Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-28 / 305. szám
4 NÉPÚJSÁG 1987. december 28. Moziban Ilyenek vagyunk mi, férfiak? Már megint idegesítenek. Lehet, hogy hazájában, az NSZK-ban Doris Dörrie, a női egyenjogúsítás, a feminizmus élharcosa és leginkább a film formanyelvén tudja kifejezni érzéseit, az alacsonyabb rendű, butább férfiak iránti megvetését, csak azt nem tudom, miért kell ezt nekünk megvenni. A másik kérdésem, hogy miféle bűnömért kellett nekem a Férfiak című NDK filmet végignéznem. Mert istenemre mondom, kibírtam végig. Éreztem ingert már a film közepén, hogy felkeljek és a friss szekszárdi levegőt válasszam a mozi fülledt melege helyett, de mégsem ezt tettem. Vártam, hogy mi fog ebből kisülni. Hát semmi! Nagy kár volt a két óráért, amit az életemből adtam Júliusról, a német reklámszakemberről szóló film megtekintésére. A történet szokványos. A jónevű befutott férfi, akinek szép gyerekei, dekoratív felesége és hasonló adottságú szeretője van, egyszercsak rájön, hogy megcsalják. Felesége egy nála fiatalabb, művészformájú férfival folytat intim viszont. Na bumm, és akkor mi van? - mondaná az efféle történetekhez szokott magyar. És jönne a fölényes legyintés, a vetélytárs- nak kijáró bunkó, az asszonyverés, vagy ki tudja mi még, az érintettek vérmérséklete, gondolkodása szerint. Nem így a németeknél. Vagyis inkább a Doris Dörrie elképzelte - írta, rendezte - variációban. Főhőse sajátos módszert választ. Egy külvárosi lakóközösségben Könyv Szuhai Balázs: Kiadom magam Szuhay Balázs ismert színész és a maga műfaján belül jó színész is. Ha az Olvasó a „maga műfajára" történt utalást csökkentő értékűnek érezné, akkor a közmegítéléssel van baja. Nagyon jó helyzetben lenne ez az ország, ha mindenki a maga műfaján belül igyekezne a tőle telhető legtöbbet nyújtani és csak akkor vetődne más területekre, ha tényekkel tudná igazolni, hogy van is arratájt valami keresnivalója. Szuhay például soha nem szerepelt Hamletként, Jágóként vagy Bánk bánként, de ezt senki nem is várta tűle. Majdnem 400, élvezetes stílusban, olvasmányosan megírt oldalon keresztül arról tájékoztatja a Kedves Olvasót (akit szíve szerint Kedves Közönségnek szólítana), hogy egész életében szórakoztatni akart és ez nem csekély szorgalommal sikerült is neki. Az egykori Kandúr Bandi; aki nem szereti, ha mindenkinek csak erről a szerepéről jut eszébe; elmúlt 50 éves és ifjan elkezdett pályája során számlálhatatlan színpadon, töménytelen kollégájával együtt fordult meg. Elsősorban róluk beszél, majdnem mindig rokonszenvesnek festve mindenkit, amit ugyan egy kicsit nehéz valamennyiükről elhinni, de lelke rajta. Szórakoztatóan teszi mindezt, hiszen ez volt és marad az életformája, más nem tud és nem is akar lenni. Ez egyvégtébe olvasva olykor egy kicsit fárasztó, de ha az ember unja, akkortovább lapoz és néhány oldallal odébb ismét örömét leli. Amit egyébként egyáltalán nem lehet minden, komor tudatossággal önmagát szépirodalmi alkotónak nevező műveiről elmondani. A könyv a szerző kiadása. Szerzői kiadásban megjelent kötetekkel ilyesmi már előfordult, ez azonban egész bizonyosan nem okoz botrányt. Hacsak itt-ott színészi körökben nem, de ezt mi, színpadon kívüli halandók, úgyse tudjuk meg. Kivéve, ha Szuhay példáján más kollégája is vérszemet kap és kiadja magát... (ordas) Uj reprint- kiadványok Az Állami Könyvterjesztő Vállalat a napokban újabb kötetekkel gyarapította rep- rintkiadványai sorát. Az újdonságokról és az előkészületben lévő kötetekről tájékozódott az MTI munkatársa az ÁKV-nél. Az üzletekben már kapható Bartók Béla és Kodály Zoltán „Erdélyi magyarság. Népdalok” című könyve, amely a magyar népzenekutatás klasszikus alapmunkája, az erdélyi magyar népdalkincs legjelesebb gyűjteménye. Ugyancsak megvásárolható Gáti István A kótából való klavírozás mestersége című, 1802-ben Irt munkája. A korabeli kiadvány a magyar zenei szaknyelv megteremtésének első kísérlete volt, s egyúttal az első magyar nyelvű zongoraiskola is. A jövő év első napjaiban kerül az üzletekbe Siklóssy Lászlónak a Svábhegyről irt munkája. A Svábhegyi Egyesület kiadásában eredetileg 1929-ben megjelent könyv illusztrációiból jól nyomon követhető, hogy az azóta eltelt időben mennyit változott a környezet. Ugyancsak a jövő évi tervek között szerepel Pesty Frigyes Az eltűnt régi magyar vármegyék című könyve. A kétkötetes mű 1880-ban látott napvilágot. Megjelenik Lázár Kálmán Hasznos és kártékony háziállatainkról 1874-ben közreadott munkája, amelynek több fejezete ma is hasznos ismereteket közöl egyebek között a madárvédelemről. Vetélytársak a páternoszterben- inkognitóban - összeköltözik vetélytár- sával. Szívós munkával önmaga képére és hasonlatosságára változtatja. így már természetesen nem kell egykori feleségének, aki visszatér az eredetihez. Végül egy irodaház páternoszterében mindketten - Julius és Stefan (a konkurencia) - egy gatyára vetkőznek, de mosolyt már ez sem csal ki a nézőből, csak megkönnyebbült sóhajtást, mert a jele- után megjelenik a vásznon a vége felirat. Én pedig azóta is viaskodom a kérdéssel. Miért kellett nekünk bemutatni ezt az erőltetett, semmitmondó filmet a mozikban? TAMÁSI JÁNOS Rádió ROHAM Valamennyien tanúi lehettünk, hogy az írott és az elektronikus sajtó egyaránt nagyobb figyelmet szentelt a karácsonyi számoknak. A napi- és hetilapok, a rádió, a televízió az alkalomhoz igazította programjait, írásait. Ez így természetes mindenki számára. Azok akik kétkezi munkálkodással készülődtek a „szenteste” hangulatának megteremtéséhez és egész napot töltöttek otthonukban, tartalmas háttérrel szolgált részükre a rádió. A Kossuth, a Petőfi Bartók adókon ki-ki megtalálhatta ízlésének megfelelő műsorszámot. Válogatás nélkül idézzünk csak a Magyar Rádió december 24-i kínálatából. Régi elfeledett ételekből, ma kitalált ízekből merített muzsikával fűszerezve a Zenekanál. A hagyományokról, a téli napfordulóról szólt a Szivárvány. Karácsonyt idézett a Versnaptár. Mi Tolna megyeiek is hallhattunk szokásainkról, a kakasdi székely betlehemes játék kapcsán, melyet Domonkos Pál Péter gyűjtött. Klasszikusok és rockzenészek dalai csendültek, a „csendes éj” közeledtére hangolva a hallgatókat. A csillagokat szemlélő ember holnapot váró hittel őrködik a természet rendjén és figyeli miként győzedelmeskedik a világosság a sötétségben. Ezt a rendet néha nagyon nehéz megérteni, miértekre elfogadható magyarázatot kapni. Értetlenül állunk, tehetetlenül ámulunk tragédiákon, katasztrófákon, egy kórházi ágy mellett. Van egy úgynevezett „szent betegség" morbus sacer - epilepszia, amit már az ókorban is ismertek. Ez periodikusan ismétlődő, rohamszerűen jelentkező meghatározott tünetekből áll. Köny- nyebb és súlyosabb lefolyást követhetnek a benne szenvedők. A görcsroham drámaian zajlik, a szédüléstől az eszméletvesztésig jut, közben az izomzat ösz- szerándul, megmerevedik, elernyed. Ne részletezzük! Hegedűs Péter Roham című dokimen- tumműsora szívszorongatóan kisérte egy hétéves kislány epilepsziás rohamainak embereket emberré formáló kál- váriás útját. A dokumentumok szerint a gyermek gyógyításához azonnali és kizárólag Párizsban elvégezhető műtétre lett volna szükség. Egy felhívás kapcsán indult az együttérzők „rohama”. Kétség- beesés, fénytelen nappalok, átvirrasztott éjszakák. Szocialista brigádok és magánszemélyek adományai, orvosok jó- akaratú beavatkozása mind, mind kevés és semmit sem ér a gyógyíthatatlan ideg- rendszeri bántalom ellen. Nincs feloldó, örömteli, boldog vég, amikor a hallgató megnyugszik és felsóhajt, hogy lám-lám nem volt hiábavaló ez a sok... Mi volt sok? Tegyük fel a kérdést! Sok volt az emberség. Ilyenek lehetnénk a kevésbé rendkívüli esetekben is. Megér- tőek, együttérzűek, türelmesek. Nem kellene rohamokat indítani, hanem folyamatosan mindig jelen lenni. Ez nem látványos az igaz! Kevesebb energiát is igényel, mondhatnánk takarékosabb és mégis nehezebb, mert hiszen csak-csak emberek vagyunk. Erre hívta fel a figyelmet a Roham című dokumentumműsor, jó érzéssel, mértéktartóan feszítve az érzékenyebb lelkek húrjait. Tévénapló KARÁCSONY Kár volt egy semmitmondó cím (A nyelv világa) mögé rejteni az ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOMRÓL szóló nagyon szép filmet, bár természetesen szó van itt nyelvi kérdésekről is, a Planctus, a Siralom azonban sokkal több ennél: az első magyar vers, ami csaknem hétszáz évig lappangott egy kódex mélyén. Amikor a 20-as évek elején felfedezték, egy ideig valóban csak nyelvemléket láttak benne, míg Horváth János nem bontotta ki hasonlíthatatlan szépségét. A vers látszólag fordítás, Geoff- roi de Breteuil versének átköltése, de az ismeretlen fordító a latin szöveg ürügyén igazi magyar verset csinált, s itt hangzik fel először a sűrűn visszatérő, máig eleven rím: Világ világa / Virágnak virága. A latin eredetiben ez konvencionális kép (Flos florum), a magyar költő ezt tágítja ki, s a virág a világ ékessége lesz versében, vagy talán több is, lényegi azonosság, midőn a világ világának látomását plántálja virágként a virágok közé, s ebben a színt és fényt idéző virág- és világegyetemben az ellentét nagyobb nyomatékot kap. Tudósok járták körül a költeményt, amit hallhattunk eredeti és mai olvasatában, a rendező Orbán Ágnes pedig hatásos környezetet is teremtett hozzá. Nem ártott volna a latin eredetit is elmondani, érzékeltetve a ritmusbeli eltéréseket, ugyanis a magyar vers ritmusában közösségi élményt fejez ki, mert nem klerikusok kis közösségének készült, azok egyébként is tudtak latinul, azonban a népnek, amely csak a magyar szót értette, s a versnek az ősi ritmust kellett követnie, egyébként nem tudták volna megjegyezni. Ma már biztosak vagyunk abban, hogy szerzője nem magányos lángész, nyilván voltak költőtársai, sőt közönsége is, s az sem lehetetlen, hogy középkori kolostorok feldolgozatlan könyvtáraiban társai is rejtőznek. A Löweni kódex-ben található, ami hosszú alkudozás után nemrég került haza, s a kis könyv, benne a költeménnyel, valóban olyan fénnyel ragyog, mint a korona, ahogy Keresztury Dezső mondta. Karácsonyi hangulatból a későbbiekben sem volt hiány, ezt szolgálta az az oknyomozó történet is, ami művelődéstörténeti dokumentumfilmként a STILLE NACHT történetét mondta el, s a salzburgi tévé is részt vett készítésében. Franz Xaver Gruber (1787-1863) kis képességű egyházi szolgálatban álló muzsikus volt, aki egy szerencsés pillanatában alkotta a népszerű dalt, amit Haydn kompozíciójának véltek, pedig -s ez is az igazsághoz tartozik - egy Mozart-dallam volt az ihletője. Mi a titka? Egyszerűsége, kedvessége, igénytelensége, ami azt is jelenti, hogy könnyű megjegyezni. Az O Tannenbaum mellett német nyelvterületen ez a legnépszerűbb karácsonyi ének, nálunk is hamar kedvelt lett, ma is éneklik, mindenki tudja. A film azonban, amit nagyon sokan készítettek, mintha túlhangsúlyozta volna jelentőségét, arról nem is szólva, hogy annyiszor hallottuk, mintha énekórán lettünk volna. Néha a képek is túl szépek voltak, mesebeli égbolt alatt ragyogott a sok gyertya, azt példázva, hogy a kevesebb időnként több. A magyar dráma exportja Molnár Ferenccel kezdődött, majd a két háború között egész sor színpadi szerző talált biztos megálhetést az amerikai filmiparban. A francia vígjátékon nevelkedtek, jól megtanulták a mesterséget, de amit csináltak, napi fogyasztásra való, irodalomtörténeten kívüli jelenség. Bíró Lajost lehet csak kiemelni ebből a sorból, aki Ady barátja volt, s néhány erőteljes munkával hívta fel magára a figyelmet, míg el nem nyelte a filmipar, ahol olyan filmet is csinált, mintáz ugyancsak most látott Vili. Henrik magánélete. A többiek, Lakatos, Lengyel, Bus- Fekete s megannyi más, jól tudta kamatoztatni ötleteit és ügyességét, de ennél többet aligha mondhatunk róla. László Miklós is ebbe a sorba tartozik, de Lakatoshoz vagy Lengyelhez képest is nagyon szerény képességű író volt, s rejtély, hogy miért emelte ki a tévé ILLATSZERTÁR című darabját az indokolt feledésből, a kitűnő Hajdufy Miklós pedig miért vállalkozott megfilmesítésére? A dramaturg Prekop Gabriella azt írja róla, hogy „tökéletes dramaturgiai érzékű”, stílusérzéke „magabiztos”, de az lllatszertárban ennek nyoma sincs. A történet kimódolt, erőltetett, a néző már az első negyedórában tudja, mire megy ki a játék, ami nem is játék, hanem céltalan vergődés a színpadon, illetve a képernyőn, unalommal és ügyetlenséggel. Nem is a régi Pest rajza, az pedig sovány indok a bemutatóra, hogy a darab boldog befejezése karácsony estéjéhez kapcsolódik. Bodrogi Gyula szerepe hatásos, de egy szerep nem csinál vígjátékot. Ambrus Zoltánt viszont akkor is klasszikusaink között tartjuk számon, ha jelentőségéhez képest ma méltatlanul kevés szó esik róla. Valóságos legenda alakult ki körülötte, hosszú időn át a Nyugat főmunkatársa volt, a Nemzeti Színház igazgatója, kitűnő regényeket írt, mint a Midas király, a Solus eris, s elsők között ábrázolta a világvárossá növő Budapest életét. Amikor 1931-ben meghalt, egy legenda szállt sírba vele, s bár mindig úgy emlegették, mint a XX. századi magyar széppróza egyik mesterét, egyre kevesebbet olvasták. Ami életművét maradandóvá teszi: hiteles rajzátadja a századelő magyar polgári társadalmának, néha anekdotikus kedvességgel, máskor kegyetlen leleplezéssel vagy kíméletlen gúnnyal. Juhász István most néhány novelláját foglalta össze BUDAPESTI MESÉK címen, ami egyik kötetének címlapján is olvasható. Hatásos keretjátékot is irt hozzá, amiben Havas Judit, a Petőfi Múzeum munkatársa is „fellép”, arra figyelmeztetve, hogy Ambrus kiesett az irodalmi tudatból, pedig - a novellák ezt bizonyították -, lenne mit meríteni gazdag életművéből. A tévésítés inkább a figyelemfelkeltést szolgálta, mert Ambrus legjobb munkáiba határozottabb, keményebben is fogalmaz, amire csak egyetlen példa: Eleőd kapitány, a rendőrtiszt, aki szeretné elcsábítani a tolvajnőt, s ennek fejében futni hagyná, egy típust testesít meg, aki a rábeszélés minden formájával megpróbálkozik, az asszony azonban úgy érzi, hogy a férfiak közül, „akik őt oly könnyen és olcsón meg- vásárolhatónak nézik, mert szegény... egyen végre megbosszulhatja magát”. Ezért kap elégtételt „a megsértett jogrend”, Eleőd kapitány viszont az ítélet kihirdetése után „kevesellte a büntetést”. Valahol itt van Ambrus titka, s ez hiányzott az átdolgozásból, miközben arra gondoltunk, hogy mennyi műve kívánkoznék még tévésí- tésre, köztük a vitriolos Berzsenyi báró és családja, hisz erről a magyar Jourdain úrról, Moliére úrhatnám polgárának századfordulói hasonmásáról két kötetnyi jelenetet is írt. Nagypál Endre meggyőző környezetbe helyezte a novellákat, s jó színészeket láthattak, mint Császár Angéla, Eszenyi Enikő, Körmendi János, Sinkovits Imre, VenCZel Vera' CSÁNYI LÁSZLÓ D. K. J.
