Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-20 / 43. szám
8 “KÉPÚJSÁG 1988. február 20. A maghasadás felfedezése megváltoztatta a XX. századot, életünket, sorsunkat. A felfedezés után kevés idő kellett ahhoz, hogy rájöjjenek: a hasadás során a szabaddá váló neutronok - megfelelő körülmények között - láncreakciót hoznak létre, amely mérhetetlen mennyiségű energia felszabadítását jelenti. Ennek során a második világháború ideje alatt létrehozták és 1945 augusztusában ledobták az első atombombát a Japán Hirosima és Nagaszaki városokra, melynek több mint 100 000 halálos áldozata volt. Az első atomreaktor 1942-ben Chicagóban készült el, létrehozásában magyar tudósok (Wigner Jenő, Szilárd Leó, Teller Ede) is számottevő szerepet játszottak. Az első energetikai atomreaktort a szovjetunióbeli Obnyinszkban építették fel, melynek a teljesítménye öt megawatt volt. Magyarországon - Csillebércen - 1959-ben hozták létre az első kísérleti reaktort. 1986-os adatok szerint a világon 394 villamos energiát termelő reaktor működött 265 642 megawatt kapacitással. A legtöbb atomerőművet az Egyesült Államok (100 reaktor 85 535 megawatt teljesítménnyel), a Szovjetunió (53 reaktor 28 005 megawatt teljesítménnyel) és Franciaország (45 reaktor 39 942 megawatt teljesítménnyel) építette. Rendelkezik még atomerőművel: Belgium, Brazília, Bulgária, Csehszlovákia, Dél-Afrika, Dél-Korea, Finnország, Fülöp- szigetek, Hollandia, India, Japán, Jugoszlávia, Kanada, Magyarország (1982. december 28. óta), Nagy-Britannia, NDK, NSZK, Olaszország, Pakisztán, Spanyolország, Svájc, Svédország és Tajvan. Az atomerőművek kímélik a környezetet Interjú Hans BItxszei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezérigazgatójával A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (International Atomic Energy Agency) az ENSZ keretén belül 1956. október 26-án tartott nemzetközi értekezlet határozata alapján 1957. július 29-én alakult. Feladata elősegíteni az atomenergia békés célokra való felhasználását, különösen a gazdaságilag elmaradt országok számára. 1959-ben már 70 ország volt a tagja, közöttük a Szovjetunió és Magyarország is. Legfelsőbb szerve az évenként összeülő Általános Konferencia, végrehajtó szerve a 23 tagú Kormányzótanács, amelynek elnöke és két alelnöke (jelenleg az egyik Tétényi Pál akadémikus) van. A Kormányzótanács nevezi ki négy évre a konferencia jóváhagyásával az ügynökség vezérigazgatóját, aki jelenleg az NSZK-beli Hans Blix, vele készítettünk interjút a közelmúltban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség székhelyén Bécsben. *- A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség miként tud hatni azokra az államokra, amelyek rendelkeznek atomerőművel, hogy milyen körülmények között tartsák be a biztonsági szabályokat a nukleáris balesetek megelőzése érdekében?- Kidolgoztuk a nukleáris biztonsági szabályokat, mintegy hetven dokumentumot, tanulmányt készítve. Van egy eseményt jelentő rendszerünk - felkértük minden tagországunkat, hogy jelentsék: hogyha bármilyen esemény vagy baleset történt, és azt is, hogyan oldották meg a problémát. Szemináriumokat rendezünk: összegezzük a balesetek tapasztalatait és átadjuk azokat a tagországoknak. Van egy tucatnyi operatív biztonsági felügyelő csoportunk. Ezek tagjai a leg- járatosabbak a biztonságtechnikában. Őket küldjük el bárhova, javasolva a kormányoknak, hogy 2-3 hétre hívják meg -őket az erőmüveikbe, hogy átadhassák tapasztalataikat. A csoportok tagjai tanácsokat adnak az erőmüvek biztonságának tökéletesítésére. Jelenleg egy hónapig tartózkodnak munkatársaink az Egyesült Államokban, Japánban, Jugoszláviában, Pakisztánban, Brazíliában, Svédországban, Finnországban. Meghívásunk