Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 12. szám

MA 1988. január 15. PÉNTEK XXXVIII. évfolyam, 12. szám ÁRA: 1,80 Ft CSALÁD - OTTHON (4-5. oldal) Két napra Tolna megyébe érkezett Lukács János Látogatás az atomerőműben és a húskombinátban A társadalmi-gazdasági kibontakozásról beszélgetett pártmunkásokkal Pakson Pónya József adott tájékoztatást Ülést tartott a Minisztertanács Kormányszóvivői tájékoztató Tegnap reggel kétnapos munkaláto­gatásra Tolna megyébe érkezett Lukács János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. A vendéget a délelőtti órák­ban Pakson, az atomerőműnél Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első tit­kára, Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója és Császár József, a megyei tanács elnöke fogadta. A legolcsóbb energia Lukács János először járt a működő paksi atomerőműben. Régi beosztásá­ban - a Baranya Megyei Pártbizottság el­ső titkáraként - jó kapcsolatai voltai a megyével, de akkor csak az épülő erőmű megtekintésére jutott ideje. A mostani ta­lálkozás és látogatás ezért szólt az or­szág első atomerőművének is, és a jó kapcsolatban lévő szomszédos megyé­nek is, mivel Lukács Jánost sok-sok szál köti a dél-dunántúli régióhoz. Az erőműről a Központi Bizottság titká­rát Pónya József tájékoztatta, melyen részt vettek a város politikai és tanácsi vezetői. A Paksi Atomerőmű 1987-ben 1,6 mil­liárd kilowattóra elektromos energiát ter­melt terven felül, ami azt jelenti, hogy ösz- szesen 11 millió tonna szén elégetéséből fejleszthetnék azt a 11 milliárd kilowatt­óra áramot, amit az atomerőmű adott az országnak. Az idei terv szerint 12 milliárd kilowattóra áramot fejlesztenek Pakson, amit szeretnének túlteljesíteni. A túltelje­sítésről szólva az atomerőmű vezérigaz­gatója elmondta, hogy terveiket a világ­ban lévő 30 ilyen reaktor termelésadatai­nak átlaga alapján határozzák meg. A vi­lágon a kettes blokk az első, az egyes blokk pedig a 10. helyen áll termelési ösz- szehasonlítás, az ENSZ statisztikái alap­ján. Vagyis a beruházás során véghezvitt következetes munka most nagyon jól fi­zet. Egyetlen egy olyan berendezést sem építettek be Pakson, amelyet előtte nem vizsgáltak át, és ha minősége nem felelt meg, akkor azt még a beszerelés előtt ja­vították. Ezért is tudott a nyereségből a vállalat 1987-ben 6,5 milliárd forintot be­fizetni az államkasszába. Az itt fejlesztett áram önköltsége 90 fil­lér. Így gyakorlatilag 1 forinttal olcsóbban állítanak elő minden egyes kilowattóra áramot, mint más hagyományos erőmű­vekben. A Központi Bizottság titkára ez alapján jelentette ki a következőket: „Általánosít­ható tanulságként kellene megfogalmaz­ni az egész országban, hogy mindent csak jól szabad megcsinálni, mert ha nem ezt tesszük, akkor az a későbbiek­ben hatalmas energiát követel tőlünk.” A tájékoztató után Lukács János meg­tekintette az atomerőművet, majd a dél­utáni órákban Szekszárdra látogatott. A Szekszárdi Húsipari Vállalatnál Szabó Géza, a városi pártbizottság első titkára, Hartmann Lajos, a vállalat igazgatója és Merk János, a vállalati pártbizottság tit­kára fogadta a vendéget. A fiatalok üzeme A vállalat történetéről Hartmann Lajos tájékoztatta a vendéget. Eredményes munkáról számolhatott be: 1987-ben a vállalat - az első önálló évében - 27,5 millió dollár exportot bonyolított le, és megközelítően 200 millió forintos nyere­séget ért el. Ez az eredmény annál is in­kább szembetűnő, mivel már az építke­zés kezdetekor is gondokkal küszköd­tek. Nemcsak a szervezeti hibák, hanem a zöldmezős beruházás szakemberhiá­nya is hátráltatta az eredményes munkát. Mára azonban mégis elérték, hogy kiala­kult a törzsgárda a szekszárdi vállalatnál, egység van a vezetés és a dolgozók kö­zött, s ma már a világ bármelyik pontjára exportálhatnak. A Központi Bizottság titkára természe­tesen a vállalatnál folyó pártmunka után is érdeklődött. Merk János a pártbizott­ság titkára elmondta, hogy ma már 215 párttag dolgozik a vállalatnál. Az első időkben nem tudatos pártépítés folyt, ha­nem az ország különböző területeiről ide kerülő kommunisták alkották az alap­szervezetet.- Különböző gondolkodásúéstapasz- talatú emberek jöttek ide, és nagyon ne­héz volt az egységet megteremteni - mondotta Merk János. - De az itt végzett politikai munka nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy nyereséges lett a vállalat. Le­het az itt dolgozó embereket mozgósíta­ni. A párttagokkal való elbeszélgetésen is érzékelhető, hogy az emberek nem bi­zonytalanodtak el, annak ellenére, hogy aggódás is érzékelhető. A kommunisták azonban vállalják ezt a politikát, és a be­szélgetéseken hangsúlyozták: nyitottabb és őszintébb tájékoztatást várnak.- A lényeg az, hogy közösen tudjuk tisztázni gondjainkat - mondta Lukács János -, hogy az a cselekvésre ösztö­nözzön. Ezután a két megyéről - Tolnáról és Baranyáról - szólt:- Kicsit riválisak voltunk a mezőgazda­ságban és az élelmiszer-gazdaságban, de ez a verseny mindig egészséges küz­delem volt. Tudtunk örülni egymás ered­ményeinek, és amikor azt hallottuk, hogy félmilliárd forint körüli a veszteség eb­ben a kombinátban, akkor mi is aggód­tunk, mert ez a hiány bennünket is érin­tett. Ezt követően Lukács János a stabilizá­ciós programról kérdezte a vállalat veze­tőit.- Mi a kockáztatás elvét valljuk - vála­szolta Hartmann Lajos, mert aki nem kockáztat, az eredményt sem tud felmu­tatni. Belefogtunk egy hűtöház építésé­be, és erre 530 millió forint kölcsönt vet­tünk fel. Kénytelenek voltunk ezt megten­ni, mert a hűtőkapacitás hiánya miatt évente 120 milliót költöttünk szállításra és bérhütésre. Támaszkodunk és tá­maszkodhatunk annak a 106, egyetemet és főiskolát végzett munkatársunk szel­lemi energiájára, akik ma itt dolgoznak. A beszélgetés után Lukács János megtekintette a kombinátot, majd a dél­utáni órákban találkozón vett részt, ahol a megye nagyobb gazdasági egységeinek párttitkárai vettek részt, és az MSZMP Központi Bizottsága 1987. július 2-i ki­bontakozási programjának a helyi meg­valósításáról esett szó. A párt vezető szerepe A beszélgetés kezdetén Merk János, a Húsipari Vállalat kommunistáinak kibon­takozási programjáról szólt. Komplett átalakításra van szükség, állapították meg. Ezért csoportokat alkotva dolgoz­ták fel a határozatot, és vállalati program­tervet készítettek. Az első pillanatban el­határozták, hogy őszintén kell beszélni, és a realitásokat figyelembe véve dönteni minden kérdésben. Meghatározták azt is, hogy a program nem dogma, így rend­szeresen és folyamatosan felül kell azt bírálni, és újabb terveket kell készíteni, hogy válaszolni tudjanak az újabb kérdé­sekre.- A legfontosabb az volt, hogy kimond­tuk: ma legyünk okosabbak, mert pár év múlva már késő lesz. Szabó József, az MMG-AM szekszárdi gyárának párttitkára sokakat érintő di­lemmát elevenített fel. Miben kell nekik megújulniok, hiszen a tröszt az ország legjobb vállalatai közé tartozik. Ez a gondolat végigvonult akkoriban az országban, mert sokan tudták, hogy máshol mit kell és kellene csinálni, de a saját házuk táján már kevesebb hibát ta­láltak. A műszergyárban is - mint másutt is - azért megtalálták a feladatot. Először a pártvezetőség munkáját korszerűsítet­ték, mert - mint mondották - csak a pél­da ereje segít. És ezt a programot bontot­ták le alapszervezeti és üzemi szintre. Izsó Mihály, a TÁÉV pártbizottságának titkára arról a gondról szólt, hogy a hatá­rozatokból miként lesz cselekvés, hiszen a párt eddig is számtalan jó határozatot hozott. A TÁÉV-nál nagy figyelmet szen­teltek a káderkérdésnek, mert az ember­nek kell a programokat végrehajtani, így aztán az emberi tényező mindennél fon­tosabb.- Én ennél a vállalatnál - illetve jog­elődjénél - voltam kőműves és KlSZ-tit- kár emlékezett Lukács János -, és így örömmel hallom, hogy a mostaniak is jól dolgoznak. Piszker Ferenc, az iregszemcsei ter­melőszövetkezet párttitkára azt hangsú- (Folytatás a 2. oldalon.) A Minisztertanács csütörtöki üléséről a kormány szóvivője a következő tájékoz­tatást adta: A Minisztertanács meghallgatta az Or­szágos Tervhivatal elnökének tájékozta­tóját az 1987. évi gazdasági fejlődésről és az 1988-ra történő átmenet egyes kérdéseiről. A kormány Tervgazdasági Bizottságot hozott létre. A külügyminiszter tájékoztatta a Mi­nisztertanácsot az ENSZ-közgyűlés 42. ülésszakáról. A kormány a jelentését jó­váhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács elismerését fejezte ki a kereskedelem dolgozóinak az elmúlt hetekben végzett munkájukért, példás helytállásukért. * A Minisztertanács ülését követő kor­mányszóvivői tájékoztatón Bányász Rezső elöljáróban elismeréssel szólt az év végi leltározásokban, az új árak feltün­tetésében részt vevő csaknem 300 ezer kereskedelmi dolgozó munkájáról. Mint említette, összesen két és fél millió órát dolgoztak azért - még szilveszter éjsza­káján is -, hogy az átárazás mindenütt pontosan, időben befejeződjön. A kommünikében szereplő más témák közül elsőként a népgazdaság tavalyi tel­jesítményéről érdeklődő kérdésre (MTI) válaszolva Bányász Rezső elmondotta: a Minisztertanács a népgazdaság 1987. évi fejlődését most csak részlegesen, és sok tekintetben becsült adatok alapján tudta áttekinteni. A múlt évi fejlődés átfo­gó értékelésére később kerül sor, hiszen az adatok ellenőrzése, mérlegszerű rendszerezése még tart. A Központi Sta­tisztikai Hivatal előreláthatóan január vé­gén adja közre az adatokat. Az azonban máris megállapítható a tavalyi gazdasági fejlődésről, hogy az 1985-ös, 1986-os egyensúlyrontó tendenciák fékeződtek, és néhol javulás is tapasztalható. Élén­kült a termelés és a vállalati beruházás. Az 1986. évinél jobb a konvertibilis elszá­molású fizetési mérleg az idegenforga­lom kedvező fejlődése, valamint a külke­Szovjet-amerikai katonai együttműkö­déssel semmisítettek meg egy aknát a Perzsa-öbölben. Ez volt az első eset arra, hogy a két or­szágnak a térségében lévő haditengeré­szeti erői közvetlen együttműködéssel hajtottak végre ilyen akciót. A The New York Times csütörtöki je­lentése szerint a közös akcióra még ja­nuár 5-én került sor. Egy szovjet aknaku­tató hajó, amely egy szovjet kereskedel­mi hajó kíséretét látta el, aknát észlelt a térségben. Mivel feladata miatt akkor nem volt módja az akna megsemmisité­Hivatalosan bejelentették, hogy a bal­káni országok első külügyminiszteri érte­kezletét ez év február 24. és 26. között tartják meg Belgrádban. A találkozót Ju­goszlávia kezdeményezte. A konferencia résztvevői arról folytat­nak majd véleménycserét, hogy a közös érdeklődésre számot tartó területeken, reskedelmi mérleg csökkenő passzívu­ma miatt. A konvertibilis elszámolású áruforgalom egyenlegének javulása azonban a számítottnál kisebb. Bár a ki­vitel a tervezett szint körül alakult, a be­hozatal jobban növekedett. A belföldi fel- használás a vártnál gyorsabb ütemben nőtt, elsősorban a beruházások értéke nagyobb a tervezettnél. Mindez megerő­síti - vonta le a következtetést a kormány - az 1988. évi népgazdasági tervben előirányzott kérdések fontosságát. Alap­vető érdekünk, hogy szigorúan takaré­koskodjunk a behozatallal, s emellett jobban növekedjen a kivitel. Ennek érde­kében elodázhatatlan feltétel a termelési szerkezet átalakításának meggyorsítása. Az egyensúly javulását azzal is segíteni kell, hogy gazdaságos hazai termeléssel legyen kiváltható az import. Az idei terv fő céljainak sikeres megvalósítása minde­nekelőtt azon múlik, hogy színvonalas és eredményes munkát végezzenek min­den gazdálkodó szervezetnél. A kormányszóvivő beszámolt az eddigi három gazdasági kormánybizottság he­lyett létrehozott Tervgazdasági Bizottság feladatköréről is (a Magyar Hírlap kérdé­sére). Kiemelte: a kormány stabilizációs programjának megvalósítása hatékony, politikai felelősséggel bíró kormányzati irányítást kíván. Az eredményes műkö­déshez a kormányzati szervek munkáját összehangolttá kell tenni. A Minisztertanács a jövőben főként a stratégiai jelentőségű társadalmi, politi­kai és gazdaságpolitikai kérdésekkel kí­ván foglalkozni. Ennek feltetele, hogy a tárcaszintű irányításban - főként a kor­mányzati állásfoglalást nem igénylő dön­tések körében - jobban érvényesüljön az illetékes miniszterek döntési önállósá­ga és felelőssége. A kormány tehermen­tesítése, munkájának érdemi, szakmai előkészítése indokolta e kormánybizott­ság létrehozását. A mintegy gazdaság- politikai kabinetként működő bizottság igen szűk körű. Tagjai: az ipari, a keres­kedelmi és a mezőgazdasági és élelme­sére, rádión figyelmeztette erre a közel­ben lévő amerikai cirkálót. Az amerikai parancsnokság különleges aknakutató helikoptert küldött az akna helyének pontos megállapítására. Az adatokat kö­zölték a szovjet hajó parancsnokával, s a szovjet tengerészek, visszatérve a hely­színre, megsemmisítették a hajózást ve­szélyeztető aknát. A lap azt írja, hogy bizonyos korlátozott kapcsolat eddig is volt a térségben lévő szovjet és amerikai hajók között, ez volt azonban az első alkalom arra, hogy kö­zös műveletet hajtottak végre. elsősorban gazdasági, kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági, energetikai, közle­kedési, idegenforgalmi, tudományos­műszaki, kulturális és sport területen mi­ként fejleszthetné két- éa többoldalú együttműködésüket. Belgrádban közöl­ték, hogy minden balkáni ország meg­erősítette részvételét a találkozón. (Folytatás a 2. oldalon) Szovjet-amerikai együttműködés az Öbölben Balkáni külügyminiszteri értekezlet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents