Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-02 / 27. szám

1988. február 2. / TOLNA \ _ NÉPÚJSÁG 3 A gyanús egzisztencia pozitív hőssé vált? A Paksi Atomerőmű Vállalatnál is kü­lönböző szinteken vitatta meg rövid idő alatt, a Politikai Bizottság téziseit a párt­tagság. Az összegyűjtött véleményeket összesítette és egészítette ki saját szem­pontjaival azután a vállalat pártbizottsá­ga. A felvetődött legfontosabb kérdések­ről Gyarmati Lászlót, a pártbizottság tit­kárát kérdeztük:- Alapigazságként minden fórumon felvetődött, hogy az utolsó órában került napirendre a párt vezető szerepéről, az intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló vita. Sőt, a téziseknek már az elbe­szélgetésekre el kellett volna készülnie. Az ebben foglaltakat ugyanakkor túl álta­lánosnak ítélték meg az emberek, ami nem alapos elemző munka eredménye­ként született véleményük szerint.- Mint mindenütt, önöknél is az új szo­cializmusképet, a két társadalmi beren­dezkedés viszonyát, ideológiai és tudo­mány kapcsolatát keresték a párttagok. Mi talált még hasonlóan széles körben érdeklődésre?- Az alapszervezeteknek megfelelő in­formációt kell nyújtani. Alaposabb és gyorsabb tájékoztatást várnak a pártha­tározatok, más felsőbb szintű döntések­ről. Aktuális példaként említhetjük az ép­pen megvitatott téziseket, amelyek egy belső tájékoztatásra szánt titkári kiad­ványban kaptak helyet, csak sokszorosí­tással juttathattuk el 638 fős párttagsá­gunkhoz. Jellemző még, hogy sokan fel­vetették a párton kívüliek tájékoztatását is.- Az információs feltételek javítása a szocialista demokrácia kiszélesítésének is egyik forrása lehet, amiben a tömeg­kommunikációnak nagy szerepe van.- Nem ritkán a pártvezetésben lezajló személycserékről előbb értesülhetünk a Szabad Európa rádióból, mint bármilyen hazai információforrás útján.- Ez azért viszonylag szűk körtérint. Mi az, ami napi problémaként, aktualitás­ként hangzott el?- A gazdasági életben a szocialista or­szágok prognosztizált fejlődési üteme el­maradt a tervezettől, azt nemcsak tete­mesen meghaladta a tőkés országoké, hanem segítséget is nyújtottak számunk­ra. Naponta belebotlunk ugyanakkor a kérdésbe: a vállalkozók korábban gya­nús egzisztenciájú kispolgárnak nevez­ték, mára pozitív hőssé vált. Aztán: a szo­cialista humanizmus deklarálásával együtt szembe kell néznünk a szomorú egészségügyi statisztikákkal, az egyre terjedő káros életvezetéssel, aminek megszüntetése fontos kormányzati és pártfeladat. A felmérések szerint Ma­gyarországon dolgoznak legtöbbet az emberek és az új feltételek között még több munkára serkentik őket...- Kritikusan szóltak a vezetői felelős­ségről is...- Egyöntetű vélemény volt, hogy az emberrel, mint egyénnel kevésbé foglal­kozik az anyag, a vezetői munka fontos­ságáról kevés szó esik. Köztudomású pedig, hogy jelenlegi súlyos helyzetünk részben a vezetési hibákból adódik.- Szándékosan a bíráló, kritikus meg­jegyzéseket, állásfoglalásokat firtattuk, hiszen ezek segíthetik a továbblépést, minőségi fejlődést. Minek tulajdonítja ezt a nyílt, vitázó hangot?- A vállalatnál dolgozóknál az átlagos­nál magasabb jövedelem biztonságot ad, fogalmazhatunk úgy is, hogy egziszten­ciájukat nem érzik veszélyben akkor, amikor korábban szélsőségesnek ítélt, nem szívesen fogadott nézeteiket, véle­ményüket elmondják. Ez nem köthető egyetlen réteghez, a szakmunkások éppúgy mint az adminisztráció, a műsza­kiak, mérnökök bekapcsolódtak a nyílt politizálásba. Hozzátéve, hogy most már ennek visszacsatolását, eredményét is szeretnék látni. -takács­Korszerűsítés és a háztáji Tolna megyében, az elmúlt hat eszten­dő alatt megközelítőleg 15 százalékkal csökkent, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben foglalkoztatottak aránya. Amíg 1980-ban huszonegyezren dol­goztak a téeszekben, addig 1986. év vé­gére tizenhétezer-nyolcszáz főre csök­kent a dolgozó tagok száma. Az alaptevékenységen kívül foglalkoz­tatottaknál a csökkenés mértéke 1984- től is alig haladja meg a nyolc százalékot. A foglalkoztatottak számának mérséklő­dése többek között azzal függ össze, hogy az utóbbi években csökkent a kézi munkaigényes kultúrákban, - főként a zöldség - a termelés, s más területen egyre inkább az idénymunkások foglal­koztatása került előtérbe a mezőgazda- sági munkacsúcsok idején. De mi a helyzet az állattenyésztésben! A kép meglehetősen vegyes. A szakosított telepek egy része ma már nem felel meg a követelményeknek, több gazdaság, a nehezebbé vált körülmé­nyek ellenére sem mondott le az istállók és ólak felújításáról. Mint ahogy megtud­tuk, az üzemek folytatják a megkezdett beruházásokat, s azok amelyek elhatá­rozták és a szükséges okiratok is rendel­kezésre állnak - banki jóváhagyás stb. - ebben az évben megkezdik telepeik re­konstrukcióját. Azokon a telepeken, ahol megfelelő szintű a technológia és jelen­tősen csökkent a fizikai munka az állat- gondozók részéről, nincs különösebb gond. Sőt! Kevesebb emberrel tudják megoldani a feladatokat. Az utóbbi idő­ben az is megfigyelhető, hogy számos gazdaságban, ahol korszerűsítették a technológiát, a legjobb szakembereket tartják meg, aki nem vállalja a szigorú fel­tételeket, nem ragaszkodnak hozzá. Ez történt többek között a möcsényi terme­lőszövetkezetben. Másutt, például Ka- pospulán viszont, az elavult tartási tech­nológia gondolkodásra készteti az évti­zedek óta a telepen dolgozó állatgondo­zókat, pontosabban, a fiatalokat nem vonzza a hagyományos istálló. Ugyanakkor az is igaz, hogy átlag leg­alább nyolcezer forintot keresnek a gon­dozók. A dunaszentgyörgyi termelőszö­vetkezetben, Széles Ferenc elnök el­mondása szerint az átlagkereset nyolc- tízezer forint közötti. A gondozók korátla­ga leginkább a középkorosztálynak felel meg. Ám, azt is megjegyezte, hogy né­hány embernek menni kellett, s maguk a tehenészeti telepen dolgozók nem tűrték meg maguk között azokat, akik lelkiisme­retlensége miatt másoknak kellett több­letmunkát vállalni. Egyébként a dunaszentgyörgyiek ez év elején számolták föl - átmenetileg - hatszázas sertésállományukat: Azóta megkezdődött az épületek felújítása, többszörös fertőtlenítése, a leendő hár­masmentes állomány betelepítése érde­kében. S, hogy erre mikor kerül sor, egyelőre kérdéses. Az elnök a gazdasági szabályozóktól teszi függővé a későbbi döntést. Ugyanis, a sertéságazat veszte­sége az elmúlt esztendőben elérte a másfél millió forintot. Visszatérve, a megye állattartó telepei­nek kérdéskörére! A korábbi beruházási támogatások mérséklődése, majd megszűnése követ­keztében számos gazdaságban gondot okozott és okoz a megfelelő technológia kialakítása, a telepkorszerűsítés. Többek között az említettek is közreját­szottak abban, hogy nem elhanyagolha­tóan romlott az állattenyésztés pozíciója. Mindez főként a szarvasmarha-ágazat­ban jelentkezik. Hét esztendővel ezelőtt az állomány 83 340 volt, 1986-ban pedig 82100. A nagyüzemi férőhely hiányt, a meg­szüntetett telepekről korábban kibocsá­tott marhákat a háztáji bértartás enyhít­heti, mint ahogy a sertéshizlalást tekintve ez megoldottnak tekinthető! S. GY. Végig az 55-ös úton... Bajától Szegedig végig autózik az 55- ös úton, az már jóval Csávoly előtt - tulaj­donképpen rögtön Baja után - elkezd tisztelettel adózni idegenforgalmi előre­látásunknak. Ha ez a kétszámjegyű út történetesen nem lenne göcsörtös, vá­ratlan buktatókkal teli, akkor mindenki száguldana rajta és így szegényebb ma­radna a szemlélődés élményeivel. Nem jutna ideje a tanyák világában gyönyör­ködni, felfigyelni a magas kertészeti kul­túráról tanúskodó őszibarackosokra, a tataházi szélmalom szerencsére még ál­ló maradványára, az alföldi erdő-, sőt ép­penséggel fenyvesvilágra, netán a szép dunántúli kisvárosok színvonalát megütő Mórahalom központjában (a fővárosias küllemű és falusiasán barátságos presz- szójával átellenben) lévő érdekes faszo­borra. Hála az útviszonyoknak, minderre akadálytalanul sort keríthet, tehát szép élményekkel és honismerettel lesz gaz­dagabb. Amiként arról fényképeink is ta­núskodnak... (ordas) (foto: kapfinger) Hiányszakmák ifjú művelői /\z esztergályos Az MMG Automatika Művek Szekszár­di Műszergyárának csarnokában ha nem is fülsértő a zaj, azért lebecsülni sem le­het. A hatvan gép zakatolását vagy ép­pen monoton zúgását nem könnyű meg­szokni. Talán egy év is kell hozzá. Wirth János esztergályos szakmunkás min­denesetre megszokta már, mint ahogy elegendő volt neki a szakmunkásvizga letétele óta eltelt idő arra is, hogy megta­nulja a 7 esztergagépből álló gépsort ke­zelni, beállítani, az esetleges hibákat el­hárítani. Igaz, ő nem tavaly májusban kezdte a gyárral az ismerkedést, amikor a szakmunkás-bizonyítványt a kezébe kapta, hanem jóval korábban. A Műszer­gyár komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy biztosítsa maga számára a megfe­lelően kvalifikált, kellő számú szakem­bert. Tanműhelyt működtet, ahol János­nak is volt alkalma a szakma gyakorlati részét elsajátítani, sőt harmadikos ipari tanulóként már a gyárban dolgozhatott, így már „fölszabadulása,, másnapján tel­jes értékű szakmunkás volt. Az esztergályosnak nem megvetendő állóképességgel kell rendelkeznie, hi­szen a 7 gép hosszát nemegyszer kell naponta megjárni. Wirth János mégsem ezeket a nehézségeket említi, amikor a munkájáról kérdezem.- Jól kell köszörülni, a pontos mérés is nagyon fontos, azonkívül a megfelelő technológia kiválasztása sem könnyű. Nem mindegy, hogy mennyire éles a kés és az sem, hogy acélt vagy rezet kell-e megmunkálni. Nem árt, ha van fantáziája az embernek és el tudja képzelni, hogy mit akar. Bár a rajztól nem lehet eltérni, de ugyanazt szépen vagy kevésbé szé­pen is meg lehet csinálni - mondja, s szavaiból érezni a szakma szeretetét. János automata gépei között van kettő új, olyan is, ami nyolc műveletet tud egy­szerre végezni. Bevallom, én egyáltalán nem tudtam a kések által végzett sebes mozgást követni, s csodálkoztam, amikor János kezében már ott is volt az újabb miniatűr kis termék, ami a gyár által előál­lított műszerek egyikének lesz parányi, de annál fontosabb alkotórésze. Ifjú beszélgetőtársam osztályában né­hány évvel ezelőtt 37-en kezdték elsajátí­tani az esztergályos szakma rejtelmeit, közülük az elmúlt tavasszal 24-en kapták meg a szakmunkás-bizonyítványt. A le­morzsolódók megunták ezt a fajta mun­kát, vagy éppen a tanulás nem ment ne­kik. A gyakorlat? Azt mindenki elsajátítot­ta legalább közepes szinten, mert anél­kül tényleg jobb, ha más pályát választ az illető - véli János. A vékony decsi fiú mindenesetre ma­radt, s csak egy hétig szomorkodott, an­nak idején az iskolában, hogy nem szo­bafestő és mázoló lesz belőle hanem va­sasszakmát kell kitanulnia. Mint mondja, a mezőgazdaságban dolgozó szülei is hamar hozzászoktak a gondolathoz, s nem is potyára: ma mára kisebb Wirth fiú is az MMG tanműhelyé­ben tanulja, mi fán is terem az esztergá- lyosság. S aki 18 éves korában a jövőre is gon­dol? János hamarosan bevonul katonának, de a leszerelése után ismét itt szeretne dolgozni. Mondja, hogy vannak a gyárban sokan, akiknek műszerész, szerszámké­szítő, marós és köszörűs szakmunkás­bizonyítványuk is van az esztergályos mellett...-ri­Űtmenti nézelődők... A tataházi szélmalom, ami talán vendéglő is lehetne Pólyák Ferenc kecskeméti fafaragó művész alkotása Mórahalmon Az Ásotthalmi Erdészeti Szakmunkásképző tanulói szakmai gyakorlaton a Dél­alföldi Erdőgazdaság fenyvesében Az állattartó telepekről

Next

/
Thumbnails
Contents