Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-05 / 3. szám

MA: AzSZMT 1988. január 5. KEDD tárgyalta XXXVIII. évfolyam, 3. szám (5. oldal) ÁRA: 1,80 Ft Munkásgyűlések a TÁÉV-nél Csökkenő létszám mellett nagyobb teljesítmény Az 1988-as gazdasági év első munkanapját a megye jó néhány üzemében, így a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalatnál is munkásgyű­lésekkel kezdték. Ezeknek a mun­kaértekezleteknek az a feladata, hogy értékeljék az előző esztendő­ben végzett munkát, s vázolják az idei feladatokat. A TÁÉV-nél tegnap tartották a munkásgyűléseket az épí­tésvezetőségeken: Komlón, Pécsett, Dombóváron és Szekszárdon. Szek- szárdon külön-külön tartotta mun­kásgyűlését az l-es számú építési főüzem, a lakatos-, az asztalosüzem, a vasbeton-előregyártó üzem, a tmk és a szállítás. Az l-es számú építési főüzem dol­gozóit Schäffler István főüzemvezető tájékoztatta a végzett munkáról, a fel­adatokról. Mint elmondotta, nem zár­tak rossz évet, hisz 930-945 millió forint közötti termelési értékkel zár­ják az 1987-es évi tervet, ez csak né­hány millióval marad el az előző évitől. Csökkent a vállalatnál dolgo­zók létszáma tavaly, 2301 főről 2187-re, ennek ellenére jól oldották meg feladataikat. A nyereség 1986- ben 65,7 millió volt, tavaly viszont már 82 millióra emelkedett. Növeke­dett az egy főre eső nyereség. Az elmúlt évben 625 lakást adtak át, s az építtetők, a beruházók elégedettek voltak a TÁÉV által végzett munkával. Az l-es főüzemen belül főleg lét­számgondok miatt elmaradtak az ár­bevételi tervtől. A fedezeti tervet a tervezett 65 millió helyett 67 millió fo­rint nagyságrendben hozták. Az 1988-as évben szerződéssel 230 millió forint érétkű termelés biz­tosított, de ezenkívül lakásokat építe­nek Pakson, dolgoznak a PAV-nál, valamint a Szekszárdi Húsipari Vál­lalat hűtőházépítésén is. Munka te­hát van bőven, a már meglévőkön túl többet vállalni nem tudnak. A legtöbb feladat természetesen a nyári idő­szakban hárul az itt dolgozókra, en­nek megfelelően alakul a munka­rend: márciustól október végéig na­ponta többet dolgoznak a munkások mint az őszi és téli időszakban. Ez év január elsejétől az építőipar három­éves garanciát vállal a végzett mun­káért, ennyi a jótállási idő. Ez a TÁÉV valamennyi dolgozójától pontos, lel­kiismeretes munkát kíván. A föüzemvezető ezt követően tájé­koztatta a munkásgyűlés résztvevőit a magánszemélyek jövedelemadó­járól. A 11 -es építésvezetőség munká­járól Rudas Tamás, a 21-es építés- vezetőség végzett munkájáról és fel­adatairól pedig Föglein Ferenc tájé­koztatta az l-es számú főépitésveze- tőség dolgozóit. A munkásgyülést követően munkavédelmi oktatást tartottak, majd minden építésveze­tőségen brigádtanácskozásokon tárgyalták meg a közeljövő legfonto­sabb feladatait. D. VARGA MARTA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR FT | Diplomáciai fogadás Németh Károly, az Elnöki Tanács elnö­ke hétfőn az Országházban fogadta a Budapestre akkreditált diplomáciai kép­viseletek vezetőit. A diplomaták az új év alkalmából jókívánságaikat fejezték ki Németh Károlynak. A fogadáson részt vettek Gáspár Sándor és Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Várkonyi Péter külügyminiszter. A foga­dás szívélyes légkörben zajlott le. Sevardnadze Kabulban Kabulba érkezett hétfőn Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. A szovjet diplomácia vezetője - a TASZSZ hírügynökség jelentése szerint - munka­látogatást tesz az afgán fővárosban. A bangladesi ellenzék választási bojkottot szervez A bangladesi ellenzéki pártszövetsé­gek bojkottálják a február végére kitűzött parlamenti választásokat és Ersad elnök lemondásának kiharcolására újabb kor­mányellenes megmozdulásokat hirdet­tek meg. A rendkívüli állapot tiltó rendel­kezéseit figyelmen kívül hagyva ezek a pártok vasárnap este tömeggyűléseket tartottak a fővárosban, Dakkában, hogy ismertessék a felvonulások, tüntetések és munkabeszüntetések új programját. Becslések szerint a találkozókon negy­venezer ellenzéki aktivista vett részt. Felmentés, kinevezés A Minisztertanács Csáki Gyula pénz­ügyminiszter-helyettest - más fontos megbízatás miatt - e tisztségéből fel­mentette, egyidejűleg Kollarik Istvánt pénzügyminiszter-helyettessé kinevez­te; Dr. Dobóczky István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest - érdemei elismerése mellett - és dr. Ma­gyar Gábor mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterhelyettest - nyugállo­mányba vonulására való tekintettel - ér­demei elismerése mellett - e tisztsége alól felmentette, egyidejűleg Raisz Gusz­távot és Rednágel Jenőt mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessé kinevezte. Kétlépcsős közigazgatás Kísérletképpen négy megyében refor­málták meg a tanácsi munkát Fejér, Ko­márom, Szolnok és Vas megyében ve­zették be az újesztendővel a kétszintű közigazgatást. Az átállás voltaképpen szervezeti egyszerűsítés: valamennyi te­lepülés tanácsa közvetlen megyei irányí­tás alá kerül. A helyi-területi igazgatás korszerűsítésének második lépcsője ez; az első az volt, amikor 1984. január 1 -tői megszüntették a járásokat, azóta a köz­ségek irányításában - átmenetileg - az arra kijelölt városi, városi jogú nagyköz­ségi tanácsok működnek közre. A két­szintű igazgatás feltételei országosan csak hosszabb idő - néhány év - alatt te­remthetők meg, ám az említett négy me­gyében már megvan a közvetlen irányí­tás legtöbb feltétele. Ezekben az ország­részekben a közbülső irányítási szint kiiktatásával egyszerűbbé, egységeseb­bé válhat a megyei irányítás, egyszers­mind bővülhet a községek hatásköre, ami végül is nagyobb lehetőséget ad a lakosságnak a közügyekbe való bele­szólásra. Eldördült a Nehéz esztendő köszöntött ránk. Ha jól belegonolunk, egy korszak végét jelezte az 1987-es esztendő; 1988-ban a korábbitól eltérő módon kell nemcsak élnünk, hanem dolgoznunk is. Már néhány hónapon belül meg kell indulniuk az évek óta várt kedvező folyamatoknak: az ipari struktúraváltásnak, az exportképesség foko­zódásának, a hatékonyság növelésének. Régóta ismert célok ezek, de a kormánynak az utóbbi hónapokban hozott rendeletéi, az Országgyűlés által jóváhagyott törvények a korábbinál sokkal erőtel­jesebben terelik erre az útra a népgazdaságot. Mindez azonban csak keretéül szol­gálhat a vállalati gazdálkodásnak. Hiszen előre nem tervezhető, hogy ki, mikor is­meri föl a megváltozott piaci helyzetet, és talál rá az alkalmazkodás stratégiájára. A szabályozók módosítása évről évre hasonló helyzet elé állította a gazdálkodó­kat, de 1988-ban a korábbinál sokkal nagyobb mérvű változásra számíthatunk. Az általános forgalmi adó bevezetése átrendezi az árarányokat, az ezzel párhuzamo­san csökkenő támogatások pedig a vállalati eredményeket. Azok a vállalatok kerül­nek élre, amelyek eddig nem, vagy aiig kaptak központi segítséget. A korábban jó­nak tartott vállalatokról pedig kiderülhet, hogy eredményük főként a központi támo­gatásból származott.­Képletesen szólva tehát eldördült a startpisztoly, és az első, talán legnehezebb akadály a kereskedők előtt áll. A fogyasztási cikkek mintegy 90 százalékának meg­változott az ára január elsejével, az ünnepnapokat tehát főleg munkával, és nem pi­henéssel töltötték. Az átárazás csak egyszeri igaz, óriási munka, ám hamarosan an­nak más hatásait is érezhetik. Megváltozik a kereslet szerkezete, egyes termékek­ből többet, másokból kevesebbet kell rendelniük, e piaci információkat pedig minél gyorsabban a termelőkhöz kell juttatniuk. Ugyanez megy végbe majd a termelői szférában, ahol az általános forgalmi adó bevezetése egyrészt a termelői árak csökkentését hozza magával, másrészt ­startpisztoly amint már említettük - a korábbitól merőben eltérő feltételeket teremt. S már nem kerülnek mesterségesen hátrányba a kisvállalkozók sem, hiszen az adórendszer semleges. Erősödik tehát a piaci verseny, s egyre nehezebb lesz a rossz minőségű termékeket itthon eladni. Az általános elvek mellett azonban a testre szabott, vállalati szintű stratégiákat rö­vid és hosszú távra kell összeállítani. Egy ilyen nagyarányú változás után csak olyan cégek maradhatnak talpon és indulhatnak fejlődésnek, amelyek a lehető legponto­sabban és minél gyorsabban fölmérik, hol a helyük a piacon. Mi az, amire szükség van most, és milyen termékeket kell kifejleszteniük a következő évek igényei sze­rint. Az évek óta sok helyen alkalmazott kivárás taktikája, a tartalékolás valószínűleg kevés lesz a megváltozott körülmények között. Az egyre szigorodó szabályozás év­ről évre kevesebb támogatást nyújt a lemaradóknak. A tartósan veszteséges cé­geknek pedig szembe kell nézniük a fölszámolás, a megszűnés lehetőségével. A nyereséges cégek viszont a korábbinál nagyobb lehetőséget kaptak a fejlődésre, a némileg csökkenő adóterhek és az eredményektől függő adókedvezmények révén az átlagosnál több pénz marad nálunk, amit fejlesztésre fordíthatnak. A technikai megújulás ma már elengedhetetlen része a prosperálásnak, évek óta elavult gyártmányokkal aligha lehet több nyereséghez jutni. Sőt, egyre in­kább eladhatatlanná válnak ezek a termékek a konvertibilis elszámolású és a szo­cialista piacokon is. A váltás tehát mikroszinten is elkerülhetetlen. Ám egyetlen esztendő alatt nem számíthatunk nagy horderejű változásokra, látványos vállalati eredményekre. A megalapozott stratégiával rendelkező, csak a saját lehetőségeiket reálisan számí­tásba vevő cégek mondhatják majd el magukról egy év múlva, hogy megvetették a lábukat az átformálódott piacon. L. M. Borsi Ferenc villanyszerelő: „A dol­gozók ragaszkodnak a vállalathoz” Az I. számú főépítésvezetőség munkásgyűlésének résztvevői A 11-es építésvezetőség munkájáról beszámol Rudas Tamás építésvezető

Next

/
Thumbnails
Contents