Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-15 / 38. szám

2 NÉPÚJSÁG 1988. február 15. A gazdálkodás kollektív tapasztalatai Az együttműködést tanulva Mai kommentárunk Kiút a káoszból „ Teljes káosz" - felelte Margaret Thatcher brit miniszterelnök, amikor pénteken az újságírók a közös piaci csúcsértekezlet állása felől érdeklődtek nála. Valóban, egy pillanatra úgy tűnt, csúfos kudarcba fullad a tizenkét nyugat-európai ország legfelsőbb szintű tanácskozása, nem sikerül megállapodni a szervezet jövőjét érin­tő kérdésekben, s hamarosan fizetésképtelenné válik a Közös Piac. Természetesen nem véletlenül védték olyan elkeseredetten, akár a véső sikerte­lenség kockázatát is vállalva pozícióikat az Európai Közösség tagállamai. A mostani eredményektől is függ ugyanis, milyen is lesz majd az az „igazi” Közös Piac, amely­nek megalakítását 1992-re ígérik, s a mely feltételezi az egységes ár- és adórend­szereket a „tizenkettek” között. Hosszú távú érdekekről volt tehát szó, olyan dönté­sekről, amelyek évtizedekre megszabhatják az egyes tagországok lehetőségeit. A megoldásra szombat hajnalig kellett várni. A végsőkig elcsigázott politikusok ekkor tájékoztatták a kialvatlanságtól kivörösödött szemű újságírókat a kompro­misszumoshatározatról. A vita végül is néhány kulcskérdés körül csúcsosodott ki: a szervezet finanszírozásának mechanizmusa, a mezőgazdasági ártámogatások mértéke és a visszatérítés rendszere. Az EGK elnöki tisztét éppen betöltő NSZK ré­széről Kohl kancellár személyes presztízskérdést csinált a megállapodás elfogad­tatásából, így az utolsó menetben már jórészt 6 és Margaret Thatcher brit és Ruud Lubbers holland kormányfő vívott szócsatát. A britek azt kifogásolták, hogy aránytalanul megnőtt a mezőgazdasági termelőknek juttatott ártámogatás, így Nagy-Britannia dotálja a francia, olasz, spanyol és más nemzetiségű gazdákat. Az áthidaló megoldás lényege az, hogy korlátokat szabtak a mezőgazdasági ártámo­gatás növelésének, érintetlenül hagyták London fő vívmányát, a befizetéséből ka­pott visszatérítést és a nemzeti össztermék 1,2 százalékában állapították meg a tagállamok hozzájárulását a Közös Piac költségvetéséhez. A részletek kidolgozása még hátra van, de az már eldőlt, hogy sikerült újabb lépést tenni a nyugat-európai gazdasági integráció irányába. Az 1992-re ter­vezett rendszer a nyugat-európai szakértők reményei szerint növeli majd a Közös Piac termelőinek versenyképességét a világpiacon. A jó öreg kontinens nyugati ré­szén tehát úgy vélik, hogy nem esélytelenek a világméretű versenyfutásban. Az biz­tos, hogy a vitákban kialakuló egyetértésre nagy szükségük lesz - már a közeljövőben. HORVÁTH GÁBOR A villamoserőmű-építés és hálózatbővítés idei programja Állandóan használjuk a „szocia­lista gazdálkodás kollektív tapasztalatai” kifejezést, a gazdasági élet nemzetközivé válásával beszélünk annak növekvő sze­repéről. Minden országban elemzik és össze­foglalják a hazai tapasztalatokat, kidol­gozzák a hivatalos álláspontot a legfon­tosabb kérdésekről. Az állam ennek alapján értékeli más országok tapaszta­latait. A közös kutatások révén mélyeb­ben értenek meg sok kérdést. Ez a fo­lyamat épp úgy végtelen, mint maga a társadalmi gyakorlat. Az igazság a társa­dalom valós szükségleteinek leginkább megfelelő módon születik, és semminek sincs monopóliuma az igazságra. Nem­csak abban az értelemben, hogy egyedül üdvözítő, amit más országokra rá lehet oktrojálni, hanem úgy sem, hogy minden állam saját érdekei szemszögéből tekint mások tapasztalataira, így az igazság ér­telmezésében mindig van eltérés. A Szovjetunióban az átalakítás során szakítanak a kialakult sztereotípiákkal - beleértve a gazdasági mechanizmusról rögződött képet. Világossá vált, hogy a szocialista országokban végbemenő eszmei és gazdasági folyamatok előítéle­tek nélküli elemzése elengedhetetlen fel­tétel az SZKP stratégiai feladatainak si­keres megoldásához, a társadalmi-gaz­dasági fejlődés gyorsításához, a szocia­lista társadalom minőségi előrelépésé­hez. Az ilyen elemzés megtisztítja az utat a jelen valóságának alkotó átgondolása előtt, és új szakaszt nyit a marxizmus-le- ninizmus fejlődésében. A kollektív tapasztalat azonban nem­csak az elmélet alapja, hanem arra tá­maszkodva feltárulnak a szocialista tár­sadalom törvényszerűségei és fejlődési törvényei. Ugyanakkor összegyűjti a szo­cialista építés konkrét formáit és mód­szereit. A szocialista világrendszer kiala­kulásának első szakaszában egyedül a Szovjetuniónak volt tapasztalata a szo­cialista építésben, és azt mértékadónak tekintették. A következőkben azonban ez elvesztette történelmi alapját. Más szo­cialista országok is gazdag és sokrétű tapasztalatokat szereztek, amelyek álta­lános érdeklődésre tartanak számot. S ha eleinte a szovjet tapasztalatot érthető okokból nemegyszer az adott ország gazdasági összeférhetőségét figyelmen kívül hagva ültették azt át, most mindin­kább elfogadhatatlan az ilyen mechani­kus átvétel, mert az bármilyen jó eszmét képes megfosztani hitelétől. Elérkezett az ideje, hogy alkalmazzák a leghaladóbb gyakorlatot. Ha az csak a tudományos megfontolás és különféle publikációk tárgya, akkor legjobb eset­ben is csak a közvélemény formálására hat, nincs gyakorlati haszna, holt töke csupán. De ez csak addig megy végbe, amíg a társadalom nem érett meg új fel­adatok megoldására. Amint kialakulnak a megfelelő viszonyok, a kollektív tapasz­talatot már nem mechanikusan fogad­ják, hanem felismert tendenciaként, amely általános minden országra vagy egyes országcsoportokra. A Szovjetuniót különösen érdeklik az európai KGST-országok tapasztalatai, mert az előttük álló feladatok nagyrészt egybeesnek. Ezek az országok objektív gazdasági tényezők miatt „nyitottak a vi­lágpiac" irányába. A külpiaccal fennálló szoros kapcsolat ösztönzi a termelés ha­tékonyságának és a minőségnek a javí­tását, és a megfelelő változásokat a gaz­dasági mechanizmusban. Ezek az orszá­gok a legutóbbi időkig megelőzték a Szovjetuniót, mert az a törekvés, hogy versenyképessé tegyék termékeiket a külső piacokon, jelentősen előmozdította a gazdasági mechanizmus több elemé­nek, így a külkapcsolatoknak a fejleszté­sét is. Nem vitás, hogy ezek a tapasztala­tok igen hasznosak a Szovjetunió szá­mára is. A tulajdonosi funkció szétválása a köz­vetlen birtokló, felhasználó funkciótól fontos feltétel ahhoz, hogy megvalósul­jon a gazdaságirányítási centralizmus új koncepciója. A Szovjetunióban nagy érdeklődést kelt, hogyan valósulnak meg az említett elméleti kérdések az életben. Különösen fontosak azok, amelyek a vállalati önálló­ság bővítését, az önfinanszírozásra, az önigazgatásra történő áttérést, a rugal­masabb árképzést, a termelőeszközök nagykereskedelmének kialakítását, a pénzügyi hitelrendszer javítását, az álla­mi, a szövetkezeti és magántulajdoni for­mák, a nagy, a közepes, és a kis vállala­tok ésszerű összekapcsolását, a terme­lés és a külkereskedelem kapcsolatai­nak elmélyítését stb. érintik. Világosan mutatja a testvéri országok gyakorlatá­nak figyelmes tanulmányozását és számbavételét a Szovjetunióban a gaz­daságirányítás rendszerének kimunká­lása, és az állami vállalatokról szóló tör­vénybe foglalása. A szocialista országok gyakorlata azt mutatja: az irányítáci centralizmus új koncepciójához tett első lépéseknek az a célja, hogy hatékonnyá tegyék a népgaz­daságot. Ez azonban rendszerint a társa­dalmi, politikai és ideológiai problémák bizonyos kiélezésével jár. Természete­sen merül fel a kérdés: jó úton járunk-e, nem próbálunk-e idegen gazdálkodási elveket meghonosítani, amelyek inflá­ciósjelenségeket, az életszínvonal csök­kenését, az elosztásban és a fogyasztás­ban a szociális igazságosság elvének megsértését, a munkanélküliség veszé­lyét keltik fel. Vagy a népgazdaság irányí­tásának részleges elvesztése, a piaci erők önkényességének részleges érvé­nyesülése - csupán tapasztalatlanság­ból adódik, tehát meg kell tanulnunk hoz­záértéssel beavatkozni ezekbe a folya­matokba, állandóan korrigálva azokat. A társadalmi-gazdasági folyamatok irányításának ezt a kettöségét találóan jellemezte. A. Pawlovska a Trybuna ludu varsói lapban „A gazdaság vak politika nélkül” című cikkében, mint kétféle dog- matizmus sajátos harapófogóját. A „gaz­dasági dogmatizmus” tagadja mindenfé­le beavatkozás jogosságát, az „eszmei­politikai dogmatizmus” a végtelenségig fokozza az ajánlott beavatkozásokat. S ami még rosszabb, a társadalmi tudat nem zárva ki a pártbelit sem, - egyszerre szenved mindkét dogmatizmustól: tiszta „gazdasági játékot” szeretnénk, nem akarva annak áldozatává válni. A gazda­ságirányítás fő ellentmondása szerintem az a törekvés, hogy egyidejűleg biztosít­suk a gazdasági és a társadalmi haté­konyságot. A gazdasági mechanizmus, a centra­lizmus és a decentralizálás javításáról szóló közgazdasági munkákban gyakran felmerül, hogy az új irányítási rendszer akkor alakul ki, amikor megtaláljuk a köz­pont és a gazdasági szervezetek optimá­lis arányait. Magam kételkedem abban, hogy ez az ellentmondás feloldásának legjobb módja. De akkor hol a kiút? A válasz nem lehet egyforma a fejlődő és a fejlett szocialista országban, s egy országon belül sem a fejlődés különböző szakaszain. Az első­sorban extenziv szakaszban másként kell megítélni a központi tervezés szere­pét, beleértve a terv tartalmát, a tervek kidolgozási és megvalósítási módját, mert itt mindenekelőtt a társadalmi ter­mék mennyiségének növelése a cél. Ez objektívan akadályozza az áttérést a gaz­dálkodás közgazdasági módszerekkel való irányítására. Más helyzet alakul ki a fejlődés intenzív szakaszában, ekkor differenciálódnak az általános és a helyi érdekek. A népgaz­dasági érdek tárgya mindenekelőtt a társdalom termelőkapacitása, a tudomá­nyos-technikai fejlődés fő hordozója lesz. Mutatói, mint a hatékonysági nor­mák, a felhalmozás, az amortizáció, a fizi­kai és morális elhasználódás, az árak, a pénzügyi előírások, a hitel-kamatok stb. az irányítás gazdasági eszköztárának alapjait jelentik. Ezek törvényszerűen nö­velik a központi pénzügyi és hitelező szervek szerepét. Ami pedig a vállalati érdeket illeti, az a végső gazdasági elszá­molási eredmény (a termék egy része), amelyhez közvetlenül kötődik a termelés önfinanszírozása. Ez a modell nem zárja ki a gazdasági mechanizmus bizonyos pulzálását, de ez egyetlen modellen belül történik, ezért ritmikusabb, mint az exten­ziv szakaszban, amikor az irányítás egyik modelljéről áttérnek a másikra. A szocialista gazdálkodás kollektív tapasztalatainak felhalmozása és fel- használása azt mutatja, hogy nincs és nem is lehet sem elméletben, sem a gya­korlatban ideális gazdaságirányítási mo­dell. Ilyen modell kutatása eleve remény­telen. Ez azonban nem teszi értéktelenné a kollektív tapasztalatot, ellenkezőleg nö­veli az értékét, megszabadítja azt a dog­matikus kötöttségektől. RUBEN JEVSZTYIGNYEJEV APN-KS (Folytatás az 1. oldalról.) azzal, hogy a jövő év végéig felépítik a lignithomogenizáló művet, amely egyenletes fűtőértékű tüzelőanyaggal látja majd el az erőművet. Az Oroszlányi Hőerőműben a III. blokk rekonstrukcióját folytatják, a Pécsi Hőerőműben pedig a további program szerint óránként 160 tonna gőzt szolgáltató kazánok építését készítik elő a régi kiskazánok pótlására. Az idei beruházási munkák közül külö­nösen fontos annak a 380 megawatt teljesítményű gáz- és gőzturbinás kom­binált eröműblokknak az előkészítése, amelynek az lesz a rendeltetése, hogy az első paksi, 1000 megawattos gépegység átadása előtti években a hazai áramter­melésben várható teljesítményhiányt mérsékelje és részben pótolja. Ezért a törszt előterjesztést készített, amelyben WASHINGTON Négyéves kereske­delmi megállapodást írtak alá Mexikó és az Egyesült Államok képviselői, a két ország szombaton megtartott csúcstalál­kozóján. Reagan amerikai és Miguel de la Madrid mexikói elnök megbeszélésein azonban elsősorban a két ország közötti vitás kérdésekről volt szó: a közép-ame­rikai helyzet megítéléséről és az úgyne­vezett kábítószer-háborúról. Ez volt a két elnök utolsó találkozója: Mexikóban már a nyáron, az Egyesült Államokban no­vemberben választanak új elnököt. MOSZKVA - Föld alatti nukleáris rob­bantást hajtottak végre a Szovjetunióban szombaton közép-európai idő szerint 4 óra 5 perckor a kazahsztáni Szemipala- tyinszk térségében lévő kísérleti telepen. A TASZSZ szovjet hírügynökség jelenté­se szerint a robbantás hatóereje 20 és 150 kilotonna között volt. A kísérletet a haditechnika tökéletesítésének céljából hajtották végre. * Nemzetközi sajtótájékoztatón számolt be szombaton Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium tájékoztatási főosztályának a vezetője és Nyikolaj Markov ellentengernagy, vezérkari fő­csoportfőnök-helyettes a Krím-félsziget térségében pénteken délelőtt történt amerikai haditengerészeti határsértés részeleteiről és az ezzel kapcsolatos szovjet állásfoglalásról. A minisztérium követeli, hogy az amerikai kormányzat tegye meg az olyan szükséges intézke­déseket, amelyek a jövőben kizárják a hasonló incidenseket. Geraszimov a kül­szorgalmazza, hogy a Dunamenti Hőerő­műbe javasolt új blokk első lépcsőjében 134 megawattos egység létesüljön 1991 közepéig egy gázturbinával és a hozzá­tartozó hőcserélő kazánnal. Ebből a cél­ból a tröszt átalakította a VII. ötéves tervre előirányzott rekonstrukciós programját, hogy megteremtse az első ütemben szükséges pénzügyi fedezet nagy részét. A második ütemben egészül ki a gáz- és gőzturbinás blokk 380 megawattos telje­sítményűre, s ehhez párosul az erőműre­konstrukcióból eredő 200 megawattos teljesítménynövekmény is a kritikus áramellátási időszakban. A tröszt azzal számol, hogy előterjesztésére rövidesen megkapja a jóváhagyást, s így már a kö­vetkező hónapokban szerződéseket köt­het a külföldi szállítókkal, s még az idén megkezdheti ezt a beruházást. (MTI) ügyminisztérium tiltakozásának ismerte­tése után elmondta, hogy remélhetőleg az eset nem zavarja meg a szovjet-ame­rikai kapcsolatok javulásának folyama­tát. * A Szovjetunió első ízben lehetővé tette Moszkvában akkreditált külföldi újság­írók egy csoportjának, hogy megtekint­sen, fényképezzen és filmezzen egy SS-20-as rakétákkal felszerelt katonai alakulatot - írja az ADN hírügynökség moszkvai tudósítója. Az újságírók a belo- russziai Gomel városától nyolcvan kilo­méterre fekvő Recsica közelében egy ra­kétaalakulatnál közvetlen közelről néz­hették végig, amint kiáll a hangárból há­rom önjáró indítóállás kétfokozatú, szi­lárd hajtóanyagú rakétákkal, amelyek le­szereléséről többek között a december­ben aláírt szovjet-amerikai szerződés is szól. SZÖUL - Egyesül a két legnagyobb dél-koreai ellenzéki párt, hogy eséllyel versenyezhessenek a parlamenti válasz­tásokon a kormánypárttal, jelentették be szombaton Szöulban. Az Újraegyesítés Demokratikus Pártjának elnöke, Kim Jung Szám a közelmúltban azért mon­dott le, hogy lehetőséget adjon riválisá­nak, Kim De Dzsungnak a megosztott el­lenzék összefogására. Kim De Dzsung tavaly lépett ki a vetélytársa által vezetett pártból és létrehozta a Béke és Demok­rácia Pártját. A megosztott ellenzék sú­lyos vereséget szenvedett a decemberi elnökválasztáson. Ebből okulva döntött úgy a két párt, hogy újraegyesül. Pillantás a hétre Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből Hat utazás és egy pártkongresszus szerepel a következő napok kínálatában. A világpolitikai aktivitás nem csökkent, s a hírügynökségek bőséges ajánlatából most is igyekeztünk a legérdekesebb előrejelzéseket kiválogatni. Hétfő: Kétnapos látogatásra Csádba utazik a francia kül­ügyminiszter. Jean-Bernard Raimond valószínűleg az afrikai országnak nyújtandó gazdasági és katonai segélyekről tár­gyal majd és igyekszik megismerkedni a helyzet legújabb fejleményeivel. A harcterekről egy ideje nem érkeznek hírek újabb összecsapásokról, nem lehet azonban kizárni a pol­gárháború kiújulásának lehetőségét. Kedd: Még egy francia politikus utazik a héten: Didier Ba- rianí külügyi államtitkár Tiranában tárgyal majd az albán diplomácia vezetőivel a két ország gazdasági és politikai kap­csolatairól. Albánia az utóbbi hónapokban érezhetően növel­te külpolitikai aktivitását, több nyugat-európai országgal foly­tatott diplomáciai tárgyalásokat. Szerda: Brüsszelbe, a NATO főhadiszállására látogat Mar­garet Thatcher brit kormányfő. A szovjet-amerikai tárgyalá­sok eredményeinek fényében némiképp felértékelődött Lon­don szerepe az atlanti tömbben, ezért Thatcher megnyilatko­zásait árgus szemekkel figyelik majd Európában - s termé­szetesen Washingtonban és Moszkvában is. Csütörtök: Az Egyesült Államokban tárgyal Kohl nyugatné­met kancellár. Az NSZK kormányfője az előző napon utazik Washingtonba, hogy a Közös Piac soros elnökeként gazda­sági és világpolitikai ügyekről tárgyaljon Ronald Reagannel. Péntek: Kongresszust tart a spanyol kommunista párt. A többszöri szakadáson átment mozgalom nehéz helyzetbe ke­rült, korábbi népszerűsége, választótábora alaposan csök­kent. A kommunista vezetők most igyekeznek megtalálni a fejlődés lehetőségeit, újrateremteni a párt egységét. Szombat: A Szovjetunióba menet egynapos megállót tesz Helsinkiben George Shultz amerikai külügyminiszter. Tár­gyalásainak pótlólagos jelentőséget ad, hogy Finnországban még nem ért véget az elnökválasztási procedúra, jóllehet két­ségtelen, hogy Mauno Koivisto elnök a legnagyobb esélyes. Vasárnap: Moszkvába érkezik az amerikai külügyminisz­ter. George Shultz és Eduard Severdnadze tárgyalásain a kö­zéppontban az újabb csúcstalálkozó előkészítése, a straté- < giai fegyverek ötvenszázalékos csökkentése áll majd. Való­színűleg megtárgyalják majd az afganisztáni rendezés kérdé­seit is. PANORÁMA

Next

/
Thumbnails
Contents