van Magyarországtól is. Szeretnénk még elmenni Csehszlovákiába és a Szovjetunióba. Megdöbbentette a világot a csernobili reaktorbaleset híre. 1986. április 26-án az első olyan baleset volt a világon, amely atomerőműben emberéletet követelt. Ma már tudjuk, hogy emberi hanyagság miatt kellett 31 embernek meghalnia, és több mint 200 embernek elszenvednie 1 sievertnél nagyobb sugárdózist. Egy nem teljesen átgondolt kísérletet hajtottak végre az üzemviteli utasítások többszöri megsértésével, aminek az lett a következménye, hogy a reaktor szabályozhatatlanná vált, és végső soron robbanáshoz (nem atomrobbanáshoz, hanem kémiaihoz) vezetett.- Csernobil óta állították fel ezt a szolgálatot?- Sokkal korábban. Azt az elvet tartjuk: egy baleset valahol, az baleset mindenhol! Ezért mindenkinek meg kell győződnie arról, hogy a saját és a többiek biztonsági színvonala elég magas-e?- Milyen szerepe van az ügynökségnek a környezetvédelemben?- Szigorú előírásaink vannak a radioaktív sugárzás megelőzésére, valamint a radioaktív hulladék biztonságos tárolására. Van egy nemzetközi megállapodásunk a sugárzó anyagok szállítására is. Azt mindjárt a beszélgetés elején hangsúlyoznom kell, hogy az atomenergia önmagában egyáltalán nem szeny- nyezi a környezetet. Azért, mert a világon talán a legjobban szabályozott iparág, és a legtöbb esetben igen kevés az esély a balesetre.- Ez utóbbit kétkedéssel fogadja az olvasó.- Igen. Csernobil óta, ahol nagy terület szennyeződött, annyira, hogy még most sem térhetnek vissza oda az emberek. Van egy másik esetünk is, de ez nem az erőmüvekkel kapcsolatos, hanem a gyógyászattal. Brazíliában a múlt évben történt, és Angliában az egyik erőműnél volt magas sugárzási szint, de ez mára már nagyon alacsony értékre esett vissza. Ennek ellenére azt mondom, hogy a más típusú elektromos erőművek környékén - ahol valaminek az elégetéséből nyerik az energiát - magasabb a sugárzási szint, mint az atomerőműveknél.- Az atomerőművi hulladék sorsa?- Más kérdés a radioaktiv hulladék, mert az veszélyes marad évszázadokig. De nagy előny, hogy igen kis mennyiségben képződik, és megoldható, hogy teljesen elkülönítsék az élőlényektől, ami ma már nem igényel semmiféle tudományos vagy technikai újítást. Természetesen nem garantálhatjuk, hogy néhány száz év alatt a hulladék nem válik veszélyessé, földrengés vagy más ok miatt.- Éppen ezért aggódnak az emberek.- Össze kell azonban hasonlítanunk ennek a kockázatát a többi energiaforrás kockázataival, s meg kell állapítanunk, hogy az atomenergia ebből a szempontból nincs hátrányban. Mindenkinek emlékeznie kell arra, hogy a savas esőt, ami az egyik legnagyobb problémánk, nem az atomerőmüvek okozzák. Nem a nukleáris energia felelős az úgynevezett „üvegház effektusért”! Önök is ismerik a freongáz okozta problémát, és azt a tényt, hogy a légkörben emelkedik a széndioxid koncentráció, ami összefügg a hagyományos energiahordozók használatával. Az atomerőművek nem produkálnak semennyi kén-dioxidot, szén-di- oxidot, nitrogén-oxidot. Tehát napjaink legnagyobb környezetvédelmi problémái nincsenek semmiféle összefüggésben a nukleáris energiával. Ha most leállítanánk az összes atomerőművet a világon és az összes energiát szénből nyernénk, több szenet kéne elégetnünk, mint amennyit az Egyesült Államok termel egy évben! S ez a szén-dioxid szintet nagyon megnövelné a légkörben.- Tehát azt állítja, hogy sokkal nagyobb veszélyt jelentenek számunkra a hagyományos erőművek?- Véleményem szerint az atomenergia használata, az, hogy uránból nyerünk elektromos energiát egyértelműen környezetkímélő módszer. Feleslegessé teszi, hogy hagyományos energiahordozókat kelljen elégetnünk, melyek - ez tény - sokkal több kárt okoznak a természetnek. A végkövetkeztetésem az, hogy amíg nem találunk jobb megoldást az atomenergiánál, addig együtt kell vele élnünk. Vannak más elképzelések: a napenergia, a szélenergia, vagy fúziós energia, de ezek csak hosszú idő múlva fognak megfelelő mennyiségű energiát adni, mivel alkalmazásuk technikai része még nincs megoldva. Az Amerikai Egyesült Államokban 1978-ban Rasmussen által (A Mas- sachussets-i Műegyetem) vezetett tudóscsoport kidolgozta a valószínűségi kockázatelemzés módszerét, amely szisztematikusan végigelemzi nemcsak az egyes üzemzavarokat, hanem azok összes lehetséges kombinációját is. Ennek alapján megállapították, hogy 100 atomerőmű együttes hatása milyen potenciális veszélyt jelent az emberiségre. Összehasonlították ennek kockázatát más technikai vívmány alkalmazásának kockázatával, valamint néhány természeti katasztrófa bekövetkezésének valószínűségével. Vizsgálták például a repülőgép-balesetek és a tűzesetek valószínűségét. Énnek kapcsán a következő adatokat kapták: 100 ember életét követelő baleset repülőgép-katasztrófák esetén öt évenként, tűzesetek közül tíz évenként fordul elő, míg 100 atomerőmű együttes hatásaként 10000 évenként fordulhat elő. Annak valószínűsége, hogy egy ember a földön 100 atomerőmű együttes működésének következtében haljon meg, körülbelül azonos azzal a valószínűséggel, hogy ezt az embert egy meteor üsse agyon!- Az emberekben mégis van kétség: félnek az atomenergiától, a sugárszeny- nyeződéstől. A hetvenes években AmeriHans Blix vezérigazgató kában elkészült a Rasmussen-jelentés, ami megnyutató képet fest, csak Csernobil után hihetünk-e ennek a jelentésnek?- Igen, hihetünk. Mint tudják ez a jelentés arról szólt, hogy mennyi a veszélye egy komoly balesetsorozat együttes bekövetkeztének. Nos, ezzel kapcsolatban emlékezni kell: volt egy baleset az USA- ban, majd 7 évre rá Csernobilban. Tehát mondhatnánk azt, hogy 7 évenként következik be egy baleset! A jelentés megírása óta sok idő telt el és az erőművek biztonsága még magasabb szintű lett, ami érvényes a csernobilihez hasonló erőművekre is. Még hozzátenném azt is, hogy minden ipari tevékenységnek van némi rizikója. A Rasmussen-jelentés épp azt mondja, hogy abban az időben milyen kicsi volt az esély a balesetre, és azóta még kisebb lett, annak ellenére, hogy Csernobilban megtörtént a katasztrófa. Persze, ha én azt mondom, hogy az esély egy a százezerhez és ez az egy bekövetkezhet holnap is, akkor ön azt is mondhatja, hogy ez borzasztó. Erre azonban én azt mondom, hogy igaza van, de még mindig nem hasonlítható az élet egyéb reális veszélyeihez. Az első - a világ közvéleménye elé kerülő - atomerőművi baleset 1979 március 28-án volt az Amerikai Egyesült Államok-beli Harrisburgben (Pennsylvania). Az ottani baleset csak súlyos anyagi károkat okozott és az első figyelmeztető jelzést adta a világnak. Bebizonyosodott, hogy nemcsak a nagy csőtörések, hanem a primerkörben jelentkező szivárgások, vékony csövek törései is vezethetnek az aktív zóna sérüléséhez, ha közben a helyzetet személyi vagyis emberi hibák is súlyosbítják.- Mit tudnak önök tenni és mit mi, újságírók, hogy az emberek ne féljenek mégse a radiokatív szennyeződéstől, az atomerőművektől?- Először is: az erőművek biztonságát a mostaninál is magasabb szintre kell emelni. Csernobil előtt egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy valaki is meghalt volna az erőművekből származó radioaktivitástól. A Csernobilban meghaltak száma is csak 31. Tehát nekünk az a feladatunk, hogy hozzájáruljunk ahhoz, a több mint 400 erőmű, amely működik a világon, egyre tökéletesebb biztonsági működését elősegítve jussunk el oda, hogy ne legyen több Csernobil. A másik fontos dolog, hogy az embereket minél jobban informáljuk az atomenergiával kapcsolatban. Ez nemcsak az ügynökség feladata, hiszen minden államban más és más az emberek véleménye, hozzáállása és tudásszintje. Azt hiszem, hogy nagyon fontos, hogy a politikai vezetők kötelességüknek érezzék a lakosság hiteles tájékoztatását. Úgy érzem, hogy a közvélemény nem mindig jól informált, és bizonytalan is. Ezért minden államban a sajtónak - és a vezetésnek - kötelessége olyan objektív tájékoztatást adni, ami csak lehetséges. A tények a legjobbak, a tények önmagukért beszélnek. Azt azért következetesen állítom, akik romantikus álmokat kergetnek és le akarják állítani az ipari termelést, az erőműveket a természet védelme érdekében, azok önmaguk ellenségei is. Hiszen ma már senki sem tud meglenni elektromosság nélkül. Az igaz, hogy az iparosodás, az urbanizáció miatt nagyon kegyetlenek voltunk a természettel szemben, de visszalépni semmiképpen nem lehet.- A környezetvédők mást állítanak.- Abban igazuk is van, hogy a vizek szennyezése, az ózonpajzs kilyukadása, a szén-dioxid feldúsulása a légkörben valóban borzasztó, de ezek ellen is előre nézve, mindig előbbre lépve kell küzdeni. Meg kell keresni azt az energiaforrást, amely a legkisebb kockázattal jár a természet szempontjából. Addig azonban míg alternatív energiaforrás nincs, az atomerőmű a legkisebb kockázatot jelentő energiaforrás.- A fúziós energiáról szeretném ha véleményt mondana, mert szinte a semmiből nagy energiát lehetne felszabadítani és a környezetet is kíméli.- Sajnos még nincs elérhető közelségben. Sok-sok évtized kell még, hogy a technikai problémákat sikerüljön megoldani. Az USA-ban, Japában és a Szovjetunióban elkezdték a kísérleteket az ügynökség égisze alatt. Többféle elképzelés van a fúziós reaktort illetően, de a közeljövőben még nem lesz megoldás. Egymillió Celsius-fokos hőmérséklet uralkodik a reakció idején, amit egyetlen eddig ismert anyag sem bír ki.- Szeretném, ha szót válthatnánk Paksról is. Az ENSZ által összegyűjtött adatok alapján a paksi kettes számú reaktor a világ legjobbja, az egyes számú is az első tíz között van termelési eredmények alapján. Ugyanez érvényes a biztonságra is?- Mivel 1987-ben jártak Pakson, azt mondhatom, hogy nagyon szép eredményeket értek el. Szerintem a jó termelési eredmények és a biztonság nagyon szorosan összefüggenek egymással. Ugyanis ha nem tartják magas szinten a biztonságot, akkor gyakran le kell állítaniuk a termelést, s ez előnytelen gazdasági szempontból. Az ügynökség azt mondja: a biztonság elősegíti a jó teljesítményt. És Pakson nagyon figyelnek a biztonságra, amjt az eredmények is bizonyítanak.- Van-e együttműködés a paksiak és önök között?- Természetesen. Mi felhasználjuk a paksi tapasztalatokat és nem volt még soha semmilyen konfliktusunk.- Befejezésül azt szeretném megkérdezni, hogy mi a véleménye: Magyarország ezután 1000 megawattos blokkokat épít, nem túl nagyok ezek?- Azt hiszem, hogy számba kell venniük a lehetőségeiket. Szükség van Magyarországnak több elektromos áramra? Ha igen, akkor milyen módon tudják azt előteremteni? Akarnak több szénerőművet? Több olajat importálni? Nos, mi nem hirdetünk igét senkinek, nem szólunk bele az államok belügyeibe, de látni kell, hogy milyen lehetőségeik vannak. Az atomerőmű gazdaságilag versenyképes, olcsóbb, mint a szénből nyert energia. A legnagyobb előny mégis: az atomerőművek nem bocsátanak ki káros anyagokat! És a biztonság megoldható, amit bizonyít az is, hogy eddig csak egyetlen baleset történt, az is emberi hibából.- Köszönjük az interjút! A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség bécsi épülete
