Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
1987. december 31. rtÉPÜJSÁG 7 A dombóvári kábeltelevízió ez évi záróadásán Benn ülünk a képernyőben DOMBÓVÁR- Kábeltelevízió? - ...A szentiváni fiatalember várakozóan néz rám.- Itt, Dombóváron a stúdiója áprilisban alakult - magyarázom a tájékozottak fölényével - a Molnár György Általános Iskolában. Adás is van, minden hónap első hétfőjén. Harmadik beszélgetőtársunk, dr. Magyar János nyugdíjas művelődési osztályvezető, botjával a hulló darától lassan elszürkülő kövezetei böködi. Talán ismét felidéződik benne a nem is olyan régen kapott aranydiploma, vele az alma materek nyáreleji hűvöséből előzsongó fiatalság.- Okos dolog - réved vissza a szavaimra. - Nálam még, sajnos, nem vehető. Magánházban lakom. Az áfész-áruházban és környékén, ahol így hárman összefutottunk, nyüzsög a nép. Fölöttünk a „Napsugár” felirat betűit is lassan megvastagítja az égi áldás. Ady Endre utca. A két fiatalasszonynak elég csak pillantást cserélniük. Nevet a szemük is. Igen, ők is látták a hétfői adást. Tetszett a mikulás is? Sietős, kedves mosoly a válasz; fut egyikük kezéből szabadulva a kétéves-forma apróság. Már az is rang, ha egy kisvárosnak van egy saját, külön bejáratú mikulása, ha csak a televízió képernyőjén is. A mikulás egyszer sem csenget A tetszést jókora csörömpölés jelezte a stúdióval, az iskola aulájával szomszédos tanteremben is. Vidóczy László tanácselnök alatt is meg-megreccsent a gyerekeknek szánt ülőalkalmatosság, és valaki fellökött egyszerre két széket is. Talán akkor, amikor a mikulás kitürem- kedik a Trabant ajtaján valahol a város- környéki erdőszélen, és egy kolumbusi, távcsövön kukucskál be egy tisztes család tisztes hétköznapjaiba. Később nem átall durván beletaposni annak kialakult rendjébe sem. Igazságtevő harag, a télapó vasmarka penderíti ki a konyhába mosogatni a családfőt a fotel újsággal barikádozott melegéből, nem feltétlenül azért, hogy a szemrevaló nejjel csókot lopjanak, majd az ebadta ka- maszkölyök kerül a fürdőszobába a fülénél fogva, hogy ne csak a cipő kikefélésével, hanem alapos napi mosdással is áldozzon - ha nem is az ünnepeknek, de legalább az illemnek. A padokban többen is ülnek, a műsor sikerében közvetlenül is érdekeltek. Ügyes ember ez a Rochner Eckehart - mondja valaki. NDK-ban, a berlini televíziónál dolgozott egy évtizedig. Ez a blokk az ő munkája. A város - képcsőre töltve A záróadás kétórás. Zsoldos Ferenc, a dombóvári MÁV-csomópont nyugdíjas mozdonyvezetője kissé elszorult torokkal köszöni meg családjának, munkatársainak a segítséget, amellyel hozzájárultak ahhoz, hogy 39 évi szolgálata után a Munkaérdemrend arany fokozatát átvehette. Majd kérdések a lassan örökzöld témáról; az adóról. Győrffi Árpád a tőle megszokott vehemenciával föltett kérdéseire pergő válaszok. Ezután Keresnyei Jánosnak, az iskola tanítójának kérésére a Láng Gépgyár dombóvári gyáregységének igazgatója beszél vállalatuk szanálásáról. Arról is, hogy az alkalmazottak létszámának csökkenése a január elsejével leányvállalatként működő gyárukat nem érinti. Brunner Vince, a városi párt- bizottság titkára a kerengő szóbeszédet oszlatja el: a felépítendő új pártház nem helyi tanácsi, hanem központi, állami keretből valósulna meg, a várost gazdagítaná - a meglévőt pedig más célokra hasznosíthatnák. Ezért lenne jó ragaszkodni ehhez a lehetőséghez. Információk, hírképek a felújított Áfor- kútról, vállalati közgyűlésektől, kiállításról, a Füszért raktáráruházának megnyitásáról, a gyógyszertár leendő avatásáról. És hosszan sorolhatnánk. Majd a kamera ellátogat a csipkeházba, a Barabás családhoz. Szomorú a lakás megrepedt falainak látványa. Fizet-e a kárvallottaknak a biztosító? A vizsgálat folyik. A végefelé egy meglepetés. A nyilvánosság egy kisvárosban is nagy erő. Dombóvári „Kék fény”. Egy csalássorozat károsultjait keresik. Sport. Kultúra. Látogatóban Wukován Sándor nyugalmazott főiskolai tanárnál. Hogyan barátkozott meg nyugdíjas éveire a kisplasztikával. Egyéb apróságok. A műsor csinos háziasszonyának, Trick Jánosnénak ismerős mosolya. A műsort szerkesztette, rendezte... hosszú a - nem a képernyőn látható, hanem a valóságos lista. Csapatmunka A záróadást követő kis háziünnepségen a több mint harminc fős csapat jó fél év sikeres munkájára koccinthat az iskola tanári szobájában. A tanácselnök, megköszönve valamennyiük fáradozását, a tervekről beszél. Arról, hogy új városrészeket, a Szuhay-dombot, a kertvárost is előbb-utóbb be kell kapcsolni a kábelhálózatba. Majd arról, - ismerve a munka természetét -, hogy a televíziózást sem lehet csak lelkesedésből csinálni. Január elsejétől két embert szeretnének fő- illetve mellékállásban függetleníteni a stábtól.- Két éve az országos úttörő-olimpiát láthatták először a kábeltévén a dombóváriak - mondja Máté László, a művelődési osztály vezetője. Nem kellett hosszú ideig várni, hogy hivatalból is zöld utat kapjunk, ez év februárjában meg is alakultunk. A munkát Csáky László, az iskola igazgatója irányítja.- A névsorból kitűnik - fordulok Csáky Lászlóhoz -, hogy a „bedolgozók” magját tanárok, tanítók alkotják, de vannak köztük adminisztrátorok, dekoratőr, művelödésiház-ve- zető, ápolónő, portás is.- Ez feltétlenül csapatmunka. Most kezd kirajzolódni az is, hogy ki miyen feladatra a legrátermettebb. Tulajdonképpen erős amatőrfilmes hagyományaink vannak, amire építhettünk, de kapcsolódik az iskolában folyó munkához is, ahol a gyerekek hajlamuk szerint a sajtóval, a kommunikációelméleti alapokkal ismerkedhetnek. Búcsú a gyerekcipőtől? Balassa Béla, a korábban a Gelkánál dolgozó műszerész tizennégy évi munka után pártolt át az iskolához és egyúttal a kábeltelevízióhoz. Őt a technikai feltételekről kérdeztem.- Három félprofi F-10-es kamera, két hordozható videomagnó, hangkeverő és videopult, két editáló magnó, öt színes, három fekete-fehér tévékészülék, lámpák, mikrofonok - ez ma már a készlethez tartozik, de minderre nagyon nagy szükség is van. Ez úgy hozzávetőleg 3,5 millió forint, de hogy ne blokkoljunk le, ezt mindig tovább kell fejleszteni, jelenleg például egy videokeverőre lenne nagy szükségünk. Vannak eszközök, amelyeket magunk „gyártunk”, sokszor ez is százezres nagyságrendű megtakarítást jelenthet. Január elsejétől függetlenített új bemondónője is lesz a dombóváriaknak Trick Jánosné személyében. Szavaiban örömteli várakozás:- Eddig adminisztrátorként dolgoztam, de már sok megnyugvást, kikapcsolódást jelentett a televíziós munka. A középiskolában gyakran mondtam verset, prózát, a kolléganőim pedig biztattak, próbálkozzam a televíziónál. A nyilvánosság nem zavar, hiszen majd mindenki ismer a városban. Egyelőre még gyerekcipőben járunk, de már körülbelül ezerötszáz család tekintheti meg a műsorainkat. A jövőben még több városi problémával kell foglalkoznunk, és a felkészüléshez idő is kell. Az információkat közös munkával gyűjtjük össze, s ennek a feladatnak szeretnénk az eddigieknél jobban megfelelni. BÓKA RÓBERT A pécsi pezsgő karrierje Az ötszintes pincerendszert egykoron finom hölgyek és urak látogatták. Magukkal vive a pécsi Littke féle pezsgőgyár hírét Bécsen át egészen Angliáig. Pécs belvárosában, az István tér alatt húzódó labirintus 2700 méter hosszúságú. Nagyobb részük két évszázados, az egyik ág viszont még a XV. század második felében készült. Az egykori szabósegéd Littke Lőrinc 1859-ben kezdte el a pezsgőgyártást a székesegyház tőszomszédságában, miután Havihegyi házának hátsó kamrájában éveken át kutatta a pezsgőkészítés titkát. Baranyai Aurél pécsi gyógyszerész, aki a Littke család történetét feldolgozta, egy helyen így ír: „Littke Lőrinc egy kiadós francia tanulmányúton nemcsak azt tanulta meg, hogy milyen borokat használjon, mi a Celsius illetve a Reaumur fokok jelentősége, mi a száraz, félédes, meg az édes, de ezernyi apró műfogást és titkot is, ami nélkül nincs tökéletes ital. Tudta már az élesztő, likőr és szénsav százalékos arányát, tudott az expediciós likőr aromásító anyagairól, minek légiesnek kell lenniük, de mégis úgy, hogy a pezsgő szénsavával frigyre lépve kellemesen bizsergessék a nyel- deklőt, cirógassák a garatot, izgassák, csipdessék a nyelvet, szájpadlást és ínyt, fürgén pattogva még a szájban is. Pezsgőiben akarta kiteljesíteni azokat az elképzeléseket, amelyek egy lassan, de biztosan delirizáló drága fluidimban in- karnálódnak. Kísérleti laboratóriumában francia példára néhány variációt állított elő. Ismerte az alpesi hegylakók májusi borát, a „Mai Trank”-ot, ami Waldmeis- terrel készül áztatás vagy forrázás útján. Ennek analógiájára a likőrösítés alkalmával tömény Waldmeister kivontatot elegyített a pezsgőbe, mint zamatosítót. Próbálkozott bodza- és cseresznyevirággal, hogy új költeményeiben ízkiegé- szítöket rejtsen el oly diszkréten, hogy az új aroma csak aláfesse a vezérszólamot, de ne váljék tolakodóvá. Az effajta mixe- lés arra is jó lehetett, hogy a majdan jelentkező versenytársak készítményeinél teljesebb, nemesebb, különlegesebb legyen.” Littke Lőrinc akkor lépett a színre, amikor már szerte az országban, de külföldön is egyre gyakrabban röppent fel Pécs neve, az Angster orgona, a Zsolnay kerámia, a Hamerli kesztyű révén. A Litt- ke-leszármazottak 1944-ig folytatták a pécsi pezsgő gyártását, s a kései utódok, a Pannonvin pezsgőmesterei Vén Mihály irányításával 1966-ban újították föl ismét a palackos érlelésű ital készítését. Kollár Emil üzemvezetővel sorra járjuk a palackmáglyákkal teli pinceágakat. Most valahol a Barbakán alatt lehetünk, a nyugati ágban. Az embermagasságig fektetett palackoknak csak a körvonala sejthető, a mélyzöld és fehér penész alatt. A leendő Örsvezért harmadik éve érlelik. A labirintus másfél millió másfél literes pezsgővel teli üveget rejt. Kollár Emiltől tudom, hogy a különleges pezsgőket két-öt évig érlelik, s csak azt követően kerül forgalomba. A Kertészeti Egyetem szőlész-borász karán végKollár Emil üzemvezető, a penészszel bevont palackmáglya előtt zett pezsgőmester vonzódása a boros szakmához végsősoron középiskolás korától meghatározó, ám minden valószínűség szerint közrejátszott a magyarsarlósi szülői ház is. Szinte minden percét a szakmának szenteli, hiszen Magyarsarlóson és Vasason is borszőlőt termel. De térjünk visz- sza az István tér alatti pincéhez, ahol tizenkétezer hektoliter bort képesek tárolni, kezelni, előkészíteni a pezsgőgyártásra. A pince egyik ágában berendezett múzeumban fehér és vörös édespezsgős palackok sorakoznak. Baranyai Pál, a Pécsi Pezsgőgyár igazgatóhelyettese is a pezsgőre tette föl az életét. Akkor került a céghez, amikor 1968- ban az első palackokat kibocsájtották. A kezdetre, a következőképpen emlékezik:- Tulajdonképpen annak ellenére, hogy 1944-ig Pécsett volt pezsgőgyártás, a nulláról indultunk. Nagy és szép kalandnak éreztem annak idején. Vén Mihály gyárigazgató Budafokról érkezett, aki - nem túlzás - a hazai pezsgőgyártás első számú szakembere. A pezsgőt továbbra is hagyományos eljárással készítettük, de több technikai változást vezettünk be. Azt tudtuk, hogy a Littke család honnan biztosította a pezsgőkészítéshez szükséges alapanyagot. Zala megye, Boly, Szederkény és Mária- kéménd szőlőskertjei adták az olaszriz- linget, a bánáti rizlinget, az ezerjót, a juhfarkát. Időközben hazánkban igen jelentős fajtaváltás történt, előtérbe kerültek a korábbi érésű szőlők, amelyek nagyobb biztonsággal termelhetők. A váltás végsősoron a hatvanas évek végétől számítható, amikor országosan 80 ezer hektáron telepítettek szőlőt. Az olasz- és bánáti rizling még tartja magát azóta is, a többi fajta viszont egyre inkább visszaszorul, mint pezsgőalapanyag. A Pannonvin pezsgőgyárban idén 5,5 millió palackba töltöttek pezsgőt, amely a teljes termelésük 15 százaléka. Az említett mennyiségből négymillió üveg kerül exportra, főként a Szovjetunióba és kisebb mennyiség a lengyel, cseh és NDK üzletekbe. Ma, Magyarországon évente nyolcvanmillió palack pezsgőt állítanak elő, melyből húszmilliót vesz föl a hazai piac. Hihetetlennek tűnik, pedig tény: a lakosság lélekszámát figyelembe véve hazánk a világ legnagyobb pezsgőtermelője. A gyártók közül az élen Budafok, Pécs, Izsák és Hosszúhegy menetel. A Pécsi Pezsgőgyár éves termeléséből 1,3 millió üveget tesz ki a hagyományos érlelésű pezsgő, a többit tankérleléssel állítják elő, a Batthyány utcában 1982- ben létesített új üzemben. A Franciaországból származó technológia nagyobb tömeggyártást tett lehetővé. SALAMON GYULA KÓRÓDI GÁBOR felvételei Munkában a stáb Felvétel indul! Palackrázó állvány
