Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-13 / 37. szám
6 nrEPÜJSÄG 1988. február 13.- Jó tizennégy éve, hogy ebben az üzemben jártam, egy nyarat itt töltöttem szakmai gyakorlaton. Az udvarra mégsem ismertem rá, talán megváltozott azóta, vagy nem volt korábban sem olyen érdekes, ami alapján megjegyeztem volna. A jellegzetes szag viszont kifejezetten ennek az üzemnek a sajátja, amire azonnal ráismertem ugyanúgy, ahogy a Dunai Vasműnek vagy a fűzfői Nitrokémiának a mással össze nem téveszthető szaga is benne van az „illatbankomban”. Lehet, hogy már akkor, 14 évvel ezelőtt is találkoztunk itt?- Pont elkerültük egymást, mert én 1974 decemberében jöttem a szövetkezethez, mint tmk-lakatos. Akkor persze még Vegyesipari Szövetkezet volta neve, majd egy fúzió eredményeképpen lett belőle Unió. Ez utóbbiból mi, a műanyagrészleg, elsőként váltunk ki, Color Ipari Szövetkezet néven.- A cégtábla tehát jónéhányszor változott az eltelt évek alatt, az alap- tevékenység azonban - miként az össze nem téveszthető szag is jelzi - továbbra is a műanyaggyártás. Ahogy elnézem, a főbb termékcsoportok is ismerősek, bár a cumisüveg talán újdonság. Fröccsöntők, extruderek, ládapántoló szalagot és fóliát gyártó gépek - de ezekben azért van változás.- A régi korszerűtlen gépeket eladta a szövetkezet, most termelékenyebb, és jobb minőséget is produkáló japán, osztrák és olasz gépeink is vannak. A korszerűbbek közé tartozik például az elektromos vezérlésű gép, de azért ezeknél jobbat is el tudnék képzelni.- Igen, mikor bejöttünk, mindjárt említette, hogy számjegyvezérlésü masinák lennének ám csak az igaziak. Bár láttam, hogy lakatosokra itt szükség van, mert a sok gép között mindig akad olyan, amin legalább igazítani kell, mégis úgy gondolom, hogy egy műanyagüzemben vegyészekre, műanyaggyártásban jártas szakmunkásokra van elsősorban szükség. Most, amikor mindenhol a létszámtakarékosságra törekszenek, nem gondolja, hogy számjegyvezérlésű gépek mellett esetleg fölöslegessé válna itt a lakatosok - vagy legalábbis némelyikük - munkája?- Nem maradnék munka nélkül, mert az alapgép lényegében változatlan maradna, azt továbbra is karban kellene tartani. De ez a veszély már csak azért sem fenyeget, mert ilyen korszerű gépek megvásárlására mostanában aligha lesz lehetősége a szövetkezetnek.- Eddig a változásokat mindig ahhoz az időponthoz viszonyítottuk, amióta itt dolgozik. Talán én választottam önkényesen ezt az összehasonlítási alapot, mert én is tudok ahhoz az időszakhoz képest új és változatlan dolgokról. De az ön életében biztosan nem feltétlenül 1974 kell, hogy az időszámítás alapja legyen.- Valóban kiindulhatnánk a szülői háztól, a lakóhelytől, a családtól, iskolától, korábbi munkahelyektől is. Szakcs-Bor- jádon születtem, mikor az általános iskolát befejeztem, Dombóvárra jöttünk lakni, 1962-ben. A vasutas bérházakon kívül itt szinte nem volt emeletes ház, mostanra meg sok helyen, az Ady Endre utcában is, ahol laktunk, a családi házak tűntek el nyomtalanul. A változás tehát a városban is óriási, ezzel együtt most már teljesen dombóvárinak érzem magam és mondhatom, jó dombóvárinak lenni. I- Én is gyerekkorom óta ismerem Dombóvári, a Tolna megyei települések közül ezt többről nem is mondhatom el, így régebben nem volt semmiféle összehasonlítási alapom. De amennyire most meg tudom ítélni, az ön lakóhelye valóban a legdinamikusabban fejlődő város szőkébb pátriánkban. Biztosan van azért olyasmi, ami nem tökéletes itt sem.- Leginkább egy sportközpontot hiányolok. Persze nem csak nézőként. Télen jólesne egy kis teremfoci... I- ... amikor nem lehet horgászni...- Nem olyan régi hobbim a horgászás, de öt éve ezzel töltöm a szabadidőmet. Vagyunk itt az üzemben harmincán a közös szenvedélyünkkel, a szövetkezet támogat is bennünket. Szoktam indulni versenyeken csapatban és egyéniben is, megyei szinten értem - és értünk - már el dobogós helyezéseket. A versenyekre edzőtáborokban készülünk, a Tisza-parttól kezdve voltunk már az országnak szinte minden részén. I- Koedukált társaság az önök horgászköre?- Itt az üzemben nincs olyan nő, aki pecázna. A feleségem pedig azt is nagyon nehezen szokta meg, hogy én eljárok, de most már lejön velem a család is a tóra. Ha másért nem, a jó levegő meg a napfény kedvéért, ott már májusban le lehet bámulni. A lányomnak van is horgászengedélye.- Az összegyűjtött D-vitaminon kívül azért gondolom más természetű „haszna” is van a munkatársaival való közös hobbijának. Dolgoznak vagy ötszázan itt a Colornál, ha nincs is mindenkivel közvetlen munkakapcsolatban, azért nem mindegy, hogy hogyan jönnek ki egymással.- Jól tudunk együtt dolgozni, ha vita vagy összezörrenés elő is fordul, az nem személyes jellegű, inkább arra irányul, hogy hogyan tudnánk jobban végezni a dolgunkat. A vezetőkkel is kijövök, érzik annak a felelősségét, hogy ők itt vezetők.- Amikor az elnöknek említettem, hogy szeretnék önnel beszélgetni, rögtön azt mondta, hogy jól választottam, mert ő is Marosi Jánost javasolta volna. Ez akár elismerésként is fölfogható a részéről, mint ahogy a november 7-re kapott Munka Érdemrend bronz fokozata biztosan elismerés.- Nem egyedül vagyok, aki dolgozik itt a szövetkezetben, a kitüntetést mások is megkaphatták volna. De talán azok egyike vagyok, akik tesznek valamit. Ha új szerszámokkal, új termékeken kezdünk dolgozni, akkor természetes, hogy a kötelezőn túl is igénybe veszik a munkánkat, mi sem kötjük magunkat a nyolc órához. Az is igaz, hogy minden géphez oda merek menni, ha valami gond van vele. I - Ennyi szakmával könnyű...- A szakmunkásképzőt géplakatosként végeztem, de mit ér egy lakatos ha nem tud hegeszteni? Anélkül el sem tudom képzelni. A műanyagfeldolgozást is megtanultam, ha már egy műanyagüzemben dolgozom. A hivatásos gépkocsivezetői jogosítvány inkább melléktermék volt, de azért annak is hasznát vettem a korábbi munkahelyemen, a téesz- ben.- Én már kétszer is pályát változtattam, nem véletlen tehát, hogy csodálom, talán kicsit irigylem is önt. Megtanult egy csomó új dolgot, de még mindig az eredeti szakmájában dolgozik. Ha átmenne egy másik vállalathoz, akkor megint megtanulna egy újabb szakmát azért, hogy továbbra is lakatosként keresse a kenyerét?- A műanyag fénykorát éli, mindig újabb és újabb meglepetésekkel szolgál. Magát a munkahelyemet is szeretem, s bár azt nem lehet tudni, hogy mi lesz később, most nem tudom elképzelni, hogy máshová menjek dolgozni, főleg olyan helyre, ahol egész más jellegű a munka és új szakmát kellene tanulni. Például a fa- vagy az építőipar nem érdekel.- A szakmához hűséges, vándormadárnak sem lehet éppen mondani, hiszen az Alkotmány Téeszben eltöltött 11 évet, a Colorban eddig 14-et, meg ami még ezután jön... Fontosnak tartja a változatlanságot, az egy helyben megragadást?- Nem, egy fiatal, kezdő szakember számára jobb, ha több helyen megfordul, több oldalról megismeri a szakmát. De itt az üzemben mégis zömében törzsgárda- tagok vagyunk, mikor elkezdtem itt dolgozni, az átlag életkor alig haladta meg a 30 évet. Ma már nem így van, mert a fiatalok ha jönnek, hamarosan mennek is. Talán nem vonzó a három műszak, a jó fizetések ellenére sem. Bár mi, karbantartók mindig középső műszakban dolgozunk, reggel 7-től 3/4 4-ig, mert ezt a munkát inkább nappal lehet végezni. I- Említi a fiatalokat. Mi is indítottunk a lapban egy sorozatot, ebben hiányszakmában dolgozó pályakezdőket mutatunk be. Szerepel köztük lakatos is, igaz szerkezetlakatos.- Én is autó-motorszerelő szerettem volna lenni, de nem jött össze. Már régen nem bánom, mert megszerettem a gépla- katosságot és úgy látom, ez a fiatalok körében is népszerű szakma, sokkal inkább, mint a szerkezetlakatosé. Tisztább, speciálisabb tudást igényel. Itt az üzemben egyébként nem foglalkoztam még tanulókkal, de a téeszben volt kettő is a kezem alatt. A képzés feltételei sokat változtak amióta én tanultam, de nem lettek könnyebbek. Sokkal magasabbak a követelmények. Jó, ha valaki több mindenhez ért és ha tovább akarja magát képezni. Ami a műanyaggal kapcsolatos szakmákban nem is egyszerű, mert itt Dombóváron ezeket nem tanítják.- Ha a változásokról beszélünk nem kerülhetjük meg a gazdaságban, az életkörülményeinkben beállt kedvezőtlen változások témáját. Jártomban-keltemben nagyon sok pesszimizmussal, a jövőbe vetett hit megingásával, sőt félelemmel is találkozom. Igaz, elsősorban talán nem az ön korosztálya, hanem a pályakezdők és az idősek tartanak sorsuk rosszabbra fordulásától. Ön mint pártvezetőségi tag és mint ifjúsági felelős biztosan szintén találkozik hasonlóan letört emberekkel, most mégis inkább az érdekelne, hogyan néz ön az 1988-as év elé?- Arra nem is merek gondolni, hogy sokkal rosszabb idő várna ránk az eddiginél. Azt tudom, hogy jobban meg kell majd nézni, hogy mire mit költünk, de az én életszínvonalamban talán nem lesz lényeges romlás. Panaszra személy szerint nincs okom, de ha másokat is nézek... vannak itt a szövetkezetben is olyan dolgozók, akiket érzékenyen fog érinteni az árak emelkedése. A bruttósított keresetekről nem beszélek, biztosan sokan vagyunk, akik nem értjük ennek a lényegét, de akik csinálják, azok remélhetőleg tudják, hogy mit miért.- Ön bízik a kedvező iráityú változásokban, s nem számít rosszabbodásra. Ha kívánságról lenne szó, akkor tudom már, hogy egy sportközpontot kérne a városnak, egészen korszerű gépeket a szövetkezetnek. És saját magának?- Az üzem elég zajos, estére sokszor olyan a fejem, mint a méhkas. Otthon, a társasházban nem lehet igazán kikapcsolódni. Persze hogy azt kívánom, minél rövidebb legyen a tél! I- Tudom, a horgászás... Sok szerencsét hozzá. Fotó: Dombai István Farsang: Egy évezredes hagyomány nyomában „Az ókori Rómában vagyunk. A decemberi alkony már kezdi szétteregetni tógáját az óriás város fölött. Saturnus templomából kilép egy pap, előremegy a fórum közepéig, s ott hangos szóval kiáltja:- Saturnales! Saturnales! Ez a riadó. És futva, szögdelve, ujjongva, rivalgva özönlik az utcákra a rabszolgák ezernyi meg ezernyi sokasága. Ezen a napon, december 17-én kezdődik a Saturnaliák hete, ezt évenként annak emlékére ünnepük, hogy valamikor régen Saturnus isten uralma alatt virágzott a boldog aranykor. Nem volt akkor különbség úr és szolga közt, mindenki egyenlő volt, mindenkit eltartottak az anyaföldnek bőven ömlő kincsei. A Saturnaliák a hajdani egyenlőség állapotát varázsolták vissza - persze csak egy hétre... Megengedett volt minden móka, minden ingerkedés, s a szabadjára engedett szolgasereg alaposan élt is az engedéllyel...” Ráth-Végh István, a kiváló magyar kul- túrtörténész sorai szemléletesen elevenítik meg a hagyományos latin népünnepélyt. Míg fennállt a birodalom, rendre megtartották a felszabadulás örömmámorának ezt a karneválját. Azután jöttek a barbárok, s csapásaik alatt összeomlott az Imperium Romanum: a romok maguk alá temették a Saturnaliákat is. Az ősrégi „bolondünnepek” mégis hagytak - nem is kevés - nyomot az utódok tudatában. Egyes kutatók szerint - bár közvetlen kapcsolatról valószínűleg túlzás beszélni - a Saturnaliák néhány eleme fellelhető a mai farsang szokásai között is. Egyházi tilalomfák A hasonlatosság valóban meglepő. A rómaiak különböző komédiákkal mulattatták egymást és önmagukat: „felöltöztek consulnak és praetornak, szónokoltak, vádoltak, védőbeszédeket tartottak, és bolondabbnál bolondabb ítéleteket hoztak.” A meglehetősen sajátos tréfálkozás a középkor emberétől sem idegen. Ismerünk egy korai leírást, mely Zsig- mond magyar király idejéből, 1418-ból származik, s a krónikás az akkori egri farsangot mutatja be. Az egymással játékosan megküzdő lovagok pajzs helyett vánkosokkal védték magukat, s a lándzsát félretéve hosszú rúdra erősített konyhakéssel hadonásztak. A farsangi vígasságokat, azok pogány- kori gyökerei - no meg az ilyenkor tapasztalható szabadosabb légkör - miatt az egyház kezdetben nem nézte jó szemmel. „Ó jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákosság- hoz, a bujálkodáshoz... az egész esztendőben nincs még egy ilyen nap, amikör az ördög ennyi embert elragad és a bűn igájával a saját rabszolgaságába hajt” - hangzik a méltatlankodás. Még a felvilágosodás hajnalán, a XVIII. század közepén is találunk példákat a helytelenítő álláspontra: a becses irodalomtörténeti munkásságáról ismert Bőd Péter református lelkész így ír: „Némelyek lárvákat (álarcokat) vettenek, különböző nemnek ruhájába öltözének, sok vásottságot, fes- lettséget vittenek véghez: némelyek sokféle figurás köntösöket vévén magokra, mutatták magokat Pokolból jött telkeknek, mellyre nézve hellyesen mondották sokan Ördögök Innepének.” Vízkereszttől hamvazószerdáig A kérlelhetetlen álláspont persze idővel megszelídült, s ma már senkinek sem jutna eszébe elítélni ezeket a jeles napokat. Az osztrák-bajor jövevényszó, a Vasching vagy Vaschang - jelentése tré- faűzés, pajkoskodás - farsanggá alakult magyar változata már régóta polgárjogot nyert hazánkban. A farsangra vonatkozó'első magyarországi írásos emlék 1283-ból való. A szokások átvétele - a városi és falusi lakosság esetében - elsősorban német közvetítéssel történt, de az itáliai és francia hatás sem hagyható figyelmen kívül. E két utóbbi főként a királyi udvart érintette. A farsangi szokásoknak és hiedelmeknek legősibb rétege minden bizonnyal a tél-tavasz váltás dramatikus megjelenítésével a természet megújulása feletti örömmel is kapcsolatos. Erre vezethető vissza az időszak kezdete és befejezése: a vizkereszt illetve a hamvazószerda. Vízkereszt behatárolása nem okoz gondot; ezt január 6-án ünnepelték. Hamvazószerda pontosítása már valamivel bonyolultabb: ez a nap nem más, mint a húsvét előtti 7. vasárnapot követő szerda. Mivel a húsvét - mint ismeretes évenként más időpontban köszönt be, így a hamvazószerda dátuma is ennek függvényeként változik. Cibere vajda és Konc király Régi időkben a magyar nép körében a farsang az év egyik legnagyobb eseményének számított. Ma már - főként a városokban - sokat vesztett jelentőségéből, egyedül az ehhez kapcsolódó bálnak van némi vonzereje. A falvakban is csak egy része él a szokások szinte megszámlálhatatlan sokaságának. Ízelítőként néhány példa a sok közül. A busójárás azon hagyományok egyike melyek napjainkban is népszerűek. A Mohács környéki ijesztgetős, játékos felvonulás formáját tekintve az álarcos, jelmezes alakoskodások közé tartozik. Ezek minden farsangnak jellemző eseményei. Gyakori az állatalakoskodás: ismerünk gólya-, kecske-, ló és medvealakoskodásokat. Kedveltek voltak a különböző dramatikus játékok, az úgynevezett mulatságok: a betyárjáték, a lakodalmasjáték és a rabvágás. Bizonyos húshagyókeddi szokások az egész tél elmúltát jelképezték, mint a téltemetés. Cibere vajda és Konc király, azaz a böjt és a farsang húshagyókeddi párviadaláról már a XVI. századból vannak feljegyzések. Az összecsapásból természetesen Cibere vajda, vele a cibereleves és más böjti ételek kerülnek ki győztesen, alaposan visszavágva Konc király - a húsételek - vízkereszti diadaláért. Farsangi hiedelmek A farsanghoz sok babona, hiedelem fűződik. Befejezésül egy csokorra való ezekből. A néphit szerint az a lány, aki a bálban másnap napnyugtáig táncol, nem megy férjhez. Akinek farsangi lakomán kicsorbul vagy eltörik a kése, az szerencsétlen lesz. A jegyesek farsangkor kenyér helyett mézeskalácsot esznek, hogy boldogok legyenek. A farsangi fánkba egy gyűrűt és egy gyüszűt sütnek. Aki a gyűrűt találja meg, az abban az évben házasságot köt, aki a gyüszűt, az nem talál élettársat. Amelyik lánynak bálba menet elvész a zsebkendője, azt egész éjjel nem kérik fel táncolni. Ellenben az a lány, aki hóban mosdik és kemencénél száritkozik, sok táncost kap. Ez utóbbi praktika megvalósítása mostanság több akadályba is ütközik. Hiszen nemhogy kemencével, de még hóval se nagyon lehet ez évben találkozni. Összeállította: SZERI ÁRPÁD Marosi János és Rostás Hona a változásokról Hét végi |b^|||getés:
