Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
/toumN 2 'riEPÜJSÄG 1987. december 2. Gorbacsov nyilatkozata Reform és népszavazás Lengyelországban Lengyelországban nem kapott abszolút többséget a vasárnapi népszavazáson a reformok meggyorsításának programja, mégis biztosra vehető, hogy a gazdasági és politikai reformok folytatódnak. Ezt mindjárt az eredmények közzététele után a kormány szóvivője is megerősítette. A Szejm, a lengyel parlament által feltett két népszavazási kérdés ugyanis nem magára a reformra, hanem áldozatvállalással is járó gyors bevezetésére vonatkozott. A kormány gazdasági és politikai reformjairól a lengyel parlament kérte a társadalom véleményét, amikor népszavazás kiírása mellett döntött és megfogalmazta a kérdéseket. Ezért a törvényhozás még a héten pénteken összeül, hogy értékelje a kialakult helyzetet. Ennek fényében szabja majd meg a kormány reformpolitikájának konkrét tennivalóit. Ha a reform felhagyásával nem is, de bizonyos változtatásokkal lehet számolni. Az eredeti elképzelések megvalósítását a kormány ugyanis arra az esetre ígérte, ha programja kellő támogatást kap a népszavazáson és jelezte, hogy az „igen” és „nem" voksok arányában korrigálni fogja a reform végrehajtási ütemtervét. Tisztán jogi szempontból a gazdasági reform gyorsítása mellett a szavazásra jogosultak 44,28 százalékának „igenje” a politikai reformoknál pedig a 46,29 százalékos támogatás, illetve ennek megfelelően a 18,57 és a 16,48 százaléknyi „nem” akár döntetlennek is mondható. A BUDAPEST - Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Kay- sone Phomvihane-nak, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, Phou- mi Vongvichitnek, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság ügyvezető elnökének, nemzeti ünnepük, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának 12. évfordulója alkalmából. * A Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa vezetőinek első hivatalos takormány arra hivatkozik, hogy a szavazáson részt vettek döntö többsége az első kérdésnél 66,04 százaléka, a másodiknál pedig 69,03 százaléka a kormányprogram mellé állt. Arra lehet számítani, hogy Lengyelországban nem következik be megtorpanás sem a gazdasági, sem pedig a politikai reformokban. Ez az alternatíva soha fel sem merült és nincs is realitása. A gazdasági reform 2. szakaszának 1988- ra ígért beindítása az ország belső fejlődéséből fakadó kényszer és egyben feltétele a lengyel külgazdasági kapcsolatok normalizálásának is. Érdemes emlékeztetni itt például arra a támogatásra, amelyben a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank részesítette a lengyel reform- törekvéseket. A politikai reformok valóra- váltása pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdasági elképzelések társadalmi-politikai háttere is létrejöjjön. A népszavazás előtt fő kérdéssé előlépett áremelések, a jövőre tervezett 40 százalékos árszintnövekedés, azon belül az alapvető élelmiszerek átlag 110 százalékos drágulása aligha különíthető el magától az egész reformcsomagtól, ami a belpiaci egyensúly megteremtését, az állami dotációk csökkentését, a költség- vetési hiány megszüntetését tartja a legfontosabb feladatnak. A népszavazás eredménye - amiben nyilván jelentős szerepe volt a két héttel ezelőtt bejelentett drágulásnak - aligha fogja az árreform feladására kényszeríteni a korPANORÁMA nácskozását tartották meg kedden a budapesti Ráday Kollégiumban. A kiemelkedő jelentőségű megbeszélésen a katolikus küldöttséget dr. Paskai László esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, a nem katolikus egyházakat tömörítő ökumenikus tanács delegációját pedig dr. Tóth Károly református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa ügyvezető elnöke vezette. BUKAREST - A lemaradások pótlásáról, a hiányosságok felszámolásáról, a gazdasági helyzet javításáról tárgyaltak Romániában a megyei párttanácskozásokon, amelyeket a Bukarestben demányt. Ez a program egészének sikerét kérdőjelezné meg. Ugyanez vonatkozik a politikai reformokra is. Van olyan feltételezés, hogy a „nemmel” szavazók többsége az első kérdés hatására mondott kétszer is „nemet”. Az önkormányzat erősítése, a nagyobb állampolgári szabadság, az egyesülési feltételek könnyítése, a szólás- és sajtószabadság bővítése, a választási törvény demokratizálása ugyanis aligha tekinthető olyan programnak, amit a társadalom bármely rétegének fenntartásokkal kellene fogadnia. A 41 év óta először megrendezett népszavazás önmagában is - függetlenül a nagy horderejű kérdésektől - komoly próbatétel volt. Vizsgázott maga a törvény is, ami mindjárt az első értékelések szerint talán túl szigorú, hiszen betűje szerint több mint kétharmados részvétel és kétharmados szavazati többséggel is érvénytelen a népszavazás. Végül - fogalmazták meg a lengyel televízióhoz telefonáló nézők még hétfőn ^azok döntöttek, akik távol maradtak. Az idén májusban elfogadott népszavazási törvény első alkalmazása azonban nagyon értékes társadalmi szondának bizonyult, felpezsdítette a belpolitikai életet, széles körű társadalmi párbeszédet indított el, aktivizált eddig passzívnak mutatkozó rétegeket és nyilván nagymértékben hozzájárul a lengyel politikai kultúra fejlődéséhez, a demokratikus intézmények iránti bizalom erősödéséhez. ZSEBESI ZSOLT (VARSÓ) cember 14-16. között megtartandó országos pártkonferencia előkészítéseként rendeztek meg az utóbbi napokban. A megyei pártbizottságok első titkárai beszámoltak az RKP XIII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, s szóltak a gazdasági gondokról is. Intézkedési programokat fogadtak el a jelenlegi ötéves tervre szóló feladatok teljesítésére, és megválasztották a megyék küldötteit. A küldötteket felhatalmazták arra, hogy „támogassák a párt és az állam bel- és külpolitikáját”. Most- közzétett adatok szerint az év első kilenc hónapjában az ipari termelés - bár néhány százalékkal növekedett az előző évhez képest - a tervelőirányzatok alatt maradt. Jelentős tervadóssága van a bányászatnak, a kőolajiparnak, a fémiparnak és a vegyiparnak, valamint a gépgyártásnak. (Folytatás az 1. oldalról.) valósulhat” - mondotta. Közölte: Reagan elnökkel tárgyal majd a közép-amerikai, a dél-afrikai, a közel-keleti és az afganisztáni helyzetről is. Leszögezte: a Szovjetunió erkölcsileg jogosnak tekinti az olyan államoknak nyújtott támogatást, mint Nicaragua és Kuba. Véleménye szerint azonban a nagyhatalmaknak nem az e téren való ellentétekre, hanem a globális problémák megoldásában történő együttműködésre kellene összpontosítaniuk erőfeszítéseiket. Az emberi jogok kérdéséről szólva Gorbacsov leszögezte: a Szovjetunió megoldja az e téren mutatkozó valóságos problémákat, de nem fogadja el, hogy országa lakosait kívülről ösztönözzék a Szovjetunió elhagyására. Jelenleg Afganisztán hétfőn szentesített alkotmánya figyelembe veszi a nemzeti hagyományokat, a társadalom összetettségét, az iszlám tanításait, s a nép törekvéseit tiszteletben tartva rögzíti az ország életének, az állami szervek működésének és a hatalom gyakorlásának új rendjét. Tartalmi jellegét tekintve az alaptörvény célul tűzi ki a nemzeti-demokratikus forradalom eszméinek valóra váltását. Az Afgán Köztársaság független és oszthatatlan állam. El nem kötelezett ország, amely nem kíván csatlakozni katonai szövetségekhez és amelynek területén külföldi hatalom nem hozhat létre katonai bázisokat. Az országban a vallás az iszlám. Az alaptörvény lehetővé teszi bármely párt legális működését, feltéve, ha tevékenysége nem ütközik az alkotmányba. A gazdaságpolitika alapvető célkitűzése az elmaradottság felszámolása, a társadalom gazdasági-szociális szerkezetének fejlesztése. Az állami, a vegyes, a szövetkezeti és a magán tulajdonforma egyaránt létezik az Afgán Köztársaságban. Az állam kötelességei közé tartozik az összes tulajdonforma védelme. Az állam felügyelete alá tartoznak a természeti erőforrások, az erdőségek, az energiaforrások, a bankok, a tömegtájékoztatási eszközök, a szállítás, a kikötök és a nehézipar. Az alaptörvény rögzíti a paraszt és a földbirtokos tulajdonjogát a földre, ugyanakkor rendelkezik arról is, hogy a kormányzatnak bátorítania kell a gépesített állami, vegyes és magánfarmok létesítését. A kereskedelmet az állam szabályozza. Az alkotmány értelmében minden afgán állampolgár egyenlő jogokkal és kötelességekkel ftendelkezik. Az Afgán Köztársaság külföldön élő állampolgárai élvezik az állam védelmét, és az államnak gondoskodnia kell hazatérésük előmozdításáról. Az alaptörvény kiszélesíti a polgári, vallási és szabadságjogocsak azok nem kapnak kivándorlási engedélyt, akiknek távozása nemzetbiztonsági szempontból lenne veszélyes. A szovjet gazdasági és politikai átalakulásról, a peresztrojka kérdéseiről szólva az SZKP KB főtitkára legszögezte: a gazdasági kérdéseket a szocializmus keretei között, a Szovjetunió saját módszereivel oldják meg. A kérdés politikai összefüggéseiről szólva - utalva Borisz Jelcin leváltására - leszögezte: a Szovjetunió „szilárdan és következetesen halad a peresztrojka útján”. „Nem fogunk azonban átugrani az egyes szakaszokon, nem engedjük meg a kalandorsá- got. Ugyanakkor határozottan küzdünk a konzervativizmus ellen is - hangoztatta egyebek között interjújában Mihail Gorbacsov. kát. Kimondja a szabad véleményalkotás és kifejezés jogát, a levelezés és a telefonbeszélgetés sérthetetlenségét, az állampolgárok jogát a gyülekezésre, a békés tüntetésre és a sztrájkra a törvényes keretek között. Minden afgán jogot formálhat az ingyenes oktatásra és az egészségügyi ellátásra. A törvényhozási, az államhatalmi és a végrehajtói felépítményről a következőképpen rendelkezik az alkotmány. A Lója Dzsirga a nép legfőbb akaratát fejezi ki: dönt az alkotmány elfogadásáról és módosításáról, az elnök megválasztásáról és az ország sorsát érintő ügyekről. A Lója Dzsirga mások között a nemzetgyűlés, a minisztertanács és a legfelsőbb biróság tagjaiból, a tartományok, a politikai pártok és a társadalmi szervezetek küldötteiből áll. Az állam feje a köztársasági elnök, aki hatalmi jogkörét a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás terén az alkotmány rendelkezéseivel összhangban gyakorolja. A legfelsőbb törvényhozási testület a kétkamarás (képviselőházból és szenátusból álló) választott nemzetgyűlés. Az államhatalom végrehajtási és közigazgatási szerve a minisztertanács. A kormányfőt az elnök bizza meg a testület megalakításával. Az igazság- szolgáltató szervek független és önálló státust élveznek. Az Afgán Köztársaság baráti kapcsolatok kiépítésére törekszik minden állammal - kiemelten a szomszéd országokkal - az egyenlőség, a nemzeti szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás kölcsönös tiszteletben tartása, az erőszakról történő lemondás elvei alapján. Az alkotmány beiktatásával érvényüket veszítették az Afgán Demokratikus Köztársaság (az 1978-as forradalmi fordulat után kidolgozott) úgynevezett alapvető elvei. A nemzetgyűlést hat hónapon belül meg kell választani: megalakulásával egy időben feloszlatják a forradalmi tanácsot. Az Afgán Köztársaság alkotmánya Csúcskronológia A diplomáciai kapcsolatok felvétele, 1933 óta a Szovjetunió és az Egyesült Államok legmagasabb szintű vezetői hat nemzetközi értekezleten és kilenc kétoldalú tanácskozáson összesen 16- szor találkoztak - először a második világháború alatt, amikor a két nagyhatalom Nagy-Britanniával együtt szövetségre lépett a fasiszta Németország ellen. 1943. november 28.-december 1. - Sztálin, Roosevelt és Churcill Teheránban döntött a hitleri Németország szétveréséről és megállapodtak a második európai arcvonal megnyitásában. 1945. február 4-11. - A „három nagy” a jaltai Livadia kastélyban egyeztette a végső hadműveleteket, Németország lefegyverzésének, demokratizálásának terveit és elhatározta az ENSZ megalakítását. 1945. július 17.-augusztus 2. - Németország feltétel nélküli fegyverletétele után a győztesek Potsdamban a de- militarizálás, a demokratizálás és a ná- citlanitás feladatait, a jóvátételeket, a békeszerződések előkészítését vitatták meg. Sztálin partnere ott az időközben elhunyt Roosevelt helyett Truman, Churchill, illetve az őt felváltó Attlee, brit munkáspárti miniszterelnök volt. 1955. július 18-23. - A történelmi jelentőségű együttműködés a háború után nem folytatódott, a szövetséget a hidegháború éveiben a szembenállás, az ellenségeskedés váltotta fel. A nagyhatalmak képviselői - Bulganyin szovjet miniszterelnök és Hruscsov, az SZKP KB első titkára, Eisenhower amerikai elnök, Eden brit és Faure francia kormányfő - csak tíz év múltán ültek össze Genfben, hogy tárgyalóasztal mellett enyhítsék a feszültséget s keressenek megoldást a két Német állam körüli problémákra. Az általános megállapításokon túl azonban nem jutottak. 1959. szeptember 15-28. - Hruscsov, az SZKP KB első titkára, szovjet miniszterelnök Eisenhower amerikai elnök meghívására az Egyesült Államokban járt. Ez volt az első kétoldalú szovjet-amerikai csúcstalálkozó. Hruscsov tíznapos országjárása után Eisenhower elnök és a szovjet vezető Cam David-i tárgyalásai (szeptember 25-27.) csak a jobb tájékozódást segítették elő egymás nézeteiről, de a nagy lélegzetű látogatás körülményei és a jó hangulatú megbeszélések arra utaltak, hogy a hidegháború fagyos légköre szűnőben van. Az 1960-ra, Párizsba tervezett újabb négyhatalmi összejövetel és Eisenhower viszontlátogatása azonban meghiúsult egy amerikai kémrepülőgép Szovjetunió elleni provokációja nyomán, amelyre maga Eisenhower adott utasítást. 1961. június 3-4. - Hruscsov semleges területen, Bécsben találkozott az új amerikai elnökkel, Kennedyvel. A német kérdésről, a leszerelésről, a nukleáris kísérletek megszüntetéséről folytatott kötetlen véleménycseréjüket Kennedy így jellemezte: „A köztünk lévő szakadék mélysége nem csökkent, de legalább nyitottabbá váltak az érintkezés csatornái”. 1967. június 23-25. - Koszigin szovjet miniszterelnök, aki az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli ülésszakára utazott az Egyesült Államokba, Glassboróban Johnson elnökkel is tanácskozott a közel-keleti helyzetről, a vietnami háborúról, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról. E találkozó sem lépett még túl az álláspontok tisztázásán, a békés megoldásokra való törekvés hangsúlyozásán. Ám így is elősegítette, hogy egy év múlva megszülethessen az atomsorompó-szerzö- dés. 1972. május 22-24. - Nixon személyében először járt amerikai elnök a Szovjetunióban. „Moszkvába csak békés úton járva lehet jönni” - mondta szovjetellenes érzelmeit a politikai realitásokhoz igazító elnök. Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával több megállapodást írt alá: a két ország viszonyának nemzetközi jogi érvényű alapelveit fogalmazták meg az egyikben, a SALT-I. megállapodásokban pedig a védelmi és támadó jellegű hadászati fegyver- rendszerek korlátozását írták elő. Kétoldalú, a kapcsolatokat szerződéses alapokra helyező egyezményeket is kötöttek. A látogatás fordulatot hozott a kapcsolatok történetében, s hidegháború után fontos eseménye volt a hetvenes évek enyhülési folyamatának. 1973. június 18-25. - A Brezsnyev washingtoni viszontlátogatásán aláírt 11 dokumentum közül világpolitikai jelentőségű volt a nukleáris háború elhárításáról intézkedő egyezmény, amely az atomháború veszélyének, az atomfegyver alkalmazásának kiküszöbölésére irányult és azonnal hatályba lépett korlátlan időtartamra. Elhatározták az új, SALT-II. egyezményt előkészítő tárgyalások meggyorsítását, az együttműködést az atomenergia békés félhasználását s további kétoldalú megállapodásokkal bővítették az együttműködés kereteit. 1974. június 27.—július 3. - Brezsnyev és Nixon harmadik csúcstalálkozóján, Moszkvában megállapodtak a rakétaelhárító rakétarendszerek további jelentős korlátozásában, 150 kiloton- nában maximálták a föld alatti atomrobbantások hatóerejét. Tíz évre szóló gazdasági, ipari, műszaki együttműködési egyezményt is jóváhagytak. 1974. november 23-24. - A szovjetamerikai kapcsolatok történetében - azóta is - példátlan ütemű párbeszédet a Watergate-botrány miatt távozó Nixon után addigi alelnöke és utóda, Ford elnök folytatta. A vlagyivosztoki Brezs- nyev-Ford munkatalálkozón a felek kötelezték magukat, hogy a kapcsolatokat az addigi szerződések szellemében fejlesztik tovább, s a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról már a következő évben szerződést kötnek. 1975. július 30.-augusztus 1. - Brezsnyev és Ford Helsinkiben aláírta az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányát és nemhivatalos eszmecserét folytatott a nukleáris fegyverek korlátozásáról. 1979. június 15-18. - A következő csúcsot ismét az osztrák fővárosban rendezték. A hofburgban Brezsnyev és Carter elnök aláírta a hadászati támadó fegyverrendszereket korlátozó SALT- II. szerződést, amely közel hét évi tárgyalássorozat eredményeként született meg. Ratifikálását azonban az enyhülés ellenfelei megakadályozták az amerikai kongresszusban, és a két nagyhatalom viszonya a nyolcvanas évek felében ismét a mélypontra süllyedt. 1985. november 19-21. - Hat évet várt a világ az újabb kézfogásra. Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Reagan amerikai elnök genfi tanácskozásának érdeme, hogy a párbeszéd újra megindult, s a vitában megtalálták azt a közös pontot, amelynek felismerése a szovjet -amerikai kapcsolatok javításához vezethet. Mindkét fél kifejtette, hogy az atomháború megengedhetetlen, nem szabad megvívni, s nem lehet győztese. Elvként szögezték le, hogy egyik fél sem törekszik katonai fölényre. A fennmaradó nézetletérések ellenére az elvi megállapítások és a kapcsolatokat szélesítő megállapodások jobb feltételeket teremtettek a továbblépéshez. 1986. október 11-12. - Gorbacsov és Reagan rendhagyó csúcstalálkozója Reykjavikban, félúton Washington és Moszkva között akár világpolitikai szimbólumnak is beillett volna, hisz nagyjelentőségű megállapodásokat ígérő, de még félúton lévő tárgyalásokat volt hivatva előmozdítani. Bár több fegyverzetkorlátozási témában - a közepes hatótávolságú és a hadászati támadó eszközök körében - a jelek szerint elvi egyetértésre jutottak, Reagan ragaszkodása az űrfegyverkezési programhoz végül lehetetlenné tette az azonnali megegyezést. Hogy a lehetőség mégsem veszett el, arra a főtitkár akkori szavai is emlékeztetnek: „Úgy gondolom, most még inkább szükséges a párbeszéd, bármilyen nehéz legyen is.” (Összeállította: MOLNÁR ÉVA) Barschel-ügy Uwe Barschel volt schleswig-holsteini miniszterelnök halálát minden valószínűség szerint nagy mennyiségű altató bevétele okozta. Ezt állapította meg a Svájcban nyilvánosságra hozott törvényszéki bonctani zárójelentés. A nyugatnémet sajtó által kedden ismertetettjelentés ilyen módon megerősíti azt a feltételezést, hogy az október 11 - én genfi szállodájában holtan talált kereszténydemokrata (CDU) politikus ön- gyilkosságot követett el. Tűzoltólaktanyaátadás Dombóváron Tegnap délelőtt három megye határán, Dombóvárott a Népköztársaság út 27. szám alatt egy új, korszerű kivitelezésű és felszereltségű tűzoltólaktanya ünnepélyes átadására került sor. A kétszintes épület földszintjén öt speciális tűzoltókocsi és az irodák kaptak helyet. Az emeleten legénységi hálószobákat, éttermet, társalgót, konyhát és egyéb szociális helyiségeket alakítottak ki. A mintegy 65 millió forintos létesítmény beruházója a Belügyminisztérium Tűzoltóság Országos Parancsnoksága volt, a Tolna Megyei Tanács tízmillió forinttal járult hozzá. A laktanya két év alatt a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében a napokban készült el. Az ünnepélyes átadáson megjelent dr. Héra Attila tűzoltó vezérőrnagy, a BM. Tűzoltóság Országos parancsnoka, dr. Himber Péter rendőr ezredes, a BM. fő- csoportfőnök helyettese, Tamás Ádám, a Tolna Megyei Tanács általános elnökhelyettese és Rúzsa János, a megyei párt- bizottság osztályvezetője. Sz. GY.
