Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-21 / 300. szám
1987. december 21. "KÉPÚJSÁG 3 Horváthné dr. Leitner Borbála, a Tolnaber jogtanácsosa a kedvezményezett telekválasztás ellen szól Egyeztetés, lélegzetvételnyi szünet az elnök számára A jól felkészült osztályvezetők Az Országos Árhivatal feladatai A Parlament döntése nyomán az Országos Anyag- és Árhivatal - eddigi termelőeszköz-kereskedelmi és piacfelügyeleti feladatai nélkül - Országos Árhivatalként működik tovább. A változásokról, az új feladatokról az intézmény elnöke, Szikszay Béla tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondotta: a döntés szándéka az volt, hogy egyértelműen tisztázza a jogköröket, a felelősséget, az irányítást. Az Országos Anyag-és Árhivatal két alapvető funkciót látottéi. Részben árhatóságként tevékenykedett, részben pedig a piacfelügyeleti, termékforgalmazási teendőket végezte. A termékforgalmazásra, a piac- felügyeletre továbbra is szükség van, ám a Kereskedelmi Minisztérium létrejöttével indokolt ezeknek a tevékenységeknek az átadása. A Kereskedelmi Minisztérium ugyanis mindhárom fő piac - a belföldi, a szocialista és a konvertibilis elszámolású értékesítés - irányításával foglalkozik. Ilyen körülmények között fontos, hogy megfelelő áttekintéssel és eszközökkel rendelkezzék a belföldi piac operativ felügyeletéhez, összehangolásához, zavarainak elhárításához, illetve megelőzéséhez. Hasonló a helyzet a termékforgalmi tevékenység esetében is. Ez ugyanis a forgalmi folyamatok szabályozására alkalmas, és befolyásolja a termelési kapcsolatokat. Az Országos Árhivatalnál ezután az árhatósági tevékenységek koncentrálódnak. A szervezet feladata e téren bővül. A központi árhatósági tevékenység a jövőben kiegészül ágazati árhatósági funkcióval. Az iparral kapcsolatos árhatósági teendőket már korábban is a hivatal végezte. Most a többi ágazatokban, így a mezőgazdaságban, a közlekedésben és a szolgáltatásokban is a hivatal feladatává válik az árpolitika és az ármechanizmus kialakítása, az árformák meghatározása és az áralakulás ellenőrzése. Természetesen ésszerű munkamegosztást kell teremteni a hivatal és az ágazati minisztériumok között. Valószínű, hogy bizonyos árhatósági jogok - átruházott hatáskörben - továbbra is az egyes minisztériumoknál maradnak. Különösen olyan árhatósági feladatoknál - például a postai szolgáltatások, a gyógyszerek árának megállapítása - indokolt ez, amelyek gyakorlásához speciális szakismeretre van szükség. A hivatal átalakuló tevékenységének megfelelően szervezeti változásokra is szükség van. Ezeket részben a hivatalon belül, részben pedig az ágazati és területi árhatósági szerveknél hajtják végre. Az új feladatoknak megfelelően kell meghatározni a központi, az ágazati és a területi árellenőrző szervek tevékenységét és viszonyát. Az új működési feltételeket - amelyek szükségesek az Országos Árhivatal zavartalan, zökkenőmentes tevékenységéhez -1988. március 31 -éig kell megteremteni. kozni. Minden a rendelkezésére áll, ami a tisztálkodáshoz kell. „Biztosan a férjétől maradt” - gondolja Péter, és munkához lát. Később veszi észre, hogy a lehúzó, a penge, a fogkefe még nincs is a műanyag csomagolásból kibontva. „Lehet, hogy amikor elszaladt telefonálni az asszonynak, akkor vette” - gondolja. Jókedve kerekedik, máris boldog, nem érzi annyira a magányosságot, a reggeli kínzó légszomja is megszűnt. Úgy érzi, mintha évek óta ez lenne az otthona. Az órájára néz. Két óra. „Nemsokára jön Anna” - gondolja és munkába kezd. A kádba vizet enged, levetkőzik, majd borotvahabot nyom az arcára, pengét tesz a lehúzóba, és óvatosan borotválkozni kezd. Serceg a kemény szőr, de már több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, és mintha nem történt volna vele semmi, nyugodtan, szinte élvezettel kerüli ki a pengével az anyajeleket, a mély barázdákat, amit az 53 év szántott az arcára. Jóízűen ebédel, mintha kaszált volna egész nap. Széles csíkokat szel a szalonnából, hozzá jókora kenyeret vág. Minden gondjáról-bajáról megfeledkezve fal. A kávét már beviszi a szobába, ahol újból kézbe veszi az asztalon lévő iratokat. Sok türelme nincs, így csak az első lapokat olvassa el. Van ebben a paksamétá- ban a névtelen levéltől kezdve a fegyelmi határozatig minden. (Folytatjuk) Az élet, az igények diktálnak... Kínálati piacot teremtettek a telekvásárlóknak Közel háromszáz ember a városi tanács épületében. A nagyteremben egyetlen talpalatnyi hely sem maradt üresen, a későn jövők a folyosón hangosító segítségével kísérhették nyomon a történéseket. Senki nem nézte az óráját, nem siettette az éppen felszólaló polgártársát, hiszen közös érdek, érdeklődés hozott össze mindenkit. A jövő évi telek és garázshely elosztását, kijelölését tárgyalta a Paks Városi Tanács, és ami újdonságnak számit, a leginkább érintettek, a városlakók jelenlétében dönthettek ennek módjáról. A Malomhegy nem kellett... A Duna-parti településen a tavalyi évig nem lehetett családi házas telket vásárolni. Otthonteremtésre a Malomhegyen kínált lehetőséget a tanács, ott is csupán sorházas formában. Ennek megfelelően épült ki ezen a részen a közműhálózat, ám a központi törekvésekkel szemben az igények mást mutattak. Nemigen keltek el ezek a telkek, az emberek más területeken szerettek volna építkezni. Hogy hol? Ezúttal magukat a lakosokat kérdezték meg erről, és nem felülről próbáltak meg „jót tenni” velük. Négy területet jelölt meg tehát a tanács, és egy előzetes felmérés alapján maga a „piac” döntötte el, hogy melyik a legkeresettebb, legértékesebb a számba jöhetőek közül. így esett ki egyelőre a számításból a Virág és a Pál utca, míg 77 jelentkezővel maradt a Domb utca, mint a legkeresettebb körzet. Érdemes megjegyezni, hogy a repertoárban ez alkalommal is szerepelt a Malomhegy, akár családi ház építésére alkalmas telekkínálatként is, ám egyetlen igénylő sem akadt erre. Ezt követte gyors lépésként az itt lévő zártkertek kisajátítása, ami hetven tulajdonost érintett. A közművek közül csak a víz- és villanyhálózatot építette ki a tanács, a többit társulásos alapon, jóval olcsóbban az ott lakók oldják meg. Nem vitás, ez megint a lakosság érdekében történik. Nincs előre megszövegezett határozat- Megizzad a tanácselnök - halljuk több helyről a maratoni tanácsülés közben. széljen”. „Hova kerül a licitből befolyt ösz- szeg, mikor, mire fordítják?” A valóságos földindulás közepette megindul az ember gondolata: miből, mi lesz, kinek a javára? Ami első pillanatra szimpatikus: a döntés, a valódi demokratizmus lehetőségét teremtették meg, a sok helyütt még elefántcsonttoronyban élő szakigazgatás képviselői, vezetői álltak a lakosság elé. Az élet, az igények diktálnak- Kínálati piacot akartunk teremteni és ez sikerült is, hiszen több telket alakítottunk ki, mint amennyi igénylő volt - mondja Jákli Péter tanácselnök. A felkínált ötven telekből a tanácsülés által elfogadott licitálással harminc talált gazdára. A jólértesültek itt mindjárt megjegyzik, mekkora üzlet lehetett ez a tanácsnak. Nos, minden bizonnyal az lett volna, ha a jelenleginek csupán felét, mondjuk 20 telket kínálnak, a többit fokozatosan bocsátják áruba. A cél azonban nem ez. így szintén kollektív döntés után többen kedvezményes feltételek között jutottak telekhez.- A jogszabály biztosítja, hogy ha valakinek kisajátítják a tulajdonát, akkor jogosult telket vásárolni, de nem ugyanazon a helyen és nem alapáron. A tanácstestület hét személynek lehetővé tette, hogy kijelöléssel a háza végében alapáron vegyen telket. A kedvezményezettek körébe tartoztak még azok, akik a korábbi telekosztásból kimaradtak, illetve akiknek a háza építési tilalom alatt áll. Ide jórészt az alvégieket sorolhatjuk. Sorsolással, alapáron kaphattak telket, akiknek nem felelt meg, cserélhettek mással, vagy az árverezésbe kapcsolódhattak be - halljuk az elnököt. Hogy az élet, az igények diktálnak, azt mutatja az a tény, hogy hárman az utóbbiak sorába csatlakoztak. Érthető, hiszen sokan áldoznak néhány ezer forinttal többet egy jobb fekvésű, értékesebb területre, ha tehetik. Az átlagosan 810 négyzetméteres építési telkek nagyság, minőség szerint 284 ezer forinttól a legdrágább 327 ezer forintig találtak gazdára. Az árverésen négyen alapáron jutottak hozzá, a többiek ezer forint emeléssel srófolták az árat, aki bírja alapon. Az összes bevétel 67 ezer forint, ami elenyésző ösz- szeg a település költségvetésében. Ám ahhoz mégis számottevő, hogy hozzájáruljanak a következő időszakban kialakítandó telkekhez, azokat olcsóbban vásárolhassák meg a következők. Ez ugyan élénk vitát váltott ki, hiszen joggal kérdezhették néhá- nyan: miért nem ennek az utcának a fejlesztésére, területrendezésére használják fel ezt a többletbevételt?- A korábbi gyakorlat szerint ezt mindenütt saját erőből, nagy áldozatvállalással oldják meg, ezért méltánytalan előnyt kaptak volna a Domb utcaiak - így a meggyőző érvelés. Garázsok licittel és kijelöléssel Kisebb indulatot váltott ki a garázstelkek elosztása. Abban egyetértettek a résztvevők, hogy a lakótelepen a teniszpálya mellett kijelölésre kerülő 39 garázshelyet árverezéssel értékesítsék a 110 jelentkező között, de azt az álláspontot, hogy a már garázzsal bírók is részt vegyenek a licitben, leszavazták. Az óriási igényre való tekintettel még egy területet, a Kölesdi út mellett jelöltek meg erre a célra, itt 250 körüli garázs kaphat helyet. Alapáron, a vb kijelölésével elsősorban azoknak igyekeznek építési lehetőséget adni, akiknek nincs garázsuk. A tervek szerint itt szolgáltató egységeket, így autómosót, szervizt is létesítenek. A fél négytől este fél tízig tartó nyilvános tanácsülés és licit jó példát adhatott a valódi demokráciából. Igaz, máshonnan nem voltak erre „vevők”, csupán a budapesti XII. kerület tanácselnöke jelent meg érdeklődőként. Pedig ha a gyakorlat nem is mindenütt, a szemlélet mindenképpen követésre méltó. TAKACS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS És valóban, sorra záporoznak a kritikus megjegyzések, megfontolt kérdések, érzelemtől vezérelt kirohanások, tájékozatlanságból eredő, néhányakat megmosolyogtató felszólalások, egy-egy nem tetsző kijelentést félbeszakító taps, vagy éppen a helyeslést, egyetértést jelző morajlás... Nincsen előre megszövegezett határozat, amire csak az igent kell kimondani, az eldöntendő kérdés helyett több alternatívát állítanak a tanácstagok elé, akik választóik kritikus tekintete előtt kell, hogy válaszoljanak. Az első sorban az osztályvezetők, szakemberek ülnek, hogy a felvetődő kérdéseket azonnal megválaszolják, pontosan, bőségesen tájékoztassák a megjelenteket. A főszereplők azonban nem ők, hanem a vásárlók, a leendő telektulajdonosok. „Négy telkem volt ebben az utcában, most egyet sem kapok” - panaszolja egy idős ember. Aztán: „Bagóért vették meg tőlünk a földet, most meg háromszoros árat adjunk érte?!” A vastapsot javaslat követi: „A licitálás helyett sorshúzással kell dönteni, ne a pénz, a szerencse be„Földindulás” vagy lehetőség a valódi demokratizmusra? Tumpek János: „A licitből befolyó pénz az utcáé maradjon!” Hortobágyi János tanácstag: „Eddig minden utca saját erőből oldotta meg a szennyvízelvezetést, itt se történjen másként”
