Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-17 / 40. szám

2 NÉPÚJSÁG 1988. február 17. Phobos-űrszonda - magyar közreműködéssel Hamarosan befejezik a Mars bolygó Phobos nevű holdjának vizsgálatára nemzetközi együttműködéssel konst­ruált űrszondák magyar műszereinek végső bemérését. A magyar fizikusok, mérnökök - többségük a KFKI és a Bu­dapesti Műszaki Egyetem szakemberei - bolgár, csehszlovák, egyesült államok­beli, finn, francia, ír, lengyel, NDK-, NSZK-beli, osztrák, svájci, svéd, szovjet kutatókkal, valamint az Európai Űrkutatá­si Szervezet képviselőivel együtt vesznek részt a Phobos-program megvalósításá­ban. A Phobos felszínére leszálló egység központi számítógépének első, úgyneve­zett repülő példányát nemrég szállították a Moszkvai Űrkutatási Intézetbe, vezérlő programjait pedig még - az utolsó pilla­natig - finomítják. Ez a komputer fejlet­tebb, mint amilyen a Halley-üstökös megfigyelésére, 1984-ben felbocsátott Vega-űrszonda magyar tervezésű mű­szerei, pedig már azok is a csúcstechno­lógiát képviselik. Fő jellemzői: könnyebb mint két kiló, élettartama másfél-két év, teljesítményfelvétele egy wattnál keve­sebb, tárolóképessége sokkal nagyobb a Vega-szondára készített magyar mű­szerekénél. Kedvezőbb tulajdonságú azért is, mert vezérlő programját egy óra alatt át lehet írni. Kétprocesszoros, így, ha az egyik meghibásodna, a másik automatikusan helyettesíti azt. Ez a számítógép vezérli a leszállóegy­ség szolgálati és tudományos berende­zéseit, öszszegyűjti, rendezi s a Földre továbbításhoz előkészíti azokat az adato­kat, információkat, amelyeket a műsze­rek a Phobos felszínéről és belsejének szerkezetéről szereznek majd. Már tavaly elküldték a Szovjetunióba az Eszter nevű mérőrendszer adatgyűjtő egységét, „lelkét”, amelyet szintén ma­gyar kutatók fejlesztettek ki. Egyik detek­torát az intézet munkatársai nemrég hoz­ták vissza az egyesült államokbeli Michi- gan-egyetemről, ahol hitelesítették. Az „Eszter” méri majd a Mars és a Phobos nevű holdja magneto-ionoszféráját, a kis és közepes energiájú töltött részecs­kéket, ezek megismerése révén ugyanis következtetni lehet az égitest korára, fel­színének sajátosságaira, fizikai, kémiai jellemzőire. E műszer többi eleméta köz­reműködő más országokban alkották meg és a KFKl-ban szerelték össze. Ugyancsak rendeltetési helyére szál­lították a bolygóközi térben levő és a Mars körüli részecske, úgynevezett plaz­ma tanulmányozásához szükséges má­sik fedélzeti műszerrendszer energiael­látó egységét és a napsugárzás ingado­zását mérő műszer földi ellenőrző beren­dezéseit. Ezeket szintén magyar kutatók dolgozták ki. Áprilisig a bajkonuri kilö­vőállomáson kell lennie az űrszondák mindegyik készülékének, műszerének. A magyar és a Phobos-programban közre­működő többi intézet képviselői részt vesznek az űrszonda start előtti utolsó tesztelésén. Közösen készítik elő a földi ellenőrző rendszereket. A Phobos-1 űrszondát július 7-én, a vele csaknem azonos Phobos-2-t július 12-én bocsátják pályára. Amíg az űr­szondák a Mars felé repülnek, a fedélze­tükön lévő műszerek közül csak azok működnek, amelyek a bolygóközi teret vizsgálják, s a napfizikai méréseket vég­zik. A többi készüléket csupán időnként, tesztelésre kapcsolják be. Ezeket az el­lenőrzéseket is nyomon követhetik a ma­gyar kutatók. A két szonda 1989 januárjában-feb- ruárjában közelíti meg a Marsot. Néhány hónapig az égitest körüli pályán keringe­nek a Mars-program végrehajtásának céljából, azután érnek a Phobos közelé­be. Lézer- és ionnyalábokkal lövik majd a holdacska felszínét, mivel a visszaszóró­dó ionokból meghatározhatják legfel­sőbb rétegének kémiai összetételét. Te­levíziós felvételeket készítenek a Phobos domborzatáról. A hazai kutatók a szovjet szakembe­rekkel együtt azt tervezik, hogy a Phobos, valamint a korábbi űrprogramok teljesí­tése során szerzett tapasztalatok, tech­nológiai megoldások alkalmazásával univerzális, vagyis többféle űrszondán használható számítógépet készítenek. Több ország kutatóival pedig tanulmá­nyozzák: az 1990-es években milyen be­rendezéseket helyezzenek el az ugyan­csak széles körű nemzetközi együttmű­ködéssel készülő Mars-űrszonda fedél­zetén, s azokat kik készítsék. Idehaza azt vizsgálják, hogy a Phobos-űrszonda fel­szereléseiben alkalmazott csúcstechno­lógiát miként hasznosíthatják gazdasá­gunkban. Szó van a többi között arról, hogy reaktorvédelmi rendszerekhez adaptálják az űrszonda számítógépét. Mai kommentárunk , A megszállók terrorja Minden út Rómába vezet - hangzik az ismert mondás. Ennek mintájára, átvitt értelemben és persze, némi logikai csavarral azt is mondhatnánk, hogy a kö­zel-keleti rendezéshez minden út a palesztin kérdésen át vezet. Bizonyság erre, hogy szülessen bármiféle rendezési elgondolás ma már, mind számol valamilyen formában a palesztinokkal. Vagy úgy, hogy látszat - esetleg részmegoldást kínál sorsuk elrendezésére, vagy úgy, hogy az évtizedek óta akut közel-keleti válság fel­számolásában - helyesen kulcskérdésnek tekinti a palesztin ügy kezelését, ám egyre több a szomorú bizonyíték is. Elég csak utalni a hét végi gyilkosságokra, a minapi merényletekre, s egyáltalán a Samir-kormányzat magatartására a megszállt arab területeken. A bostoni székhe­lyű orvosok az emberi jogokért elnevezésű csoportosulás jelentésében arra hívta fel a világ figyelmét, hogy Ciszjordániában és a Gázai övezetben az izraeli katonák a két hónapja tartó tiltakozó megmozdulásokon 3-4 ezer palesztint sebesítettek meg, s „az erőszak olyan ellenőrizhetetlen hullámát szabadították el, amelynek mé­retével a közvélemény valószínűleg nincs it tisztában". Hogy folytatódik az izraeli megszállók terrorja, arra bizonyíték: ismét több palesztint agyonlőttek. S hogy lé­nyegében változatlan az izraeli kormányzat álláspontja a palesztin kérdésben, arra utal a Pireusz kikötőjében horgonyzó békehajó sorsa is, amely fedélzetén 130 kito­loncolt palesztinnal, a nemzetközi vallási és művészeti élet sok kiváló képviselőjé­vel, valamint 200 újságíróval az izraeli Haifába készült egy hete, de az izraeli fenye­getések miatt elhalasztották indulását. És merényletek, gyilkosságok történtek, fel­tehetően szintén a megfélemlítés szándékával. Pedig ma már az izraeli kormány­nak is be kellene látnia, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen „eltörölni a föld színé­ről” a palesztin kérdést. S mesterkedjék bárhogy, fondorlattal vagy erőszakkal, nem lehet eltüntetni a közel-keleti rendezés asztaláról sem. Ám addig - a rendezésig - valószínűleg még sokféle variáns lát napvilágot. Most éppen Shultz amerikai külügyminiszter négypontos elképzelése van terítéken. Az amerikai diplomácia vezetője tárgyalni kíván erről a hamarosan sorra kerülő moszkvai látogatáskor szovjet vendéglátóival. Ezután elődje, Henry Kissinger mód­szereit kölcsönvéve ingázó diplomáciába akar kezdeni a Közel-Keleten. Tervének alapvető gyöngesége azonban már most világos: elkeni a palesztin kérdést, csak látszólag törekszik az igazságos, tartós rendezést kidolgozni hivatott nemzet­közi konferencia megtartására. KOCSI MARGIT PANORÁMA BUDAPEST - A szocialista országok Budapesten működő kulturális és tájé­koztató központjainak igazgatóival, vala­mint a magyarországi nemzetiségi szö­vetségek elnökeivel, főtitkáraival és a nemzetiségi lapok főszerkesztőivel talál­kozott kedden Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra, valamint a népfrontmozgalom többi vezető munkatársa. A főtitkár tájékozta­tást adott arról, hogy a mozgalom miként kívánja segíteni az országban a stabilizá­ciós, s majdan a kibontakozási folyama­tot. MOSZKVA - Pimen, Moszkva és egész Oroszország patriarchája Moszk­vában magyar egyházi küldöttséggel tár­gyalt az Orosz Orthodox Egyház 1000 éves jubileumával kapcsolatos ünnepsé­gekről, a Keresztyén Békekonferenciával való együttműködésről és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről. A delegáció, amelyet dr. Tóth Károly református püs­pök, a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsának elnöke vezetett, az Orosz Orthodox Egyház többi vezetőjé­vel is tárgyalásokat folytatott az egyhá­zak közötti együttműködésről, a nemzet­közi enyhülésért, leszerelésért és a bé­kéért folytatott közös munkáról. PÁRIZS - Didier Bariani francia kül­ügyi államtitkár mintegy húsz üzletember és két előadóművész kíséretében kétna­pos hivatalos látogatásra Albániába uta­zott kedden. Tárgyal Reis Malile albán külügyminiszterrel és Shane Korbeci külkereskedelmi miniszterrel, fogadja őt Ramiz Alia, a Népi Gyűlés Elnökségének elnöke. Bariani látogatását a néhány év óta jól fejlődő kétoldalú kapcsolatok új jelének tekintik Párizsban. A két ország 1945-ben vette fel a diplomáciai kapcso­latot, de az első ilyen szintű, államtitkári látogatásra csak negyven évvel később, 1985-ben került sor. Most másodszor lá­togat francia külügyi államtitkár Tiraná­ba. A két látogatás között Sokrat Piaka al­bán külügyminiszter-helyettes járt Pá­rizsban, két hete, január végén pedig francia parlamenti küldöttség tartózko­dott Albániában. JERUZSÁLEM - A palesztin lakossá­got az izraeli megszállók elleni népi fel­kelésre buzdító röplapok jelentek meg hétfőn a megszállt Ciszjordániában és a Gázai övezetben - jelentette az izraeli te­levízió. A röplapok sztrájkokra és az iz­raeli katonai egységek megtámadására szólították fel a palesztinokat. BONN - Az NSZK államfőjéhez közel álló hivatalos nyugatnémet körökben ha­tározott megütközést keltett Kurt Wald­heim osztrák köztársasági elnöknek a saját háborús múltját a Richard von Wei- zsáckerével összehasonlító egyik meg­jegyzése. E körök Waldheimnek arra, a Kurier című bécsi lapban megjelent megjegyzésére reagáltak, amely szerint „Weizsäcker is törzskari segédtiszt volt a német hadseregben, de ebben nem talált senki kivetnivalót". Friedbert Pflüger, az NSZK elnöki hivatalának szóvivője kije­lentette: nem kíván állást foglalni a Wald- heimtöl származó idézettel kapcsolat­ban, de - mint hangsúlyozta -: Weizsä­cker számot adott II. világháborús kato­naidejéről, és soha nem is hallgatott el semmit. Jesse-vel a vonaton Ez a vonat minden állomáson megáll. Éppen ezért találták fel: az egykori amerikai választási hadjáratok hagyományai­nak megfelelően a jelölt feldíszített szerelvényen keresi fel a választókat, az állomásokon gyűlést tart, elmondja program­ját. Valaha az ilyen szerelvény áthaladt a kontinensnyi orszá­gon, most az Egyesült Államok egyik legkisebb állama - New Hampshire - néhány városába látogatott csak vele Jesse Jackson, Martin Luther King egykori munkatársa, hogy „szi­várvány-koalíciója” a nemzetiségiek, az egyszerű dolgozók nevében megszerezze magának - fekete bőrszíne miatt min­den bizonnyal hiába - a Demokrata Párt elnökjelöltségét. Jesse elemében van: mosolyog, tréfálkozik, majd komolyra fordítja a szót. Bundabélésű pilóta-bőrzekéjében szinte felis- merhetetlen a választók között, hiszen New Hampshire-ben százak öltözködnek így - igaz, ebben az államban fekete arc- színe teszi őt feltűnővé. Az állomásokon azonban túlnyomó- részt fehérek várnak rá: kiskeresetű dolgozók, akik számára a valódi szociális biztonságról szóló jelszavai komoly jelentő­ségűek. A külföldi újságírók, akik az elnökválasztási évad első elő­választására érkeztek a mindössze másfél milliós államba, már vetélytársaival is találkoztak. A televíziós evangélistából ultrakonzervatív politikussá lett Pat Robertson helyi irodája ugyanabban a szállodában, ahol a tudósítók laknak; az udva­ron az ő nevét hirdető plakátokkal díszített autók sorakoznak. Az újságírók meghallgatták nyilatkozatát arról, hogy ö bizony kész lenne megöletni Moamer el-Kadhafit; hallhatták eget hasogató kijelentéseit, miszerint Amerikának helyre kell állí­tania a család becsületét, de egyúttal elsőnek kell lennie a vi- lágonn a katonai erő tekintetében. Az állam legnagyobb be­vásárlóközpontjában találkozhattak a republikánusok verse­nyében az utolsó helyen álló Pete du Ponttal, a milliomos volt kormányzóval, aki a kiárusítási forgatagban kezet rázott az emberekkel, és felszólította őket, hogy csakis őt támogassák, mert neki van a legjobb programja. Meghallgatták, mit ígér Gary Hart a concordi „városi gyűlésnek” ennek az új-angliai hagyományoknak megfelelő választási gyűlésnek. Ott voltak a republikánusok és a demokraták helyi záróvitáján is, ahol együttvéve 12 jelölt vonult fel. Vasárnap délelőtt a bedfordi presbiteriánus templomban egy fedél alatt két konkurrenst láthattak a sajtó képviselői: Jack Mepet, aki előre meghirdette jelenlétét és Róbert Dole-t, aki viszont váratlanul toppant be az istentiszteletre. Ez is hoz­zátartozik a népszerűséghez, éppen úgy, mint a demokrata párti Paul Simon szenátornak az a kijelentése, hogy ő bizony nem mond le kedvenc csokornyakkendőjéről azért, hogy egyszerűbbnek lássék. Az előválasztást megelőző hét végén New Hampshire-ben jóformán mindenütt elnökjelöltbe ütkö­zött az ember. A nagy nyüzsgés, a jelöltek nevével díszített műszalmaka- lapokban röpcédulát osztogató kortesek, az autós felvonulá­sok nyilván tetszenek az állam lakóinak: boldogan mosolyog­nak a mindenütt jelen lévő televíziós kamerákba. Hogy érdek- li-e őket a jelöltek mondanivalója, s miként ítélik meg azt, majd kedden derül ki, az előválasztáson. Nagy remények nem le­hetnek: jó, ha a szavazásra jogosultak fele.a szavazógéphez járul ebben a lélekszámra kicsiny államban. Az előválasztás mégis rendkívüli fontosságú: ha a hadjárat nyitányát jelentő iowai párttanácskozások sikere után bármelyik jelölt itt is bi­zonyítani tud, akkor biztos továbbjutó, ha lemarad, akkor ki­esik a versenyből. Alexander Haig már jó előre felmérte a va­lós helyzetet: máris visszalépett. Cirkusz is, erőfelmérés is a New Hampshire-i előválasztás: itt már komoly csata folyik a pozíciókért. Ezért pöfög most Jesse Jacksonnal és kíséretével a vonat a behavazott dom­bok között, ezért járja fáradhatatlanul du Pont a bevásárló- központot, ezért indítja Jack Kemp személyesen a kutya­szánversenyt. Az amerikai politikusnak, legyen bár okos vagy korlátolt, meggondolt vagy opportunista, meg kell küzdenie a népsze­rűségért, nemcsak programmal, hanem vonatfüttyel, állomási gyűlésekkel, kézfogásokkal és a gyerekek homlokára lehelt csókokkal is. És ez csak a csata nyitánya. A menetelés a sza­vazatokért nyár közepéig tart. KIS CSABA Tájékoztató a kisszövetkezetekről A kisszövetkezeti mozgalom fejlődésé­ről, eredményeiről, problémáiról sajtótá­jékoztatót tartottak kedden az Okisz székházában. Elmondták, hogy az utóbbi években számottevően növekedett a kisszövetke­zetek aránya, és részesedése a szövet­kezetek együttes teljesítményéből. Az Okisz érdekképviseletébe tartozó szö­vetkezetek száma az elmúlt év végén 2864 volt, ebből 2228 kisszövetkezeti formában tevékenykedett; termelésük részaránya meghaladta a 40 százalékot. Az új adórendszer viszonylag kedvezőbb lehetőségeket teremt a kisszövetkezeti gazdálkodók részére, ennek eredmé­nyeként az év elején jelentős átalakulási folyamat indult meg a hagyományos, na­gyobb létszámú szövetkezetek körében. A kisszövetkezeteknek ugyanis nem kell ellenértékadót fizetniük, nem vonatkozik rájuk a keresetszabályozás, központilag nem szabályozott a vezetői érdekeltség, beruházásaik után az általános forgalmi adót teljes egészében visszaigényelhe­tik, s az adóalapba nem számít bele az al­kalmazottak bére. Az Okisz és a területi érdekképviseleti szervek szakmai tanácsadással, infor­mációk nyújtásával, anyagi támogatás­sal segítik a kisszövetkezetek megalaku­lását, tevékenységük kibontakozását. Az országos tanács tavaly pályázatot írt ki kisszövetkezeteknek a közös pénzalap­ból nyújtható kölcsönök elnyerésére. A központi gazdaságfejlesztő programok megvalósítását szolgáló pályázatokra összesen több mint 210 millió forintos kölcsönt nyújtanak. Az ipari szövetkezeti mozgalom közös érdekét szolgáló fej­lesztéséhez csaknem 38 millió forintos kölcsönnel járul hozzá az országos ta­nács. Az Okisz szándéka, hogy további segítséget nyújt e szervezeteknek érde­keik jobb képviseletével, a szakmai infor­mációáramlás hatékonyabb megszerve­zésével is. Elmondták, hogy a kedvező gazdálko­dási feltételek mellett az év elején életbe léptetett néhány rendelkezés ellentmondá­sos volta, illetve félreérthetősége miatt fe­szültségek is keletkeztek. A kisszövetkeze­tek sérelmezik azokat a rendelkezéseket, amelyek szűkítik a vagyonalappal való gaz­dálkodás lehetőségét. Az Okisz - képvisel­ve a kisszövetkezeti tagok érdekeit - azt az álláspontot kívánja érvényesíteni, hogy a tagságnak a közös vagyon feletti önrendel­kezési joga ne csorbulhasson. Ugyanak­kor az országos tanács támogatja egy olyan kockázati alap létrehozását, amely nem tartozna az osztatlan szövetkezeti va­gyon körébe, de rendelkezésre állna az esetleges veszteségek fedezésére. Mauno Koivisto portréja Mauno Koivistónak nem kell kiköltöznie Nagy szerepet játszott annak a gazdaság­a Helsinki halpiacára néző elnöki palotá­ból. A 65. évében lévő politikus hétfőn - a 301 tagú elektort testület 189 tagjának szavazatával - újabb hat évre bizalmat ka­pott a széles körű jogkörrel járó elnöki poszt betöltéséhez. Egyszerű család - asztalos kisiparos apa, kisparaszti családból származó anya - gyermekeként született Finnország leg­régibbkikötővárosában, Turkuban. Itt kez­dett dolgozni, először ácsként, majd kikö­tői munkásként. Az elnök keze mindmáig tanúsítja, hogy valaha kemény munkával kereste kenyerét. Hosszú, csontos ujjai, eres kézfeje Leonardo tanulmányait idé­zik. Még dokkmunkás volt, amikor letette az érettségit, amelynek birtokában népis­kolai tanító lett. Ekkor sem hagyta abba a tanulást, előbb kandidátusi címet, majd 1956-ban filozófiai doktorátust szerzett. A Szociáldemokrata Pártnak 1948 óta tagja. Mint ilyen, ő is kijárta a párt nagy „politikusképző” iskoláját. Éveket dolgo­zott a Munkás Takarékbank vezérigazga­tójaként. 1968-70-ben a koalíciós kor­mány elnöke volt, de azután nem vállalt tárcát. 1970-től a finn gazdasági életben központi szerepet játszó Finn Bank elnöke volt, s ezt a funkciót töltötte be mindaddig, amíg 1979-ben ismét kormányfő lett. politikának a kidolgozásában, amelynek révén Finnországot ma - nem alaptalanul - Észak Japánjaként emlegetik. Amikor a megtört egészségű Kekkonen elnök, betegsége miatt, távozott az állam­fői posztról, mindenki úgy vélte, hogy he­lyére a legesélyesebb jelölt Mauno Koi­visto, akit az egész ország ma is csak Ma­nu néven emleget. Nagy többséggel vá­lasztották - 1982 januárjában - államfő­vé, s mostani sikere - még ha az először megtartott közvetlen választásokon nem sikerült is abszolút többséget szereznie - meggyőzően bizonyítja nemcsak szemé­lyének népszerűségét, de politikai manő­verezőképességének a hatékonyságát is. Ennek köszönhető, hogy az ismét kor­mányzásra „érett” konzervatív párt és a szociáldemokraták - nagyobb társadalmi feszültség nélkül - együtt kormányozhat­ják az országot. Koivisto, aki elődjeinek külpolitikáját foly­tatja, és nagy gondot fordít a már kialakult nemzetközi kapcsolatok továbbfejlesztésé­re, nemzetközileg elismert, nagyformátumú politikus. Hazánknak igaz barátja. Többször járt már Magyarországon. Amikor elnök lett, a szomszédos államok felkeresése után Budapest rangos helyen szerepelt utazási programjában.

Next

/
Thumbnails
Contents