Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-18 / 14. szám

6 NÉPÚJSÁG 1988. január 18. Közös érdek a labdarúgó serdülőbajnokság jobbítása A Népújság január 9-i számában megjelent a megyei labdarúgó-szövetség titkárának nyilatkozata a serdülőbajnokság helyzetéről, kudarcáról. Megítélésem szerint önkritikus volt Szűcs László, mondandója néhány gondolatot váltott ki bennem. Ismételten sokat beszélünk az utánpótlás fontosságáról. A lehetőség feltárásáig mindig eljutottunk, de a gyakorlati megvalósítással adósak maradunk. Ha a titkár által vázolt kép igaz és jellem­zőmegyénkre, akkor nyilván valahol, valakik súlyos hibát követtek el. Tehát ne a siránko­záson legyen a hangsúly, hanem a szerzett jó tapasztalatokat feldolgozva keressük a ki­bontakozás lehetőségeit. Ennek érdekében meg kell keresni a megfelelő partnereket, a jó módszereket, a megye adottságainak legmegfelelőbb versenyrendszert és a moti­váló eszközöket. Biztosítani kell a közvetett és közvetlen segítséget és irányítást. Ezek az alapfeltételek biztosítják a piramis alapját képező serdülőbajnokság sikerét. Gyakorlati tapasztalataim az elmúlt években a dombóvári labdarúgó-szövetség által szervezett és irányított „fantom” serdülőbajnokságból származtak. Ebben a cso­portban szerepeltek a Tamási város és környékének csapatai is. Sorra maradtak el a mérkőzések, ennek ellenére a jó adminisztráció révén mindig sikeresen zárult a bajnok­ság. Sőt, bajnoki táblázatot is készítettek. Kérdezem: kinek volt ez jó? Sikerült magunkat és a gyerekeket is becsapni. Úgy érzem, hogy a diáksportkörök megalakulását követően a labdarúgó-szövetség­gel való megfelelő munkakapcsolat kialakításával igencsak nagy esély van a továbblé­pésre. Tamási város és környéke serdülő- és kispályás labdarúgó-bajnokságában csupán három iskola maradt távol. így hét csapattal indítottuk az őszi fordulókat. A DSB és a sportági szövetség szervezésében tájékoztatást adtunk a diáksportkörök és sport­egyesületek képviselőinek a jelenlegi versenyrendszerből adódó lehetőségekről. Ez magában foglalta az úttörő-olimpia és a szövetség kiírását, a területi adottságokat, a ne­vezett csapatok számát és a fentebb említett versenykiírásokat. A szövetség képviselője három lebonyolítási módot ismertetett. A módosítások után elfogadott versenyformát minden csapat maradéktalanul betartotta az őszi fordulókban. Mérkőzések nem marad­tak el, a fegyelmi bizottságnak egyetlen ügyet sem kellett tárgyalnia. Sportszerű, jól szer­vezett keretek között zajlott a bajnokság. Hat héten keresztül „derbis” meccseken sze­repeltek a gyerekek. Igyekeztünk megfelelő tájékoztatást adni az eredményekről, a helyezésekről. Az elmúlt szezon tapasztalatainak felhasználásával a tavaszi évadban a minőségi munkát igyekszünk előtérbe helyezni. A kiválasztás érdekében a jó képességű gyerekek fejlődését kísérjük figyelemmel. Szakmai ajánlásokat és játéklehetőséget biztosítunk az ifjú labdarúgóknak, illetve edzőiknek. A féléves tapasztalatokból messzemenő követ­keztetés persze még nem vonható le. Az általunk irányított tamási bajnokság azonban a megyei szövetség titkárának azon állítását, miszerint „Sem az iskolák, sem az egyesületek nem értették meg az átszervezés lényegét, annak előnyeit, hasznos voltát” megkérdőjelezik. Mert az így általánosságban nem fogadható el. Az utánpótlás-nevelés és versenyeztetés területén a kudarc megszüntetésére, felszá­molására a következőket javaslom. Azok a kezdeményezések, amelyekkel az egyesüle­tek, városkörnyéki szövetségek élnek, a jövőben fokozottabb figyelmet érdemelnek és igényelnek. Tapasztalatokat kell gyűjteni a már kipróbált és bevált szervezési módokról. Következetesebb és felelősségteljesebb munkát kell végezniük azoknak a szakembe­reknek, akik a szövetségben feladatot vállaltak. Nagyon fontosnak tartom, hogy a rendszeres tájékoztatás a valós helyzetet tükrözze a serdülőbajnokságokban is. Alap­vető kérdésnek tartom a Diák Sport Tanács, a Diák Sport Bizottság és a labdarúgó-szö­vetségek koordinatív munkakapcsolatát, amely záloga a különböző szintű versenyrend­szer kiszélesítésének, a labdarúgás tömegesítésének, valamint a minőségi munkának is. Brenner György, a Tamási városi DSB elnöke Kik lesznek Toldi követői? Az országban 1964 diák sportkör és 250 diák sportegyesület működik 5000 iskolában. A szövetség célja, hogy meg­szerettesse a rendszeres testedzést a fiatalokkal. Minél fiatalabb korban válik a mozgás természetes igényévé az embe­reknek, annál biztosabb, hogy ez a szük­séglet később is sportolásra serkentő. Ezúttal egy olyan kiadványt indít útjára az MDSZ, amely lehetőséget teremt kis- és nagydiákoknak az otthoni, mindennapi edzésekhez.- A Toldi Kondi tulajdonképpen az ál­talános iskola felső tagozatos tanulói számára készült - mondta Halasi Márton. Rég volt - szép volt! így alakult meg Simontornyán 30 éve a kézilabda A felvétel 1959-ben készült. Balról jobbra: Vincellér I., Lórik, Vida, Szabó, Tauker, Gallai, Kerekes, Szép Antal, Cserháti, Hólik I. Alsó sor: Vincellér L, Hólik L, Ba­konyi.- Előnye, hogy a kiadvány igazodik a fia­talok testi és lelki adottságaihoz. Alkal­mazkodik a tárgyi feltételekhez. A gyere­kek egész évben önállóan sportolhatnak, táblázatokban rögzíthetik teljesítményü­ket. Heti, havi, sőt évi kimutatást kaphat­nak fejlődésükről. Az edzettség elérésé­hez csak arra van szükség, hogy a meg­határozott feladatokat napi negyven per­cig végezzék a tanulók. Nagy előnye a kezdeményezésnek, hogy nincs szük­ség testnevelőre, edzőre. Egyedül is el­végezhető a feladatsorozat. Olyan mozgalmat indít el az MDSZ, amely önkéntességre, öntevékenységre épül. Lakásban, szabadban egyaránt el­végezhetők a gyakorlatok. Ráadásul a DSE-k és a DSK-k, valamint az iskolai ok­tatási, nevelési feladatok közé is beil­leszthetők. Képességfejlesztő gyakorlatokat írtak elő a torna és az atlétika mozgásanyagá­ból. Az egész évre szóló gyakorlatleírá­sok pontértékeket tartalmaznak. Min­denki a teljesítménye alapján vezetheti a táblázatot. Heti, havi és évi összesítés készíthető. Az önállóság ellenére aján­lott, hogy az iskolák hozzanak létre Toldi Kondi klubot. Testnevelők, szülők segít­hetik a diákok sportolását. 1989. január 30-ig a részt vevő iskolák jelentkezhetnek a területi diáksport bi­zottságoknál egy vetélkedésre. A legjob­bak felmenő rendszerű versenyen vehet­nek részt. Az országos döntőn nemcsak az derülhet ki, hogy ki a legerősebb, legügyesebb, hanem az is, hogy ki fejlő­dött a legtöbbet. A döntőben szereplők értékes sporteszközöket nyerhetnek. A Toldi Kondi programfüzet 50 forintos áron beszerezhető az iskolai diáksport­szervezeteknél, vagy a területileg illeté­kes diáksportbizottságnál. Ötvenezer kisdiák kezdheti el a rend­szeres mozgást. (A kiadvány terjeszté­séért átalányban öt forintot vehet fel a vállalkozó pedagógus vagy az iskolaszö­vetkezet.) Az MDSZ a teljes bevételből a leg­jobban dolgozó iskolai egyesületeket, sportköröket fogja sporteszközzel jutal­mazni. Munkahelyén, Székesfehérváron, a MÉH-bázison kerestük fel Tauker Ist­vánt. Irodája ajtaján a felirat: telepigaz­gató.- Hogy kerültél ide?- Már 1985-ben hívtak, majd egy év múlva újból fölkerestek és megegyez­tünk. Ez a környék egyik legnagyobb MÉH-bázisa, közel százan dolgozunk itt.- Már csak azért is furcsa, hogy itt talál­lak, hisz te bennszülött simontornyai vagy.- Tévedsz. Budapesti vagyok, a bőr­ipari technikum elvégzése után a Simon­tornyai Bőrgyárhoz kerültem gyakorlatra, aztán ottragadtam. 1972-ig dolgoztam a bőrgyárban, majd áthívtak a szőrmések­hez, ahol 15 évig voltam.- Az emlékezetemben mint kézilabdás, és mint labdarúgóedző maradtál meg.- Először fociztam Simontornyán, én még az ifiből ismerlek, az 55-56-os évekből. Aztán Szombathelyről Simon- tornyára került Szép Antal edző, aki meg­szervezte a női csapatot. A férficsapat csak 1959-ben alakult, és én mindjárt át­pártoltam a kézilabdásokhoz.- Ezek szerint jobban tetszett a kézilab­da, mint a foci?- Nekem már volt kézilabdás „múl­tam”, hisz mint technikumi tanuló a Kis- tex-nél Török Bódog volt az edzőm. Szó­val, megalakult az alkalmi csapat, mely­nek a Hólik testvérek, a Vincellér test­vérek, Kerekes, Szabó Sándor, Szabó Gyula, Lórik, Gallai, Bakányi, Vida és Cserháti volt többek között a tagja. Ekkor már Gyünkön és Dombóváron is volt a megyében férficsapat.- Kezdetkor ki volt az edző?- 1962-ig én, de közben játszottam, majd megszereztem a segédedzői okle­velet és attól kezdve, mint edző dolgoz­tam. 1965-ben az NB ll-ben a Győri ETO és a Tatabányai Bányász mögött a har­madik helyen végeztünk.- A hőgyészi származású Temesvári miként került hozzátok?- Győrben végezte a technikumot Te­mesvári Feri, majd Tolnára került gyakor­lati munkára. Természetesen Tolnán ját­szott, így egyszer ellenünk is. Megláttuk mit tud, és elcsattuk hozzánk. Lemezvil­lás Csepellel járt át Hőgyészről Simon- tornyára az edzésekre és amikor vidékre mentünk, már előző este átmotorozott. Nagyjából ebben az időszakban igazol­tuk Nagy Bélát, majd Bajcsit és Dégit. Csodálatos szép évekettöltöttünk együtt, kitűnő volt a szellem, sok-sok felejthetet­len élménnyel.- Abban az időben az egész simontor­nyai sportot a fellendülés jellemezte. Ha­talmas társadalmi munkával épültek a lé­tesítmények.- Igen, így volt. Deli Gyuri bácsi irányí­tása mellett társadalmi munkában épül­tek a pályák, sőt a villanyvilágítás is. Az avatóünnepségre a magyar válogatott jött hozzánk, köztük Fenyő, Stiller, Ador­ján, a két Kovács és Bebesi. Az esti mér­kőzésen kétezer fizető néző volt és még Szekszárdról is jött különautóbusz.- Kik játszottak akkor Simontornyán?- Nagy, Vincellér, Szabó, Macher, Te­mesvári, Cserháti, Dégi. A magyar válo­gatott csak 24-17-re tudott nyerni elle­nünk.- Annak idején hallottam, hogy jó étvá­gya volt a csapatnak.- Bizony volt. Egyszer Tatabányán az NB l-es és válogatott játékosokkal tele­tűzdelt Bányász ellen - ahol Nagy Béla volt a nap hőse -, 15-10-re nyertünk. Utána a Stadion étterembe mentünk ebédelni. A felszolgáló közölte, csak négyszemélyes tálakat tud adni és kér­dezte mennyit, hozhat. Gyorsan megszá­moltam, tizenhatan voltunk. Tizenhat tál­lal kértem. A felszolgáló háromszor is el­mondta, hogy ezek négyszemélyes tálak, tehát elég négy belőlük. Nem hagytuk le­beszélni magunkat. Erre odajött az étte­rem vezetője és kijelentette: ha a tizenhat négyszemélyes adagot meg tudjuk enni, az italt ő fizeti.- És?- Megettük, de nem kellett sok italt fi­zetni az étteremvezetőnek, mert mi csak az evésben voltunk „telhetetlenek”, soha nem ittunk. Ha igen, akkor is csak üdítőt.- A nagy, kemény edzésmunka, mely az SBTC csapatát jellemezte, meg is kí­vánta a hasonló étkezést.- Az biztos, akár két mérkőzést is bír­tunk erővel. Legtöbb ellenfelünket a mér­kőzés utolsó szakaszában győztünk el a fantasztikus erőnlétünkkel.- Aztán ismét visszatértél a labdarú­gáshoz.- Igen, talán másfél szezonban voltam edzőjük.- Volt egyszer egy remek taktikai húzá­sod a Tengelic ellen. Elmondanád?- Miért ne. Tavasszal Tengelicen 6-2- re „leléptek” bennünket. A mi pályánkat közben betiltották, ősszel idegenben kel­lett játszani. Gondoltam egy nagyot: átadjuk a pályaválasztó jogot a Tengelic- nek. A játékosoknak elmondtam; a ten- geliciek biztosra mennek, hisz tavasszal is csúnyán megvertek bennünket. Ezt a magabiztosságukat kell kihasználnunk, nagy lendülettel kezdeni és mire feléb­rednek, egy-két gólt lőni. A taktika bevált. Mire észbe kaptak, már 3-0-ra vezettünk, végül 3-2-re nyertünk.- Kik játszottak akkor a kezed alatt?- Halbaksz, Kara, Nagy, Hurek, Havel, Baka, Csuti, Balogh, László, Molnár, Ra- boczki, Szelei, Beidek, Brogovics. Ök voltak azok, akik a 14. helyről a szezon végére a 6. helyre küzdötték föl magukat.- A foci után ismét jött a kézilabda.- Még kétszer. 1970-ben a mezőszi- lasi téesz elnöke hívott, így életemben először és utoljára akkor voltam női csa­patnál edző. Az erős Fejér megyei baj­nokságban az újonc Mezőszilas a 6. he­lyen végzett. Igaz, még a feleségem is be­szállt játszani.- Gondolom, nem volt nehéz, hisz ami­kor Simontornyán megalakult a női kézi­labdacsapat, annak tagja volt a felesé­ged, sőt ha emlékezetem nem csal há­romszor gólkirály is volt.- Pontosan, de visszatérve Simontor- nyára, 1974-ben ismét hívtak a kézilab­dásokhoz, ahol három éven át dolgoz­tam. Az első évben harmadik, a második évben második helyen végeztünk, majd a harmadik évben bajnokságot nyertünk, de az osztályozón nem sikerült a feljutás. Akkor Baranyai, Cserna, Mészáros, Szili, Pál, Mayer, Tenke Sándor és Tenke End­re játszott, a két utóbbiból aztán váloga­tott is lett.- Akkor most beszéljünk a két fiadról, mert feltételezem, hogy ahol mindkét szü­lő hosszú éveken át sportoló volt, a gyere­kek is azok lettek.- Igen, Péter 24 éves, munkaszervező üzemmérnök a Simontornyai Bőrgyár­ban. A kézilabdázást is Simontornyán kezdte, most Iregszemcse csapatában játszik. Tamás 22 éves, a középiskolát Dunaújvárosban végezte, Tolnán kezdett asztaliteniszezni. Szombathelyen tanár­képzőn testnevelés-népművelő szakon harmadéves tanuló. A főiskola csapatá­ban a kézilabdakaput védi.- És te „végeztél” a sporttal?- Nálam lezárult egy szakasz, most már csak az öregfiúk csapatában ját­szom időnként, az 52 évemmel én va­gyok a legöregebb.- Szerencsére a játékod, de főleg az egészséged, és erőnléted nem ezt mutat­ja. Remélem, még hosszú évekig játszol az „öregek” között.-kas­Megyei atlétikai ranglista ’87 Női g átf utas Kőnig Katalin személyében magyar ifjúsági válogatottunk volt már 100 méter gátfutásban, Schwébl Mária pedig orszá­gos ifjúsági bajnokságot nyert 300 gáton. így érthető az a pesszimizmus, mely eltölti a megyei atlétika vezetőit a szakág­ra „kiránduló ’’ versenyzők eredményeinek elemzésekor. Pedig volt termés, mert országos középiskolai bajnok volt a szek­szárdi Garay Gimnázium gátfutócsapata, de a remények 1987-ben szertefoszlottak. Baráti sérülése alapvetően befolyásolta az eredményeket, de Galló, Posta, Bozsér, Keszthelyi, Schneider eredményei inkább a hétpróba közben elért eredmények és igazából nem gátfutók. Sajnos még így is külön klasszist képvisel Szekszárd „rövid gáton”, míg „hosszú gáton” még indulója sem volt 1987-ben. Kár volna ezért a szép hagyományokkal rendelkező szakágért, ha a továbbiakban is a hétpróba egyik számaként kezelnék csupán és senki nem választaná igazi verseny­számának. 100 m gát (84,0): Posta Katalin 16,48, Galló Edina 16,5, Szabó Tünde 17,02, Bozsér Anita 17,14, Schneider Ildikó 17,0, Keszthelyi Vanda (valamennyi Szekszárd) 17,74, Brunner Ágnes (Dombóvár) 19,4, Besenyő Zsuzsa (Szekszárd) 19,6, Varga Szilvia 21,6, Rózsa Zsuzsa (mindkettő Bonyhád) 25,8. 100 m gát (76,2): Bozsér Anita 15,89, Posta Katalin 15,9, Péterbencze Csilla 16,31, Keszthelyi Vanda 16,1, Csillag Tünde (valamennyi Szekszárd) 17,1, Salamon Mariann (Paks) 18,5, Polgár Anita (Szekszárd) 18,6, Farkas Anita 19,1, Pintér Anikó (mindkettő Paks) 19,3, Gergelyffy Lea (Szekszárd) 19,4. 300 m gát: Kudari Helga (Tamási) 52,1, Farkas Anita (Paks) 56,0.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents