Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-17 / 40. szám
1988. február 17. iNfÉPÜJSÁG 5 teherautó, a szervezést még jobb szintre kell emelni, és önmagáról ne szégyelljen az ember reklámot csinálni, még ha az pénzbe is kerül, mert az sokszorosan képes behozni az árát. Mire belelendülünk, csörög a telefon. Merev, sápadt arc, zavart pillanatok... a mindenit, ha illik ha nem, belehallgatok: ...elhagyta a sportot, meg kilépett, meg betojt, minek visszavonulni... és így tovább. Nehéz szóra bírni Domokos Sándort, végül:- Az fáj a legjobban, azok támadnak, akik Bonyhád sportéletéért egyetlen lépést sem tettek, vagy ha igen, tartották a markukat, netán abból éltek. Bűnöm? Biztos van, abban, hogy felzavartam az állóvizet. Nem fordítottam hátat, hiába támadnak a névtelen telefonálók, hiába mocskolódnak. Az új munkahelyem teljes értékű munkával bíz meg, és én mindenképpen meg is akarok felelni ennek. A sport továbbra is a szivem csücske, ami tőlem telik, ma is teszem, de nem fordítottam hátat, legfeljebb oldalt fordultam, mert így kisebb a felület... Pillanatok alatt feledjük ezt a kellemetlen intermezzót, máris ott tartunk, az emberek reklamáltak, hogy nem jó az, ha kilométereket kell menni táp után, igy nyitottak saját boltot Bonyhád város után Kisdorogon, Tevelen, Kismányokon, Mucsfán és Lengyelen is. Mondom, ez már a hőgyészivel együtt mennyiség, de mi van benne minőségként?- Van választékunk, az igények szerint szállítunk. Megkezdtük 5 és 20 kilogrammos kiszerelésű koncentrátumok csomagolását is fél éve, visszhangja jó, de gépesítenünk kell, mert egyelőre kézi erővel dolgoznak az emberek. A tavaszi szezon előtt állunk, ami mindig erősebb, igy igyekszünk még inkább odafigyelni az ellátásra. Levegőre vágyunk, így újra sétára indulunk. Az udvaron nagy a forgalom, IFA teherkocsikról rakodnak le és föl, fogy a liszt, viszik az áfésznek a tápot. A keverőüzem túllépte a 20 ezer tonnás határt, céljuk a minőségjavítás. A nyereségük 24 millió forint lett, nincs vagonállás miatt bírságuk, energiatúllépésről szó sincs, felvásárlási tervüket túlteljesítették. A mezőgazdasági üzemek elégedettek a felvásárlással. Ök mondták. Az üzemvezető a vállalattól nem kapott névtelen telefonhívást... SZABÓ SÁNDOR Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Nem is malom, üzem ez, mégpedig a Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat bonyhádi körzeti üzeme, két malommal, keverővei és felvásárlással. Csak így szoktuk meg, így ismerjük, a malomban voltunk... Azt mondják, a jó gazdát már a portája rendjéről megismerni. Kezdtük elöl a sétát, mentünk befelé, voltunk a gabonasilók mögött, az udvaron, és való igaz, nem véletlenül nyerték el a város legtisztább üzemének járó oklevelet. Már van vasút- juk, a placc is betonos, a vezetőgárda fiatalon is tapasztalt. A vezető? Uj ember, egy éve pályázati úton került ide. Egy kávé az üzemvezetőnél Rosszkor jöttem? Nyugtatnak, itt ilyen nincs, csak egy kis türelmet kérnek. A volt portásuk jött vissza, elfogadva az új lehetőséget, amit a bruttósítás kapcsán ajánlani tud az üzem. Nem az aktív dolgozóktól válnak meg, s ha a portás elfogadja azt az ajánlatot, amit nyújtani tudnak, szívesen visszaveszik, mert a nagymá- nyoki nyugdíjas bányász jó munkaerő volt. Megbízható és neki is jól jön a kis nyugdijkiegészítés, mert mint nevetve mondta, nyolc gyereke van, két lánya, ugyanannyi veje és négy unokája. Az aktiv dolgozók keretének bruttósítása kötelező, a nyugdíjasokat, akiket foglalkoztatnak, nem tudja átvállalni az üzem, de az ajánlat igy is korrekt, hiszen elfogadták. A teveli Kossuth Téeszben dolgozott valamikor az üzemvezető, majd bekerült az akkori járási pártbizottságra Bony- hádra. Ma már városi pártbizottságról beszélünk, ahol Domokos Sándor 12 évet töltött el, éppen a mezőgazdasággal kapcsolatos feladatokat végezve. Kérte, hogy újíthasson, mert úgy érezte, most még feszül benne annyi erő, akarat és bizonyítási vágy, hogy egy új helyen, egy teljesen más közegben megállja a helyét.- Tudom, már többen megkérdezték egymástól, te ez, hogy lehet most üzemvezető? Megbukott talán a pártbizottságon? Nem, nem buktam meg, magam kértem, hadd pályázzak, és ha elfogadják, hadd bizonyítsak. Magamnak. Hogy még tudok, mert attól tartottam, hogy 12 év után megáll velem a vízen a ladik. Márpedig ki akar a saját hibájából állóvízbe veszni?! Én nem. Egy év múltán már kezdek megnyugodni, mert igazam volt. A Központi Bizottság sem véletlenül beszélt a váltás szükségességéről. Tízéves téeszmúltam, 12 éves pártbizottsági mezőgazdasági tevékenységem adta azt a bátorságot, amivel az ismeretlenül kérdezőknek is most válaszolok. Nem idegen területre jöttem. Társadalmi munkatársa vagyok ma is a városi pártbizottságnak. Abbahagyja, mert telefont kap. Hagyom, hadd intézze, addig, intek, az udvaron leszek. Hamar jön utánam. Fehéren mint a fal. Kérdem, baj van az ellátással? Nem jött meg valami? De most csak hallgat. Mondom, nagy levegő és jó munkatársak kellettek ehhez a váltáshoz. Mert akire azt mondják, kikopott a pártbizottság apparátusából, annak többszörösen is bizonyítania kell. Bólint. Látszik rajta, ő aztán nem kopott ki sehonnan.- Befogadott ez a fiatal, prima szakembergárda. Szász Dezső, a kereskedelmi helyettesem már itt van húsz éve, de még mindig csak negyvenéves, vagy a Köllő Gabi, aki a szállításvezetőnk, szintén egyik oszlopa az üzemnek. A malomüzem vezetője, Tornyai Misi is negyvenes. Megszakítják az istrángot. Ebbe bele kell szólni azok után, hogy kijövünk a lisztraktárból és a különlegesen csendes malomban, a szétszedett gépek között lépdelünk. „De nem ingyen?" - szegezem Domokos Sándornak a kérdést.- Nem ingyen, megtalálják a számításukat, bár akad olyan rakodómunkásunk, akinek közel ugyanennyi a fizetése, vagy esetenként több is, úgyhogy az ő hétvégéjük, fagyos-sáros napjuk is megkapja jutalmát. Már az emeleten járunk, ahol serény asszonykezek varrják a táposzsákot, viszik kétkerekűn a raktárba, míg a férfiak a keverőbe érkező korpával birkóznak. Kérdem azt is, szabad-e hasonlítani, hiszen az is értékmérője lehet az üzemvezető munkájának. „Szabad” - mondja és az irodába invitál, a számok birodalmába bújunk. Az egy év alatt, mióta üzemvezető, 2,5 millió forinttal nőtt a nyereségük. Akkor, amikor a villamos energia árát megemelték. Nyereségcentrikusság nélkül élni sem szabad, egyezzünk meg, mert az a termelőüzem, ahol a nyereség csak ritka vendég, jobb ha maga zárja be a boltot. A fekete telefon Tartalékok után érdeklődöm, s kiderül, még akad. Ne legyen üresen szaladgáló Séta a malomban Téli nagyjavítás a malomban A jól összeszokott munkacsapat tápot zsákol Tovább nőtt a kukorica vetésterülete megyénkben Védett területeink Bikácsi Ökörhegy Természetvédelmi Terület Tolna megyében 1987-ben 77 ezer 743 hektárról takarítottak be a mezőgazdasági üzemek kukoricát, ami 581 hektárral nagyobb területet jelent az előző évi, tehát magas szinthez képest is. A termésátlagokat úgy számolták az előzetes adatok, becslések alapján, hogy összességében 8151 kilogramm lesz az hektáronként, ami 11,4 százalékkal több mint 1986-ban. A nagyüzemi kukorica termésátlaga 8325 kilogramm lett, míg ezen belül az árukukorica 8919 kilogrammot ért el hektáranként. A ve- tőmagelőállitó terület pedig 2793 kilogramm hektáronkénti kukoricát termett. Hosszan tartó hideg tél, hűvös tavaszt hozó napok, rengeteg csapadék, a megye egyes területein belvíz... nem túl biztató előjelek, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük azt is, hogy volt olyan gazdaság, ahol csupán májusban .került földbe (helyenként porba már) a vetőmag. Az időben elvetett kukoricának is a meleg kellett volna a fejlődéshez, így az a csoda, hogy vegetált. Erre?! Júliusban hirtelen jött meleg, ami megnyújtotta az állományt. Egy sóhajtás azt hiszem mindenütt elhangzott. Mire? Hosz- szan tartó kánikula érkezett meg a várva várt meleggel, ami megviselte a kukoricát. Az áldatlan jégverés Elszomoritó látványt tud nyújtani a jégverte határ. A megye középső részén végigsöpört belőle egy, ami az abban a térségben gazdálkodóknak jelentős termésveszteségeket hozott. Mindezt ellensúlyozni csupán az tudta, hogy a betakarítás végéig nőtt a kukorica fajsúlya, ami aztán az elmúlt időszak második legmagasabb átlagtermését hozta. Mindehhez hozzágondolni is szívmelengető lenne az időjárás által produkált teljes optimumot. Persze, ezek után a betakarítás is elhúzódott, mert már eleve elhúzódott a kezdete is. Szeptember közepén aztán megindultak a kukoricakombájnok, és az sem volt igazi csoda, hogy a nedvességtartalom eleinte 40 százalékos volt, és csupán októberben csökkent a szám 30 alá és ott is csak a FAO-200- as hibrideknél. Nem a kombájnkapacitással, hanem inkább a szárítók teljesítményével volt összefüggésbe hozható a betakarítás üteme. A Tolna Megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya által adott értékelésből kiderült, hogy ez az ütem a megszokotthoz képest lelassult, és csak december elején fejeződött be a betakarítás. A jelenleg használt hibridösszetétel megfelel a megye ökonómiai adottságainak és a gazdasági szempontoknak is. Favorit a Pioneer Amit az is bizonyit, hogy a nagyüzemek kukoricaterületének döntő részéta Pioneer cég hibridjeivel vetették el. Ezen belül is a Pi-3732-es és a Pi-3747-es a legközkedveltebb, hiszen a takarmánykukorica termőterületének 61 ,6 százalékán, a teljes kukoricaterületnek pedig a 45,8 százalékán termelték ezt a két fajtát. E magas területi részarány ellenére is figyelemre méltó a megyei átlagnál magasabb hozamot értek el vele. A tiztonnások klubját ezúttal egy állami gazdaság és tizenkét mezőgazdasági szövetkezet erősíti. A teveli Kossuth Téesz eredménye 11 554 kilogramm (róluk már a betakarítás után írtunk) de a többiek is megérdemlik, hogy nevükebben azértéke- lésben is szerepeljen. Tehát a további sorrendben a kapospulai Ezüstkalász Téesz, a paksi Szabadság Téesz, a nagymányoki Gábor Áron Téesz, a dombóvári Alkotmány Téesz, a bátai November 7. Téesz, a tamási Széchenyi Téesz, a Tamási Állami Gazdaság, a naki Dózsa Téesz, a madocsai Igazság Téesz, a gerjeni Rákóczi Téesz, a decsi Egyetértés Téesz és a németkéri Haladás Téesz következik. Csupán az érdekesség kedvéért, kiszámoltuk, hogy ezeknek a szövetkezeteknek és az egy állami gazdaságnak az átlagtermése 10666 kilogrammot tenne ki hektáronként. Elégedettek lehetnek a megye kukoricatermesztéssel foglalkozó szakemberei, de a hozamnövelési tervek indokolttá teszik a kukoricatermesztés technológiai tényezőinek üzemenkénti elemzését. Mindehhez a megyei termelést reprezentáló számitógépes adatelemzést adott ki a mezőgazdasági osztály, melyből csak néhány főcímet emelek ki, úgy mint a hibridvetőmag-elöállí- tás, az üzemsoros és termelési soros eredménylista vagy éppen a körzeti és szektorbontásos eredmény. A szakembernek bizonyosan akad benne megszemlélnivaló, netán még ötletet is adhat, esetleg egy számítógépes program helyi sajátosságokhoz mért kipróbálásával, mert mára már sok mezőgazdasági üzemben működik számítógép is. íme egy lehetőséggel több a kihasználásra.- szs A Mezőföld déli részén, Vajta, Paks és Tolna községek között egy olyan homokvidék húzódik, melynek flórája a Duna- Tisza közével mutat rendkívüli rokonságot. A florisztikai hasonlóság érthetőnek tűnik, hisz a két síksági tájegység között nincs nagy távolság, csupán a Duna jelenkori öntésterülete iktatódik közéjük, s mindkét vidéken az alapkőzetet meszes homok képezi. A kutatók ezért ezt a területet - földrajzi elkülönültsége ellenére - A Duna-Tisza köze flórajárásához sorolják. Ezen homokvidéken található a Dunántúl legszebb árvalányhajas legelője, mely Bikács község határában, az ún. Ökörhegyen, közvetlen a Fejér megyei határ alatt fekszik. Az Ökörhegy lényegében csak lapos, terjedelmes homokbuckának tekintendő. Az akácerdőkkel övezett, fátlan legelőn - a helybeliek szerint - régóta nem folyik rendszeres legeltetés, s elsősorban ennek köszönhető ritka fajainak elszaporodása. Az 1987-ben védetté nyilvánított, 53,2 hektár kiterjedésű terület túlnyomó részét száraz homoki gyepek borítják. A védett növények közül itt terem a fekete kökörcsin, a homoki varjúháj, a homoki vértő, a fényes poloskamag, a kései szegfű, a homoki, apró és tarka nőszirom, de legfeltűnőbb a homoki árvalányhaj hatalmas tömege. A buckák közötti nedvesebb mélyedésekben már megjelenik a láprétek jellegzetes növényritkasága, a szibériai nőszirom. Megemlítendő még, hogy a közelben volt a fokozottan védett osztrák pofóka termőhelye, melyet az ötvenes évek óta nem sikerült újra felfedezni. Annak ellenére, hogy a terület zoológiáiig feltáratlannak tekinthető, néhány faj jelenléte arra utal, hogy az Ökörhegy faunája is rejtegethet meglepetéseket. A ritka rovarok közül eddig az ájtatos manó, a hangyafarkas, az ólomszínű hangyaleső, a kék futrinka és a homoki cicindela került elő. A hüllőket a fürge és zöld gyík, míg a védett madarakat az egerészölyv és a mezei pacsirta képviseli. Mivel a síkvidéki homokpusztáknak csak töredéke érte meg a jelenkort, fent említett természeti értékei révén az Ökörhegy országos jelentőségű védelme mindenképp indokolt. Dr. Kevey Balázs Rajz: Dr. Békefi Irén BIKÁCSI ÖKÖRHEGY TT.
