Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-15 / 38. szám

1988. február 15. C TOLNA \ _ 6 “rtÉPÜJSÁG Megalakult a Kosárlabda Sport Club Szekszárd A szervezőbizottság hosszú heteken át tartó előkészítő munkájának befejezése­ként alakuló közgyűlésre invitálta a meg­hívottakat. A Szekszárd Városi Tanács vb-termébe, ahol a tovatűnt évtizedek során megannyi fontos ügyben határoz­tak a városatyák, ám a freskók díszítette falak között sportegyesület még soha­sem alapíttatott. így aztán valójában nem volt abban semmi túlzás, amit Csáki Béla, a városi pártbizottság titkára így fogal­mazott meg köszöntőjében: „Történelmi esemény résztvevői vagyunk itt mind a harminchármán, akik ma egy új egyesü­let, a Kosárlabda Sport Club Szekszárd megalakításánál bábáskodunk.” Az alapítók maroknyi csapatát vállala­tok, intézmények igazgatói, tanácsi és sportvezetők alkották. Az új klub jövőbeni bázisát képező szervek felelős beosztá­sú képviselői. A megyei tanácsot Mátyás István és István József elnökhelyettesek, a városit Kovács János elnök és Jutkusz Győző elnökhelyettes képviselte. Az ala­kuló közgyűlés Szabó Miklós előterjesz­tése alapján megvitatta és elfogadta az alapszabály-tervezetet, a fegyelmi sza­bályzatot, majd megválasztotta a kilenc­tagú elnökséget. Az elnökség tagjai: Asz­talos Antal, Balogh Béla, dr. Deli István, Keresztes János, Kovács János, Mátyás István, dr. Sólyom Bódog, Varga Béla és Villányi József. A számviszgáló bizott­ságba egyhangú szavazattal Kovács Lászlót, Hegyi Leventénét és dr. Söptei Csabát választották. Az elnökség első ülésén társadalmi el­nökké Mátyás Istvánt, elnökké dr. Só­lyom Bódogot, ügyvezető titkárrá Szabó Miklóst, a számvizsgáló bizottság elnö­kévé Kovács Lászlót, míg a fegyelmi biz­tos tisztére dr. Farkas Lászlót választotta meg. Az újonnan választott elnökség ne­vében Mátyás István mondott köszönetét a bizalomért.- Szeretnénk olyan feltételeket biztosí­tani a Szekszárdi Dózsa SE-ből kivált ko­sárlabdasportnak a megyeszékhelyen, amelyek birtokában továbbra is siker­sportág marad - hangsúlyozta. Szabó Miklós ügyvezető titkár ismer­tette az új klub 1988. évi költségvetésé­nek tervezetét. Mint megtudtuk, a 2 millió 790 ezer forintos összegű költségvetés­hez a megyei tanács 500, a városi tanács 900 ezer, a gazdasági szervek pedig 1 millió 370 ezer forintos támogatást nyúj­tanak. A közgyűlés mintegy zárszavaként dr. Sólyom Bódog elnök emelkedett szó­lásra.- A Dózsában, lila-fehérben is jól érez­tük magunkat, de az ismert kényszerű okok azt követelték, hogy váltsunk, új alapokra helyezzük az NB l-es szakosz­tály jövőjét. Biztosra veszem, hogy a vá­ros színeit reprezentáló kék-fehér klub­ban még eredményesebben képviseljük a megyeszékhely minőségi verseny- sportját - mondta többek között. A megyeszékhely sporttörténetében 1988. február 12. óta a Kosárlabda Sport Club Szekszárd írja a sportág új fejeze­tét.- fekete ­Labdarúgó VDN Kupa Öt mérkőzésen szerény három pont Mohács-Szekszárdi Dózsa 2-0 (1-0). Mohács, 400 néző. V.: Balajti. Mohács: Antal - Kófiás, Rumszauer (Ratting), Óbert, Katona - Reit, dr. Rapp, Bendes, Kovács (Rigó) - Martina (Csibi), Török (Vigh). Edző: Bőzsöny János. Szekszárd: Hujber - Naoyfalusi, Hahn, Varga, Szabó- Kniesz (Pi sí), Weitner I., Márkus, Jelu- sics - Ká!m. n, Süveges. Edző: Teszler Vendel. Küzdelmes mérkőzésen hiába játszott szünet után jobban a Dózsa, gól­helyzeteit nem tudta értékesíteni. G.: Ko­vács, Ratting. Paksi SE-Bajai SK 1-0 (1-0). Paks: 200 néző. V.: DraveczT. Paks: Németh - Kun (Boda), Blatt, Prancz, Héregi - Izsák, Kolarics (Somogyi), Horváth P. (Horváth J.) - Balogh (Tóth), Rácz, Kovács (Gye- nis). Edző: Márkus József. Baja: Farkas- Szabó M., Szabó L, Morvái, Vidák (Hangya) - Pauk, Zrínyi, Szajkó, István - Takács, Vén (Kovács). Edző: Rónai Sán­dor. A közepes iramú találkozón jobbára csak'a küzdőjelleg dominált, a kapura egyik csapat sem jelentett különösebb veszélyt. G.: Rácz. Bóly-Dombóvári VMSE 2-0 (1-0). Dombóvár: 100 néző. V.: dr. Berta. Bóly: Puch - Papsity (Nagy), Fitt, Virág, Halmai- Pirkhoffer, Nyárs (Szalai), Darányi (Bru­der) - Pál, Szabó (Hrotkó), Schneider. Edző: Weiszbart József. DVMSE: Bien- Macsi (Péter), Banai, Mács, Barka ­Események ­A Nagymányoki DSK negyven tagja február 13-20. között sítúrán vesz részt az Alacsony-Tátrában. * A Tolnai VL NB l-es női asztalitenisz- cspata február 17-én, szerdán 18 órakor újabb bajnoki mérkőzést játszik a fővá­rosiján. Ellenfelük a BSE együttese lesz. * A szekszárdi fedett uszodában ren­dezték meg a Bonyhád városkörnyéki diákolimpia úszóbajnokságát. A ver­Zsuró, Magyar, Gyurkó - Iván, Urbán, Simka. Edző: Tresch Ferenc. A minden elképzelés nélkül futballozó dombóvá­riak megkönnyítették ellenfelük győzel­mét. G.: Pirkhoffer, Szabó. Kaposvári Rákóczi-Atomerömű SE 3- 0 (1-0). Kaposvár, 300 néző. V.: Vuk- mann. K. Rákóczi: Kollár - Kraft, Rácz, Deákvári (Petrók), Barna (Csrepka) - Riczu, Bocz (Prukner), Szajcz, Adorján - Murai (Havasi), Meksz. Edző: Csordás István. Atomerőmű SE: Szlanyinka - Nagy, Németh, Fodor, Debreceni - Klop- csik, Juhász, Vörös, Porga - Kiss, Gyön­gyösi (Farsang). Edző: Vábró József. A szervezetten védekező és időnként jól játszó vendégek ellen csak nehezen bontakozott ki az NB l-es hazai gárda. G.: Szalcz, Csrepka, Meksz. Komló-Dombóvári Vasas 1-1 (1-0). Komló, 200 néző. V.: dr. Rákóczi. Komló: Tábit (Fullér) - Miklós, Schullteisz, Gallai (Vukmann), Andreidesz - Uhrik (Hoh- mann), Dárdai (Tigyi), Jurin - Takács, Hü- ber (Hammer), Varga. Edző: Rónai István. Dombóvár: Foki (Szalai) - Lamm, Virágo- si, Barta, Farkas - Tóth-Bagi, Fazekas (Fekete), Zrínyi - Neubauer (Engert), Verbóczki (Banai), Luczek (Bernáth). Ed­ző: Fenyvesi József. A kevés eseményt eredményező 90 percben két kapushiba után alakult ki az igazságos döntetlen. G.: Gallai, illetve Zrínyi. eredmények senyszámok győztesei: 66 m gyors: Ba­rabás Mariann és Farkas Péter (mindket­tő Bonyhád ll-es isk.), 66 m hát: Barabás Mariann (Bonyhád ll-es isk.) és Hámori Krisztián (Bonyhád lll-as isk.), 66 m mell: Barabás Mariann (ll-es isk.) és Losoncz Péter (lll-as isk.). Mindkét váltót a bony­hádi ll-es Számú Általános Iskola csapa­ta nyerte. * A MEDOSZ Kupa labdarúgó-terem- bajnokság megyei döntőjét február 21- én Pakson, a spotrcsarnokban rendezik. Rég volt - szép volt! Ég és Föld között ~Pem Vj/mos részére. aki 1961. évben Szekszárd város legjobb sportolója címet nyerte el A Megyei Testnevelési és Sport Tanács elnöke A Tolna megyei i felelős szerkes Egy csoportkép 1963-ból A hatvanas évek elején a Szekszárdi Dózsa ökölvívóival és néhány filmmel tar­solyunkban sokat jártunk a megye