Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

6 IRÉPÜJSÁG

1988. január 16.

I- Meg fog lepődni, ha elárulom, melyik folyóiratban találkoztam először a nevével...- Várjon, van egy tippem. Talán a Szabadalmi Közlönyben olvasott rólam?- Nem, ez az újság bevallom őszintén, ritkán kerül a kezembe. A Munkásőr című lap közölt önről nemrég egy érdekes cikket. Azóta se nagyon értem, hogyan kerül kapcsolatba egy osztályvezető főorvos, az orvostudományok kandidátusa a munkásőrséggel?- Ennek pedig egyszerű a magyarázata. Kereken negyven évvel ezelőtt kapcsolódtam be az ifjúsági mozgalomba, majd valamivel később a pártmunkába. Meglehetősen aktiv társadalmi tevékenységet folytattam, időnként több funkciót is elláttam egyszerre. Szek- szárdra 1982-ben kerültem Szegedről. Az elköltözéssel átmenetileg megszakadt a kapcsolatom a mozgalommal. Egy idő után kezdtem magam furcsán érezni: valami hiányzott az életemből. Az ismerősökkel, barátokkal beszélgetve vetődött fel az ötlet, mi lenne, ha szolgálatra jelentkeznék a munkásőrségen, ahol amúgy is szükség volt orvosokra. így történt, hogy 1983-ban felvételemet kértem. Ma is aktiv munkásőr vagyok.

I- Főállásban a Tolna Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás osztályvezető főorvosa.- Igen, az új Köjál-székházban a kísérletestoxikológiai részleg létrehozásában segédkeztem. Örömmel mondhatom azt, hogy ma a húsz Köjál közül egyedül a Tolna megyeiben van toxikológiai osztály. Főként a környezetünkre veszélyt jelentő vegyületek vizsgálatára, illetve különböző hulladékok minősítését megalapozó vizsgálatokra specializálódtunk.

I- A köztudatban az ön neve mégsem toxikológusként terjedt el. Legutóbb például a cukorbetegség elleni küzdelemben szerzett érdemeket.- Ezt mondhatni a véletlen hozta így. Három évvel ezelőtt az utcáról beállított hozzám egy idősebb úr. Azt kérte tőlem, vizsgáljak meg egy növényi terméket, vajon van-e cukorbetegség-ellenes hatása. Hallott az állatkísérleteimről, gondolta, próba szerencse, hátha tudok neki ez ügyben valamit segíteni. Ennek végül is nem volt semmi akadálya. Olyan egyszerű módszerek állnak a kísérletező munkát végző orvos rendelkezésére, amellyel a vércukorszint változását, egy anyag esetleges hatásosságát jól végig lehet kísérni.

I- Áruljuk el azt is az olvasónak, melyik növényről van szó!- A hajdináról, más néven a pohánkáról, pontosabban annak terméséről. A közel kétéves vizsgálati program folyamán kiderült, hogy a hajdina nyersen, sütve, főzve sőt késztermékként feldolgozva is számottevő cukorbetegség elleni hatást képes kifejteni.- Mennyire volt ismert ez a tény korábban szakmai berkekben? Lehetséges, hogy ön bizonyította a hajdinának ezt a fajta jó tulajdonságát elsőként?- Azt tudtuk eddig is, hogy a hajdinakását számos országban - Szovjetunióban, Dél-Európában, Távol-Keleten - különböző sütőipari termékek és hurka készítéséhez is felhasználták. Azonban a cukorbetegség elleni hatása mind ez ideig ismeretlen volt előttünk. Tudomásom szerint ezt rajtam kívül másvalaki korábban nem igazolta.

I- A felfedezés után felvette a kapcsolatot a sütőiparral.- így igaz. Kidolgoztuk a hajdina lisztté őrlésének alaptechnológiáját, majd más anyagokkal együttesen készítettünk belőle kenyeret és száraztésztát. Az eljárást és a termékeket szabadalmaztattuk. A Natura gazdasági társulás azután több éves időtartamra megvásárolta a belföldi gyártási és forgalmazási jogokat.

I- A hajdinás kenyeret és péksüteményeket azonban hiába is keresném az üzletek polcain. Nem lehet kapni.- Ez az én nagy bánatom. A Natura GT másfél éve jogosult gyártani-forgalmaz- ni, de azóta sem látunk olyan határozott lépést, mely reményt keltene a termékek országos forgalmazására. Egyedül Budapesten, a Natura boltjában lehet hozzájutni rendszeresen a hajdinás termékekhez. Tolna megyében esetenként a decsi téesz árusítja ezeket a termékeket.

I- Egyébként milyen íze van a hajdinás péksüteménynek?- Érdekes, kellemes, talán a dió izéhez lehetne hasonlítani. Az ismerőseim, akik fogyasztották gyakran követelték rajtam a hajdinás kenyeret - persze nem tudtam adni nekik.

I- Mibe látná a megnyugtató megoldást? Mert gondolom azért nem adta fel.- Nagyon nehéz bármit is tenni. A sütőipar nyilvánvalóan érdekelt abban, hogy naponta süssön több tonna kenyeret, esetleg három-négy fajtaválasztékban. Viszont az égvilágon semmi érdekeltsége nincs néhány mázsa diabetikus kenyér elkészítésében. Sőt, egy csomó szigorú Köjál-előírás bonyolítja a helyzetet. Kinek éri meg ezek után? Viszont ott van a mérleg másik serpenyője: a félmillió magyarországi cukorbeteg és a minimum ugyancsak fél-, egymillió ember, aki fogyni akar.

I- Ezek szerint erre is jó ez a készítmény?- Pontosan. Közismert, hogy az elhízott emberek között gyakori a cukorbetegség. A fogyókúrázóknak, de egyáltalán az egészséges életmód híveinek többek között rostdús ételeket kellene fogyasztaniuk. A statisztikák szerint az elmúlt két-három évtizedben a gyomor és bélrendszer daganatai nagyon megszaporodtak. Vajon miért? Nem másért, mint elsősorban a rostszegény táplálkozás miatt. Az egészséges kenyér rostdús, barna színű és tartalmazza több növény magjának a héját is. A magyar ember viszont a puha, omlós, fehér és ebből következően az egészségtelen kenyeret kedveli. Ez már szemléletbeli gondokat is felvet.

I- Úgy hallottam, egészen speciális kísérleteket is végez és sióagárdi otthonában kiválóan felszerelt házi laboratóriummal rendelkezik.- Bizonyos különleges kísérleteket nehéz az intézményen belül megvalósítani, mivel nincsenek meg a megfelelő technikai feltételek. Ahol lakom, minden lehetőség adott ahhoz, hogy egészen különleges állatokkal foglalkozzam.

■ - Mint például?- Ezek közé tartozik a vadpatkány, a vadpocok és a törpe sertés. Ez utóbbi különösen fontos az általam tanulmányozott kísérletes gyomor és nyombélfe- kély szempontjából, hiszen a sertés szervezete, élettana, felépítése nagyon közel áll az ember élettani működéséhez.- Két gyomorfekély elleni gyógyszer és öt szabadalom fűződik a nevéhez. Gyakorta érnek el magyar kutató orvosok hasonló eredményeket?- Ez sok tényezőtől függ. Személy szerint például nem hinném azt, hogy aki egy gyógyszert sem talált fel, az feltétlen kevesebbet dolgozik mint én.

I- Sikerült megteremteni a szabadalmak ellenértékéből a kutatásaihoz olyan fontos anyagi biztonságot?- Ez így fel sem merült. Egy szabadalom nálunk roppant bonyolult ügy. Amit én hoztam létre, az részben szolgálati találmánynak minősült és éppen ezért szinte egy fillér hasznom sem származott ebből. Azután itt van a menedzselés kérdése, ami szintén óriási gond. Én ehhez egyáltalán nem értek, senki ne várja el tőlem, hogy ezzel foglalkozzam.

I- Mintha némi elkeseredést éreznék ki szavaiból. Meg kell küzdeni manapság is a feltalálónak a hivatallal?- A válaszom egyértelmű: ha tanácsot adhatnék, azt mondanám, a találmány

hasznosításához hozzá sem szabad kezdeni. De ilyen tanácsot nyilván nem adok. Érdekes módon nekem a hivatalban ülőkkel soha semmiféle problémám nem volt, mindenki mindent megértett és segített. Mégis azt tapasztaltam, hogy a megvalósulás vagy nem következett be, vagy csak nyolc-tíz év múlva.

I- Még mindig az anyagiaknál maradva: költséges dolog a kísérletezés?- Nem olcsó mulatság az biztos. Két tényező különösen nehezíti a helyzetemet. Szekszárdon megfelelő konzultációs lehetőségre nincs mód, szűkös a szakkönyvi ellátottság. Marad tehát a pécsi, szegedi, budapesti utazás a maga többletkiadásaival, időt és energiát rabló ügyintézéseivel.

I- Ez a kisváros hátránya. De bizonyára vannak Szekszárdnak és Sióagárdnak ebből a szempontból előnyei is.- Feltétlenül. Azt hiszem, az életviszonyokat- helyzeteket azért úgy kell mérlegelni, hogy az ember egészsége és alkotó kedve céljai és lehetőségei egyensúlyban legyenek. E tekintetben Szekszárd és Sióagárd megfelelő hátteret biztosít számomra. És ilyenkor talán mégis az a kisebbik probléma, hogy sokat kell járni konzultálni. Bizonyos akadályok tudatos és szándékos legyőzni akarása általában is, esetemben úgyszintén nagy erőt biztosít a munkához. Mindannyiunkban ott bujkál a bizonyítási vágy, én sem vagyok ez alól kivétel.- Ez nagyon úgy hangzik, mintha újabb „felfedező útra” indulna. Toxikológia, a cukorbetegség és a gyomorfekély elleni küzdelem: a három kedvenc szakterület mellé talán egy negyedik is kerül?- Valóban, az előbb felsorolt témák foglalkoztatnak igazán, nem is tudnék köztük fontossági sorrendet megállapítani. Nemrég azonban kaptam egy olyan ajánlatot, amely elől egyszerűen nem térhetek ki. A kísérletes infarktus befolyásolásáról van szó. Nagyon sokat várok ettől az új szakmai kihívástól, az is előfordulhat, hogy néhány évre minden más háttérbe szorul.

I- Ilyen egyszerű a váltás? Toxikológia után szívinfarktus-kutatás?- Néha meg is vádolnak, hogy sok mindenbe belekapok. Azonban nem erről van szó. Büszkén mondhatom, hogy nagyon jó iskolát kaptam annak idején Szegeden a Gyógyszertani Intézetben, ahol tizennégy évig dolgoztam. Aki igyekezett, ott megtanult húsz-harminc olyan kísérleti módszert, melyben nagy gyakorlatra tett szert. Ézekre lesz most szükség az infarktust okozó hatás vizsgálatakor is. A probléma időszerűsége bizonyos szempontjából az átlagosnál jóval nagyobb lehetőséget rejt magában.

I- Önnel beszélgetve egy rendkívül elfoglalt ember képe bontakozik ki előttem. Hogyan, miként tudja beosztani idejét?- Persze életritmus szerint élek. Több mint két éve reggel négy óra huszonöt perctől este fél tizenegyig dolgozom. Szabadságon sem voltam. Az vigasztal, hogy március végétől november közepéig naponta másfél, két órát a kertben tudok tölteni. Ilyenkor nincs semmi, nincs toxikológia, nincsenek állatkísérletek, szóval ez biztos kikapcsol. Egyelőre még bírom erővel, de érzem a közeljövőben mindenképp pihennem kell néhány hónapot.- Mikor megérkeztem önhöz, épp akkor fejezte be Szentgyörgyi Albert egyik könyvének olvasását. Példaképének tartja a híres magyar tudóst?- Számos vonatkozásban feltétlenül. Nemcsak kutatási szívóssága ragadott meg, hanem az a társadalmi mozgástere, az az ifjúsághoz való ragaszkodása, és főként egy-két alaptanítása, ami az életre, a tudományra, az emberek egymás közötti kapcsolatára érvényes. Ilyen értelemben nemcsak nekem, orvosoknak- kutatóknak, de minden embernek példaképe lehet Szentgyörgyi Albert.

■ - Köszönöm a beszélgetést.

MÚLTUNKBÓL

Úgy mondották egy időben, hogy fegyvergyakorlatra hívják be a munkaképes férfiakat. A 30-as évek végén, amikor megkezdődött az ország területi gyarapítása, a behívottak száma egyre több lett, s mind gyakrabban kellett a fegyverforgatást gyakorolni. A termelésből vonták ki az embereket. Érthető módon megnőtt a kereslet a munkaerő iránt, s azok is munkához jutottak, akik korábban munka nélkül voltak.

Emelkedő munkabérek

A piac törvénye szerint ilyen körülmények között megnőtt a munkaerő ára. A munkabérek emelkedéséhez hozzájárult a németországi munkáskivándorlás. A kialakult helyzetről a közigazgaiási bizottság küldött jelentésében a megye gazdasági felügyelősége igy jelentett 1939. július 28-án:

„Nagy a kereslet a munkásokban, így a munkabérek erősen emelkedtek. Először a völgységi, később már minden járásból történnek kisebb-nagyobb csoportokban a kivándorlások. A németországi nagy kereseti lehetőségekről terjedő hírek elégedetlenné teszi az itteni bérekkel szemben, noha gazdáink minden lehető napszámbért megfizetnek, hogy munkálataik zavart ne szenvedjenek. Mégis szükségessé vált, hogy a dombóvári, simontornyai és tamási járásokban a legkisebb munkabért megállapító bizottságok a minimális napszámbért megállapítsák. Időszaki munkások szerződtetésénél némi nehézséget okozott a közeli földreform megvalósulásáról elterjedt alaptalan híresztelések.”

A felügyelőség jelentéséből az is kiderül, hogy munkásbandák (értsd: brigád) a szerződésben kikötött bérekért nem álltak munkába, magasabbat követeltek, így például a részes aratók a 11. helyet a 8. részt követelték, csak ennyiért álltak munkába. (A munkaerőhiány mellett a bérek emelkedésében jelentős szerepet játszott a kezdetben lassú, majd a felgyorsult infláció is.)

Növekvő élelmiszerhiány

A fegyvergyakorlatokat hamar felváltotta a háború. Bevezették a kényszergazdálkodást - s megjelent hosszabb idő után ismét az élelmiszerhiány. A paksi járás főszolgabírója már 1941. július 29-én kijelentette:

„A közellátás a főleg ipari lakosságú és a napszámból élő mezőgazdasági munkások által lakott helyeken: Paks, Duna- kömlőd, Kajdacs és Nagydorog községekben okozott nehézségeket. Pakson különösen nagy volt a liszthiány, és a lakosság elkeseredése tumultuózus jelenetekben is megnyilvánult.

A megjelent rendeletek és törvények beváltak, csupán a gabonarendelet váltott ki nagyobb elégedetlenséget, mert a lakosság megítélése szerint az erős munkát végző és naponta csupán egyszeri főtt ételen, főleg azonban a kenyéren élő mezőgazdasági munkásoknak a 200 kgr búza fejadag elégtelen.”

Kényszerítő eszközök - visszaeső termelés

A háború mind több áldozatot követelt a lakosságtól. A hátországban folyamatosan romlottak a gazdálkodás feltételei. A gyönki főszolgabíró 1942. július 14-én kelt jelentésében erről a következőket olvashatjuk:

„... megszűkült az állattartási lehetőség a kenyér- és takarmánygabona nagymérvű közellátási igénybevétele folytán, ami miatt még a korpa sem kerül vissza arról a terményről, amit legnagyobbrészt egészben fel szoktak takarmányoz- ni. A kisgazdaközösségek a gabonaren- deleteket a lehetőség szerint éppen élőállat-állománya érdekében igyekszik kijátszani és tette ezt lehetőleg a múltban (is). A mindig szigorúbb és alaposabb ellenőrzés az állattartást nagyon nehézzé teszi. A mai tejhozam a rendes tejhozamnak 20 százaléka. |

A lakosság a közellátási érdekekkel szemben kevés kivétellel önös érdekeket követ, ha lehet készleteket halmoz élelemből és megszorult embertársán, kevés kivétellel csak kányszerítő eszközök alkalmazásával segít. A legmagasabb árakat szinte lehetetlen betartani és ellenőrizni, mert panasz a vevő részéről is ritkán merül fel, de ha fel is merül, névtelenül történik.”

A háborús körülmények között központi bérszabályozást rendeltek el. Az így megállapított béreket azonban betartani nem lehetett. A közigazgatás emberei ezt nagyon jól tudták, és jelentették is.

A gyönki főszolgabíró fent idézett jelentésében például erről igy írt:

„Itt megemlítendő, hogy a mezőgazda- sági munkabérek megállapítása az aratási és cséplési időre különösen, de általában túl alacsonyan történt, s ezért senki sem tartja be és a munkásság a nagy drágaság mellett nem is tudja betartani. De kevés panasz merül (fel), illetve hallható a munkaadók részéről is, pedig köztudomású dolog, hogy a bér megállapításánál nagyobbak teljesíttetnek.”

Idegen munkások Tolnában

A gyönki főszolgabíróval csaknem egyidejűleg, 1942. július 23-án jelentett a közigazgatási bizottsághoz a tamási főszolgabíró is. Jelentésében nagy teret biztosított az idegen munkások foglalkoztatásának. Idézzük:

„A járás területén a községi elöljáróságok a munkaerőhiány csökkentésére a megszűnt szabadkai és a még működő sárvári szerb telepes internáló táborokból túlnyomórészt földműves foglalkozású u.n. dobrovolyácokat kértek és kaptak. Ilyenek vannak Felsőnyéken, Re- gölyben, Nagyszokolyon, Tamásiban, Magyarkeszin és Kányán.

Ezek az egyének rendőri felügyelet alatt állanak, úgy az elöljáróságok, mint a csendőrőrsök magatartásukat állandóan figyelemmel kísérik. A renitensek közül néhányat visszaküldték a táborba, azonban az újabb rendelkezések szerint csak akkor lehet őket visszaküldeni, ha internálásukra ok van. Állapolgárságuk rendezve nincs még, ezek azok a szerbek, akik 1918 után Bács-Bodrog vármegyében és Baranya vármegyében betelepíttettek, s lakóházzal, s 10-20 k.hold földdel láttattak el a magyar lakosság sorait ritkítandó. Ezeket a telepeseket a szerb megszállt területek visszafoglalása után internáló táborokba helyezték el. Általában magatartásukkal kapcsolatban eddig súlyosabb kifogás nem merült fel, legtöbbjük igyekszik beleélni magát az új környezetbe, magatartásuk állandó figyelemmel van kísérve. Közülük szökés eddig egy esetben volt, de ezt is a zentai rendőrség elfogta.”

Dombóvár bombázása 1944. június 30-án

1944. nyarán Tolna megye területe is a bombázott zónába került. Ezek közül is talán a legjelentősebb a fontos vasúti csomópont, Dombóvár bombázása volt. A járás főszolgabírója által 1944. július 29-én a közigazgatási bizottsághoz küldött jelentésében olvashatunk a részletekről is. Idézzük:

„Dombóvár és Újdombóvár községet 1944. június 30. napján légitámadás érte, kb. 180 nagyobb méretű bomba esett, melyek tetemes károkat okoztak, négy lakóház teljesen tönkrement, sok súlyosan megrongálódott. A kárfelvételek folyamatban vannak, s ha a bejelentések beérkeznek, úgy a 1200/1943 (M. E. és 2480) 1944. M. E. sz. r. alapján a bizottsági tárgyalást nyomban megtartom.

A bombatámadás során 12 egyén vesztette életét, a gyászszertartáson Dombóváron és Újdombóváron a MÁV üzletigazgató és a hatóságok képviselői is megjelentek.

A lakásigénybevételi lehetőséget a kibombázott személyeken kívül ki kellene terjeszteni minden községre, mert adott esetekben megoldhatatlan feladatok elé kerülnek a hatóságok, különösen a sok- gyermekes, mezőgazdasági, falusi munkáscsaládokkal kapcsolatban. A lakosság általában megértéssel és megnyugvással viseli a háborús helyzet okozta nehézségeket.”

A gyönki főszolgabíró is jelentett bombázást.

Nagyszékelyre dobtak bombát. A hét bomba azonban nem okozott kárt, mert valamennyi a mezőre hullott és ott robbant fel.

A főszolgabíró azt is jelentette, hogy a gyönki járás a budapesti IX. kerületének felvevő területe lett, s már nagyobb számú budapesti menekült tartózkodik a járás községeiben. A budapesti kibombá- zottakról van szó, akiknek túlnyomó többsége a megváltozott életkörülményeket igyekszik elfogadni, és alkalmazkodni az új viszonyokhoz. Egy-egy konfliktus főleg a német ajkú községekben fordult elő. Ezeknek döntően a nyelvi nehézség volt az oka. Az ide érkezők többsége nem értette a német nyelvet, az itt élők közül pedig sokan csak a németet beszélték.

K. BALOG JÁNOS

vég#; V,; beszélgetés

dr. Kékes-Szabó András és Szeri Árpád a kutatómunkáról