Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

6 KÉPÚJSÁG 1988. január 19. Y r ** Jtí p At ^ Események - eredmények Mádl Ildikó nemzetközi nagymester él­ménybeszámolóval egybekötött 20 táb­lás sakkszimultánt adott Szekszárdon a BM Művelődési Házban. A fiatal ver­senyző 13 győzelmet aratott, négy parti döntetlennel zárult, mig Szuhai Balázs, Sajó Géza és Molnár Mária ellen veresé­get szenvedett. * A szekszárdi városi munkahelyi olim­pia asztalitenisz-csapatbajnokság - 12 együttes alkotja a mezőnyt - élcsoportja a 7. forduló után: 1. Növényvédő 11,2. Húsipari TSE 10, 3. BHG II. 9 ponttal. * A Tolna Megyei Labdarúgó Szövetség január 21-én tartja idei első elnökségi ülését, melyen megvitatják, véglegesítik az elnökség 1988. évi munkatervét. * Bonyhádon öt ifjúsági csapat részvé­telével rendezték meg a Völgység Kupa labdarúgó teremtornát. Végeredmény: 1. Szekszárdi Dózsa, 2. Nagymányok, 3. Bátaszék, 4. Tevel, 5. Bonyhádi SE. Ator- na legjobb mezőnyjátékosának Kasza István (Sz. Dózsa), legjobb kapusának pedig Töpfner Tibor (Nagymányok) bizo­nyult. A gólkirályi cimet a tizgólos báta- széki Horváth Péter szerezte meg. * Február 13-án és 20-án rendezik meg Tamásiban az általános iskolás csapatok Focifarsang ’88 teremtornáját. Az írásos nevezéseket február 3-ig kell eljuttatni a Tamási Városi Tanács V. B. Művelődé­si, egészségügyi, ifjúsági és sportosztá­lya címére. * A bonyhádi városi diáksportbizottság a Perczel Mór DSE-vel közösen február 6-án nyílt pedagógussportnapot hirdet a III. Számú Általános Iskola tornatermé­ben. Az öntevékeny sportoláshoz - alkal­mi csapatok játszhatnak egymás ellen - sportszereket biztosítanak a pedagógus családoknak. * A Paksi Városi Labdarúgó Szövetség ezúttal is megrendezi alapfokú játékve­zetői tanfolyamát, melyre január 20-ig várják a jelentkezéseket. A tanfolyam időpontjáról a jelentkezőket írásban ér­tesítik. Téli Sportolna - nyári . versenyszámokkal Mint arról már hírt adtunk, január 24-én, vasárnap rendezik meg Szekszárdon a triatlon téli felkészülési versenyt. A 2 kilométeres úszást 8 órától teljesíthetik a vállalko­zó kedvűek a fedett uszodában, a 7 és 15 kilométeres futás tömegrajtja 12 órakor lesz a Sportszékház elöl. Nevezni a versenyt megelőző napon lehet a Platán presszóban 16 órától, illetve a verseny napján az úszásra 7-9, a futásra 7-11 óra között. Egyéniben mindkét ver­senyszámban külön-külön és összetettben is hirdetnek dobogós helyezetteket. Ezen­kívül összetettben az első három háromfős csapat (2 férfi +1 nő) is jutalomban része­sül. Továbbra is szovjet fölény Rendkívül nehéz egy olyan viadalról értékelést készíteni, amelyen szinte min­den a várakozásnak megfelelően alakult. Márpedig e vasárnap befejeződött prá­gai műkor solya Európa-bajnokság csaknem teljes mértékben igazolta a pa­pírformát. Aki csak kicsit is járatos ebben a sportágban, nyugodtan nagy összeg­ben is fogadhatott volna arra, hogy a pá­rosoknál a Gorgyejeva, Grinykov szovjet kettős, a nőknél az NDK-beli Katarina Witt, a jégtáncosoknál a Besztyemjano- va, Bukin szovjet duó, mig a férfiaknál az ugyancsak szovjet Alekszandr Fagyejev lesz a győztes. Továbbá arra is, hogy az érmek nagy többségét a szovjet ver­senyzők viszik haza. Ha rangsorolni lehet a legjobbakat, ak­kor kétségkívül az ötszörös Európa- és háromszoros világbajnok Natalja Besz- tyemjanovát és Andrej Bukint illeti a pál­ma - méghozzá azért, mert az ő első he­lyükhöz kétség sem fért. Ahányszor csak megmérettek, valamennyi pontozó a leg­kiválóbbnak őket ítélte. S a hangsúly az egységes ítéleten van. A zsűritagoknak ugyanis ötször kellett sorrendet felállíta­niuk, s valamennyiszer mind a kilencen Besztyemjanováékat tették az első hely­re. Az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címvédő Katarina Witt ugyanilyen száz- százalékos sikert aratott - de csak a rö­vid programban és a kűrben. A kötele­zőkben „szokásához híven” ismét nem remekelt, de önmagához képest tovább fejlődött. Kiemelkedő teljesítményüknek az is bizonyítéka, hogy a szovjet páros mellett csak ő kapott hatosokat, Besz- tyemjanováék tízet, Witt pedig hetet. A korábban világbajnoki címet is szer­zett Alekszandr Fagyejev nem hozta a tő­le elvárt formát. Néhányan ezért úgy vélekedtek, hogy korábbi sikereinek, ed­dig kivívott hírnevének köszönheti újabb első helyét. Jellemző, hogy például a szabadkorcsolyázásban a szovjet és a jugoszláv zsűritag csak a harmadik hely­re állította, de a francia és a dán pontozó­nál is csupán a második helyre került. A sor végére maradt Jekatyerina Gor­gyejeva, Szergej Grinykov páros szintén halványabb volt a szokottnál. Az ő ese­tükben is sokat nyomott a latban, hogy már kétszeres világbajnokok, s ebben a sportágban a legjobbakkal szemben időnként mintha elnézőbbek lennének a pontozók is... Nagyon jó benyomást kel­tett ugyanakkor a mindössze 18 eszten­dős Viktor Petrenko, aki végül a harma­dik helyen végzett. Öt a sportág nagy ígé­retének tartják, s ha a balettművészi adottságokkal rendelkező sportoló to­vábbra is ilyen ütemben fejlődik, hama­rosan átveszi a trónt. Nem esett még szó a magyarokról, pe­dig Kozári Klára, a Magyar Jégsport Szö­vetség elnöke szerint a prágai EB-n könyvelhették el az utóbbi évek legsike­resebb szereplését. Ez a megállapítés el­sősorban annak szól, hogy többéves kihagyás után ismét három versenyszám képviselői is bekerültek az első 15 közé - noha a hazai edzési feltételek nem javul­tak, sőt, a szezon előtt váratlan gondok merültek fel. A legnagyobb dicséretet Száraz András érdemli, aki az elmúlt évi EB-hez képest hat helyet előrelépve vég­zett a 13. helyen, s nem sok hiányzott ah­hoz, hogy még előkelőbb helyen zárja szereplését. Téglássy Tamara nyolcadik helyezése azt jelzi, hogy tavalyi ug­rásszerű fejlődése nem a véletlen műve volt, az idei, erősebb mezőnyben is meg­állta helyét, csakúgy, mint az újonc Plaszkó Éva, aki a várakozásnak megfe­lelően bekerült a legjobb 24 közé. A leg­jobb eredménnyel - az elmúlt évekhez hasonlóan - az Engi Klára, Tóth Attila jégtáncduó büszkélkedhet: a hatodik he­lyen végeztek. Harmadik éve tartják a kontinensbajnokságokon ezt a pozíciót. Labdarúgóősz ’87 A Dombóvári Vasas a kiesőzóna „trambulinján” Szerdán már VDN Kupa-mérkőzést Játszik a Vasas legénysége Egy, csak egy legény rója a köröket a gépgyáriak sporttelepén. A szemerkélő esőben egyszerűen nem akarok hinni a szememnek: Fehérvári Róbert, az elmúlt évek kitűnő dombóvári úszója stoplis fut- ballcsukában! Amint a „magányos" futó elrobog előttünk, Fenyvesi József, a Dombóvári Vasas vezető edzője magya­rázattal szolgál.- Valójában nincs ebben semmi meg­lepő. Robi óriási munkabírásával és szorgalmával tavasszal akár állandó csapattag lehet. Ősszel már megpróbál­kozott a focival, s jó benyomást keltett. Elárulom, benne látjuk csatársorunk tit­kos ászát - mondja a szakvezető. Hát mi tagadás, ráférne az erősítés a Vasas gárdájára. A tavaly őszi vékony jé­gen táncolásuk közepette bizony mintha másodszor is megrepedeztek volna a bentmaradásuk reményének alapjai. Ti­zennegyedik helyük a kiesőzóna tram- bulinja. Ebből a pozícióból minden apró „ugráshiba” zuhanást eredményez. Az is igaz, hogy egy nagyszerűen kivitelezett, ponterős elrugaszkodás megszépítheti a tavaszt. 1987 nyarán már belekóstoltak a piros-kékek a harmadik vonalbeli tagsá­guk megőrzésének idegtépő nehézsé­geibe.- Az őszi idény nyolcadik fordulóját követően csöppentem a Vasas labdarú­góéletébe. Az a sanyarú tény fogadott, hogy a Láng Gépgyár gárdája két ponttal a sereghajtó helyen tanyázott. Előtte én Fonyódon, a Somogy megyei bajnok­ságban szereplő együttesnél edzösköd- tem. Pécsi lakosként sem jelentett a szó igaz értelmében új környezetet Dombó­vár, hiszen itt születtem. Sportolóként anyaegyesületemnek a DVSE számít. A hetvenes évek elején a Spartacusnál já­tékosedzőként már ténykedtem. Tehát tulajdonképpen hazatértem. Annál is in­kább, mert bár 30 éve élek a baranyai székhelyen, igazából dombóvári lokál- patrióta vagyok - hallom Fenyvesi József edző „átigazolásának” rövid sztoriját.- Tehát munkához látott a gépgyáriak­nál...- Előrebocsátom, nem mondtam köny- nyen igent a hívó szóra. Azzal együtt, hogy szeretem a nehéz megméretéseket, de miután felmértem a Vasas lehetősé­geit... Szóval, azokat nagyon szerénynek Ítéltem meg. Ráadásul senki sem akadt, aki a legcsekélyebb bentmaradási esé­lyünkre voksolt volna. Eszemben sincs bántani elődömet - amit ö itt elért, azért csak elismerés illeti, s szeretném is ha új­ra bekapcsolódna és segítené szakosz­tályunk munkáját - de olyan gárdát vet­tem át, amelynek sem erőnléte, sem kellő játékosállománya nem volt. Nehezítette dolgomat, hogy a játékosok is hitüket vesztették. Első lépésként a stabil lét­szám kialakítását, egyúttal pedig a szük­séges fizikai állóképesség megteremté­sét tartottam. Szakmai munkámhoz Olasz János pályaedzőként nagy segít­séget nyújtott. Garamvári János szemé­lyében pedig kitűnő szakosztályelnök­ségi tagra találtam. Egyébként telje's át­szervezés történt a szakosztályvezetés­ben.- Jött, látott és hét forduló kínált lehe­tőséget, hogy irányításával kilábaljon ne­héz helyzetéből a Dombóvári Vasas.- A közös munka sikerét bizonyítandó hét meccsen nyolc pontot szereztünk. Ezzel a kibéreltnek látszott utolsó helyről annyit léptünk előre, hogy az őszi évadot végül is nem kiesöhelyen zártuk. Négy­szer voltunk pályaválasztók, amit három győzelemmel és egy döntetlennel kama­toztattunk. Három idegenbeli találkozón­kon csak a DVMSE-től szereztünk egy pontot. Fokozatosan szerezte vissza erőnlétét csapatunk, de valójában 80 percig bírtuk igazából, s ez bizony pont­vesztéseket is eredményezett. Felemel­kedésünk azzal párosult, hogy a jó sze­replés hétről hétre növelte közönségünk számát a lelátón. A csapaton belül tova­tűnt a kishitűség, összerázódott a gárda, büszke vagyok a nagyszerű kollektív szellemre. Mielőtt a tavaszi felkészülésről kérdez­ném a szakvezetőt, rövid szünet ékelődik beszélgetésünkbe, lévén, hogy kétszer kopognak. Előbb Verbóczki kukkant be hozzánk. Tőle megtudjuk, hogy izomsza­kadás miatt ősszel bizony jó pár mérkő­zést kihagyott, de sérülése már csupán rossz emlék. Azután Fehérvári érkezik, s „jelenti” Fenyvesinek, hogy néhány kör­rel „rátett” a futópenzumra.- Rendben, Robi, délután a közös gya­korláson találkozunk - nyugtázza a mes­ter.- Igaz, hogy valójában nem tartottak szünetet játékosai az idényzáró után sem?- Igaz. Az ünnepnapokat kivéve nem álltunk le, decemberben is tartottunk edzéseket. Az előalapozást pedig január 4-én kezdtük. Heti öt gyakorlás szerepelt indulásként programunkban, az ed­zésszám fokozatosan nő tízre. Három teremtornán indulunk: január 12-én Komlón, 17-én Fonyódon léptünk pályá­ra, és a hónap utolsó szombatján Nagy­kanizsán játszunk. Az már ismeretes lap­jukból, hogy részt veszünk a Vasárnapi Dunántúli Napló Kupában. Ezenkívül a DVMSE és a Szekszárdi Dózsa együtte­sével oda-visszavágó alapon találko­zunk előkészületi találkozón. Mindent összegezve, az NB III. márciusi rajtjáig 12 edzőmérkőzést vívunk.- Hány tagú játékoskerettel készül­nek?- Keretünket 18-20 főre felemeltük. Az ősszel Bartha Komlóról, Luczek pedig Pécsről került hozzánk erősítésként. Tagja az alapozó csapatnak a Döbrököz- ről visszaigazolt Fekete, négy új szerze­ményünk pedig menetközben kapcsoló­dik a felkészülésbe. Virágosi a Honvéd Táncsics SE-ből, Neubauer a Honvéd Steinmetz SE-ből, Bernáth a Pécsi Gáz­műből, míg Zrínyi Fonyódról igazolt egyesületünkhöz. Ha sikerül valameny- nyiük csapatba építése, akkor a tavalyi 28-30 éves átlagéletkor 25 évre módo­sul.- Szerződése június 30-ig köti a piros­kékekhez. Gondolom szakmai presztízs­nek tekinti dombóvári „tűkéként” ezt a fél évet?- Kétségtelenül. Elsődleges célunk a bentmaradás kiharcolása. Ha siker koro­názza legfrissebb fiatalításunkat, az újonnan igazolt játékosok beépülnek, akkor hadat üzenünk a kiesőzónának. Családias a gyári kollektíva hangulata. Csapatunk maximális támogatást élvez a gazdasági vezetéstől. Arra törekszem, hogy az 1987-88-as bajnoki esztendőt sikerüljön úgy zárnunk, hogy a gyáregy­ség dolgozói és szurkolóink magukénak vallják, egyúttal pedig büszkék legyenek labdarúgócsapatukra. FEKETE LÁSZLÓ Megyei atlétikai ranglista ’87 Hosszú éveken át eredményes szak­águnk volt a magas- és távolugrás. A Hübnerovát legyőző Kovács Éva Szo- csiban elért bravúrja mellett olyan ne­vek szerepelnek a legjobbak között, mint Győrffy Mária, Sebes Edit, Ötvös Éva, Vaszkó Judit, Szabó Tünde, Mayer Ildikó magasugrásban, míg Deé Márta, König Katalin, Mozolai Annamária, Ba­ráti Tünde távolugrásban. Az utóbbi ál­landó sérülései mellett is tagja a ma­gyar ifjúsági válogatott keretnek. Baráti Tünde Sajnos azonban, 1986-hoz viszonyítva egyik ugrószámban sem javult a listavezető eredménye. Magasugrásban megegyezik a 10. eredménye a tavalyival, mig távolugrásnál kicsivel jobb. Ez azonban csalóka, mert már a 9. eredménye rosszabb. Ajavuló feltételek (műanyag nekifutók és leérkezőhely) en­nél dinamikusabb előrelépést, de legalább szinten tartást ér­demelnének és tehetségekben sincs hiány. Garamvölgyi Adél egyértelmű fejlődése biztató a távolugrásban. Sok követőre volna szükség. Magasugrás: Szabó Tünde 174, Baráti Tünde (mindkettő Szekszárd) 174, Mayer Ildikó 172, Brunner Ágnes (mindkettő Dombóvár) 160, Péterbencze Csilla 160, Posta Katalin 150, Schneider Ildikó 150, Bozsér Anita 150, Erős Mónika 150, Tóth Gabriella (valamennyi Szekszárd) 150, Horváth Krisztina (Dombóvár) 150. Távolugrás: Baráti Tünde (Szekszárd) 579, Garamvölgyi Adél (Tamási) 559, Posta Katalin (Szekszárd) 528, Rontó Krisztina (Dunaföldvár) 518, Galló Edina (Szekszárd) 517, Brunner Ágnes (Dombóvár) 511, Schneider Ildikó 504, Péter­bencze Csilla 502, Geisz Mercedes (mindhárom Szekszárd) 500, Horváth Krisztina (Dombóvár) 498.

Next

/
Thumbnails
Contents