Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-26 / 21. szám

1988. január 26. ^EPÜJSÄG 5 Ellenőrizték a virágkereskedelmet Üröm az örömben Gyenge a bizonylati fegyelem, arányosan magas árak Negyvenéves aktív munka után Búcsúzik a szülész nőgyógyász főorvos Virágot ajándékozni és kapni - ünnep­naptól függetlenül - mindig öröm, de örömünkbe üröm vegyül, ha nem tudunk hozzájutni kedvenc virágunkhoz vagy ha pár nap, netán néhány óra alatt, a drágán vásárolt virágnak letörik a feje, lehullanak a szirmai. Jeles ünnepek előtt a virágellátás szín­vonala befolyásolja a vásárlók közhan­gulatát. A Tolna Megyei Tanács Kereske­delmi Felügyelőség, - a szakszervezeti társadalmi ellenőrök és a megyei rendőr­főkapitányság gazdasági rendészetével közösen - „gyorsvizsgálatokat” végzett a megyében. Az ellenőrzéseknek az volt a célja, hogy meggyőződjenek a fogyasztók ér­dekvédelméről, a bizonylati fegyelem helyzetéről, a fogyasztói árak alakulásá­ról, alkalmazásáról és nyilvántartásáról, feltárják és megszüntessék a szabályta­lanságokat. A megye 26 kereskedelmi egységé­ben, köztük 18 magánkereskedőnél, há­rom állami és öt szövetkezeti üzletben végeztek ellenőrzést, melynek tapaszta­latairól Mátyás Tibor, a felügyelőség ve­zetője adott tájékoztatást.- Az utóbbi két évben több magánke­reskedő nyitott virágüzletet a megyében. Ez kedvezően hatott a kínálatra és az árakra is. A vizsgált időszakban megfele­lő mennyiségű, minőségű és választékú vágott és cserepes virágokat kínáltak eladásra a megye virágüzleteiben. Egy-egy városban, egy-egy területen közel azonos fogyasztói árakat alkalmaz­tak, de előfordultak szóródások is. A szegfűt 16-20, a rózsát 35-40, a gerbe- rát 24-32, a krizantént 24-30 forint kö­zött árulták. Általánosan kialakult gya­korlat, hogy a fogyasztói árak 50-60 szá­zalékát a termelői illetve beszerzési árak adják. így a rózsa termelői illetve beszer­zési ára 20 forint, fogyasztói ára 40 forint, a szegfűé 10 illetve 18 forint körüli volt a vizsgálat időszakában. Az árak néhány kivételtől eltekintve nem voltak túlzottak illetve aránytalanul magasak. A fogyasztói árakat az ellenőrzött egy­ségek 80 százalékánál feltüntették, vi­szont a minőségi osztály megjelölése 90 százalékban hiányzott. A csomagolás díjáról is tájékoztatni kell a vevőket. E tekintetben is gyakoriak voltak a hiányosságok. Két magánkeres­kedő - Turner Ferencné Bonyhádon és Molnár Miklósné Bátaszéken - nem szá­molt fel ezért díjat. Legnagyobb lazaságot a bizonylati fe­gyelem terén tapasztalt a felügyelőség. Előírás, hogy a beszerzési bizonylatokon vagy őstermelőtől történő vásárlás ese­tén a kiállított nyilatkozaton fel kell tüntet­ni a fogyasztói árat. Ennek hiányában ugyanis visszamenőlegesen nem lehet megállapítani, hogy korábban, az ellen­őrzést megelőzően, mennyiért árulták a virágokat. Ezt a fajta szabálysértést 17 helyen állapították meg. Az árak ellenőr­zésének akadályozása szabálysértés, ami gyakorlatilag az árnyilvántartás hiá­nya, a fogyasztói ár és minőségi osztály feltüntetésének elmulasztását húsz eset­ben követték el. Szabványügyi szabálysértést - azaz, amikor a szabvány szerinti alacsonyabb minőségi osztályú árut, magasabb osztá­lyúként értékesítették - három alkalom­mal állapítottak meg. Gazdálkodási köte­lezettség megszegését és árdrágítást két-két egységben tapasztaltak. Két álla­mi kereskedelmi egységben és központ­jaiban - nevezetesen a Szekszárdi Vá­rosgazdálkodási Vállalat Arany János ut­cai és a Bonyhádi Városi Tanács V. B. Költségvetési Üzeme virágboltjában, fo­lyik a vizsgálat annak megállapítása cél­jából, hogy történt-e, illetve milyen mér­tékű árdrágítás. Árszakértői vélemény alapján döntenek majd e kérdésben. Szektorok szerinti bontásban a 18 vizsgált magánkereskedő közül 16-nál, a három állami üzletből kettőnél, míg a szö­vetkezeti boltok mindegyiknél indult sza­bálysértési eljárás. Az üzletek közül hétnél visszatérő el­lenőrzés volt. Ezekben a korábban meg­állapított hiányosságokat kiküszöbölték. Több egységben halmozottan követtek el szabálysértéseket. Összességében több tízezer forint bír­ság kiszabására került sor. A jó kínálat mellett sok még a szabálytalanság. Egy eredményt máris elkönyvelhet az ellen­őrzés. Jobban odafigyelnek az áruk átvé­telére, minősítésére, a fogyasztók tájé­koztatására. SZABÓ GYŐZŐ Fotó: SÖRÖS A Bonyhád Városi Tanács Kórház- Rendelőintézetében rendkívüli főor­vosi értekezletet tartottak, amelyen részt vett dr. Kiss Mária megyei főor­voshelyettes, Ezer Mihály, Bonyhád város tanácselnöke, Vanya György, a városi pártbizottsága titkára, dr. Panka József, megyei szülész nő­gyógyász szakfőorvos, valamint dr. Erdősi Ervin, megyei-területi szülész nőgyógyász főorvos. Az összejövetelre abból az alka­lomból került sor, hogy dr. Zoltán Vil­mos, a városi kórház szülész nőgyó­gyász osztályvezető főorvosa nyug­díjba vonult. Ez a búcsúztatás egye­dülálló a kórház történetében, hiszen dr. Zoltán Vilmos - az orvosok, főor­vosok között egyedül - a kórház fennállása óta dolgozik itt, osztályve­zetője a szülészet-nőgyógyászat- nak. Mint azt dr. Bálint Júlia, a kórház igazgató főorvosa köszöntőjében el­mondta, dr. Zoltán Vilmos orvosi dip­lomáját 1948-ban szerezte meg a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Ezután 6 évig a pécsi egyetem szülé­szet-nőgyógyászati klinikáján, egy évig pedig a veszprémi városi kór­háznál dolgozott. A Tolna megyei kórházba 1955- ben került alorvosként, 1959-től az akkor induló bonyhádi járási kórház szülész-nőgyógyászati osztályára nevezték ki főorvosnak. Dr. Zoltán Vilmos a fiatalok tanítására mindig nagy gondot fordított, számos orvos szerzett szakképesítést osztályán. A főrovos a Tolna megyei orvoseti­kai bizottságának megalakulása után éveken át tagja volt, társadalmi munkaként számtalan felvilágosító előadást tartott, vezette az anyák is­koláját. Ezután az összejövetelen dr. Zol­tán Vilmos összehasonlította a meg­alakuláskor lévő állapotokat a jelen­legivel, ecsetelte az ugrásszerű fejlő­dést. Végezetül megköszönte kollé- giának a sokéves eredményes együttműködést, és megállapította, hogy valamennyien jó pályát válasz­tottak. A jelenlévő kollégák, városi és me­gyei vezetők elköszöntek dr. Zoltán Vilmostól, közvetlen munkatársai pe­dig egy vázát nyújtottak át búcsú­zóul, remélve, hogy majd az emléke­zés szép virágai nyílnak benne. má-ré Fotó: má-ta Aki végigkísérte a kórház fejlődé­sét: dr. Zoltán Vilmos Kérdések a 17. számú Csökkent a válókeresetek száma szekszárdi választókerületből Folynak a tanácstagi beszámolók Folynak a tanácstagi beszámolók. Szekszárdon a 17. számú választó- kerület tanácstagja, Füredi Ferenc adott számot az elmúlt évben végzett tanácsi munkáról a választóinak. Érdeklődőbbek lettek az emberek, érzékenyebben ragálnak az őket érintő közügyekre - ez derült ki az egészségügyi szakiskola épületé­ben megtartott összejövetelen is. Mig az elmúlt évi tanácstagi beszámolón ebben a körzetben mindössze öten jelentek meg, addig a mostanin har- minchatan voltak kíváncsiak a ta­nácstag, hivatali rangját tekintve, vá­rosi tanácselnök-helyettes beszá­molójára. A Szekszárd Városi Tanács általá­nos helyzetéről kapott tájékoztatás után mintegy másfél órán át folyt a kérdés-felelet magán- és közügyek­ben egyaránt. Csak néhány na­gyobb közérdeklődésre számottartó kérdést említek most ezek közül. Azt a jogos felvetést, hogy miért nincs a Kálvária kilátónál egyetlenegy sze­métkosár sem, holott a turisták a bu­szokból kiszállva óhatatlanul szeme­telnek. így aztán, egy-két csoport után a következő már nemcsak a vá­ros panorámájában gyönyörködhet, hanem a szerteszórt, szétdobált zacskók, csikkek, ür,es üvegek látvá­nyában is.- Miért vannak a közlekedési lám­pák villogóra állítva hét végén, nem­egyszer már pénteken délután, hol­ott épp akkor vannak gyerekeknek olyan szabadidő-programok, amikre a szülök szívesen elengednék egye­dül is nagyobbacska csemetéjüket, ha nem tartanának közlekedési bal­esettől - kérdezte az egyik szülő.- Miféle takarékosság ez, amikor ilyen nehéz gazdasági helyzetben vagyunk - vetette fel egy Vincellér ut­cai lakó - hogy három hónapja épít­getik már a Munkácsy utcai lépcsőt? Fel vagyunk háborodva kérem, ahányszor meglátjuk az ott ácsorgó munkásokat. Hát ilyen jól megy ne­künk, hogy ezt megengedhetjük ma­gunknak? Záporoztak a felvetések egymás után, nem kellett ösztökélni az embe­reket. Füredi Ferenc válaszolt, látha­tóan örült az érdeklődésnek. Marad­tak azért megválaszolatlan, függő­ben maradt kérdések is. így többek között az, hogy miért kell épp a vá­rosközpontban építeni a Nyomda új raktárépületét, jobb lenne ott inkább valamilyen középületnek helyet ad­ni. Vagy egy másik „örökzöld" téma: Mikor készül már el a Játékcsarnok, meddig húzódik még az építkezés? Na és a teho. Ismertette a tanács évente, hogy a meghirdetett célokra használta-e, avagy másra az ebből befolyt összeget? Miért nem diffe­renciálják a jövedelem nagysága szerint a teho összegét? Élénkül a közélet? Igen. Az állam­polgárok kritikusabban nézik a köz­pénzek felhasználását, a közéleti emberek tevékenységét. A jövőben várhatóan ez még inkább így lesz. fké Az új családjogi törvény nyomában Amikor a családjogi törvényt módosították és az 1987. július 1 -i életbelépéséről döntött az Országgyűlés, nemcsak a kétkedők, de a törvényhozók sem ringhattak abban az illúzióban, hogy magának a jogi szabályozásának a korszerűsítése a váláshoz vezető okok számát is csökkenti majd. A jog pusztán a maga sajátos, az élet tel­jességéhez képest mindig is szükkörű eszközeivel igyekszik sza­bályozni kapcsolatainkat. Talán vitatható módon, de a felelőssé­günkre próbál apellálni akkor, amikor meghosszabbítja a gondol­kodási időt a házassági szándék bejelentése és a boldogító igen kimondása között a családalapításra alkalmas életkort a nőknél 16, a férfiaknál 18 év fölött határozza meg. De nemcsak a házasságkötés jogi szabályait dolgozta át, hanem- mint köztudott - a házasság felbontásáét is módosította. Előzetes meghallgatás Mielőtt az elmúlt év második felének megyei tapasztalatait átte­kintenénk, idézzük föl a változás egy-két fontosabb mozzanatát. Az új családjog arra törekszik - maradjunk most csak a válásoknál -, hogy a válni szándékozóknak még a bontóper előtt ismét lehetősé­get adjon a házasság esetleges folytatására. Tulajdonképpen nem is feltétlenül békéltetésről van szó ezen az előzetes meghallgatá­son - a szakemberek jórésze talán okkal idegenkedik ettől a kifeje­zéstől tartalmának félreérthetősége miatt -, hanem annak a kétol­dalú felelősségnek a hangsúlyozásáról, amellyel akár a házasság felbontása, akár a helyreállítása jár. Ezen belül természetesen a gyermek érdekeit az elsők között mérlegelik. Az ilyen jellegű be­szélgetést nevezi a jog a bontóperek előtti kötelező meghallgatás­nak, amit a polgári perrendtartás 1987. július elsejétől ír elő. Ez a közös megegyezés - pontosabban az egyező akaratnyilvánítás - előkészítését is jelentheti. Életbelépése éppen a válságba került, de még megmenthető házasságok érdekét is szolgálja. A bontóper- néhány kivételes esettől eltekintve - csak ezután indulhat meg. De még egyező akaratnyilvánítás esetében is igyekszik a bíróság a lehető legkörültekintőbben eljárni, hogy a házasság „végleges és helyrehozhatatlan megromlásáról” meggyőződjön, illetve a per bármely szakaszában megkísérelje a házasság helyreállítását, ha arra reményt lát. Ugyancsak a fölösleges konfliktusok mérséklését, a válási pro­cedúra emberibbé tételét szolgálja a családi vagyonjogi viszonyok a korábbiaktól eltérő szabályozása is. Ez arról határoz, hogy a leen­dő házastársak - ha úgy kívánják - még a házasságkötés megkez­dése előtt és a házasélet alatt szerződésben rendezzék vagyoni vi­szonyaikat. Végezetül utalnunk kell a gyermektartással, a gyermek érdekeinek fokozott védelmével kapcsolatos módosításokra, anél­kül, hogy most akárcsak vázlatos kifejtésére vállalkozhatnánk. Kevesebb házasságkötés Ha az új családjogi törvény bevezetése előtti időszakot vizsgál­juk, Tolna megye helyzete nagy általánosságban az országossal egyezik. Csökken a házasságkötések, nő a válások száma. A válások száma a mutatókattekintve lassan ugyan, de rendület­lenül emelkedett. A megyében gyorsabban, mint országosan, de így sem érte el az országos, 100 házasságkötésr ejutó 40,8 száza­lékos átlagot. Megyénkben ugyanekkor, 1986-ban, 37,1 százalé­kos volt az arány. Inkább az emelkedés elgondolkodtató: „Orszá­gosan 1986-ban a válások száma 106,3 százaléka volt az 1980. évinek, Tolna megyében 110,4 százaléka. A felbontott házasságok időtartamát vizsgálva 1980-86. között megállapítható, hogy azok 1,8-3,1 százaléka egy évig semt ártott, 34,0-40,2 százalékuk leg­feljebb öt évig” - közli a KSH kiadványa. Az adatokból az is következik, hogy hasonló arányban növek­szik a csonka családban nevelkedő kiskorú gyermekek száma. Igazolódni látszik ez akkor is, ha az 1986-os országos válási adato­kat vesszük figyelembe, amikor körülbelül 29 ezer házasságot bontottak fel és ez hozzávetőleg ugyanennyi gyermeket érintett. Következtetések nélkül A múlt év júliusától eltelt időszak, a múlt év második felének ta­pasztalatai még nem elegendők ahhoz, hogy messzemenő követ­keztetéseket vonjunk le azokból. Anélkül, hogy most a mélyebb, összetettebb társadalmi okokat kutatnánk, a szakemberek véle­ménye megerősíteni látszik a korábbi köztapasztalatot: a váló­okokban továbbra is kitüntetett helye van az alkoholnak és a há­zastársi hűséget sértő magatartásnak. Aza némileg újkeletűnek tekintett jelenség,ami szerint ma mára nő is gyakrabban elhagyja a családját, még korántsem olyan álta­lános, hogy az a gyermekelhelyezés hagyományos gyakorlatát lé­nyegesen befolyásolhatná. A bírói gyakorlat felől tekintve évenként 950-1100 válókeresetet nyújtottak be a házasfelek megyénkben a változást megelőző, el­múlt öt év átlagában, és a bontóperek egyharmadánál nem kellett kimondaniuk a válást. Az elmúlt esztendő első felében mindössze 542 kereset érkezett a megye bíróságaihoz, mig az új törvény élet­belépésével, a benyújtott 378 válókeresetből 320 esetben került sor az új perrendtartásban előírt előzetes meghallgatásra. * Az előzetes meghallgatások alapján kialakult biztató jelekből ugyancsak könnyelműség lenne elsietett, optimista következteté­seket levonni. Mindenesetre az a tapasztalat, hogy a bontópert megelőző felvi­lágosítás elgondolkodtatja a válni szándékozókat, felelősséget éb­reszt a közös gyermek iránt és segíthet a házasfelek sorsának to­vábbi formálásában is. Bizonyítja eredményességét az is, hogy az előzetes meghallgatást követően a tulajdonképpeni bontóper idő­tartama lerövidül, a végleges döntéshozatalhoz gyakran már egyetlen tárgyalás is elegendő. A válókeresetek számának csökkenése az új eljárással szem­ben tartózkodást és más egyéb, most még nehezen felderíthető fo­lyamatot is kifejezhet. Hogy a következtetésekkel várnunk kel, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy míg a bontókeresetek száma csök­kent addig szinte ugrásszerűen megnövekedett a gyermektartási pereké... B. R. A Béla téri Rozmaring üzletben, Szekszárdon

Next

/
Thumbnails
Contents