Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-28 / 23. szám

6 “tfEPÜJSÄG 1988. január 28. Serdülő focisták randevúja Bátaszéken Nyolc csapat a „Kalász János” Kupáért Bátaszék nagyközség tiszteleg a szülőföld egykori nagyszerű sportemberei emlé­kének. Tavaly áprilisban a Novák István-futóemlékverseny országos mezőnyét invitál­ták a településre, ezúttal pedig a január utolsó szombatján - az évenkénti megrende­zés igényével - a „Kalász János” Kupa labdarúgó teremtornát indítják hagyományt te­remtő útjára. A kupa névadóját Tolna megyében és annak határain kívül is megbecsülés, tisztelet övezte. „Az igazi pedagógus egyéniségeket az jellemzi, hogy még haláluk után is, éle­tük példájával tudnánk generációkat nevelni. Ilyen egyéniség volt Kalász János, egy­kori testnevelőtanár, szakfelügyelő, iskolaigazgató, sportvezető. Sokoldalú, a teljes­ségre törekvő személyiségét ez a felsorolás is jellemzi, pedig ebből a sorból több do­log is kimaradt, hiszen a Tolna Megyei Tanács művelődési osztályának is közel egy év­tizedig volt személyügyi, majd pénzügyi főelőadója. Az említett sokoldalúsága ellenére a sport, a labdarúgás iránti soha nem lankadó szeretete mindenek fölé emelte ezt a tevékenységét” - írja visszaemlékezésében Kemény Lajos, a bátaszéki általános iskola igazgatója, a serdülő labdarúgó teremtorna szervező bizottságának vezetője. Fiatal focistapalánták, 5-6. osztályos tanulók randevúznak január 30-án a bátaszéki tornacsarnokban. Az „A” csoport mezőnyét a Ferencvárosi Torna Club, a Siófoki Bá­nyász, a Szekszárdi Dózsa és az Atomerőmű SE csapatai alkotják. A „B” csoportban a Kaposvári Rákóczi, a Pécsi MSC, a Bonyhád III. Számú Általános Iskola, valamint a rendező, házigazda általános iskola együttese szerepel. A csoportokon belüli körmér­kőzéseket reggel fél nyolctól délután fél ötig rendezik, majd a csoportelsők a torna döntője keretében lépnek pályára. Az estébe nyúló program záró felvonulásában a Bátaszék és a Szekszárdi Dózsa csapatainak háromszor húszperces korosztályon­kénti összecsapását kísérheti figyelemmel a várhatóan nagy számú közönség. Események - eredmények Tamásiban befejeződött a városi és városkörnyéki egyéni sakkbajnokság. Végeredmény: 1. Tóth Pál (Tamási) 8, 2. Szemes Tibor (Tamási) 7,3. dr. Oszetzky György (Flőgyész) 6,5 ponttal. * A kosárlabda NB II. nyugati csoportjá­ban szereplő Szekszárdi Dózsa II. csapa­ta Szombathelyen 71-64 (32-33) arányú győzelmet aratott a Pamut Latex együtte­se ellen. A szekszárdiak legeredménye­sebb dobója Zerényi (22) és Kalász (18) volt. * A megyei labdarúgó-szövetség játék­vezető bizottsága január 30-án Szek- szárdon a BM Művelődési Flázban ren­dezi meg hagyományos évadzáró-évad­nyitó estjét. * Hét egyesület versenyzői részvételével rendezték rrec a Paks város és város- környéki újo: ,c, serdülő és ifjúsági aszta­litenisz egyén: bajnokságát. A verseny­számok győztesei: Újonc egyesben Jambrik Ildikó (Paks, Marie Curie DSK) és Szigethi Sándor (Dunaföldvár). Ser­dülő egyesben Skach Anikó (Paks, Marie Curie DSK) és Farkas László (Dunaföld­vár), párosban Skach Anikó-Jambrik Krisztina (Paks, Marie Curie DSK). Ifjúsá­gi egyesben Farkas László (Dunaföld­vár), párosban Dubicz Norbert-Farkas László (Dunaföldvár). * Bonyhádon nyolc együttes - Pécsi BTC, Tamási, Tevel, Medinai Honvéd, Bonyhádi SE, Kisdorog, Bonyhádi Pan­nónia és Paksi SE II. - alkotja a január 30-31-én megrendezendő BONY Kupa labdarúgó terembajnokság kétcsopor­tos mezőnyét. Szombaton 8 és 14 órától a csoportmérkőzésekre, vasárnap 8 órá­tól a helyosztókra kerül sor a városi tor­nacsarnokban. * Megyénk középiskolás sakkozói Szekszárdon, a Garay János Gimná­ziumban mérkőztek meg a diákolimpia helyezéseiért. Tizenhárom csapat több mint hatvan sakkozója közül lányoknál tolnai, a fiúk mezőnyében szekszárdi si­ker született. Végeredmény: Lányok: 1. Tolna, gimnázium, 2. Szekszárd, 505-ös DSK, 3. Paks, gimnázium. Fiúk: 1. Szek­szárd, 505-ös DSK, 2. Szekszárd, Rózsa F. Szakközépiskola, 3. Tamási, gimná­zium. Labdarúgó VDN Kupa Mindhárom csapatunk nyert Atomerőmű SE-Pécsi VSK 5-2 (4-1). Paks, 100 néző. V.: Osztermajer. Atom­erőmű SE: Leskó (Meeker) - Nagy (Fo­dor), Debreczeni, Somodi (Somogyi), Vá- jer - Klopcsik (Fritz), Porga (Szabó), Jun- kuncz - Juhász, Kiss, Vörös. Edző: Vábró József. PVSK: Tihanyvári (Juhos) - Galla (Diós), Herbst, Ferenczi, Merkler - Ko­vács, Pazaurek, Baumholczer, Sellei (Ba­logh) - Fülöp, Reit. Edző: Lendvai Miklós. A 13. percben Juhász húzott kapura, beadását Vörös az ötösről a hálóba vág­ta. 1-0. A 15. percben Vörös 18 méteres szabadrúgása a jobb felső sarokba vá­gódott. 2-0. Két perccel később Junkuncz remek egyéni akció végén növelte az előnyt. 3-0. A 32. percben Reit buktatásáért megítélt 11-est Tihanyvári értékesítette. 3-1. A 44. percben Porga lépett ki a vé­dők közül, a 16-oson belül lerántották, ez is 11-es. A büntetőt Kiss értékesítette. 4-1. A 82. percben Juhász beadását Szabó pörgette a hálóba. 5-1. A 86. perc­ben Kovács éles szögből, 15 méterről leadott lövése állította be a végered­ményt. 5-2. Második kupamérkőzésén a végig fö­lényben játszó ASE megérdemelt, maga­biztos győzelmet aratott. Dombóvári Vasas-Siklós 4-0 (2-0). Siklós, 100 néző. V.: Bertók. Dombóvár: Szalai (Foki) - Banai (Szieber), Engert (Virágosi), Bernáth (Fekete), Barta - Fa­zekas, Tóth-Bagi (Kosztics), Zrínyi - Lamm, Verbóczki, Luczek. Edző: Fenyve­si József. Siklós: Pál (Keresztes A.) - Szabó, Kapitány, Kovács (Molnár), Mim (Nagy) - Szőke (Weiner), Bíró, Burai, Kolompár (Keresztes Z.) - Zrimácz, Ros­ner (Petrétei). Edző: Botos Antal. A dom­bóvári csapat kontra támadásokra épí­tett taktikáját megérdemelt siker koro­názta. G.: Zrínyi, Luczek, Verbóczki, Szie­ber. Paksi SE-Bóly 1-0 (0-0). Bóly, 50 né­ző. V.: Szloboda. Paks: Németh (Barta) - Héregi, Prancz (Somogyi), Horváth P., Izsák (Tóth) - Kolarics (Horváth J.), Kun, Rácz - Blatt, Kovács, Gyenis (Balogh). Edző: Márkus József. Bóly: Tóth - Mirkó (Papsity), Fitt, Macsi, Virág - Nagy J. (Hosszú), Nagy E., Darányi - Becker, Nyárs (Schneider), Bohner (Szabó). Ed­ző: Weiszbart József. Küzdelmes mérkőzésen a többet tá­madó hazai csapat mezőnyfölényét nem tudta gólokra váltani, sőt a paksiak 1-0- as vezetésénél még 11 -est is hibáztak a vendéglátók. G.: Blatt. Területi diákolimpia Pakson Kosárlabda Búcsú az MNK-tól Tungsram SC-Szekszárdi Dózsa 90-56 (50-28). Budapest, 100 néző. V.: Juhász, Szabados. Tungsram SC: Nagy (18), Szabó (12), Boksay (17), Szécsi (6), Gläser (8). Csere: Orbán (4), Halász (6), Rátvay (19). Edző: Varga Mátyás. Szek­szárdi Dózsa: Kovács (6), Christián (10), Pártos (5), Várkonyi (6), Lévai (-). Csere: Fuchs (-), Bihari (2), Mojzes (6), Dóczi (15), Smolczerné (6). Edző: Vertetics Ist­ván. Fergeteges iramban kezdett a fővá­rosi együttes, a 4. percben már 11-1-re vezetett. A válogatottakkal teletűzdelt lámpagyáriak ellen idegesen, kapkodva játszottak a szekszárdiak. így három perccel később már 21-6-ra nőtt a házi­gazda bajnokcsapat előnye. Feltűnően pontatlanul dobtak a dózsások, Boksay- ék eközben fokozatosan elhúztak. A 16. percben 40-17 volt az állás. A hátralévő percek is a Tungsram SC fölényében teltek, ennek következtében már az első játékrészben eldőlt a mérkőzés sorsa. Szünet után is a fővárosiak kezdtek jobban, előnyük a 31. percben 27 pontra nőtt: 67-40. Ezután valamelyest csökkentette hát­rányát a Dózsa, ám az utolsó percek is­mét a hazaiaké voltak. Az MNK legjobb négy csapata közé jutásért játszott talál­kozón a lila-fehérek feltűnően tisztelték a magabiztos győzelmet arató Tungsram SC gárdáját. így a kupától elbúcsúztak, január 30- án szombaton délután Szekszárdon a Kecskemét elleni rangadó jellegű bajno­ki mérkőzésen azonban javíthatnak. Január 30-31-én az ország három helyszínén, Budapesten, Gyöngyösön és Pakson megkezdődik az ökölvívó diákolimpia. Paksra kilenc sportegyesület több mint száz „bu­nyós” legénykét nevezett. A házigazdák és a Győri Dózsa népes csapattal, 18-18 versenyzővel indul­nak. Tolna megyéből természetesen szorítóba lép­nek a dombóvári és a szekszárdi diákok is 12-12 ta­gú csapattal. így aztán a mezőnyről joggal elmond­ható, hogy a területi megméretésen résztvevők felét megyénk ifjú ökölvívó reprezentánsai alkotják. A paksiak közül Mukli Jácint neve már ismerősen cseng, hiszen ő az elmúlt évben bekasszírozott egy aranyérmet az úttörő-olimpia országos döntőjén. Nemcsak a sivatag homokvihara vert fel nagy port az idei, sorrendben 10. Pá- rizs-Dakar rallye-n. A verseny hat halott­ja még a kalandos viadal legfanatiku­sabb híveiben is keserű szájízt hagyott. Megnőtt azoknak a tábora, akik a rallye betiltását, átszervezését követelik. Természetesen most is ez a vágya, hiszen hazai környezetben nyerni kell! Nem kevesebb a tét a dombóvári Góman és Kovács Attila esetében sem, nekik 1987-ben nem sikerült kivívni a bajnoki címet. Aztán meg vannak feltörekvő trónkövetelők is, mint a paksi ignácz, a szekszárdi Oláh László és Rigó László, akik már ízelítőt adtak tehetségükből. A diákolimpia mérkőzéseinek a lakótelepi általá­nos iskola tornacsarnoka ad otthont. Szombaton 15 órától a selejtezők, vasárnap 9 órától a közép­döntők zajlanak. Két hét múlva, február 13-14-én pedig ugyan­csak itt rendezik meg az elődöntőket, illetve a dön­tőket is. „Vissza kell térnünk a józanabb nor­mákhoz, hiszen a mostani gigantizmuson már nem tudunk úrrá lenni” - nyilatkozta Gilbert Sabine, a rallye elhunyt kitalálójá­nak apja és megígérte, hogy jövőre ke­vésbé nehéz, kiegyensúlyozottabb lesz az útvonal. Az idei verseny mezőnye egyperces néma megállással tiszteleg a két éve el­hunyt Thierry Sabine emlékének, aki megálmodta a „nagy kalandot” Jövőre másként lesz? A sportirányítás fonákságai Járják az ÁISH vezetői az országot, sportaktívák keretében ismertetik a sportgazdálkodás új elemeit. A gazda­sági kérdéseket nem lehet teljesen izo­láltan elkülönítve kezelni a sportszak­maitól, a sportirányítástól. Ez így volt Szekszárdon is, amikor a rá jellemző érzelmi szenvedélyességet most sem nélkülöző felszólalásában a paksi sportfelügyelő, Szinger Ferenc utalt a sportpolitika mai kiszolgáltatottságára. Arra, hogy a kisebb-nagyobb települé­sek sportéletének alakulásában még mindig az a legmeghatározóbb, hogy a helyi párt-, állami illetve üzemi vezetők mennyire szeretik, avagy nem szeretik a sportot. Egy sportfelügyelő szervező, agitáló tevékenysége a dolgok érdemi alakulása, változása szempontjából nem sokat jelent. A problémafelvetéssel tulajdonkép­pen ott vagyunk az örökös dilemmánál: vajon a magyar sportgazdálkodás elvi alapját jelentő többcsatornás finanszí­rozási rendszer egyértelmű előnyei mellett mekkora, és milyen kárt okoz. Az OTSH, az ÁISH jogelődje ezt a kérdést nem vizsgálta behatóan. Még emlék­szem egy sajtótájékoztatóra, amelyen Páder János elnökhelyettes elmondta: „Higgyük el, a sport így jobban jár, mint­ha valamiféle központi keretből kellene gazdálkodni. Több csatornán több pénz áramlik be, s a gazdasági nehéz­ségek figyelembevétele után ez a leg­fontosabb dolog.” Igen, bizonyos köz­ponti direktívák alapján történő elosz­tás során aligha fejlődhetett volna mondjuk Miskolc vagy Dunaújváros sportja, de vegyünk példát saját házunk tájáról: az évszázad honi beruházása nélkül Paks sportja sem fejlődhetett volna ilyen dinamikusan. De foglalkozik az érem másik oldalá­val a mai ÁISH? Azzal, hogy a bázis- szervek vezetőinek nagyon nagy há­nyada a szponzor, a támogató jogán nem hajlandó még csak kooperálni sem a sportvezetéssel. A pénz hatalma alapján még a legcsekélyebb mérték­ben sem hajlandók figyelembe venni helyi tradíciókat, sportmozgaimi sajá­tosságot, vagy - uram bocsá’ - egy megyei sportpolitikai koncepciót, amelyben felvázoltatik, hogy milyen sportágakkal próbálnak kiemelten fog­lalkozni, mi az, amivel egy élénk tömeg­politikai szintig szeretnének eljutni a sport hivatalos irányítói. Sok esetben még partnernek sem fogadják el őket, cinikus mosoly díszkíséretében meg­kérdőjelezik szerepüket. Akkor mi lenne a megoldás? Az, hogy a parlament megalkotna egy sporttör­vényt, amelynek lenne olyan végrehaj­tási utasítása, hogy az ország összes vállalatának, üzemének nagyságától függően, de jövedelmezőségétől füg­getlenül támogatnia kellene a sportot, mégpedig az átutalt összeg egy kalap­ba kerülne, amit a sportirányitás a teljes sportszakma bevonásával a sportélet specifikus vonásait figyelembevéve új­ra elosztana. így érvelnek a sportveze­tők közül azok, akik valóban érdemben akarnak tenni valamit, nem pedig tulaj­donképpen amolyan fölösleges fogas­kerékként beékelődni a gépezetbe. Mondjuk a nyugdíjig fölvállalni a bólo- gatós János szerepét. Érvelnek, miköz­ben fölvetem nekik, hogy frissiben ké­szült ÁlSH-kimutatás szerint több mint kétezer vállalat van, amelyik egyáltalán nem támogatja a sportot, s vajon ha jog­szabály kötelezné a gazdálkodókat, ösz- szejönne-e az a tízmilliárd, ami a több csatorna jóvoltából befolyik? Azok akik eddig nem adtak semmit, azok tudná­nak-e annyit juttatni, ami pótolná pél­dául azt a kiesést, hogy a Dunai Vasmű abból az évi hozzávetőlegesen ötven­millióból, amit a sportra fordít, ennek csak a felét szolgáltatná be. Aligha. Bár sportvezetői berkekben úgy tart­ják, hogy azok, akik többet is tudnak adni, azok azután is megtehetnék ezt, és ebben az esetben tényleg oda ára­moltathatnák a pénzt, amelyik klub vagy szakosztály számukra szimpati­kus. Ez már egy picit összvérmegoldás lenne, bár ez a szituáció így elméletileg valóban megnövelné a sportpolitika sú­lyát, szerepét, megszűnne a mai kiszol­gáltatottsága. Aminek eredményeként nem lenne oly egyenlőtlen a sportmoz­galmi fejlettség. Nemcsak ott épülne egy focikollé­gium, ahol valamilyen nagyvállalat te­vékenykedik, hanem majdnem vala­mennyi megyében. De ebben az eset­ben tényleg érvényesülhetne az, amit Somogyi Jenő, az MLSZ elnöke mon­dott a legutóbb, hogy az alkalmatlan ve­zetők a sportból is kibuknak. Ugrássze­rűen megnövekedne a sportvezetők fe­lelőssége, ami gátat szabna a ma még érvényesülő kontraszelekciónak, ami folytán más területen - enyhén szólva - kevésbé sikeres emberek veszik át a kormánybotot a sportmozgalom vezető tisztségeiben. De foglalkozik-e az érem másik olda­lával az ÁISH? Igen, Pongrácz Antal el­nökhelyettes válaszai ezt tükrözték, aki mindemellett még arról is szólt, hogy maga a sportirányítás mai rendszere is felülvizsgálatra szorul. Ugyanis nem tisztázott az egyesületek, a sportszö­vetségek, az ÁISH kapcsolata, a „jogo­sítványokat” a zavaros ügyek elkerülé­se végett a helyükre kell tenni. Az ÁISH a korszerűsítésre, a változta­tásokra tett javaslatain hamarosan el­kezd dolgozni, amit a kilencvenes évek elejére - lehet, hogy már 90-re - le akar tenni az asztalra. Nem szükséges mon­dani, hogy a javaslat kimunkálásában oroszlánrésze lehet az Országgyűlés most alakult ifjúsági és sportbizottsá- gának. BÁLINT GY.

Next

/
Thumbnails
Contents