Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
1987. december 5. népújság 13 Hajrá előtti megméretések Közeleg az idényzárás a kosárlabda NB l-ben. A Dombóvári VMSE és a Szekszárdi Dózsa december 19-én, az Atomerőmű SE csapata pedig már egy héttel korábban befejezi idei szereplését. Természetesen utána csak rövid pihenő következik, hiszen január 16-án ismét folytatódik majd a pontvadászat. Megyénk három együttese közül ezen a hét végén a szekszárdiak és a paksiak játszanak otthonukban, a dombváriak Kecskeméten vendégeskednek. A hajrá előtti megméretéseken akár meg is duplázódhat egy-egy győzelem értéke, hiszen a begyűjtött két-két ponttal mindhárom csapatunk javíthat jelenlegi pozícióján. Ebből fakad, hogy a szakvezetők győzelmet remélnek együttesüktől. Vertetics István: - Rangadó jellegű visszavágón fogadjuk a Szeged SC csapatát. A Tisza-partiak az elmúlt időszakban általában vereséget szenvedtek otthonukban, ám az elmúlt héten tíz ponttal megverték a BSE-t. Ez számukra bizonyára nagy önbizalmat kölcsönöz, nagyobb reményekkel utaznak hozzánk is. Nálunk sajnos állandósulnak a kérdések, a legutóbb megsérült Lévai még nem léphet pályára. így ismét csak kilenc játékos áll rendelkezésemre, közülük kettő ifjúsági korosztályú. Ennek ellenére a meglévő játékosállománnyal is megpróbáljuk felvenni a versenyt, remélem nem okozunk csalódást szurkolóinknak. Azt ígérhetem, hogy a korábban megszokott lelkes küzdeniakarással ezúttal sem maradunk adósok. Ifj Szittya Imre: - Sajnos, a legutóbbi fordulóban a Ganz-MÁVAG ellen nem sikerült nagy különbségű győzelmet aratni. Úgy éreztem, hogy néhány játékosunk nem érezte át, hogy valójában mivel tartozunk a lelkes szurkolótáborunknak. A hét végén Kecskemétre megyünk, ők is erősítettek két lengyel „vendégmunkással”. Nagyon nehéz mérkőzés elé nézünk, ennek ellenére nyerni szeretnénk. Miedzik teljesen felgyógyult, a hét folyamán azonban Chudeusz küszködött influenzával és több edzést is kihagyott. Simon Károly: - Együttesünk Sopronban rendkívül értékes győzelmet aratott. Tárnáivá! kiegészülve és megerősödve bizakodással tekintek a vasárnap délelőtti „matinéban" sorra kerülő Alföldi Olajbányász elleni újabb megméretés elé. Tiszteljük a vendég szolnokiak játékerejét és nagy rutinját, de hazai pályán is szeretnénk folytatni jó sorozatunkat. Biztosra veszem, hogy közönségünk lelkes biztatása átsegíti csapatunkat a holtpontokon. Úszóválogatott - Kubai alapozás Széchy Tamás értékelése szerint eddig igen jól sikerült a magyar úszóválogatott olimpiai felkészülését szolgáló kubai edzőtáborozás. A 16 élvonalbeli magyar úszó november 16-án érkezett mintegy háromhetes alapozásra Havannába. Széchy Tamás, akinek irányításával készül a válogatott versenyzők többsége, az MTI-nek adott nyilatkozatában elmondta, hogy az úszók naponta két edzést tartanak a csapat szálláshelyéről félórai autóbuszútra lévő nyolcpályás uszodában, amely a főváros egyik legszebb kirándulóövezetében fekszik. A kubai edzőtáborozás az olimpiai alapozás első szakasza, amelynek célja az erőgyűjtés, a versenyzők nagyfokú terhelése. A szigetországi időjárás, amely csaknem az otthoni nyárias melegnek felel meg, igen kedvező hatással volt valamennyi versenyzőre, s ennek következtében sikerült jelentős mértékben előrehaladni a felkészülésben, mondta széchy Tamás. Kiemelte, hogy például Darnyi Tamás háromhetes influenzás megbetegedés, Szabó József ugyancsak hosszas gyengélkedés után érkezett Kubába, és az ő esetükben szinte sorsdöntő volt a teljes regenerálódás. A válogatott keret tagjai csak a vasárnapokat töltik pihenéssel. Szabadidejük egy részében az iskolai tananyag pótlásával foglalkoznak (a válogatottak közül csak Darnyi és Szilágyi Zoltán fejezte be középiskolai tanulmányait). A magyar úszóválogatott ezúttal tizenegyedszer vesz részt kubai edzőtáborozáson. Vendég Amerikából Az Egyesült Államok napjainkban karatenagyhatalomnak tekinthető. Elsősorban azért, mert rendkívül sokan hódolnak a sportágnak, és mert Japán után az óceánon túli országban a legtöbb a nagy tudású mester. Igaz, jó néhányan csak a saját útjukat járják, nem tartoznak semmilyen közösséghez, mások viszont - egyre többen - az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága által elismert amerikai Karate Szövetség tagjai. A szervezett karatesportban nagy szerepet tölt be a szövetség elnöke, George Anderson. A III. Mikulás Kupa nemzetközi gyermek karateversenyre küldöttként Magyarországra érkezett George Anderson nyilatkozott az MTI munkatársának. Egy szövetség akkor vonzó, ha sokattud nyújtani a tagoknak. Véleménye szerint mire van ma szüksége egy karatésnak?- Elsősorban jó mesterre - válaszolta. - Olyan szakemberekre, akik nemcsaka karatét, dea sportághoz tartozó egyéb tudnivalót is képesek átadni. Szükség lehet szervezett versenyekre, a küzdelmek magas színvonalú vezetésére és orvosi felügyeletre. Éppen ezért olyan szervezetet kellett létrehoznunk, amely a karate legkülönbözőbb részterületeit is képes figyelni, az érdekeket képviselni. Ezért alakítottunk a szokásos bizottságok mellett, mint amilyen az edzői, orvosi és bírói is, újakat Működtetünk jogi, biztosítási és sportolói bizottságot is. Nem merülnek el túlságosan a részletekben?- Ez mindig attól függ, hogy kellő tartalommal töltik-e ki a bizottságok munkáját Hányán karatéznak jelenleg az Egyesült Államokban?- Körülbelül 5 millió a sportolóink száma, ebből mintegy 250 ezren tagjai a karateszövetségnek. Elégedett vagyok, hiszen a mennyiség mellett már a minőségre is büszkék lehetünk. Elnöke az Egyesült Államok Karate Szövetségének, alelnöke a Karateszervezetek Világ Uniójának (WUKO). Fontos sportdiplomáciai tiszteket tölt be, ráadásul elfoglalt üzletember. Meddig tud vállalni ilyen sok munkát?- Ez az áletem. Dolgozom az igényeim kielégítése érdekében, és igyekszem segíteni a karate népszerűsítését - mondta befejezésül az amerikai sportvezető. Tolna megye legjobb sportolói Hat nyeremény az olvasóknak Lapunk mai számában azt a szavazószelvényt találja a kedves olvasó, amelynek kitöltésével Tolna megye 1987. évi legjobb férfi sportolójára voksolhat. December 31-ig mindenki tetszés szerinti számú szelvény kitöltésével, azok szerkesztőségünkbe történő beküldésével segítheti az esztendő legjobb sportolóinak, csapatainak megválasztását. Levélcímünk: Népújság, sportrovat 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Sajtóházunk portáján személyesen is leadhatók a szavazólapok. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is nyerhetnek olvasóink. Azok között ugyanis, akik eltalálják az értékelés után kialakuló dobogós helyezetteket hat darab féléves időtartamú Népújság-előfizetést sorsolunk ki. A szavazatok összegzésével kialakuló végeredmény alapján az esztendő legjobb sportolóit díjkiosztón látjuk vendégül január közepén szerkesztőségünkben. Ott vehetik át lapunk, a KISZ Tolna Megyei Bizottsága, a Szak- szervezetek Tolna Megyei Tanácsa, a Tolna Megyei Tanács V. B. ifjúsági és sportosztálya, valamint az OTP Tolna Megyei Igazgatósága és az Atomerőmű SE elnöksége által felajánlott dijakat. Várjuk olvasóink szavazatát! TOLNA MEGYE 1987. ÉVI LEGJOBB SPORTOLÓI FÉRFIAK Név 1. Egyesület 2. Beküldendő neve: Lakcíme: Beküldési határidő: 1987. december 31. „Matyi” újra a Vidiben Ünneprontó volt a Real-stadionban „Nem volt türelmem várni - játszani akartam” Vidi öltöző: 1985 tavasza. A sokáig emlékezetes UEFA Kupa-menetelés után egy-egy jelentéktelenebb bajnoki meccs után úgy kell szinte átverekednie magát az embernek a folyosón, ha egyáltalán játékosközeibe akar jutni. 1987 ősz. A ZTE elleni győztes meccs után vagyunk, de mintha semmi sem történt volna. A folyosón gyanús csend, amolyan halk morajlás jön az alsóházban tanyázó fehérvári együttes öltözőjéből. Nyílik az ajtó, csupa ismeretlen arc, bizony bajban lennék, ha meg kellene mondanom, hogy melyik fiút hívják Kanyoknak, vagy Máriásinak. Egy sokaknak ismerős, immár elmaradhatatlan Vidi-figurának számitó ismerős azért akad: Májer Lajosról van és lesz szó, akit megyeszerte „Matyinak” becéznek. Amikor a szertárostól kérdezem, hogy most Ludas Matyi, vagy Hüvelyk Matyi után kapta a nevet, olyan választ kaptam, hogy mind a kettő behelyettesíthető, de ha nekem a Gulliver szimpatikusabb, akkor legyen az. Nos, nem vagyok benne biztos, hogy Matyi, amikor a nyáron összeszedte sátorfáját és a Rába ETO hivő szavára Győrbe költözött, nem mondta, vagy nem gondolta: A Videotonban nem teljesítették kérésemet, ezért háromszor megbüntet benneteket, ha nem is Ludas, Májer Matyi biztosan. A Vidi persze érte sem hullajtott krokodilkönnyeket mondván, a Disztl-fivérek, Csuhay, Csongrádi és Szabó után hadd menjen az apró termetű csatár is. Tény, hogy kértem az egyesülettől, de nem kaptam. Elmentem a Rábához, nemcsak az anyagiak miatt, hanem a környezetváltozás miatt, a perspektíva is nagyobb volt, hisz a Vidi egy nagy sikerkorszak után a generációváltás gondokkal téli napjai elé nézett. Ennek ellenére nem volt könnyű a távozás, hiszen Sárbo- gárdról, a kistestvértől, a Sárbogárdi Videotontól már 16 éves koromban Fehérvárra kerültem. Nekem azért sokat jelent ez a vidék.” Az újból bajnoki reményeket tápláló, a nemzetközi szereplésről álmodó Rábánál nem fogadták előre kiterített szőnyeggel, hiszen a csatárposztokra egy igazi vetélytárs érkezett. Ott volt az ö posztján Szabó Ottó, aki óhatatlanul helyzeti előnyben volt vele szemben, hisz szintén apró termetű, gyors, gólveszélyes jobbszélső, még mindig a közönség kedvence is, s az ő helyén, netán az ő mezében egy egyszeri halványabb produkció elég a kispadkoptatáshoz, a bukáshoz. Hajszán helye legalább olyan biztos volt, ha nem még biztosabb. Aztán ott volt a még kiadó középcsatárposzt, amire a fehérvári „szupertörpe” nem igaMájer ismét Fehérvárott zán termett. És ide is volt két jelölt, a már ki tudja hányadvirágzását élő Handel és Debrecenből „elcsábított” gólgyáros Mörtel. („Nem panaszkodhatok, hogy Győrben nem fogadtak be, hogy kinéztek, meg ehhez hasonló dolgok nem voltak. De nekem bele kellett volna kerülni abba a bizonyos kalapba, ami mindehol létezik. A többi csatár azért fórral indult velem szemben, hisz a kimondott a középcsatárposzt nekem nem feküdt igazán. Maradt a Szabó Ottóval való versenyfutás, aki mint mondtam, lévén, hogy ütőkártyának számít Győrben, bent van a kalapban. Nos, nekem ehhez nem volt türelmem, hogy lessem, várjam, mikor sérül meg, s ha bizonyítási lehetőséget kapok, azonnal éljek vele. Én játszani akartam, játszani...”) A futballistasors furcsa fintora volt, hogy szeptember másodikén éppen a Videoton ellen kapott bizonyítási lehetőséget, mégpedig a Sóstói stadionban, ott, ami szinte második otthonának számított, ott, ahol a szélsőségesebb szurkolók nemcsak ellenfelet, hanem az ellenséget is látták benne. Forró volt a légkör körülötte, Végh Tibor őrizte, aki ellen kakaskodásért össze is szedett egy sárgát. Aztán fél óra elteltével le is cserélték. Ez mintha már előrevetítette volna annak árnyékát, hogy nem sok kenyeret eszik meg Győrben. („Játszani akartam, de nem csereként. A helyzetet felismerve a két klub tárgyalni kezdett. Mint mondtam, nem váltam el haraggal a Viditől, örültem a visszatérésnek. Még akkor is, ha nem éppen rózsás hangulatban tértem vissza, hisz az új csikócsapat nagyon rosszul szerepelt. De ennél jóval több van és ki is jövünk a kátyúból. Azért, mert az egyébként tehetséges fiatalok mellett most már minden csapatrészben van egy rutinos játékos, hátul Végh, a középpályán Emmer, elöl pedig én.’’) Valóban Májerrel és Emmerrel tényleg elmozdult a fehérvári gárda a holtpontról. „Matyi” azóta csaknem minden mécsesén gólt lőtt, s a fiataloknak nagy-nagy megnyugvás az ő jelenléte. Beszélgetésünkből a távolabbi múlt kellemes emlékei nem maradhatnak ki. Párizs és Madrid, mint pályafutásának örökké emlékezetes epizódjai. Párizsban az UEFA-me- netelés közepén amolyan Kocsis Lajos módra átkígyózik a Paris St. Germann védelmén és bombagólokat lő. Majd a döntő Madridban, amikor már minden mindegy. Nulla-nulla az eredmény, de ez a királyi fehéreknek jó, hiszen Fehérvárott minden eldőlt, de „Matyi”, tényleg stílszerűen Ludas Matyi szemtelenséggel bemegy a szélről középre lőtt labdáért és két csel után a lövésbe minden mérgét beleadva 20-22 méterről kipók- hálózza a Santiagó Bernabeu stadionban a bal felső sarkot, amivel tulajdonképpen nyolcvanezer ember önfeledt ünneplését rontja el. („Óriási élmény. Gólommal nyertünk Madridban a Reál ellen. Emlékszem a kupagyőzelmet ünneplő bankettre, ha le- horgasztott fejjel is, de bejöttek hozzám a királyi fehérek óriásai és szürkébbjei egyaránt - Valdanó, Santillana, Butra- gueno, Michel, Chendó, Camachó - és nekem külön gratuláltak. Óriási dolog volt, amiben számomra az felemelő, hogy pályafutásomban aligha lesz már ilyen piros betűs ünnep, mint az EUFA-mene- telés.”) Miután elbúcsúztam tőle: két dolog jutott eszembe: 1. Egyes hazai futballistáknak néha két jó átadás és egy gólpassz elég volt ahhoz, hogy a külföldi menedzserek máris egy megfogalmazott szerződést toljanak elé, Májer pedig Párizs és Madrid fényei után is Sóstón maradt. 2. Harmincegy évesen az egyébként háromszoros válogatott játékos miért érzi magát öregnek? BÁLINT B. GYÖRGY A hét vége műsora Szombat Asztalitenisz: Szekszárdon a sportszékházban 9 órakor az iskolai diákolimpia megyei döntője. Kosárlabda: Az NB l-ben: Kecskemét-Dombóvár 16.30, Szekszárd-Sze- ged 16.30 óra. AZ NB ll-ben: Szekszárd II.-Atomerőmű SE 14.30 óra. Labdarúgás: Az NB-s serdülő- és ifibajnokság: Szekszárdi Dózsa-Haladás 11.30 (egy időben két pályán). Ökölvívás: Az NB l-es csapatbajnokságért: Paksi SE-Kecskeméti SC 18 óra. Teke: Az NB l-ben: Nyíregyháza-Dombóvár 8 óra. Vasárnap Kosárlabda: Az NB l-ben: Atomerőmű SE-Alföldi Olajbányász 11 óra. Az NB ll- ben: Nagykanizsa-Bonyhád 15 óra. Labdarúgás: Körzeti bajnokság: Kö- zéphídvég-Bogyiszló (Pataki) 13 óra. Úttörő és serdülő OB Reményt keltő két dobogós helyezés Ha nincs is úttöröbajnok, de van annál több értékes helyezés az úttörő országos bajnokságról súlyemelésben. A juniorok valóságos aratása után a legifjabb korosztály képviselői is kitettek magukért, ezzel is nem kis mértékben hozzájárulva a bajnoki ponttermés gazdagításához. A 36 kg-os súlycsoportban az úttörőknél egy negyedik hellyel Hoferka Péter, a Szekszárdi Húsipari SE versenyzője hívta fel magára a figyelmet, majd az 56 kg-os kategóriában már egy dobogós helyezésnek örülhettek a Tolna megyeiek, mégpedig a Tamási Szövetkezeti SE ifjú súlyemelője, Fűzi István jóvoltából, aki az összetettben bronzérmes lett. Ő volt a tamásiak titkos reménysége, és a fiú jó teljesítménnyel hálálta meg a bizalmat. A junior OB után még egy bronz a tulajdonképpen csak kezdeti lépéseket megtevő tamási szakosztály tarsolyában, azt hiszem erre még a legoptimistábbak sem számítottak Tamásiban. A serdülő korosztályban most még csak - remélhetően még sokáig - egy Tolna megyei szakosztály, mégpedig a reprezentáns, a Szekszárdi Húsipari SE képviseltette magát. A könnyűsúlyúak mezőnye hozta az egyik legkiélezettebb csatát az OB-n. Itt indult a szekszárdiak egyik újsütetű reménysége, Parrag Tibor. A fiú a rá jellemző gyorsasággal, könnyed eleganciával jutott előre gyakorlatról gyakorlatra, a riválisokat sorra utasította maga mögé, akik közül egy, a már rutinos, utolsó éves honvédos Dráfi még kemény diónak bizonyult, így az ezüstérem lett Parragé, ami mindettől függetlenül szépen csillog. A szakvezetés ugyanis nem kimondottan dobogós helyezést tervezett vele kapcsolatban. Egyébként Parrag teljesítménye, stílusa felkeltette az OB-t megtekintő serdülőválogatott edző, Szalai György érdeklődését is, aki a szekszárdi versenyzőt meghívta a keretbe. A 82,5 kg-os kategóriában úgy szólt az előzetes esélylatolgatás, hogy Pe- teli Gábor a körülmények szerencsés összejátszása folytán még a dobogóra is jó lehet, aztán mégsem lett erre jó, meg kellett elégednie az ötödik hellyel. Ezzel az évi utánpótlás korosztályos országos bajnokságoknak vége, következzék az érdeklődés homlokterében álló felnőtt országos bajnokság Miskolcon, ahol magyar világ- és Európa- bajnokok vetélkednek egymással a magyar bajnoki címért. Egy Tolna megyei induló lesz Bertus jóvoltából, aki az ostravai gyengébb produkciót egy magyar bajnoki győzelemmel szeretné ünnepelni.
