Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-15 / 38. szám
2 NÉPÚJSÁG 1988. február 15. A gazdálkodás kollektív tapasztalatai Az együttműködést tanulva Mai kommentárunk Kiút a káoszból „ Teljes káosz" - felelte Margaret Thatcher brit miniszterelnök, amikor pénteken az újságírók a közös piaci csúcsértekezlet állása felől érdeklődtek nála. Valóban, egy pillanatra úgy tűnt, csúfos kudarcba fullad a tizenkét nyugat-európai ország legfelsőbb szintű tanácskozása, nem sikerül megállapodni a szervezet jövőjét érintő kérdésekben, s hamarosan fizetésképtelenné válik a Közös Piac. Természetesen nem véletlenül védték olyan elkeseredetten, akár a véső sikertelenség kockázatát is vállalva pozícióikat az Európai Közösség tagállamai. A mostani eredményektől is függ ugyanis, milyen is lesz majd az az „igazi” Közös Piac, amelynek megalakítását 1992-re ígérik, s a mely feltételezi az egységes ár- és adórendszereket a „tizenkettek” között. Hosszú távú érdekekről volt tehát szó, olyan döntésekről, amelyek évtizedekre megszabhatják az egyes tagországok lehetőségeit. A megoldásra szombat hajnalig kellett várni. A végsőkig elcsigázott politikusok ekkor tájékoztatták a kialvatlanságtól kivörösödött szemű újságírókat a kompromisszumoshatározatról. A vita végül is néhány kulcskérdés körül csúcsosodott ki: a szervezet finanszírozásának mechanizmusa, a mezőgazdasági ártámogatások mértéke és a visszatérítés rendszere. Az EGK elnöki tisztét éppen betöltő NSZK részéről Kohl kancellár személyes presztízskérdést csinált a megállapodás elfogadtatásából, így az utolsó menetben már jórészt 6 és Margaret Thatcher brit és Ruud Lubbers holland kormányfő vívott szócsatát. A britek azt kifogásolták, hogy aránytalanul megnőtt a mezőgazdasági termelőknek juttatott ártámogatás, így Nagy-Britannia dotálja a francia, olasz, spanyol és más nemzetiségű gazdákat. Az áthidaló megoldás lényege az, hogy korlátokat szabtak a mezőgazdasági ártámogatás növelésének, érintetlenül hagyták London fő vívmányát, a befizetéséből kapott visszatérítést és a nemzeti össztermék 1,2 százalékában állapították meg a tagállamok hozzájárulását a Közös Piac költségvetéséhez. A részletek kidolgozása még hátra van, de az már eldőlt, hogy sikerült újabb lépést tenni a nyugat-európai gazdasági integráció irányába. Az 1992-re tervezett rendszer a nyugat-európai szakértők reményei szerint növeli majd a Közös Piac termelőinek versenyképességét a világpiacon. A jó öreg kontinens nyugati részén tehát úgy vélik, hogy nem esélytelenek a világméretű versenyfutásban. Az biztos, hogy a vitákban kialakuló egyetértésre nagy szükségük lesz - már a közeljövőben. HORVÁTH GÁBOR A villamoserőmű-építés és hálózatbővítés idei programja Állandóan használjuk a „szocialista gazdálkodás kollektív tapasztalatai” kifejezést, a gazdasági élet nemzetközivé válásával beszélünk annak növekvő szerepéről. Minden országban elemzik és összefoglalják a hazai tapasztalatokat, kidolgozzák a hivatalos álláspontot a legfontosabb kérdésekről. Az állam ennek alapján értékeli más országok tapasztalatait. A közös kutatások révén mélyebben értenek meg sok kérdést. Ez a folyamat épp úgy végtelen, mint maga a társadalmi gyakorlat. Az igazság a társadalom valós szükségleteinek leginkább megfelelő módon születik, és semminek sincs monopóliuma az igazságra. Nemcsak abban az értelemben, hogy egyedül üdvözítő, amit más országokra rá lehet oktrojálni, hanem úgy sem, hogy minden állam saját érdekei szemszögéből tekint mások tapasztalataira, így az igazság értelmezésében mindig van eltérés. A Szovjetunióban az átalakítás során szakítanak a kialakult sztereotípiákkal - beleértve a gazdasági mechanizmusról rögződött képet. Világossá vált, hogy a szocialista országokban végbemenő eszmei és gazdasági folyamatok előítéletek nélküli elemzése elengedhetetlen feltétel az SZKP stratégiai feladatainak sikeres megoldásához, a társadalmi-gazdasági fejlődés gyorsításához, a szocialista társadalom minőségi előrelépéséhez. Az ilyen elemzés megtisztítja az utat a jelen valóságának alkotó átgondolása előtt, és új szakaszt nyit a marxizmus-le- ninizmus fejlődésében. A kollektív tapasztalat azonban nemcsak az elmélet alapja, hanem arra támaszkodva feltárulnak a szocialista társadalom törvényszerűségei és fejlődési törvényei. Ugyanakkor összegyűjti a szocialista építés konkrét formáit és módszereit. A szocialista világrendszer kialakulásának első szakaszában egyedül a Szovjetuniónak volt tapasztalata a szocialista építésben, és azt mértékadónak tekintették. A következőkben azonban ez elvesztette történelmi alapját. Más szocialista országok is gazdag és sokrétű tapasztalatokat szereztek, amelyek általános érdeklődésre tartanak számot. S ha eleinte a szovjet tapasztalatot érthető okokból nemegyszer az adott ország gazdasági összeférhetőségét figyelmen kívül hagva ültették azt át, most mindinkább elfogadhatatlan az ilyen mechanikus átvétel, mert az bármilyen jó eszmét képes megfosztani hitelétől. Elérkezett az ideje, hogy alkalmazzák a leghaladóbb gyakorlatot. Ha az csak a tudományos megfontolás és különféle publikációk tárgya, akkor legjobb esetben is csak a közvélemény formálására hat, nincs gyakorlati haszna, holt töke csupán. De ez csak addig megy végbe, amíg a társadalom nem érett meg új feladatok megoldására. Amint kialakulnak a megfelelő viszonyok, a kollektív tapasztalatot már nem mechanikusan fogadják, hanem felismert tendenciaként, amely általános minden országra vagy egyes országcsoportokra. A Szovjetuniót különösen érdeklik az európai KGST-országok tapasztalatai, mert az előttük álló feladatok nagyrészt egybeesnek. Ezek az országok objektív gazdasági tényezők miatt „nyitottak a világpiac" irányába. A külpiaccal fennálló szoros kapcsolat ösztönzi a termelés hatékonyságának és a minőségnek a javítását, és a megfelelő változásokat a gazdasági mechanizmusban. Ezek az országok a legutóbbi időkig megelőzték a Szovjetuniót, mert az a törekvés, hogy versenyképessé tegyék termékeiket a külső piacokon, jelentősen előmozdította a gazdasági mechanizmus több elemének, így a külkapcsolatoknak a fejlesztését is. Nem vitás, hogy ezek a tapasztalatok igen hasznosak a Szovjetunió számára is. A tulajdonosi funkció szétválása a közvetlen birtokló, felhasználó funkciótól fontos feltétel ahhoz, hogy megvalósuljon a gazdaságirányítási centralizmus új koncepciója. A Szovjetunióban nagy érdeklődést kelt, hogyan valósulnak meg az említett elméleti kérdések az életben. Különösen fontosak azok, amelyek a vállalati önállóság bővítését, az önfinanszírozásra, az önigazgatásra történő áttérést, a rugalmasabb árképzést, a termelőeszközök nagykereskedelmének kialakítását, a pénzügyi hitelrendszer javítását, az állami, a szövetkezeti és magántulajdoni formák, a nagy, a közepes, és a kis vállalatok ésszerű összekapcsolását, a termelés és a külkereskedelem kapcsolatainak elmélyítését stb. érintik. Világosan mutatja a testvéri országok gyakorlatának figyelmes tanulmányozását és számbavételét a Szovjetunióban a gazdaságirányítás rendszerének kimunkálása, és az állami vállalatokról szóló törvénybe foglalása. A szocialista országok gyakorlata azt mutatja: az irányítáci centralizmus új koncepciójához tett első lépéseknek az a célja, hogy hatékonnyá tegyék a népgazdaságot. Ez azonban rendszerint a társadalmi, politikai és ideológiai problémák bizonyos kiélezésével jár. Természetesen merül fel a kérdés: jó úton járunk-e, nem próbálunk-e idegen gazdálkodási elveket meghonosítani, amelyek inflációsjelenségeket, az életszínvonal csökkenését, az elosztásban és a fogyasztásban a szociális igazságosság elvének megsértését, a munkanélküliség veszélyét keltik fel. Vagy a népgazdaság irányításának részleges elvesztése, a piaci erők önkényességének részleges érvényesülése - csupán tapasztalatlanságból adódik, tehát meg kell tanulnunk hozzáértéssel beavatkozni ezekbe a folyamatokba, állandóan korrigálva azokat. A társadalmi-gazdasági folyamatok irányításának ezt a kettöségét találóan jellemezte. A. Pawlovska a Trybuna ludu varsói lapban „A gazdaság vak politika nélkül” című cikkében, mint kétféle dog- matizmus sajátos harapófogóját. A „gazdasági dogmatizmus” tagadja mindenféle beavatkozás jogosságát, az „eszmeipolitikai dogmatizmus” a végtelenségig fokozza az ajánlott beavatkozásokat. S ami még rosszabb, a társadalmi tudat nem zárva ki a pártbelit sem, - egyszerre szenved mindkét dogmatizmustól: tiszta „gazdasági játékot” szeretnénk, nem akarva annak áldozatává válni. A gazdaságirányítás fő ellentmondása szerintem az a törekvés, hogy egyidejűleg biztosítsuk a gazdasági és a társadalmi hatékonyságot. A gazdasági mechanizmus, a centralizmus és a decentralizálás javításáról szóló közgazdasági munkákban gyakran felmerül, hogy az új irányítási rendszer akkor alakul ki, amikor megtaláljuk a központ és a gazdasági szervezetek optimális arányait. Magam kételkedem abban, hogy ez az ellentmondás feloldásának legjobb módja. De akkor hol a kiút? A válasz nem lehet egyforma a fejlődő és a fejlett szocialista országban, s egy országon belül sem a fejlődés különböző szakaszain. Az elsősorban extenziv szakaszban másként kell megítélni a központi tervezés szerepét, beleértve a terv tartalmát, a tervek kidolgozási és megvalósítási módját, mert itt mindenekelőtt a társadalmi termék mennyiségének növelése a cél. Ez objektívan akadályozza az áttérést a gazdálkodás közgazdasági módszerekkel való irányítására. Más helyzet alakul ki a fejlődés intenzív szakaszában, ekkor differenciálódnak az általános és a helyi érdekek. A népgazdasági érdek tárgya mindenekelőtt a társdalom termelőkapacitása, a tudományos-technikai fejlődés fő hordozója lesz. Mutatói, mint a hatékonysági normák, a felhalmozás, az amortizáció, a fizikai és morális elhasználódás, az árak, a pénzügyi előírások, a hitel-kamatok stb. az irányítás gazdasági eszköztárának alapjait jelentik. Ezek törvényszerűen növelik a központi pénzügyi és hitelező szervek szerepét. Ami pedig a vállalati érdeket illeti, az a végső gazdasági elszámolási eredmény (a termék egy része), amelyhez közvetlenül kötődik a termelés önfinanszírozása. Ez a modell nem zárja ki a gazdasági mechanizmus bizonyos pulzálását, de ez egyetlen modellen belül történik, ezért ritmikusabb, mint az extenziv szakaszban, amikor az irányítás egyik modelljéről áttérnek a másikra. A szocialista gazdálkodás kollektív tapasztalatainak felhalmozása és fel- használása azt mutatja, hogy nincs és nem is lehet sem elméletben, sem a gyakorlatban ideális gazdaságirányítási modell. Ilyen modell kutatása eleve reménytelen. Ez azonban nem teszi értéktelenné a kollektív tapasztalatot, ellenkezőleg növeli az értékét, megszabadítja azt a dogmatikus kötöttségektől. RUBEN JEVSZTYIGNYEJEV APN-KS (Folytatás az 1. oldalról.) azzal, hogy a jövő év végéig felépítik a lignithomogenizáló művet, amely egyenletes fűtőértékű tüzelőanyaggal látja majd el az erőművet. Az Oroszlányi Hőerőműben a III. blokk rekonstrukcióját folytatják, a Pécsi Hőerőműben pedig a további program szerint óránként 160 tonna gőzt szolgáltató kazánok építését készítik elő a régi kiskazánok pótlására. Az idei beruházási munkák közül különösen fontos annak a 380 megawatt teljesítményű gáz- és gőzturbinás kombinált eröműblokknak az előkészítése, amelynek az lesz a rendeltetése, hogy az első paksi, 1000 megawattos gépegység átadása előtti években a hazai áramtermelésben várható teljesítményhiányt mérsékelje és részben pótolja. Ezért a törszt előterjesztést készített, amelyben WASHINGTON Négyéves kereskedelmi megállapodást írtak alá Mexikó és az Egyesült Államok képviselői, a két ország szombaton megtartott csúcstalálkozóján. Reagan amerikai és Miguel de la Madrid mexikói elnök megbeszélésein azonban elsősorban a két ország közötti vitás kérdésekről volt szó: a közép-amerikai helyzet megítéléséről és az úgynevezett kábítószer-háborúról. Ez volt a két elnök utolsó találkozója: Mexikóban már a nyáron, az Egyesült Államokban novemberben választanak új elnököt. MOSZKVA - Föld alatti nukleáris robbantást hajtottak végre a Szovjetunióban szombaton közép-európai idő szerint 4 óra 5 perckor a kazahsztáni Szemipala- tyinszk térségében lévő kísérleti telepen. A TASZSZ szovjet hírügynökség jelentése szerint a robbantás hatóereje 20 és 150 kilotonna között volt. A kísérletet a haditechnika tökéletesítésének céljából hajtották végre. * Nemzetközi sajtótájékoztatón számolt be szombaton Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium tájékoztatási főosztályának a vezetője és Nyikolaj Markov ellentengernagy, vezérkari főcsoportfőnök-helyettes a Krím-félsziget térségében pénteken délelőtt történt amerikai haditengerészeti határsértés részeleteiről és az ezzel kapcsolatos szovjet állásfoglalásról. A minisztérium követeli, hogy az amerikai kormányzat tegye meg az olyan szükséges intézkedéseket, amelyek a jövőben kizárják a hasonló incidenseket. Geraszimov a külszorgalmazza, hogy a Dunamenti Hőerőműbe javasolt új blokk első lépcsőjében 134 megawattos egység létesüljön 1991 közepéig egy gázturbinával és a hozzátartozó hőcserélő kazánnal. Ebből a célból a tröszt átalakította a VII. ötéves tervre előirányzott rekonstrukciós programját, hogy megteremtse az első ütemben szükséges pénzügyi fedezet nagy részét. A második ütemben egészül ki a gáz- és gőzturbinás blokk 380 megawattos teljesítményűre, s ehhez párosul az erőműrekonstrukcióból eredő 200 megawattos teljesítménynövekmény is a kritikus áramellátási időszakban. A tröszt azzal számol, hogy előterjesztésére rövidesen megkapja a jóváhagyást, s így már a következő hónapokban szerződéseket köthet a külföldi szállítókkal, s még az idén megkezdheti ezt a beruházást. (MTI) ügyminisztérium tiltakozásának ismertetése után elmondta, hogy remélhetőleg az eset nem zavarja meg a szovjet-amerikai kapcsolatok javulásának folyamatát. * A Szovjetunió első ízben lehetővé tette Moszkvában akkreditált külföldi újságírók egy csoportjának, hogy megtekintsen, fényképezzen és filmezzen egy SS-20-as rakétákkal felszerelt katonai alakulatot - írja az ADN hírügynökség moszkvai tudósítója. Az újságírók a belo- russziai Gomel városától nyolcvan kilométerre fekvő Recsica közelében egy rakétaalakulatnál közvetlen közelről nézhették végig, amint kiáll a hangárból három önjáró indítóállás kétfokozatú, szilárd hajtóanyagú rakétákkal, amelyek leszereléséről többek között a decemberben aláírt szovjet-amerikai szerződés is szól. SZÖUL - Egyesül a két legnagyobb dél-koreai ellenzéki párt, hogy eséllyel versenyezhessenek a parlamenti választásokon a kormánypárttal, jelentették be szombaton Szöulban. Az Újraegyesítés Demokratikus Pártjának elnöke, Kim Jung Szám a közelmúltban azért mondott le, hogy lehetőséget adjon riválisának, Kim De Dzsungnak a megosztott ellenzék összefogására. Kim De Dzsung tavaly lépett ki a vetélytársa által vezetett pártból és létrehozta a Béke és Demokrácia Pártját. A megosztott ellenzék súlyos vereséget szenvedett a decemberi elnökválasztáson. Ebből okulva döntött úgy a két párt, hogy újraegyesül. Pillantás a hétre Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből Hat utazás és egy pártkongresszus szerepel a következő napok kínálatában. A világpolitikai aktivitás nem csökkent, s a hírügynökségek bőséges ajánlatából most is igyekeztünk a legérdekesebb előrejelzéseket kiválogatni. Hétfő: Kétnapos látogatásra Csádba utazik a francia külügyminiszter. Jean-Bernard Raimond valószínűleg az afrikai országnak nyújtandó gazdasági és katonai segélyekről tárgyal majd és igyekszik megismerkedni a helyzet legújabb fejleményeivel. A harcterekről egy ideje nem érkeznek hírek újabb összecsapásokról, nem lehet azonban kizárni a polgárháború kiújulásának lehetőségét. Kedd: Még egy francia politikus utazik a héten: Didier Ba- rianí külügyi államtitkár Tiranában tárgyal majd az albán diplomácia vezetőivel a két ország gazdasági és politikai kapcsolatairól. Albánia az utóbbi hónapokban érezhetően növelte külpolitikai aktivitását, több nyugat-európai országgal folytatott diplomáciai tárgyalásokat. Szerda: Brüsszelbe, a NATO főhadiszállására látogat Margaret Thatcher brit kormányfő. A szovjet-amerikai tárgyalások eredményeinek fényében némiképp felértékelődött London szerepe az atlanti tömbben, ezért Thatcher megnyilatkozásait árgus szemekkel figyelik majd Európában - s természetesen Washingtonban és Moszkvában is. Csütörtök: Az Egyesült Államokban tárgyal Kohl nyugatnémet kancellár. Az NSZK kormányfője az előző napon utazik Washingtonba, hogy a Közös Piac soros elnökeként gazdasági és világpolitikai ügyekről tárgyaljon Ronald Reagannel. Péntek: Kongresszust tart a spanyol kommunista párt. A többszöri szakadáson átment mozgalom nehéz helyzetbe került, korábbi népszerűsége, választótábora alaposan csökkent. A kommunista vezetők most igyekeznek megtalálni a fejlődés lehetőségeit, újrateremteni a párt egységét. Szombat: A Szovjetunióba menet egynapos megállót tesz Helsinkiben George Shultz amerikai külügyminiszter. Tárgyalásainak pótlólagos jelentőséget ad, hogy Finnországban még nem ért véget az elnökválasztási procedúra, jóllehet kétségtelen, hogy Mauno Koivisto elnök a legnagyobb esélyes. Vasárnap: Moszkvába érkezik az amerikai külügyminiszter. George Shultz és Eduard Severdnadze tárgyalásain a középpontban az újabb csúcstalálkozó előkészítése, a straté- < giai fegyverek ötvenszázalékos csökkentése áll majd. Valószínűleg megtárgyalják majd az afganisztáni rendezés kérdéseit is. PANORÁMA
