Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
6 NÉPÚJSÁG 1987. december 24. Szent Istvántól Budapest ostromáig- Övön tuvud ivígy beveszévélnivi? ■ - Tuvudovok.- Avakkovor jovó, évértjüvük evegymávást. I- Valóban a kislányának köszönhetjük a szivet gyönyörködtető, lelket virágozta- tó meséket?- Persze, a gyerekeknek, közöttük Fruzsinának, azoknak, akiket valaha gyermekkoromban ismertem, aki én voltam. Igaz, a lányom inspirált leginkább, élénk fantáziájú kölyök volt. Feladatokat adott és én megírtam. I - Ö tehát társszerző?- Mondhatjuk így is. Sajnos, megnőtt, elsős gimnazista, ma már csak olvassa az Írásaimat. Nem szigorú kritikus, inkább elfogult az apjával szemben. A fiamat pedig, aki nyolcéves, a labdarúgáson kívül más nem érdekli. I- Azt hiszem, ennyi elfogultság elfogadható...- Ennyi szükséges.- Az egyik legfontosabb szálat jelenti ez az ember életében, a másik talán a múlt, a szülőhelyhez való kötődés. Mit ad ez, tápláló forrást, vagy visz- szatérö motívumot?- Mindent. A gyermekkor meghatározó az életünkben. Tizenöt éves koromig éltem Rácegresen, ott tanultam meg beszélni, ott ismertem meg a nyelvet. Ez a Szamuely utca egy idegen világ nekem, most is rácegresinek érzem magam. I- Ugye, ez nem egy állandó, rendszeres kapcsolattartás?- Erről szó sincs. Egy darabig latolgattam ugyan, hogy Sárszentlőrincre költözöm, aztán másként alakult. Van egy elméletem: az embereket úgy lehetne legjobban megbüntetni, ha minden vágyukat teljesítenék. Egy filmrendező barátom mesélte, hogy egy próbafelvételen fiatalokat kérdezett meg legnagyobb vágyukról. Mondtak ott mindenfélét, egy elhagyatott szigeten kettesben szivük választottjával... örökre. Akkor gondolkodtam el azon, ha mindez megvalósulna, szörnyű csapás lenne. I- Ez a visszatérés is ilyen álom lett volna?- Megelégednék már azzal is, hogy minden évben néhány hónapot eltöltők azon a vidéken. De az sem jó, ha ritkán hazautazok, akkor mindig valamelyik rokon, ismerős nyakán kell lenni, általános népünnepély következik. Mégis egy-egy hazatérés, mint a mitológiában Antheusznak a föld megérintése, visszahozza az erőmet. Olyan érzelmi kötés az, ami mindenkinek nagyon fontos, akár bevallja, akár nem. A mai kornak éppen ez a legnagyobb problémája, hogy az embereket kimozdította a szülőhelyükről, hontalanokká váltak.- Érdekes kérdés, azt hiszem, hogy mit keres az ember, amikor szülőfalujában, gyermekkora színhelyén jár. Egy mesében úgy fogalmazta meg, hogy Nagy Zoárd, a lépegető fenyőfa keresi, de nem találja szülőhelyét, többször áthalad rajta és nem tudja, hol van, mert idegen arcok néznek vissza rá.- A szülőföld egyben az a közösség, amiben az ember létezett. Alsórácegresen, amikor legutóbb jártam, már csak egyetlen öregasszony volt a régiek közül. A világ négy tája felé szóródtak szét az ott élők, igaz, azöta is mindenki mindenkiről tud, számon tartják egymás sorsának alakulását. De ez egy lázálom, hogy az ember ugyanoda visszatérhet, hiszen ha nem mozdult volna el, akkor is minden változik. I- Legfőképpen talán saját maga. Ezt érzik azok is, akik a nagyobb szülőföldet, az országot hagyják el...- Azt a közösséget sóhajtozzék vissza, amelyik magyar nyelven beszél. Pécsen voltam újságíró, amikor hire ment, hogy harminc év után Sárszentlőrincre hazatér Kanadából egy idős sváb ember. Sose felejtem el, a szőlőhegyen borozgattunk, és az öreg elmesélte, hogy odakint volt egy kis háza, udvarában egy fenyőfa, és az alatt arról álmodozott, hogy itthon szeretne lennei gyerekeivel, ismerőseivel. Aztán rámnézett és szomorúan mondta: „Tudja, most meg itt ülök, és a kanadai házamon jár az eszem...” Ö soha sehol nem fogja magát jól érezni, és azt hiszem, én is így vagyok. I- Az újságírás beláthatatlan távolságban van a meséktől. Hogy emelkedett ebből a „korrekt, tárgyilagos” világból a mesék, álmok országába?- Rémes foglalkozásnak tartom az újságírást, de nem hiszem, hogy olyannyira „tárgyilagos” volna. Úgy kerül a lelkes ifjú erre a pályára, hogy érzi, jobban tud változtatni így a világon, mintha egy tenyérnyi helye sem volna gondolatai közlésére. Egy idő után kiderül, hogy a világot-már megváltották, és azzal inkább árt, ha feltárja az igazságot, mint használ. Mert ha valakinek a többséggel szemben igaza van és kiáll mellette, később nem tudja megvédeni, kiszolgáltatottá válik. Ezért ment el a kedvem tőle. I- Igen, sajnos, ezt legtöbben tapasztaltuk, átéltük ezt a feloldhatatlan dilemmát, mégis meggyőződésem, hogy senki nem mondhat le a világmegváltásról...- Mondok erre egy példát. A világunk olyan, mint egy nagy ház. Benne vannak emberek, akik lekaparják a vakolatot, mások ugyanezt helyreállítják, megakadályozzák, hogy összedőljön az építmény. Addig, amíg egyensúlyban van a két folyamat, a világot megváltottuk. Az a fontos, hogy ki-ki a saját feladatát lássa el, jól. Ha a zöldséges elad nekem egy szép almát, és nem csap be, vagy ha valaki leír egy szép mondatot, egy másodpercre a legtöbbet tette... I- Miért kellenek ehhez a mesék, egyáltalán mi az oka annak, hogy ehhez vonzódik?- Magam sem tudom. Azzal ném árulok el titkot, hogy a mese eredetileg nem gyermekműfaj volt, amikor az emberiség nem tudott írni, olvasni, akkor meséltek. Még az írásbeliség kezdetén is egész filozófiai rendszereket, mitológiát foglaltak magukba. Aztán az irodalom születésekor „megszelídült". I- Jó példák erre a közismert állatmesék...- Vagy gondoljon Andersenre. Nemrégiben került a kezembe egy könyve, amelyen az állt: gyerekeknek átdolgozta... Nem tudom, miért gondolta a fordító, hogy a gyerekek nem értenék meg eredeti fordításban, mert sokkal értelmesebbek, érzékenyebbek, nyitottabbak, mint hinnénk...- Izgalmas dolog, hogy ugyanazon történet más információkat közvetít, érzéseket indít el, egy nyolcéves gyermekben, húsz év körüli fiatalban és egy megállapodott felnőttben. Hibáinkról, gyengeségeinkről szól úgy érzem, kicsit elnéző iróniával néz bennünket. Számomra a legkedvesebb a sárga és kék festékfolt vitája: addig gúnyolták egymást, amíg szép lassan zölddé folytak össze.- Miből gondolja, hogy magát nézem, nekem elsősorban a saját hibáimmal kell foglalkoznom. Az író nem egy bölcs király, aki mások felett ítélkezik, a legfontosabb mindig az, amit maga megélt. Hát szeretném, ha velem szemben is így viseltetnének, bár azt pontosan tudom, hogy gyökereiben semmit nem lehet elnézni. Ha valaki elkövet valamit, biztos lehet abban, hogy a következmény nem fog elmaradni.- Valamennyi meséje, novellája lírai hangvételű, érzelemtől telített és ha egyetlen fogalmat kellene mondani - a szeretet- vágyat, vagy annak hiányát jelzi világunkban.- Gyakran hallok ilyen panaszt: „Engem mindenki utál, az egész világ összefogott ellenem...” Közben emberünk közeledik mindenkihez ellenszenvvel és ennek természetes következménye, hogy mások is Így viszonyulnak hozzá. Tudja, lehet azt mondogatni, hogy az emberiség nagy szeretethiányban küzd, de miért? A legegyszerűbb dologra nem gondolnak, nem azt kell elvárni, hogy engem szeressenek, hanem nekem kell szeretni. Valahogy túlzottan önzőén, magunknak élünk, nem számit más csak én, meg én.- Berzsiánt és Mikkamakkát minden gyerek ismeri és nemcsak közkedvelt, de szeretett figurákká váltak. A legtöbben nem azt tudják, hogy ki a szerzőjük, hanem azt, hogy melyik szereplő sértődékeny, hízelgő, melyik a hetvenkedö. Hogy születnek ők?- Amikor valaki erre panaszkodik, hogy nem jegyzik meg a nevét, egy tesztkérdést teszek fel. Ki írta az Óz, a nagyvarázsló című csodálatos mesét. Tíz emberből kilenc nem tudja. ■ - Bevallom, én sem tudok válaszolni.- Na látja, egy Baum nevű ember írta, ezt pedig nem tudja senki, és ez nem is számit. A mesehőseimet a gyerekek találták ki, vagy segítettek a névadásban. Mikkamakkát unokaöcsém mondta először, túlságosan nehéz volt számára a Miska macska. „Berzsián csúnyán néz” - mutatott egyszer Fruzsi lányom Berzsenyi Dániel képére... és ez megindított bennem valamit. I- Most mi dolgozik Önben, mi foglalkoztatja a leginkább, tervezi-e valamelyik ismerős mesének a folytatását?- A Móra Könyvkiadónál van már régóta a Bab Berci kalandjai című munkám, amit soha nem lehet tudni, hogy mikor jelenik meg. Most, hogy elmúltam ötvenéves, újra előjönnek a gyermekkori rácegresi élmények, teljesen átformálódva, ahogyan soha nem történtek meg. A Központi Sajtószolgálat tavalyi pályázatán díjazott novellám ennek a sornak a darabja, folytatását írom. I- Hallottam, hogy a hivatásos mesélő nem tud mesét mondani. Igaz ez?- Igen. Van, aki megejtöen szépen tud mesélni, hogy az ember szájtátva hallgatja, én képtelen vagyok erre. Régebben a gyerekeimnek is két mesét szoktam ismételgetni, az egyik apámtól való, a Fehérló története és a Ki- rálykismiklós, amit még tűrhetően végig tudok mondani. Ma már nincsen ilyen feladatom, de egyszer talán a gyerekeim is visszatérnek a mesékhez. I- Igen széles a baráti köre, úgy tűnik, hogy nagy szerep jut az életében a barátságnak, emberi kapcsolatoknak...- A baráti köröm itt van a könyvespolc oldalán. Igaz, a legutolsó darabot jó tíz éve kaptam, betelt a keskeny lap, nincs több hely. Amikor jó hangulatban voltunk már, a vendégemnek a kezébe nyomtam a nagy bicskámat, hogy vágjon le a nyakkendőjéből. Ezek a darabok az értékes gyűjteményem. Volt, aki egyáltalán nem vágott le, Galsai Pongrácnak nem volt szive hozzá. Abody Béla és Szirtes Ádám hátulról óvatosan nyisszentett le belőle, hátha tudja még hordani, persze hogy nem... Aztán volt, aki elöl kettőbe vágta... Az az igazság, hogy ezek a nagy barátságok is idővel kopnak, az ember öregszik, begubózik, inkább a családjának él. Az igazán mély kapcsolatok azonban nem a találkozások gyakoriságától függnek. Van olyan pécsi barátom, akit évek óta nem láttam, de tudom, hogy bármikor fordulhatok hozzá segítségért, szívesen lát. ■ - Jár még lóversenyre?- Ez is lassan elmaradt az életemből. Nem voltam egyébként szenvedélyes játékos, inkább a lóversenypályák költői lelkének tartottak. Volt egy-két kedvenc lovam, amiket mindig megnéztem, ha futottak, lefogadtam őket, bármilyen eséllyel indultak is. Azt mondják, már nincsenek olyan jó lovak, mint régen. Az, én utolsó kedvencem, egy Tiba nevű kanca, tartja máig is a mérföldes pályacsúcsot. I- Ez is még a gyermekkori vonzalom, emlék tükröződése, megjelenési formája?- A családunk mindig szerette az állatokat, meg kell mondani, nem úgy, mint néhány városi ember teszi. Kis gyerekként Székesfehérvárra kerültem iskolába, ahol egyszer elvittek bennünket kirándulni. A tanárnő egy dombtetőn a környéket mutatta, nézzük meg, milyen szép ez a táj. Akkor döbbentem rá, hogy ilyen varázslatos környezetben éltem, és soha nem gondoltam erre, ez volt a természetes. Hát így voltam a lovakkal is. I- Ha valaki ismeretlenül találkozik Önnel, meglepődik, hogy egy lírai alkat...- ...igen, mindenki egy kék szemű, szőke hajú törékeny embert vár, és akkor egy hentes-mészáros kinézetű pasassal találkozik... Hát ez van. Koszta József apja hentes és mészáros volt, és készített az öregéről egy képet csokornyakkendővel, művészhajjal, az ember megdöbbent, milyen kifinomult művészalkat. Aztán ha egyet lapozunk az albumban, ott a művész fotója: alacsony, zömök alkat, „bivaly” forma. Úgyhogy előfordult ez már mással is.- Észtül, olaszul, svédül, oroszul fordították le meséit, de azt hiszem, Dömdö- döm nemzetközi nyelvű. És csak magunknak kívánhatom azt, hogy minél többen értsék meg legegyszerűbb és legszebb versét, mert ez egyetlen dologról, a szeretetről szól. Köszönöm a beszélgetést. A karácsony a szeretet ünnepeként vonult be az emberiség történetébe, ám a történelem tanúsága szerint ez az örömteli nap nem minden esetben hozta meg a békét és egyetértést a nyugalomra vá- gyakozóknak. A magyar história lapjai is felváltva adnak hirt a karácsonyhoz kötődő felemelő és lesújtó eseményekről, győzelmes és vesztett csatákról, dicsőségről és megaláztatásról. I. István, az országalapító, 1000. december 25-én lépett a trónra. A koronát II. Szilveszter pápa (egyes kutatók szerint III. Ottó német-római császár) küldte a fiatal fejedelemnek, akit a jelképes erejű királyi diadémmal Esztergomban koronáztak meg. A szertartással István nem vált sem a pápa, sem a császár hűbéresévé, ellenkezőleg: közel négy évtizedes uralkodásának eredményeként új, független állam született a feudális Európában. Kevéssé közismert, hogy I. Géza (keresztény nevén Magnus) 1076-ban Szekszárdon töltötte el a karácsonyi ünnepeket. A király a monostorban nyugvó apja, I. Béla sírját kereste fel. A mindösz- sze három évig uralkodó Géza 1074-ben VII. Mihály bizánci császártól abroncskoronát kapott, mely utóbb a Szent Korona A magyar kereszteslovagok három alkalommal is megütköztek a mohamedán csapatokkal 1217 végén alsó részévé lett. A görög felségjelvény egyik zománclemezén egyedülálló ábrázolás, I. Géza képmása látható. Nem Magyarországon, még csak nem is Európában, hanem Ázsiában, pontosabban a Szentföldön „ünnepelte” a karácsonyt 1217-ben II. András. Világszerte nagy várakozást fűztek „a hatalmas és vitéz magyar király” mohamedánok elleni kereszteshadjáratához, a vállalkozás azonban nem végződött valami fényesen. Néhány sikertelen ütközet után II. András végképp megunva a palesztínai kalandot, 1218 januárjában csalódottan hazaindult. Nagy üdvrivalgás közepette vonult be 1347 karácsonyán I. Lajos magyar uralkodó a meghódolt Aquilába, a Nápolyi Királyság egyik fő erősségébe. A huszonkét éves Lajos ekkor vezetett első ízben bosszuló hadjáratot Dél-ltáliába, öcs- cse, András meggyilkolása miatt. Ahogy a krónikás, a Névtelen Minorita tudósításából tudjuk: „A Nápolyi Királyság csaknem összes főemberei, grófjai, közönséges nemesei és a városok fejei Lajoshoz tódultak Aquilába, elismerték őt természet szerint való uruknak, s örök hűséget fogadtak neki.” Luxemburgi Zsigmond magyar (és ekkor már német) király 1414 karácsonyán érkezett meg a nagy egyházszakadást megszüntető konstanzi zsinatra. Az elnöklő uralkodót több magyar főúr is elkísérte, köztük Kanizsai János esztergomi érsek, Garai Miklós nádor és Ozorai Pipó temesi ispán. Zsigmondnak az utókor gyakran felrója gyengeségét, határozatlanságát, ám tény, hogy Konstanzban sikerült növelnie Magyarországnak a pápaságtól való függetlenségét. Karácsonyi ajándék volt Mátyás király számára 1463-ban a délvidéki Jajca vára. A fontos erődítményt már október elején körülzárta a magyar haderő, de azt csak december 25-én adták fel a török seregek. A következő év nyarán II. Mehmed szultán megpróbálta visszafoglalni Jajcát, ám Mátyás közeledtének hírére felhagyott az ostrommal. S hogy teljes legyen a győzelem, a király vitézei Szapolyai Imre vezetésével megadásra kényszeritet- ték a közeli Szrebernik várát is. II. Rákóczi Ferenc, „a nagyságos fejedelem” hadai 1703 végére, 1704 elejére az ország nagy területeit már felszabadították a császáriak uralma alól. Az ellenséget állandóan nyugtalanító, rajtaütő, portyázó harcmodor kezdetben sikeresnek bizonyult a Nyugat-Európában is lefoglalt Habsburg erőkkel szemben. Az első nyílt csatát Nagyszombatnál, 1704. december 25-én vívták egymással a kuruc és a labanc csapatok. Rákóczinak nem hozott szerencsét ez a karácsonyi nap, a fegyelmezett császári katonák hatalmas győzelmet arattak a gyors futásban menedéket kereső felkelők ellen. A Felvidék egy része ezzel elveszett Rákóczi számára. Nem örülhetett igazán a karácsonynak 1918-ban Kolozsvár lakossága. Az I. világháborúban kifáradt, az ellenállást beszüntető és folytonosan hátráló magyar katonaságot követve a román csapatok karácsony délelőttjén vonultak be a színmagyar városba. A megszállók letépték a magyar államhatalom jelvényeit, zászlóit összetaposták. Ezek a cselekmények megszokott dolgok voltak akkoriban arrafelé, mindenki fellélegzett, hogy súlyosabb incidens nem történt. Kolozsvár feladását követően hamarosan egész Erdélyben megszűnt a magyar fennhatóság. Végezetül 1944 karácsonya. Az ünnep napján zárult be Budapest körül a szovjet ostromgyűrű. Több mint 800 ezer polgári lakos, valamint 100 ezer német és magyar katona rekedt a gigantikus katlanban. Háztól házig tartó utcai harcok után először a pesti oldalról kergette ki a megszállókat a Vörös Hadsereg. A németek a hidakat felrobbantva a budai várnegyedet erődnek felhasználva védekeztek tovább, február 13-án azonban hazánk fővárosa hathetes ostrom után végleg felszabadult. A lerombolt város siralmas látványt nyújtott, ám hamarosan előjöttek a pincékből az emberek és megkezdődött az újjáépítés. Összeállította: SZERI ÁRPÁD Ú. ^v -& ' ‘ ’ll. Mátyás első nagyobb törökellenes hadjárata Jajca bevételével végződött Lázár Ervin és Takács Zsuzsa a szülőföldről, a meséről