köz­ségeibe, sportköri estékre. Az ökölvívó­bemutatók után labdarúgó szabályma­gyarázatokra és a már említett filmek ve­títésére került sor. Azok között volt egy film, melynek az volt a címe: Ég és Föld között! A film operatőre, a szekszárdi Gyulai György volt, aki szinte az utolsó felvételeknél - késleltetett ugrásnál - egy-két másodperccel később nyitotta az ejtőernyőjét, és ez elég volt ahhoz, hogy a szép karrierje, egyben az élete befejeződjön. Először a szekszárdiaknak felejthetet­len Gyulai Györgyről kezdtünk beszél­getni Pem Vilmossal, aki a Tolna Megyei Népújság olavsóinak szavazatai alapján Szekszárd város legjobb sportolója cí­mét nyerte el 1961-ben. Személyesen ismerte Gyulai Györgyöt?- Igen. Nemcsak azért, mert szekszár­di volt, hanem ő sokat segített az induló szakosztályunknak. Abban az időben ő Budapesten alosztályvezető volt, sőt nemcsak tagja, hanem edzője is volt a magyar válogatottnak. A világbajnoksá­gon - úgy tudom - a második helyen végzett. Amikor mi Szekszárdon elkezd­tünk dolgozni, a Skálának szemben lévő iskola - mai szakmunkásképző - torna­termében voltak az edzések. Ezekre ő gyakran eljött és hasznos tapasztalatok­kal segített bennünket.- Látta a már említett filmet?- Igen, sőt, nem is egyszer. Mindig ösz- szeszorult a szívem, hisz oly ritka tehet­ség volt. Pontosan nem tudom, de ha em­lékezetem nem csal, ugrásainak száma túl volt a kétezren.- Akkor most beszéljünk magáról. Mi többször voltunk együtt abban a bizo­nyos LI-2-ben. Azzal a különbséggel, hogy maga ejtőernyővel, én jegyzetfüzet­tel, miközben csodáltam bátorságukat. Szóval mikor kezdődött?- Székesfehérvárra kerültem ipari ta­nulóknak 1951-ben. Ott ismerkedtem meg ezzel a sportággal és a szakosztály tagja lettem. A téli tornatermi edzések után tavasszal már a sóstói repülőtéren gyakoroltunk, készültünk az első ugrás­ra, ami 1952-ben volt.- Nem félt?- Minek tagadjam, féltem. Sőt, amikor már a háromszázadik ugráson is túl vol­tam, akkor is ugyanaz a furcsa félelem vett erőt rajtam. De pont ez az amit le kell küzdeni, ehhez kell akaraterő, bátorság.- Meddig volt Székesfehérváron?- Ott csak két bekötött ugrásom volt.- Ha nem tévedek, ez olyan, amikor az ugró a nyitott ajtóhoz megy, az ejtőernyő tetején lévő horgot beakasztják és ug­rás...- Igen, nagyjából így történik, vagy két- három másodperc múlva nyit az ernyő. Ezek gyakorló ugrások, melyek általában hat-nyolcszáz méter magasságból van­nak.- Mennyi előképzés kell, míg sorra ke­rül az első ugrás?- Három-négy hónap. Ez alatt tornate­remben meg kell tanulni a különböző gimnasztikái gyakorlatok kíséretében azokat a mozdulatokat, melyek földre éréskor nélkülözhetetlenek. Ezután az ejtőernyő-hajtogatásra kell nagy gondot fordítani.- Mindenki a magáét hajtogatja?- Igen, de először természetesen egy bizonyos ideig ellenőrzés mellett. A rossz hajtogatásból komoly következmények lehetnek, sőt, voltak is.- Amikor visszajött Szekszárdra, azon­nal folytatta e bátor sport űzését?- Erre nem volt lehetőség, csak ké­sőbb, 1957-ben. A Csák házaspár, Czi- ráki Laci, Szabiár Béla, Radics Tibi, a Sá­gi házaspár, Kákonyi Berci társaságá­ban és Horpácsi József ejtőernyős szak­osztályvezető összefogásával megindult Öcsényben a repülős élet. Először nem volt ott más, csak egy legelő. Aztán kap­tunk Józsefpusztán lebontásra egy paj­tát. Nagy lelkesedéssel lebontottuk, az anyagot áthordtuk egy traktorral Öcsénybe. Ebből épült fel az első han­gár.- Akkor már volt a klubnak néhány vi­torlázógépe, de úgy tudom, hogy a moto­ros gép az első időben még Pécsett szállt fel.- Úgy, hogy minket levittek autóval Pécsre, ott felszálltunk a gépbe, majd öcsény felett kiugrottunk. Ekkor a gép visszakanyarodott Pécsre.- Mennyien űzték ezt a sportot?- A megyében harmincöt-negyvenes volt a létszám. Mert nemcsak Szekszár­don, hanem Kölesden, Nagydorogon és Dombóváron is volt szakkör. Én jártam ki a foglalkozásokra.- Mivel? Autóval?- Kinek volt akkor autója? Például Kö- lesdre úgy mentem, hogy a délutáni vonattal utaztam Alsótengelicig, begya­logoltam Kölesdre, majd foglalkozás után ismét gyalog az állomásra és a késő esti órákban vonattal haza.- Ezek szerint különböző szakvizsgái vannak?- Igen. Ami a vitorlázással függ össze, nem említem. Van hajtogatómesteri, kör­vezetői, segédoktatói, oktatói és ugrás­vezetői vizsgám. Ezekről külön-külön kellett számot adni kéthetes tanfolyam után Alagon.- Szeret repülni?- Igen. Vitorlázógéppel sokat repültem és motoros géppel is sokat voltam fenn, amikor ugrottam, de csak egyszer voltam sugárhajtású géppel, de az felejthetetlen szép élmény volt.- Ha ennyire szereti az ejtőernyőzét, a repülést, miért hagyta abba oly korán?- Több oka is volt. Például rosszul vol­tunk ellátva ejtőernyővel. 1962-ben Du­naújvárosban a Nemzeti Bajnokság má­sodosztályú versenyében ezüstérmet szereztem, de...- Mi az a de?- Például az, hogy kétéves házas vol­tam, a feleségem is ott volt a versenyen, és látta, hogy valami baj történt.- És mi volt a baj?- 1500 méter magasból zuhanóugrást kellett végrehajtani, közben különböző gyakorlatokat kellett végezni és a kijelölt cél közelébe érkezni. A négy ugrás közül háromnál nem volt baj, de az utolsónál elromlott a kioldó, nem működött. Zuha­nás közben erőm teljes megfeszítésével sikerült kirántani a szerkezetet. Hát bi­zony izgalmas másodpercek voltak. Ezt látta, illetve megtudta a feleségem és „közbeszólt”, ne tovább.- Ennél szebb emléke is maradt min­den bizonnyal a 13 évből.- Igen. 1962. július 8-án avatták Szek­szárdon a Dózsa új sporttelepét. A dó- zsások Budapestről kértek engedélyt, hogy ejtőernyővel érkezzen a labda a nyitó ünnepségre. Az MHSZ ejtőernyős alosztálya engem jelölt a feladat végre­hajtására. Budapestről küldtek egy két­fedelű PO-2 gépet Öcsénybe. A feladat az volt, hogy kétszáz méterről kell ugrani a labdával együtt. Mivel a feladat elég ve­szélyes volt, előtte Öcsényben próbaug­rást hajtottam végre: minden rendben volt. Közben eleredt az eső és Jaszeno- vics Géza intéző kijött autóval megkér­dezni, lesz-e ugrás. Mi határozottan mondtuk, igen. A kijelölt időben felszállt a gép és kétszáz méterről ugrottam, köz­ben egy hirtelen erős szél a mai gabona­silóhoz, a Keselüysi út túlsó oldalára so­dort. Bizony elég volt visszalavíroznom, de a pálya közepéig nem értem el, a futó­pályán értem földet. Ott vette át tőlem Gö- röcs, az Újpesti Dózsa játékosa a labdát.- Arról tud, hogy ismét van ejtőernyő­zés Szekszárdon?- Hallottam róla.- És magának nem szóltak, nem hív­ták? Teljes felszerelésben Oklevél 1961-böl- Nem.- Mennyi az ugrásai száma?- Háromszáznyolcvannyolc. -kas-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents