Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-27 / 304. szám

1987. december 27. 4 ^NÉPÚJSÁG ÖN KÉRDEZ Visszajár-e a vételár? „Az elmúlt év augusztusában vonul­tam be katonának - írja Berde László, bátaszéki olvasónk. - Pár hónap alatt megerősödött a lábam és minden ci­pőmet kinőttem. Szüleim Dombóváron vásároltak nekem egy magas szárú ci­pőt, amit a mai fiatalok viselnek. Az ára 1500 forint volt. Mivel csak ritkán jö­hettem haza, ritkán volt alkalmam vise­lésére. Rövid idő alatt kiderült, hogy minőségi hibás a felsőrésze. Tavasszal szüleim visszavitték a boltba, ahol idő­közben vezető- és profilváltozás tör­tént. Elismerték a hibát, adtak egy elis­mervényt arról, hogy levásárolható az 1500 forint. De, mit tehetek, ha nekem cipőre van szükségem? Köteles va­gyok-e nadrágot vagy pulóvert venni, ha nincs rá szükségem? A cipők ára pedig egyre emelkedik.” A Tolna Megyei Tanács V. B. Keres­kedelmi Felügyelőségének vezetője, Mátyás Tibor válaszolt:- Vásárláskor a kereskedelem és a vásárló között valójában adásvételi szerződés jön létre. Ennek alapján - a Polgári Törvénykönyv értelmében - az eladó vállalat, szövetkezet, magánke­reskedő vagy magánkisiparos felel azért, hogy az eladott termék az átadás­kor, azaz a szerződés teljesítésekor megfelel-e a törvényes és a szerződés­ben meghatározott tulajdonságoknak. Hibás teljesítéskor a vásárló az áru kijavítását, az áru árának arányos csök­kentését, a hibás áru kicserélését vagy a hibás áru visszaszolgáltatása fejében a vételár visszatérítését kérheti. Összegezve, amennyiben a vételár visszatérítését kéri, vagyis eláll a szer­ződéstől, a bolt köteles az árut vissza­venni, s a valóságosan kifizetett vétel­árat kell visszafizetni. A vételár levásár- lásra nem kötelezhető. Nem biztos, hogy mindig a sofőr a hibás Katonáné Gárdái Anikó szedresi olva­sónk december 21 -i számunkban olvas­ta a „Leszállították az autóbuszról” című anyagot rovatunkban. Erre a következő­ket írta: „A teljesség kedvéért - úgy éreztem - tollat kell ragadnom. A leírtak szerint Ba­logh Ferenc leszállította az utastajáratról. Ha jól tudom, Szekszárdon elég sok helyi járatú busz közlekedik, amelyek érintik az újvárosi megállót is. Ezek az uta­sok miért nem ezekkel ajáratokkal közle­kednek? Jómagam hét esztendeig bejáró tanuló voltam és nap mint nap láttam, ho­gyan tódulnak fel ezek az emberek a helyközi járatokra. Nemegyszer előfor­dult, hogy a vezető figyelmeztetése elle­nére még az ajtót sem lehetett becsukni, mert egyszerűen nem voltak hajlandók megérteni, hogy a kocsi megtelt. Akik pedig felszálltak, nemegyszer gú­nyos szavak kíséretében kioktatták a már fent lévő, álló utasokat, hogy menjenek hátrébb a kocsiban, jóllehet, ez már tel­jességgel lehetetlen volt. A jegykiadó au­tomatákról pedig annyit, hogy vélemé­nyem szerint ezek a helyközi járatokra fe­leslegesek, mivel ezek az utasok úgysem tudják használni. Hogy tényleg jogsértés történt-e, vagy sem, nos ezt nem az én feladatom elbírál­ni, viszont ezeket az apróságokat, a tel­jesség kedvéért el kellett mondani és gondolom a helyközi járatok utasai nagy­részt egyetértenek velem ezekben a kér­désekben." Levélcímünk: Szekszárd, Postafiók: 71 Részesülhet-e a kedvezményben? Egy olvasónk - aki kérte, nevét la­punkban ne közöljük - két évvel ezelőtt kötött az OTP-vel családi ház építésére kölcsönszerződést, melyben három kis­korú gyermeke után megkapta a szo­ciálpolitikai kedvezményt Az építkezést ténylegesen 1986 áprilisában kezdték meg. Kérték, hogy részesítsék őket a fel­emelt szociálpolitikai kedvezményben. Ezt az OTP elutasította. Az Országos Takarékpénztár Tolna Megyei Igazgatóságától a következőket válaszolták:- A levél szerint a kölcsönszerződés megkötése 1985-ben történt. Ebben az időben, 1985. december 31-ig az 55/ 1984. (XI. 28.) MT. számú rendelet, illet­ve a rendelet végrehajtásaként kiadott 46/1984. (XI. 28.) PM-ÉVM. számú ren­delet alapján volt bírálható a szociálpo­litikai kedvezmény mértéke. A rendelet szerint az építtetővel együtt költöző, a kölcsönszerződés megkötésének időpontjában meglévő 3 eltartott gyermek esetében a 3. gyer­mek után 80 ezer, az első, a második, a negyedik stb. gyermek után változatla­nul a korábbi 40 ezer forint volt az enge­délyezhető szociálpolitikai kedvez­mény összege. A fiók tehát helyesen járt el, amikor a kölcsönszerződés kö­tésekor a 160 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt nyújtotta. E rendeleti előírásoktól eltérni nincs mód, a szociálpolitikai kedvezmény ösz- szegszerűségét az építkezés tényleges kezdésének időpontja, vagy egyéb kö­rülmény nem befolyásolhatja, változtat­hatja meg. M| VÁLASZOLUNK A társadalombiztosításról szóló törvényt módosítja a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának 1987. évi 18. számú törvényerejű ren­deleté, ennek megfelelően módosítja a Minisztertanács 56/1987. (XI. 6.) számú rendelete a törvény végre­hajtása tárgyában korábban kiadott jog­szabályt. Csupán példálózva említjük meg, hogy a módosító szabályok szerint a biztosítás megszakítás nélkül akkor áll fenn, ha abban a szabadnap, a heti pihe­nőnap és a munkaszüneti nap kivételével egy napi megszakítás sincs, s hogy nem jár táppénz - többek között - a kereső- képtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, ide értve a katonai szolgálat, valamint a fize­tés nélküli szabadság idejét is, nem jár táppénz az ittasság miatt vagy abból ere­dően keletkezett keresőképtelenség el­ső három napjára, az előzetes letartózta­tás, a szabadságvesztés és a szigorított őrizet tartamára, az elhelyezkedési támo­gatás folyósításának időtartamára stb. A táppénz összegének a megállapításánál keresetként azokat a pénzbeli és termé­szetbeni juttatásokat kell figyelembe venni, amelyek után a biztosítottnak nyugdíjjárulékot kell fizetnie. Jó tudni azt is, hogy az, aki tizennyolc éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik és kereső­képtelenségéig megszakítás nélkül biz­tosított, hetvenöt százalékos táppénzre jogosult. Módosítja a minisztertanácsi rendelet a gyermekgondozási díjra vo­natkozó korábbi szabályt is, kimondja többek között, hogy nem jár gyermek- gondozási díj a biztosítottnak, ha bárme­lyik jogviszonyában munkát végez, vagy hatósági engedélyhez kötött kereső te­vékenységet folytat. A korábbiaktól elté­rően szabályozza a rendelet a különböző gazdálkodó szervezetek részéről fizeten­dő társadalombiztosítási járulékot is. A hatályba lépés időpontja: 1988. január 1. A versenytárgyalásról szól a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1987. évi 19. számú törvényerejű rende­lete, amelynek célja, hogy biztosítsa a megalapozott szerződések létrejöttét, a verseny tisztaságának védelmét és rög­zítse a versenytárgyalás szabályait. Tud­ni kell, hogy a versenytárgyalás nyilvá­nos vagy zártkörű, a jogszabályban előírt esetekben zártkörű versenytárgyalást kell illetve lehet tartani. Előírja a jogsza­bály a versenytárgyalás mikénti meghir­detését, azt is, hogy a versenytárgyalási felhívásnak mit kell tartalmaznia, mit kell tartalmaznia a versenytárgyalási ajánlat­nak, miként történik az ajánlatok ismerte­tése s végül azok elbírálása. Kihangsú­lyozandó, hogy a versenytárgyalásra vo­natkozó rendelkezések megszegése esetén a létrejött szerződéshez nem kap­csolódhatnak a külön jogszabályban meghatározott kedvezmények. A belkereskedelmi miniszternek a fo­gyasztási cikk kereskedelmi induló árak kialakításáról szóló 7/1987. (XI. 6.) BkM számú rendeletéből csupán az alábbia­kat idézzük: „1988. január 1 -jével nem le­het megváltoztatni- a (nem tartósan bérelt) kölcsönzés­ben levő eszközök kölcsönzési díját;- a már kifizetett, de még le nem szállí­tott termék, illetve nem teljesített szolgál­tatás árát, illetve díját.” Utalunk még arra, hogy a rendelet 2. számú mellékletében szereplő termékek esetében a nagykereskedelmi tevékeny­séget folytató kereskedők áraikat, a Tű- zép vállalatok az új megyei átlagfuvardí­jat (ezen belül a távolsági és befuvarozá- si díjat külön) is 1987. december 4-ig kö­telesek árjegyzékbe foglalni és vevőikkel közölni. Előírja a jogszabály azt is, hogy ezeknek az árjegyzékeknek mit kell tar­talmazniuk. Valamennyi említett jogszabály a Ma­gyar Közlöny idei 52. számában olvasha­tó- DR. DEÁK KONRÁD, a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Aprószentek napjára (TUDÓSÍTÓNKTÓL) December 28-án van „aprószentek napja”. Ez a nap a bibliai Heródes által Betlehemben és környékén legyilkolt két éven aluli fiú kisdedekre emlékeztet. Számukat a középkorban sok ezerre tar­tották. Újabban 20-50-re becsülik, mert Betlehem kis helység volt. Ehhez a nap­hoz Tamásiban és a környéken egy ba­bonás szokás fűződik. Ez a szokás a kor­bácsolás. Erre az iskolás fiúkat külön fel­készítették a szülők, vagy valamelyik ro­kon felnőtt. De maguk az idősebb vagy már iskolából „kiállt" fiúk is segédkeztek. Legfontosabb kellék a korbács. Vala­melyik szülő, bátya vagy egy fiatal már időben annyi piros vagy sárga fűzvesszőt „kerít”, ahány ágú korbácsot akar fonni. Divatos volt a „háromágú” korbács, ezt egyszeri megmutatásra könnyen elké­szíti bármelyik fiú. Hajlékony, de nem mutatós, így ezt kevésre becsülték. A „négyágú” már igen mutatós volt és nem merev. A „nyolcágút” ritkábban készítet­ték. Ez mutatós volt, de nem hajlékony, hanem kemény, merev. Ha elkészült a korbács, akkor a fiút a család megtanította a korbácsolás mód­jára és a mondókára. Korbácsolni csak rokonokhoz, ismerősökhöz küldték. Ami­kor az ismerős ház pitvarába belépett, megkérdezte, szabad-e korbácsolni. Ha szabad, akkor belépett a szobába, ille­delmesen köszönt. Korbáccsal a kezé­ben pedig ezt mondta: Hála isten, hogy megértük a mai napot, úgy mint apró­szentek napját. Adja a jó Isten, hogy jó erőben, egészségben eltölthessük. Ha lány van a háznál, akkor először azt illik megkorbácsolni. Ha nincs, akkor a fiatalasszonyt, a háziasszonyt, a házigaz­dát és az öregeket. Mondókáját az idő­sebbeknél magázva mondja. Most a lány elé áll és sorolja a betegségeket: keléses ne légy - közben korbácsával gyengéb­ben a lány karjára üt -, porzsávás ne légy- oldalára suhint csúz a fejedet nejárja- a fejére pöccint -, körömméreg az ujja­dat ne bántsa - az ujjakra üt -, a guga ne bántson, füled ne folyjon, fogad soha se fájjon - közben a megfelelő helyre üt a korbáccsal. Ezután jönnek a jókívánsá­gok: friss, jó dolgos légy, korán kelő, en­gedelmes, szófogadó, eközben a hátára, szoknyájára, lábára csap a korbácsával. Ilyen tréfás kívánságok is voltak: ha vízért küldenek a kútra, akkor borért szaladj a pincébe, ha bort kérnek, friss vizet hozz. Eközben ott korbácsolja a leányt, ahol éri. A háziasszonynak és férjének ugyan­csak elmondja, hogy milyen baj ne érje, majd a jókivánalmakat: jó főző, jó sütő, gondos, asszony legyen. A férj jó család­apa, jó gazda, jószágkedvelő. Minden kí­vánságot egy korbácsütés követ. A mondókát a korbácsoló fiú a szemé­lyekhez, a helyzethez alkalmazkodva va­riálta. A korbácsolásért ajándékba pénzt kapott. Ha legény korbácsolt, azt borral kínálták. E napon a lányok a szobát nem hagyták el, horgoltak, kötöttek, kivarrtak. Amelyik lány az utcára kimerészkedett, azt a kódorgó legények jól megkorbá­csolták. Volt gazda, aki elkérte a fiútól a korbácsot és a lovakat, teheneket is megkorbácsolta, hogy jó igavonók és jó csikóvemhezök legyenek, a tehenek pe­dig sok tejet adjanak és szép borjakat ell­jenek. Hallottam egy gazdaasszonyról, hogy a több és szép tojás kedvéért még tyúkokat is megkorbácsoltatta. A korbácsolás babonás szokása vég­érvényesen elfelejtődött, mert alig van, aki korbácsot tud fonni. Tamásiban Szé­kely Pali bácsi nagyon szépet font ne­kem. A mondókát is már kevesen tudják, magam is csaknem elfelejtettem. DR. KOPPÁN JÓZSEF w A VAS-UT „gondnokai” (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A vasút üzeméhez nemcsak vontató és von­tatott jármű, hanem pálya is szükséges. A vas­úti pálya állapota döntően befolyásolja a vasút üzemét. Meghatározó a közlekedés biztonsá­gában és a vonatok sebességében. Különö­sen nyári időszakban tapasztalja a kedves utas, hogy sokat lassít a vonat és néha csak átszállással tud célhoz érni. „És miért pont nyáron?" - hallani sokszor a kérdést. Ahogy csak nyáron lehet nyaralni, úgy ebben a szak­mában is vannak olyan munkafolyamatok, melyeket csak nyáron lehet elvégezni. Ez nemcsak az utazók számára kellemetlen, a munkát végzők számára is, hisz a megnöveke­dett nyári vonatforgalom nehezíti a munkák el­végzését. Ezek a kellemetlenségek az uta­zók számára mind a biztonság érdekében végzett pályajavitási munkákból adódnak. A vasúti pályák karbantartása a Pályafenntartási Főnökség feladata. Tolna és Somogy megye pályáinak nagy része a dombóvári Pályafenn­tartási Főnökséghez tartozik. Ez 547 kilométer vasutat jelent. A pályamunkás közismert alak­ja a javítási munkáknak. 1970 óta azonban - ettől számítható a fenntartási munkák erőtel­jes gépesítése - egyre több okos gép veszi át a fizikai munka terheit az embertől. Melyek a kritikus időszakok a pályafenntar­tás szempontjából? Minden időszaknak meg­van a maga jellegzetessége - mondja Németh Gyula mérnök, a dombóvári főnökség főnöke. - De elsősorban a tél és nyár okoz több gon­dot, igényel nagyobb odafigyelést. Téli idő­szakban a havazás jelenti a legnagyobb prob­lémát, ilyenkor állandó ügyelettel és nagy erő­feszítések árán tudjuk a pályák járhatóságát biztosítani. Másodsorban a hidegtől rideggé vált acélszerkezetek tartogatnak kellemetlen meglepetéseket. Nyáron a nagy meleg miatt - különösen a hézag nélküli pályákon, ami azt jelenti, hogy a sínek nagy távolságokon össze vannak hegesztve - kell nagyon figyelni. A hő­tágulásból adódóan olyan sindeformációk jö­hetnek létre, melyek a vonat kisiklásához ve­zethetnek. Ilyenkor fokozott a pálya felügyele­te. A vonalbejárók nap mint nap végiggya­logolnak a rájuk bizott pályaszakaszon, hogy bármely rendellenesség esetén intézkedni tudjanak a közlekedő vonat védelmében. Ál­landó jelleggel mérik a sínek hőmérsékletét és a felügyeletet ennek függvényében fokozzák. A pályán végzett munka nem tartozik a leg­könnyebbek közé. Az időjárás nagyon meg­nehezíti az ott dolgozók munkáját. Ezért igyek­szünk a szociális körülményeket folyamato­san javítani. Ma már nem kell táskából ennie annak, aki nem akar, mert a főtt ételt gépko­csik hordják a munkahelyekre. Télen melegítő italokat kapnak a dolgozók. Ennek ellenére nagy a mozgás a létszámban, ami a nehéz munkának tudható be és ez egyik legnagyobb gondunk. Az anyagi lehetőségek korlátái arra ösztön­zik a műszaki gárdát, hogy átgondolt, műszaki biztonságot nem csökkentő megoldások ke­resésével igyekezzenek a pályák állapotát jó szinten tartani. Ilyen elgondolások alapján történik a Dombóvár-Somogyszob fővonal fo­lyamatos ágyazatrostálása, melynek eredmé­nyeként sikerül a vonalátépítés határidejét 10-15 évvel meghosszabbítani. Minden tisz­teletet megérdemelnek azok az emberek, akik a pályán dolgoznak - legyen akár mínusz 20 fok hideg, vagy 50 fokos meleg, mely a sínek környezetében nem ritkaság - annak érdeké­ben, hogy utas és áru egyaránt időben eljut­hasson céljához. BELES UUOS Fotó: RAJCZI KÁLMÁN Hogyan élnek a szekszárdi vakok és gyengén látók? A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Tolna Megyei Szervezeté­nek szekszárdi csoportja az elmúlt év szeptemberében alakult meg. Ebben dr. Vastag Oszkár, a megyei kórház osztály­vezető főorvosa, megyei szemész szak­főorvos vállalt nagy részt. Az összejövetelek rendszeresek, min­den hónap harmadik hetében gyűlnek össze a Mikes utcai öregek napközi ott­honában. A csoport vezetője Kovács Lászlóné, aki sok programot szervezett már a tagoknak. Ezek közül csak néhá­nyat sorolnánk fel. Kirándulást tettek Ta­másiba, a Gemenci erdőbe és Budapest­re, ahol a Vakvezető Kutyaképzö Iskolá­ban végzett munkával ismerkedtek. Ké­sőbb a vakvezető kutyák gondozásáról és igénylésének módjáról tartott külön tájékoztatót Szekszárdon az iskola veze­tője, Szegedi István. Hasznos és érdekes ismereteket sajá­títhattak el a tagok dr. Sudár Géza főor­vos belgyógyászati-témájú előadásából és Fazekas Máté Japánról szóló beszá­molójából. Ellátogattak a vakok és gyen- génlátók-a megyei könyvtárban működő hangoskönyvtárba is, ahol sok kazettát tudnak az igénylőknek biztosítani. Ebben a hónapban a kórház és rende­lőintézet kultúrtermében a szekszárdiak karácsonyi műsoros klubestet rendez­tek, amelyen a paksi vakok és gyengén­látók is részt vettek. Műsort az egészség- ügyi szakközépiskola-szakiskola és kol­légium irodalmi színpada adott, majd a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei énekeltek, muzsikáltak. A klubest részt­vevőinek Bognár Cecil népművelő taní­tott éneket. Néhány vállalat is segíti a helyi csoport munkáját. V. E. Egy korszerű gép a sok közül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents