Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-18 / 14. szám

1988. január 18. ( tolna ' _ _ 4 l\rEPUJSAG — ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Meddig és kinek a hibájából járnak a lakók sárban? A majosi XII. utca lakói írták: „Majoson a XII. utcában tíz ház van. Ebből nyolc család lakik ott A Bonyhád Városi Ta­náccsal megegyezve -1 család kivételé­vel - családonként 2 ezer forintot fizet­tek be járdaépítésre, melyet az utca lakói társadalmi munkában vállaltak. Kitűzés, homokszállítás, betonszállítás után el is készült - foghíjasán - a járda, melyet az utca férfi tagjai készítettek - társadalmi munkában. A tanács nem engedélyezte az utca jobb oldali, első ház előtti járda elkészítését, mivel az ott lakó nem fizette be a hozzájárulást Így négy családnak (azon a soron nyolc felnőtt és kilenc gyermek) sárban kell járnia továbbra is. A kérdés, hogy meddig és kinek a hibájá­ból?” Sebestyén Lajos, a Bonyhád Városi Tanács V. B. műszaki osztályának veze­tője küldte meg a választ:- A Bonyhád-Majos XII. utca lakói tel­kenként 2 ezer forintot fizettek önkéntes hozzájárulás címén - előre - a járdaépí­téshez. Ez egyezik a jelenleg érvényes 30/1983. (XI. 28.) Th. számú határozattal megállapított szilárd burkolatú járda után fizetendő út- és közműfejlesztési hozzá­járulással, amit - más esetben - utólag kell fizetni. Az önkéntes hozzájárulás és a vállalt társadalmi munka tette lehetővé azt, hogy legalább egy évvel korábban készült el a járda, mint ahogy arra teljes tanácsi költ­ségviselés mellett sor került volna. A járda nyomvonalának meghatározása az utca valamennyi lakójának bevonásával, egyetértésével történt. A járda ott épült meg, ahol a társadalmi munkát végzők az építést vállalták és úgy, hogy mind a nyolc család folyamatos betonjárdán közle­kedhet az utca teljes hosszában. A ta­nács nem tiltott meg semmit, hanem se­gítséget kért és kapott egy feladat mielőb­bi megoldásához. Az ott lakók egyike valóban nem járult hozzá a járdaépítéshez sem pénzzel, sem társadalmi munkával. Az önkéntes hoz­zájárulás és társadalmi munka jellegéből adódik, hogy ezek egyike sem kénysze­ríthető ki jogi eszközökkel. Ezek az egyéni és a közösségi érdek kapcsolatának fel­ismeréséből az igények és lehetőségek reális számbavételén alapuló tiszteletre méltó magatartásból fakadnak. Egyéb­ként az ingatlan homlokvonala nem a Ma- jos XII. utcára néz, ezért a szóban forgó járda után az ingatlan tulajdonosa terhére közműfejlesztési hozzájárulás nem vet­hető ki. Jobban takarékoskodjunk! Horváth István szekszárdi olvasónk 1987. december 24-én megbetegedett, s fölkereste az orvosi ügyeletet, ahol megtörtént a már jól ismert rutinvizsgá­lat, melyet a gyógyszer felírása követett Ez esetben állt három doboz Maripen tablettából, plusz egy üveg köhögésre javallott gyógyszerből. A tablettából 4x1 beszedését írta elő az orvos. Ez annyit je­lent, hogy egy dobozban 12 szem van, ami 3 napra elegendő. „Elgondolásom szerint - írta az olvasónk - egy doboz fel­írása is elegendő lett volna.. A gyógy­szerből mindössze egy dobozzal fogyott el, a javulás hiánya miatt körzeti orvosi rendelésre mentem, ahol közölték ve­lem, hogy injekciót fogok kapni. A Mari- pent tovább nem használtam. Ennek kö­vetkeztében 2 doboz penicillin tartalmú gyógyszer a szemétbe került Az én véle­ményem: az orvosi ügyelet feladata sür­gős esetben a beteg gyógyintézetben történő elhelyezése lenne, illetve eny­hébb esetben gyógyszerrel ellátni annyi időre, míg körzeti orvosát felkeresheti. Szerintem így elkerülhető lenne a beteg többletkiadásra történő kényszerítése, valamint a sok esetben hiánycikként is jelentkező gyógyszer eldobása.” Dr. Kis Mária a Tolna Megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályának osztályve­zető-helyettese válaszolt:- Horváth Istvánnal egyetértünk, a me­gyei kórház rendelőintézetének vezetőjét erről tájékoztattuk és kértük, hogy figyel­meztesse az ügyeletben részt vevő orvoso­kat a takarékos gyógyszer-felhasználásra, amit a jövőben ellenőrizni fogunk. Köszön­jük észrevételét! Mikor kaphatja meg a jubileumi jutalmat? Ilia Ferencné dombóvári olvasónk írta, hogy az elmúlt év július 1-jén egészségi állapota miatt másodszor is leszázalé­kolták. A ledolgozott időt a nyugdíjfolyó­sító intézet 21 év 265 napban igazolta vissza. Arról érdeklődött olvasónk, hogy jár-e a 25 éves jubileumi jutalom, amely tudomása szerint egy havi bérnek felel meg, s ha valaki 20 évet ledolgozott ak­kor már ki lehet ezt az összeget fizetni. „Először három és fél évig voltam rok­kantnyugdíjas, és állítólag ezt csak folya­matos munkaidőben lehet elszámolni, de a jubileumi pénznél nem lehet figye­lembe venni.” Dr. Deák Konrád válasza:- „A huszonöt a negyven, illetőleg az öt­ven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár.” Húszévi munkaviszonyban töltött idő után nem jár jubileumi jutalom. A téves értesülés abból adódhat hogy a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete szerint: „Ha a dolgo­zónak legalább harmincöt illetőleg negy­venöt évi munkaviszonya van, a negyven-, illetőleg az ötvenéves munkaviszonnyal já­ró jubileumi jutalmat nyugdíjazásakor ré­szére, illetve munkaviszonyának elhalálo­zása miatt történő megszűnése esetén az örökösnek ki kell fizetni.” A Munka Törvénykönyvében előírt idő­nél 5 évvel rövidebb idő tehát csak a negy­ven, illetőleg ötvenéves jubileumi jutalom ki­fizetésénél megendett, a huszonöt év után járó jubileumi jutalmat nem lehet öt évvel korábban kifizetni. Minthogy pedig a nyug­díjfolyósító intézet igazolása szerint 21 év 265 nap munkaviszonya van, jubileumi ju­talom nem illeti meg, ellenben ha majd nyugdíjazása évében eléri a huszonöt évi munkaviszonyt úgy a jubileumi jutalmat a nyugdíjazásakor a munkáltatónak ki kell fi­zetnie. Kimondja a Munka Törvénykönyve azt is, hogy „a munkaviszonyból folyó igény három év alatt elévül”, ez az elévülés azon­ban akkor kezdődik, amikor az igény ese­dékessé vált IST""" Ml VÁLASZOLUNK Az adótanácsadói tevé­kenységről szól a Minisz­tertanács 66/1987. (XII. 2.) számú rendelete, amely szerint adótanácsadói te­vékenységnek más részé­re díjazás ellenében való folytatására, illetve adótanácsadói cím használatá­ra csak az a büntetlen előéletű magán- személy jogosult aki a pénzügymi­niszter által rendeletben meghatáro­zott képesítést megszerezte, és akit ennek alapján a Pénzügyminisztérium által vezetett adótanácsadói névjegy­zékbe bevezettek. Kimondja a jogsza­bály azt is, miszerint az adótanácsadó nem működhet közre abban, hogy a jogszabályok rendelkezéseit megsért­sék, kijátsszák, vagy a joggal bármi­lyen módon visszaéljenek. A rendelet a Magyar Közlöny 1987. évi 56. számában jelent meg és 1988. január hó 1. napján hatályba lépett. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter 11/1987. (XII. 7.) ÉVM szá­mú rendelete az építőipari dolgozók szálláson történő elhelyezéséről szó­ló korábbi jogszabályt módosítja és akként rendelkezik, hogy ha a válla­lat a szálláselhelyezésekről a jog­szabályban előírt módon nem tud gondoskodni, vagy részére így gaz­daságosabb és az érintett dolgozó­val - a kollektív szerződés (munka­ügyi szabályzat) előírásainak figye­lembevételével - előzetesen díjfize­tésben állapodott meg, szállásmeg­váltási díjat fizethet. A havi 1000 Ft-ot meg nem haladó, vagy a számlával, illetve hitelt érdemlő egyéb módon igazolt, ténylegesen felmerült szál­lásköltségnek megfelelő megváltási díj költségtérítő jellegű és mentes a személyi jövedelemadó alól. Kihang­súlyozandó, hogy igazolás hiányá­ban a havi 1000 Ft-ot meghaladó szállásmegváltási díjnak az összege növeli a magánszemély adóköteles jövedelmét. A leltározási, mérleg- és mérlegbeszámoló-készítési kötele­zettséget szabályozza a pénzügymi­niszter 60/1987. (XII. 7.) PM számú rendelete, amely előírja többek kö­zött, hogy a gazdálkodó szervezet az eszközöket és azok forrásait - a jog­szabály mellékletében meghatáro­zott időpontban és módon - köteles leltározni és annak alapján leltárt ké­szíteni. Kiemelendő, hogy a gazdál­kodó szervezet a megalakulásától számított 90 napon belül köteles lel­tározási szabályzatot készíteni, illetve a meglevő leltározási szabályzatát e rendelet hatályba lépését (1988. ja­nuár 1-jét) követően 90 napon belül- a rendelet mellékletében előírtaknak megfelelően - kiegészíteni vagy mó­dosítani. Rendelkezik a jogszabály arról is, hogy a mérlegnek mit kell tartalmaznia, miként történik annak bizonylati alátámasztása, rendelke­zik a mérleg megállapításáról, letét­be helyezéséről, nyilvánosságáról, ellenőrzéséről, az évzáró mérlegbe­számolóról és évközi beszámolóról. Idézendönek tartjuk, hogy: „A gaz­dálkodó szervezet vezetője és he­lyettese, valamint a számviteli rendért felelős vezető felelősek az e rende­letben foglaltak szabályszerű - a szakmai és vállalati sajátosságok­nak megfelelő - végrehajtásáért.” A pénzügyminiszternek a sorsjáté­kokról és az ajándéksorsolásról szóló 62/1987. (XII. 7.) PM számú rendele­téből itt csupán arra hívjuk fel a fi­gyelmet, hogy magánszemély - ide értve a magánszemélyek társaságait is - sorsjátékot nem rendezhet. Ez utóbbi jogszabályok a Magyar Közlöny 1987. évi 57. számában je­lentek meg, s valamennyi említett jogszabály 1988. január hó 1. napján hatályba lépett. DR. DEÁK KONRÁD Idősek napja ­hagyományteremtő' szándékkal (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Hagyományőrző népdalkórus műsorával kezdődött, majd a résztve­vők közös éneklésével folytatódott Szakályban a falu minden hatvan év feletti lakójának szóló idősek napja programja. A helyi művelődési ház nagytermében közel százan foglaltak helyet az ízlésesen terített asztalok mellett, ahol üdítővel és süteménnyel vár­ták az érdeklődőket. A társadalmi összefogással megrendezett délutánon Balaskó János- né pedagógus meleg szavú köszöntőjében visszapillantott a falu fejlő­désére, benne azoknak az embereknek a ténykedésére, közös munká­jára, akik ma is a falu lakói, s felidézte a közös út jelentősebb esemé­nyeit. Az általános iskola 6. osztályos tanulói vers-, próza- és énekváloga­tással szórakoztatták nagyszüleiket, ismerőseiket. A művelődési ház ci- teraszakköre - két csoportban -, a vendégként meghívott högyészi ci- terazenekar és asszonykórus színes műsora tovább emelte a délután hangulatát. Bárdos Lászlóné Fotó: Mártonfai Dénesné Jó hangulat, kellemes beszélgetés Levélféle Dombóvár-Szőlőhegyre • Levelem elején szeretném megkövetni azért, mert elhallgat­tam a szőlőhegyi öregekkel való törődés egyik szép példáját, a megrendezett és már hagyományosnak mondható idősek napját, melyet a Vöröskereszt helyi vezetői szerveztek. Nem szóltam a tizenéves kis vöröskeresztesek „csodálatos és meg­ható előadásáról", a jó szóval együttjáró ételről, italról, a kis ajándékról, s arról, ami jóleső érzéssel tölt el: „Nálunk az öre­geket nem hanyagolják el, segítenek nekik, ahol tudnak. ” Ez a tett, ez a mondat is azt a tételt igazolja, hogy a helyi politikának a saját lakosságát kell megnyernie. Egyelőre azonban ezt né­hány helyen a vezetésnek tanulnia, elfogadnia kell, aztán gya­korolnia. Kedves nén.ém! Legutóbbi találkozásunkkor, ami sajnos nem mostanában volt, nem újságolhattam el, hogy előző leve­lemre ketten is reagáltak. „Egy másik Kati néni” aláírással Dombóvár-Szőlőhegyről érkezett a posta. Küldője elismeri, hogy fejlődnek a település egyes részei és kér, vegyem a fá­radságot, s nézzem meg, merre vezetnek a Tejutak (szilárd burkolatú utak), mert bizony azokat a fejesek portái felé építik. „Például tessék megnézni - írja - a horhónak vezető utat, ott is emberek laknak, s ha beáll az esős időszak azon közlekedni le­hetetlen... És a járdánk is az út vége felé egy járdalap szélessé­gű, még nagyon kikerülni sem tudjuk egymást. ” Kati néné(im)! Megvallom, ilyen és hasonló véleménnyel már akkor is találkoztam, amikor először jártam a Szőlőhe­gyen, de rájöttem, kevesebb a tanya, mint a „fejes”, és azokat az utakat nemcsak ők használják... Itt inkább türelmetlenségről van szó, hiszen a várospolitika jó, ezt érezhetik nap mint nap. A pénzből azonban nem telik egyszerre mindenre. Igaz az is, hogy megyénkben akadnak még olyan vezetők, akik visszaél­nek a beosztásukkal, ha úgy tetszik, a hatalmukkal. Ismerek én is olyat, akinek a házáig betonút, vízvezeték vezet, míg máshol marad a kátyús földút, a vízhordás, s ha valaki kiteregeti a hibá­kat, akkora megtorlás következik. Természetesen hangoztatva azt, ha a társadalmi megbízatása - fele kiskirálysága! - rá­megy, akkor is megmutatja, hogy az ő akarata érvényesül. (Itt jegyzem meg, kedves néném, az ilyen típusú emberre azt szokta mondani egy barátom kilencéves kisfia, olyan sötét, hogy a Negró világít a szájában.) Nagy hiba lenne azonban, ha általánosítanánk. Helyette ja­vaslom, a falugyűléseken mondják el a választott tisztségvise­lőknek a gondokat, kérdezzék meg, mit tettek, mikor, mit tud­nak tenni a választóikért. Ha ilyen módon szót értenek - miért ne? -, akkor a választási ciklus végén elégedettek lesznek, a tanácstagjaikat pedig - ahogy mifelénk mondják - „nem veri majd a halálvize" azért, hogy újraválasztják-e őket, vagy sem. Egy másik levélről is szóltam elébb, kedves néném. Ezt - igaz, névtelenül, a szülőföldemről, a Koppány mentéről kap­tam. Nem is levél ez, hanem egy érzelemmel, féltéssel teli fo­galmazás, aggódás, ami a Szülőföldünk védelmében címet vi­seli. „A két faluból (ti.: Koppányszántó, Értény) elszállt az élet, a gyerekzsivaj. Nincs mozi, nincs a fiataloknak egy kis gyüleke­zőhely, semmi, ami azt szolgálná, hogy ne a presszó felé men­jenek, hanem intelligens szórakozóhelyre, vagy sportolni..." Ennyit idéztem volna - bizalmasan! - Kati nénémnek, és a népmeséből vett szóhasználattal, most csupán annyit fűzök hozzá: aki nem hiszi, járjon utána! Témát váltok, kedves néném, mert még „eljátszom” a lehe­tőségét annak - vagy már tán túl is vagyok rajta ?! -, hogy meg­válasszanak szülőhelyem díszpolgárának. No, de azt hiszem most nem is ez a fontos. Kati néném! Mostanában úgy vagyunk mi, halandó emberek, hogy nem halljuk egymást. Pedig jó lenne, mert akad minden­kinek mondanivalója a másik számára. Ha más nem, hát az, hogy az év végi felvásárlási láz, no és az árazás nehéz munkája miatt elismerés illeti a pult mögött állókat. Néha lehetnénk megértőbbek is velük... És ha már a kereskedelemnél tartunk, el kell mondani, nagyon jó dolog, hogy a kistelepüléseken fel­újítják a boltokat, az italboltokat. Korszerűbb helyen többet, jobbat nyújtanak. Mondják, nagyban hozzájárulnak a népes­ségmegtartó képességhez. Ez mind igaz, azonban az, hogy ne néptelenedjenek el ezek az apró falvak, az nemcsak az átősze­ken múlik. Ennél sokkal nagyobb szerepe van - kell, hogy le­gyen! - a tanácsoknak és a gazdálkodó egységeknek, a mun­kalehetőségek biztosításával és a komfortosabbá tételével... Kedves néném! Hosszú lett volna elsorolni, hogy miért ilyen későn reagálok soraira - egyszer majd szóban megteszem és most arra biztatom, ha már egyszer azt irta: „Nem bánom, ha ott fityeg a nevem az újságban", hogy írjon nekem a téli Sző­lőhegyről, a mindennapjainkról és arról, ami most leginkább foglalkoztatja az embereket. Szeretettel köszöntőm mindkettőjüket, jó egészséget kí­vánva Szekszárd, 1988. január ! /- , &\cjcA nZ#5»lX%c>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents