állomás között merre mozog a vonat.- A 83 211 -es 48-kor áthaladt - jelen­tette Farkas Ferenc a pécsi menetirányf- tónak, ahol összefogják a forgalmi szol­gálattevők munkáját. Még van egy óra a szolgálatomból és mehetek. Gyünkön la­kunk a családommal. Két lányom van. A nagyobbik szintén a vasúton dolgozik, ő most két állomással tovább van éppen szolgálatban Tolnanémediben. A felesé­gem postahivatalt kapott Gyönkön és úgy kerültünk ide. Dombóváron kezdtem a vasutasmunkát és utána lettem itt Hi- degkúton szolgálattevő. Ez az állomás egyik faluban sincs, így a személyi forga­lom nem nagy, a vonatok inkább áthalad­nak, de ezek is adnak munkát.- Figyelni kell mindenre - szólal meg az éjszakai ügyeletestárs G. Nagy László. A váltók és műszaki berendezések meg­hibásodása súlyos károkat okozhat, ha nem vesszük észre Időben. Mindig azzal kell kezdeni a műszakot, hogy az állo­mást bejárjuk. Mindent jegyzünk naplók­ban. A vasárnapom gyorsan elmegy, mert megetetem az állatokat, reggelizek és alszom egyet. Akkor már mindjárt dél­után van. Itt lakom az állomáson, nem kell ingáznom. Vetetkezzünk? Iszkádi István és felesége Aranyat a véremért A Nap már megindult vasárnapi útján és Szárazd lakói is mozgolódnak. Az autóbusz-megállóban egy idősebb asszony lép ki:- Igaz, hogy maga fényképezett? - kérdi felháborodottan, majd zavartalanul folytatja: régiségeket keres? Mire kiván­csi? Itt a faluban nem vagyunk sokan, ta­lán kétszázan. Kérem, én hét gyereket neveltem föl. El tudja maga képzelni, hogy mit jelent 25 tehenet gondozni, etet­ni, fejni. Valamikor a gyönki Petőfi Tsz- ben dolgoztam, aztán átmentem a vasút­hoz takarítani. Táviratos véradó voltam 25 évig. Segítettem a baleseteseken, ter­heseken, mikor kinek kellett a vér. Kap­tam is ezüst-, meg bronzjelvényt és okle­veleket is, de aranyat még nem adtak a véremért. Nem tudja kinél kellene emiatt érdeklődni? Most a lányomhoz megyek Gyönkre. Julianna és még nem köszön­töttem meg... Engem Nagy Lászlónénak hívnak. A herceg villanyt is akart Majsapusztán az utcai kútról, két kan­nával visz vizet vasárnap kezdéshez egy idős férfi. Az egyik udvarban, fiatal asz- szony fát hasogat:- így kezdődik a napom, be kell fűteni, a férjem már dolgozni ment, kerüljön bel­jebb - mutat a bejárathoz Kulman István- né, közben lerakja a vágott hasábokat. A két és fél éves Péter éppen kimászik az ágyból, előhozza az éjjeliedényt és tró­nolni kezd. A cumit kidobja a szájából, míg fényképezkedik, aztán figyeli anyja beszédét és a kis rádiót.- Négy éve lakunk itt - kezdi Kulman Istvánné. - Úgy gondoltuk a férjemmel, hogy külön jobb lesz. Próbáltunk édes­anyámmal és anyósommal is élni... Itt hárman vagyunk. Most szerelt le a kato­naságtól a férjem. Eddig nagyon nehe­zen jöttem ki az 1300 forintos gyermek- gondozási segélyből. Talán kicsit köny- nyebb lesz, ha ketten is keresünk. Igaz nem merünk tervezni, mert semmi nem úgy sikeredett, ahogy elképzeltük. Házat szeretnénk venni Regölyben, az óvoda és iskola miatt. Jaj! Ne nézzen körbe, még nem takarítottam, igazán korán van. A gyereket felöltöztetem, rendet rakok, főzöm az ebédet: csontleves lesz és rán­tott hús burgonyával. Kulmanék közvetlen szomszédai Isz­kádi István és felesége. Valamikori cse­lédház ad most otthont a fiatal és az idős házaspárnak, akik nem rokonok, de a közös fedél törvénye szerint megosztják gondjaikat hétköznap és vasárnap egy­aránt, ha úgy hozza a sors. (Folytatás a 2. oldalon.) Shultz Moszkvában tárgyal George Shultz, az Egyesült Államok külügyminisztere, a korábbi megállapo­dásoknak megfelelően, vasárnap Moszkvába érkezett, és megkezdte tár­gyalásait Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel. Shultz kíséretében van Colin Powell, az amerikai elnök biz­tonsági főtanácsadója. A tárgyalócsoportok ülésének kezdete előtt a két külügyminiszter rövid megbe­szélést tartott és jegyzéket cserélt ki a halászat kérdéseiről. Arról a szovjet­amerikai megállapodásról van szó, amelynek értelmében az amerikai halá­szoknak ezután joguk lesz a távol-keleti tengerek szovjet gazdasági övezeteiben halászni. Szovjet halászok az Egyesült Államok gazdasági övezeteiben 1976 óta halászhatnak, egy akkor aláírt kormány­közi megállapodásnak megfelelően. Shultz egy éven belül harmadszor jár a szovjet fővárosban. Megbeszéléseitől, csakúgy mint a korábbiaktól, azt várják, hogy újabb lendületet ad a következő szovjet-amerikai csúcstalálkozó előké­szítésének. A fő figyelem a leszerelés, el­sősorban az atomleszerelés köré össz­pontosul. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter szerint jók az esélyek ar­ra, hogy a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről még a következő csúcs- találkozó előtt egyezség jöjjön létre a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zött. A szovjet diplomácia vezetője az előtt nyilatkozott újságíróknak, hogy megkezdte volna tárgyalásait amerikai kollégájával, George Shultzcal. A következő Reagan-Gorbacsov talál­kozó időpontjára vonatkozó kérdésre Sevardnadze annyit mondott: május vagy június megfelelő lenne, „de minden az előkészületek haladásán múlik”. Azt is leszögezte, hogy a Szovjetunió az eddiginél tevékenyebb szerepet kíván játszani a közel-keleti válság rendezésé­ben. A tervek szerint az amerikai vendé­get ezúttal is fogadja Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. (A tárgyalásokról szól Mai kommentá­runk lapunk 2. oldalán.) Búzakalász Tsz, Bátaszék Nehéz év után 29 milliós nyereséggel zártak Már jócskán voltak a teremben, de kell is 803 téesztagnak egy akkora tornacsarnok a közgyűlésre mint a bátaszéki. - Na, ez az első nyugdíjas közgyűlésem - mondta egy korát meghazudtolóan fiatalos ember -, de mondhatta volna még másik 26 társa is, hisz ennyien mentek 1987-ben nyugdíjba. Nehéz év volt, mondogatták egymásnak a még kint cigarettázók, pedig egy évvel ez­előtt még a várdombi egyesülést követő el­ső közgyűlésen 49 millió után zártak mér­leget. Most meg van 24 millió, ami azért kü­lönbség. A vendégeket fogadó elnöknek, Izsák Gyulának még annyi ideje azért ma­rad, hogy a két fő okot elmondja: A szövet­kezetben jelentősen csökkent a termelés mennyisége, mig a másik ok a költségek növekedése. A termelés csökkenése első­sorban a növénytermesztésben volt olyan, amire mindeddig még soha sem volt Báta- széken példa. Ráakadunk a beszélgetők között Vöő József növénytermesztési ágazatvezetőre. Namármost, ha az embernek éppen a keze ügyébe akad egy növénytermesztési ága­zatvezető, kérdezze is meg, mik voltak azok az okok, melyek a soha nem látott veszte­séget okozták. - Nagyon szépen indult a tavasz - mondja Vöő József, miközben magához inti kérésemre az egyik kitünte­tett traktorost, Pulcz Andrást. - Szép ter­méskilátásaink voltak, erre március, április, május hozott 340 milliméter esőt, többet mint az egész évi összesnek a fele! Sírni lett volna az embernek kedve, olyan belvi­zet hozott. Kérdezze csak meg Pulcz And­rást, ő kerülgette a traktorjával a tócsákat, már ahol tudta. Bólint a kérdezett. Azt mondja a növénytermesztési ágazat­vezető, hogy erre késői vetés jöhetett csak, májusban még az utolsó napon is volt pár száz hektár vetetlen... Arra itt még nem volt példa, hogy egy növény kivételével veszte­séget hozott volna a növénytermesztés. No erre kérdezem, miért kap három növény- termesztésben dolgozó ember mégis kivá­ló kitüntetést?- Nem kevesebbet, de a rossz körülmé­nyek között még többet is dolgoztak, nem rajtuk múlt, persze hogy kapnak - mondja Vöő József. A másik ok még, hogy 60 va­gon nitrogén meg sem érkezett, a már em­lített 600 hektár nem termett, abban meg benne volt a műtrágya ára... amit előző ősz­szel kijuttattunk.- Éppen úgy hajtottunk, mint mikor jó évet zártunk - mondja a traktoros. Kérdem tőle, mit szól majd a felesége, hogy 5 szá­zalék nyereséget visz csak haza.- Nem szól egy rosszat sem, tudja mi­lyen volt az idő, hallotta, mit kínlódunk. Nem volt elkeseredett, mondta is, az idén majd igazi jó év kell, hogy jöjjön. Ve­tésszerkezetet kellett módosítani. A búza is jobbat mutatott mint hozott, a szárazborsó­ban rozsdabetegség, emelkedő szűkített önköltségek, nem is csoda a kétmilliós ágazati eredmény éves szinten. Fejleszté­seik bejöttek, az állattenyésztésben és a szőlőben a több lábon való állás hozott biz­tosítékaként. Folyik a sík vidéki melioráció, tisztítják a főcsatornát, 200 hektáron már a drénezés is készen van, soha több ilyen belvíz nem jöhet Bátaszékre. Az állatte­nyésztés a 109 milliós terv helyett 118 mil­liót hozott, ami plusz hatmillió nyereséggel járt Erre mondta Vöő József, ha a várako­zások jönnek be, az plusz 15 milliót hozott volna. De ezúttal nem hozott. Önmagukhoz képest gyenge évet zártak úgy, hogy ez volt az ilyen jellegű egyetlen, és egyben utolsó gond is Bátaszéken.- Nehéz év volt, sok nehéz döntéssel - mondta az elnök. Kollektív vezetéssel tes­tületi felelősséggel léptek mindenben, de személyi felelőssége egyenként van min­den tagnak - tette hozzá Izsák Gyula. Nem elég a jó szándékú vezető, eredményes vezető kell! Nagyon megtapsolták. A szo­cialista brigádmozgalmat április 4.-én érté­kelik részletesen, de 31 -en most lettek ki­váló dolgozók. SZABÓ SÁNDOR Fotó: SÖRÖS MIHÁLY A bátaszéki sportcsarnokba ezúttal nyolcszáz széket kellett betenni Hajnal a torkolatnál

Next

/
Thumbnails
Contents