Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
1987. december 19. , TOLNA \ NÉPÚJSÁG 13 Ünnepi ajándék, avagy...? Idei utolsó fellépésére készül a kosárlabda NB l-ben a Szekszárdi Dózsa női és a Dombóvári VMSE férfiegyüttese. A dombóváriak úgymond „repetáznak”, hiszen a november 14-én - a csarnok beázása miatt - félbeszakadt mérkőzésüket ismétlik meg a Szolnoki Olajbányásszal. Az ASE legénysége a mostani zárásban nem érdekelt, hiszen az MKSZ a pályán elért eredménnyel igazolta a Kecskemét elleni - a vendégek óvtak - találkozójukat. Ünnepi ajándékot kapnak ma délután a szekszárdi és dombóvári szurokolók, avagy...? A szakvezetők mindkét összecsapáson nehéz küzdelemre számíthatnak. Vertetics István: - A legutóbbi fordulóban az esélytelenek nyugalmával, tartalékosán szerepeltünk a Bp. Spartacus ellen. Váratlan, de teljesen megérdemelt győzelmet arattunk, ami várhatóan sokat nyom a latban a végelszámoláskor. A siker nemcsak az eredményességet, hanem csapatunk jó teljesítményét is garantálhatja az utolsó fordulóra. Úgy érzem kezd „összeérni” a társaság, ez a küzdeniakarás mellett a védekezés és támadás javulását eredményezi. A szezonzárón tartalékosán vesszük fel a küzdelmet a BEAC ellen, de megpróbáljuk megismételni az egyetemistákkal a fővárosban vívott szoros mérkőzést. Az ellenfél nélkülözni kényszerül a megoperált válogatottját, Baloghot, de mi nem erre alapozzuk reményeinket. Ifj. Szittya Imre: - Szerdán nagyon kemény, helyenként a durvaságokba átcsapó MNK-mérkőzésen győztünk Siófokon. A házigazdák jóvoltából eldurvult találkozón meghatározó játékosaink - testi épségük megóvása érdekében kevés időt töltöttek a pályán. Megítélésem szerint a Szolnoki Olajbányász a „B" csoport legjobb csapata. Ellenük a megismételt mérkőzésen rendkívül nehéz feladat vár ránk, ha győzni akarunk. Fő feladatnak a vendégek középjátékosai eredményes kikapcsolását tartjuk. Ugyanúgy készülünk, mint a PVSK ellen, hiszen győzelemmel szeretnénk búcsúzni az 1987-es bajnoki évadtól. Arany futócipő Panettának és Gladischnak Huszadik alkalommal választották meg az év legjobb európai futóit. Teljesítményüket az „arany futócipővel” ismerik el. A szavazásban 133 szakértő vett részt: a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) tisztségviselői - köztük Primo Ne- biolo, a szervezet olasz elnöke - edzők, egykori nagy bajnokok és sportújságírók. Szoros küzdelemben dőlt el az első helyek sorsa. A férfiaknál a 3000 méteres akadályfutás világbajnoka, Panetta, a nőknél pedig a kétszeres sprint vb-aranyérmes Gla- disch végzett az élen. A két sportoló június 7-én Ostravában veheti át az „arany futócipőt”. A VOGE-tol a DVMSE-ig Hatvanéves a dombóvári vasutas sportegyesület A maga hat évtizedes múltjával az egyik legtörténelmibb sportegyesület megyénkben a Dombóvári VMSE, amely napjainkban is meghatározó jelentőségű, ha úgy tetszik a kiemeltek közé tartozik. Hatvan év nagy idő, különösen akkor, ha termelékeny korszakok váltogatják egymást, van miről beszámolni és van mire emlékezni. A DVMSE mai versenyzői, vezetői, pártoló tagjai, szimpatizánsai egyaránt egy dátumra emlékeztek: 1927. június 19-ére. Ekkor alakult a VOGA, vagyis a Vasutas Országos Gazdasági Egyesület. Huszonöt alapító tagról szól a krónika, akik közül egy még él, de Korpádi Lajos sem tudott ott lenni az ünneplő maiak között, mint élő legenda. A kezdeti években nagyon meg kellett küzdeni a fennmaradásért, 1932-ben az egyre elmélyülő gazdasági világválság közepette már jelt adtak magukról. Különö- - sen az ökölvívó szakosztály, amely bekerült a Magyar Ökölvívó Szövetség rendes tagegyesületeinek sorába. S ez abban az időben nagy szó volt. 1936-ban több évig húzódó vita után változott az alapszabály: a nem vasutas dolgozók is tagok lehettek. Atlétikai, labdarúgó-, úszó-, birkózó-, céllövő-és kerékpárszakosztály működött. 1944-re az asztalitenisszel, tekével és a kosárlabdával bővült a repertoár. A háború utáni években a két reprezentáns sportág a labdarúgás és az ökölvívás volt. Érdekes módon bontogatta szárnyait a kosárlabda is, de nem a férfi, hanem a női. Az ötvenes évek elején egy jelentős szervezeti változás történt: a vasutas sportegyesületek irányítását a vasutas szakszervezet vette át, bekövetkezett a névváltozás is: Dombóvári Lokomotív Sportkör színeiben indultak a versenyzőik. A magyar sportmozgalom ötvenes évekbeli sikerkorszaka itt éreztette jótékony hatását: javuló létesítményhelyzet - javuló eredmények címszavakkal lehet jellemezni ezt az időszakot. Fellendül a birkozószakosztály, jelt adnak magukról az asztaliteniszezők, s a kosárlabda fejlődése is egyenletesebb lett. Ha a hatvanas évek eseményei és eredményei között tallózunk, akkor a labdarúgók fényes menetelése kívánkozik az élre. A mai sivárabb korszak konstatálása közepette gyakran beszédtéma az 1965-ben az NB lll-ban bajnokságot nyert gárda, amely az NB ll-ben is helytállt. íme a legendás tizenegy: Kovács - Sonkoly, Varga, Tapaszti, Kőműves, Hon/áth, Potó, Kalmár, Egyed, Korpádi, G. Kiss. Edző: Galambos István. Ezt az évtizedet az egyesület elnöki poszton történő gyakori változások is jellemezték. Tamási Zoltán a DVMSE ügyvezető elnöke külön köszönetét mondott a sportcsarnokban helyetfoglaló egykori elődeiknek a munkájáért. A hetvenes években gyökeret ver, majd elindul hódító útjára a kosárlabda, mégpedig a férfiaknál, míg a női szakág megszűnik. 1983-ra, amikor Erdősi Lajos irányításávsl az NB I. kapujában kopogtat a kosárcsapat, elkészül a ma már időnként szűknek bizonyuló vasutascsarnok, amelynek megvalósítása során elévülhetetlen érdemeket szereztek a MÁV szocialista brigádjai, mindenekelőtt a vontatási főnökség a maga 2 millió forintértékű társadalmi munkájával. Egyébként a MÁV-EHF ma is üzemelteti az egyesület valamennyi sportlétesítményét, a labdarúgó-pályákat a 3 csarnokot, a szaunát, a medencét, a számtalan öltözőhelyiségét, s közben a felújításokra az állagmegóvásokra is gondosan ügyel. A MÁV Dombóvári Vasütigazgatóság a területi intézőbizottsággal karöltve kitűnő mecénás. 1981 júliusában létrejött fúzió eredményeként a DVSE-ből DVMSE lett. Amelyet reprezentál az NB l-ben kitűnően szereplő kosárcsapat, az NB lll-ban az idei őszön már jól szereplő futballcsapat, valamint az 1978-tól a régi hagyományoknak megfelelően dinamikusan fejlődő atlétika Fazekas Gáspár és Tarr Imre jóvoltából. Ma már valamennyi versenyzőjük valamilyen minősítés birtokában van. A birkózók is helytállnak, Faludi József tanítványai között vannak olyanok, akik korosztályuk legjobbjainak számítanak. A sakkozók és a teniszezők, asztaliteniszezők megyebajnokságban szerepelnek. Ez utóbbiaknál még ma is az a Békefi György irányítja a munkát, aki 1955-ben is is edző volt. Mindemellett még van egy aktív természetjáró szakosztály, amelynek tagjai a hazai túrák mellett a nemzetköziken is részt vesznek. begye Hazai színekben indulnak a kézilabda NB l/B-ben Dunaföldváron másodszor is az észérvek győztek — Olyan ez a Duna-parti kézilabdatörténet, akár egy filmsorozat, vagy éppen egy többmenetes bokszmeccs. Akik később kapcsolódnak az események nyomon követésébe, azok számára óhatatlanul szükség van az előző fejezetek, a korábbi menetek cselekményeinek összegezésére. Pergessük hát mi is visz- sza ilyen igénnyel a Dunaföldvári Szövetkezeti Spartacus SE férfi kézilabdacsapatának elmúlt hatesztendei történéseit. Amikor a siker is gondokkal jár Úgy kezdődött, hogy Kolics János jött, látott és nagyszerű csapattá formálta a dunaföldvári legénységet. Kitűnő szakmai érzékkel építette be a fiatalokat, akik ütőképes együttest alkotva megnyerték a megyebajnokságot, majd sikerrel vették az NB ll-es osztályozó kecskeméti akadályait is. A nagyközség sportközvéleménye körében egyre népszerűbbé vált a kézilabdázás, s mert az NB-s osztály magasabb követelményeket támasztott, hát „beszálltak” társadalmi munkába is a bitumenes pálya építésekor. Eddig minden olyan szép, akár egy mesében. Nos, a folytatást már egyre több sötét tónus tarkítja. Montecuccolinak a háború megnyeréséhez, a földvári kéziseknek az NB ll-höz kellett három dolog: pénz, pénz és pénz. Tavaly ősszel fölöttébb összekuszá- lódtak a szálak. Kis híján kenyértörésre került sor a csapat és a klubvezetés között. Mondják: üres konyhának bolond a szakácsnője. Dunaföldváron az 1986- os esztendőt szinte végig anyagi gondok nehezítették a sportban. Mindez az őszi idényzárót követően válsághelyzetet teremtett: Kolics edző lemondott, tizennégy játékos pedig azzal adta le szerelését, hogy nem kíván tovább a Spartacus csapatában sportolni. A szakosztályvezetés ebben a kínos szituációban javaslattal állt elő: az egyesületi vezetés járuljon hozzá a csapat más klubhoz történő átadásához. Szerencsére akadtak olyan gazdasági vezetők, akik a nagyközség érdekeit tekintve támogatásukkal a csapat mellé álltak, a Duna-parti település kézilabdás életében először győztek az észérvek. Nem szűnt meg tehát egy olyan szakosztály léte, amelynek sportolói csupán rosszabb gólkülönbséggel szorultak le a dobogóról. A történések felidézésében máris a lassan búcsúzó idei évhez érkeztünk. Egy újabb fejezet a kék-fehérek történetében. Tavaszi listavezetők, majd a folytatásban is igazolják játékerejüket: bajnoki címet szereznek az NB ll-ben. Újabb siker, mondani sem kell, újabb gondokkal. Az NB l/B-be jutás joggal veti fel a megnövekvő igények kielégítését. Csakhogy a helyi gazdasági vezetés „nem ígérhet a habokra”, nincs mód a támogatások növelésére. így önmagát ismétli a múlt: magasra csapnak az indulatok, újfent megkérdőjeleződik a csapat sorsa. Annál is inkább, hiszen közben Kolicsék csábító ajánlatot kapnak megyén kívüli egyesülettől: szívesen fogadnák, „vevők” lennének az együttesre. Négy alternatíva kínálkozik a földvári vezetés számára: 1. elengedik az egész csapatot, 2. hozzájárulnak a játékosok egyéni átigazolásához, 3. a megmaradókkal alacsonyabb osztályban indulnak, 4. megszűnik a szakosztály. Amikor az edző is elégedett Másfél hónap távlatából másodszor térek vissza a 10 ezer lakosú nagyközségbe. Az október 31-i „Mit ér a bajnoki cím, ha dunaföldvári?” riport végéről hiányzott az epilógus. Hiányzott, mert a cikk megírásakor frissiben érkezett telex- és telefonüzenetben azt kérték a Du- na-partiak, hogy várjunk a végső konklúzió levonásával, a kézilabdacsapat ügye még nem lezárt. Mostani látogatásom idejére már megszületett a döntés: földvári színekben indul a Spartacus az NB I/ B-ben. Hallgassuk minderről Kolics János edző monológját. „Nagy viharok, viták előzték meg azt a döntést, mely szerint csapatunk az elkövetkező évben az NB l/B. osztályban indul. Azt hiszem ez azért következhetett be, miután a témában nem mindig az érdekelteket, hozzáértőket, a legilletékesebbeket vonták be. így fordulhatott elő, hogy egyáltalán megkérdőjeleződött egy ilyen, a megye történetében egyedülálló eredményt elért közösség jövője. Meggyőződéssel vallom, hogy amint társadalmunkban, napjaink gazdasági életében, úgy a sportban is egy kulcskérdés d ö nth et a j ö vő be n: a p rod u kt um. Eszerint csapatunk maximálisan megfelelt az eredményességi követelményeknek, három korosztályban tömegeket mozgatott meg, s ami a legfontossab, hétről hétre 600 főnyi közönség számára biztosított szórakozást. Azt hiszem, egyesek nem erről az oldalról közelítettek, nem az itt élő lakosság érdekeit tekintve szóltak hozzá, támogatták az ügyet.” „Ha egy szakosztálynak pénzt, feltételeket biztosítanak, akkor azt nem a csapattagjai és vezetői kapják, hanem rajtuk keresztül a nézők, a szülők, akiknek a gyerekeit rendszeres sportfoglalkozásokon egészségre, nemes célokra nevelünk. E tekintetben csak egyféle döntés születhetett felelős körökben: a sport igenis szerves része nagyközségünk társadalmi életének, így a feltételek megteremtése kötelességünk és közös feladatunk. Az egyesületi vezetés irányítson, célokat és feladatokat adjon, biztosítsa a szakosztály működését. Az edzésszámot, szakmai munkát kizárólag az edző határozza meg. A sportolók minél magasabb szinten tegyenek eleget az eredményességi és szakmai követelményeknek. A község vezetése a gazdasági vezetőkkel egyetemben biztosítsa az anyagi és egyéb feltételeit ennek a komoly sportmunkának. A következő évben ugyanis országosan is előkelő kategóriában képviseli megyénket, Dunaföldvárt ez az együttes. Azt hiszem, ha mindenki a saját területén (!) megtesz mindent ezért az ügyért, akkor a sportág második vonalában egyetlen községi csapatként méltó ellenfelei leszünk a Csepel, a Bp. Spartacus, az Ú. Dózsa, a Szolnok, a Komló vagy éppen a Győr, a Nyíregyháza és az Czd csapatainak.” „Ezúton szeretnék köszönetét mondani legelsősorban a tanácsi és pártvezetésünknek, a tolna Megyei Tanács V. B. ifjúsági és sportosztály illetékeseinek, egyes gazdasági szerveinknek, akik a nagyközség sportjának érdekeit szem előtt tartva, a feltételek megteremtésével lehetővé tették a kiharcolt magasabb osztályban való szereplésüket." Amikor a vezetés is megújul Csatát nyertek a kézilabdások. Ez a csatanyerés azonban egyfajta veszteséggel is járt. Erről győznek meg Pintér György ügyvezető elnök szavai.- Ott folytatnám, ahol az októberi beszélgetésünk alkalmával abbahagytam. Elnökségünk úgy döntött, hogy a csapat kollektiven keressen gazdát más településen. Miután Tolna megye sikere is ez az eredmény, először Pakson próbálkoztak, kevés sikerrel. A játékosokat ekkor már egyenként is csábítgatták különböző szakosztályok. Kolics János edző és Fehér Sándor technikai vezető a sikertelen kísérlet után elém álltak és visszaadták az elnökség írásos határozatát. Azzal, hogy az ígért költségvetési keret és az egyéb szűkös lehetőségek ellenére is Dunaföldváron szándékoznak maradni. A helyi tanácsi vezetés is segítségünkre sietett, majd a megyei ifjúsági és sportosztály nyújtott hathatós támogatást a szakosztály számára. Ettől kezdve indult meg a felkészülés az NB l/B-s idényre. Közös összefogás eredményeként úgy érzem kedvező döntés született, a kedélyek lecsillapodtak, népes szurkolótáborunk jövőre is tapsolhat kedvenceinek.- Viszont megcsappant a Spartacus SE tizenhárom tagú elnöksége - vetem közbe.- Igen. Személyemet immár tízéves sportvezetői tevékenység köti az egyesülethez. Ebből hat esztendőt gazdaságvezetőként, négyet pedig ügyvezető elnökként küzdöttem végig. Az új, nagyobb feladatnak megfelelően meg kell újulnia a sportvezetésnek is településünkön. Meggyőződésem, hogy ezt a munkát már függetlenített státusban indokolt tovább folytatni. Én az áruházhoz kötődöm, december 31-től leköszönök a mellékfoglalkozású sportvezetői tisztségemről. Remélem, távozásomat senki sem azonosítja a süllyedő hajóról való kapitányi meneküléssel, hiszen mint az előbb említettem: sínre került kézilabda-szakosztá- lyunkjövője. Azt fölöttébb sajnálom, hogy a legutóbbi elnökségi ülésen társadalmi elnökünk, dr. Pozsonyi Imre, valamint további négy elnökségi tag is leköszönt. Az ügyvezető elnök szavaival élve sínre került a földvári kézilabdások jövője. November 15-től heti hat-nyolc edzéssel készülnek a játékosok a magasabb osztály feladataira. Erősítettek is: Németh Ferenc személyében egy 200 centiméter magas átlövőt igazoltak Százhalombattáról. Rajta kívül két kapus, Herczeg József a MAFC-ból és Kácsor László a Dunaújvárosból került hozzájuk. További két játékos átigazolási ügye folyamatban van. Hinni szeretnénk, hogy az újabb fejezetet már csak a pályán elért eredményeivel írja a Duna- parti együttes. Fekete ^sz|0 A hét vége műsora SZOMBAT Kézilabda: Szekszárdon a tanítóképző főiskolán 8 órakor Téli Kupa zárófordulója. Kosárlabda: Az NB l-ben: Szekszárd- BEAC 16, Dombóvár-Szolnok 17 óra. Az NB ll-ben: Sabaria SE-Bátaszék 18, Szekszárd II.-Szigetvár 14.30 óra. Labdarúgás: Bonyhádon a tornacsarnokban 9 órakor általános iskolás csapatok Botond Kupa terembajnoksága. Tamásiban 8 órától a gimnáziumban Karácsonyi Kupa teremtorna az általános iskolák felsőtagozatos tanulói alkotta csapatokkal. Ökölvívás: Az NB l-es csapatbajnokságban Paksi SE-Bp. Honvéd 17 óra. VASÁRNAP Karate: Pakson a sportcsarnokban 9 órakor korosztályos országos bajnokság. Kosárlabda: Az NB ll-ben: Szombat- helyi FAK-Bátaszék 10 óra. Labdarúgás: Szekszárdon a Zrínyi utcai csarnokban 9 órakor Dankó Kupa teremtorna. Emlék az őszi idényből. A Kunhegyes elleni találkozón az ifjúsági válogatott Oro- va Tamás nyitotta meg a gólgyártást
