Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

1987. december 17. "népújság 5 Kapun belül is vásárolhatnak Több vállalat, üzem területén van büfé, bolt. Az ott dolgozó, sokszor korán kelő munkások is friss péksü­teményhez, tejhez juthatnak kapun belül is. A műszakból hazafelé igyek­vők pedig sorbanállás, hosszabb vá­rakozás nélkül vehetik meg az est­ebédhez valót az egész családnak. Tamásiban, a Ta-Lux Ipari Szövet­kezet központi telephelyén a Kop-Ka Áfész működtet egy kis vegyesboltot, az épületet a szövetkezet biztosította. Az üzlet 1986. évi forgalma 2,1 millió forint volt.- Amikor hat éve idekerültem, 1,3 millió forint volt a forgalom - mondja Krizsán Károlyné boltvezető. - Reg­gel fél hattól délután két óráig vagyok nyitva a hét öt munkanapján. Kenye­ret, péksüteményt a tamási sütőipar szállít, nyitáskor már itt van a friss kif­li, zsömle. Hetente kétszer kapok fel­vágottat, tejtermékből is hoznak amit kérek. Hűtőpultunk van, így mirelit­árut is tartok, van rá kereslet. Schnell József tmk-lakatos éppen vásárol.- Az egész csapatnak én veszem meg a reggelit. Nézze, most is ez a nagy szatyor tele van! - mutatja - Van minden ami kell, még péksüte­mény is szerdánként. Az asszonyok még a lisztet, mosószert is innen vi­szik haza. Hogy mi nincs? Hát nyá­ron, abban a nagy melegben néha nem volt elég üdítő.- Igaz, - helyesel a boltvezető - akadozott az ellátás, pedig itt a hűtő, meg vitték volna is az emberek. Szól­tunk is ez ügyben akkor az illetéke­seknek. Egyébként, jó ez az üzlet a szövetkezetnek is, meg az áfésznek is, - summázza a saját és a dolgozók véleményét is. fké Kapok mindent, amit rendelek, mondja Krizsán Károlyné Korszerűsítették a mucsi óvodát Egy falu vonzásában Ahhoz, hogy az aprófalvak, kisközsé­gek megtartsák lakosságukat, ne jussa­nak Gyűrűfű sorsára fontos az infrastruk­turális ellátottságon túl az is, hogy az itt élők kötődjenek szülőhelyükhöz, magu­kénak érezzék a tájat, a közösséget. A szülőhelyhez való kötődést gyerekkor­ban kell kialakítani. Ezért nem mindegy, hogy egy falunak van-e óvodája, iskolája, napközije, és ha van, akkor milyen körül­mények között tanulnak, töltikel napjukat ott az apróságok. Mucsiban, a volt tanácsház épületét alakították át a gyerekeknek. Az épület egyik felében az óvoda, a másik részben az iskola napközije és az óvodát, iskolát egyaránt kiszolgáló konyha kapott he­lyet. Az átépítés, korszerűsítés egymillió­nyolcszázezer forintba került.- Nyáron volt egy éve, hogy itt vagyunk - mondja Dallosné Bögri Edit, óvónő. - Egycsoportos az óvoda, tehát össze van vonva a kis-, középső és nagycsoport, most huszonnégy gyerekünk van. Ketten vagyunk óvónők, én vagyok most a dél- utános. A kecskeméti óvónőképző elvég­zése után haza, Mucsiba jöttem dolgozni. Itt lakunk a faluban, a férjemék házában. A párom gépkocsivezető Mázaszászvá- ron. Csökkenőben van a gyereklétszám az elköltözések miatt. Tudja, nincs itt helyben munkalehetőség, így sokan el­mennek. Góbermann Györgyné, dada, a kislá­nya is idejár az óvodába.- Nézzen szét, milyen szép itt minden - mutat körbe. - A régi épület nem volt köz- művesítve, nem volt gyerek-wc. Itt fűtött a mosdó, az öltöző, zuhanyozó. Sőt külön ebédlőjük is van a gyerekeknek. Mit szól hozzá, van ilyen a városban? Ahogy beszélgetünk, a gyerekek kö- rénk gyülekeznek. Jól neveltek, aranyosak, egymás sza­vába vágva mesélnek, az oviról, a faluról, az azt körülölelő erdőről, a kirándulások­ról, az otthoni állataikról. Biztosan lesz közülük néhány, aki felnőve sem lesz hűtlen szülőfalujához. fké-sörös Lefekvéshez készülődve Van nagy dolog, van kis dolog... Hazafi József Szembenéző (Mai történet) o Amikor a városba érnek, úgy kormá­nyozza a kocsit a Damjanich utcába, mintha már évek óta együtt járnának ha­za. A férfi nem lepődik meg ezen. A két­szintes garzonház előtt nyugodtan kie­meli a kocsiból a diplomatatáskát, hóna alá teszi az iratköteget és indul az asz- szony mellett a lépcsöház felé. Senki sem mondaná meg, hogy most jönnek így először. Sőt, az idegen azt gondolná, hogy íme, egy tisztes emberpár érkezett haza munka után. Azt mondaná; biztosan jó az összhang a férj és a feleség között.- Szép a lakásod - mondja odafönt körbejárva a férfi. - Nem gondoltam vol­na, hogy a titkárnői fizetésből ilyen ízlé­sesen be tudsz rendezkedni.- Elfogadható, azért mégis üres volt ez a lakás mindig. - Amint kimondja az asz- szony szeretné visszaszívni a szavait. Hogy mentse a helyzetet, határozottan közli a férfival a kisszoba küszöbén.- Ez a te szobád. Itt pár napig békésen nyalogathatod a sebedet. A férfi egy pillanatra megtorpan, majd legyint és bemegy a szobába.- Nem könyörületet kértem, Anna, ha­nem segítséget - szól vissza megbántot­tam- Éppen azzal segítek - mondja a nő -, hogy külön szobába költöztetlek.- Nem a szobáról van szó, hanem ar­ról, hogy nem a sebeimet akarom nyalo­gatni, hanem a becsületemet visszasze­rezni.- Nem inkább az elnöki széket? - vág vissza Anna. A férfi visszalép, megfogja az asszony karját. Az egy lépést hátrál, de úgy, hogy a férfi keze azért a karján maradjon.- A kettőnk ügyét majd később beszél­jük meg - kedveskedik Anna. - Most in­kább veled, a te ügyeddel kell törődni - mondja a férfihez bújva. - De, azért to­vábbra is tartsuk be a játékszabályokat. Legyél te csak vendég itt egy pár napig.- Rendben - mondja a férfi, és vissza­fogja simogatásra induló kezét. - így tisz­tességes. Rendbe hozom magamat, és utána mindent megbeszélünk.- Jól van - feleli az asszony. - Gyere be a szobámba, bekapcsolom a tévét és készítek vacsorát, utána megyek telefo­nálni a feleségednek, hogy azt üzened, pár napig nem mégy haza.- Azt is mondd meg, hogy nálad va­gyok.- Nem.- Miért?- Mert nem szerelmi háromszögről van szó, hanem arról, hogy háborítatlanul kell rendezned önmagaddal a dolgokat. Péternek erre nincs szava. Üresnek ér­zi magát és elkeserítően feleslegesnek. A legszívesebben innen is elmenne, nem terhelné Annát. De hová mehet? A csa­ládja nem értené meg, a barátai pedig nem biztos, hogy befogadnák. Különben, ha mástól fogadna el segítséget, akkor egyértelművé válna a kudarc, aminek a kezdetén talán még lehetett volna segíte­ni, de a családdal már akkor nem tudott volna zöld ágra vergődni. Az asszonya folyton csak követelőzött, a gyerekek pe­dig már régóta nem is figyelnek rá. Egy volt a gondjuk: legyen mindig elég pénz arra, hogy jól éljenek.- Lehet, hogy a fiam észre sem veszi - motyogja Péter.- Mit mondasz? - kiált be a konyhából Anna.- Semmit. - válaszolja Péter. - Csak egy kicsit hangosan gondolkodom. *- Lekurvázott a feleséged - lép be nem sokkal később az ajtón Anna.- Ne törődj vele - mondja a férfi. - Csak ezt tudja, eszeveszetten szitkozód­ni.- Nem veszem a szívemre, Péter. Talán én is ezt tenném az ő helyében. Elvégre a férjéről van szó.- Nem rólam. Csak őróla, az ő nagy bá­natáról, hogy megint balfácán voltam, hagytam, hogy kinyírjanak. De soha egy jó tanácsot nem adott, csak pocskon­diázni tudott. És az fáj neki most, hogy nem mentem megvert kutyaként haza.- Vele is rendezni kell a dolgokat. De, csak azután, ha megemésztetted a mai napot, a tegnapit, meg az azelőttit.- Nem. Mindezt együtt kell, mert a hiba generális. Az 53 éves Miklós Péter egész élete. Ezt pedig csak akkor tudom rend­be hozni, ha mindent elölről kezdek. A munkát, a családi életet, mindent. Még lehet nekem is néhány szép évem. És ezt csak ketten tudjuk, te meg én - így a férfi.- Egyedül kell az életedet rendbe ten­ned - figyelmezteti az asszony.- Nem egyedül. A munkát is csak ak­kor tudom újra kezdeni, ha társam van. Az előző életem is azért romlott el, mert egyedül voltam, mert igazából a csalá­dommal sem törődtem. Hiába adtam én haza pénzt, ha nem tudtam, hogy mikor, mi történt otthon. Már napok óta gondol­kodom erről. Nekem soha sem volt időm focizni a gyerekekkel, mert dolgoztam. A feladat volt a fontos. Más minden eszköz­zé vált. És most csak úgy kezdhetem el ismét, ha te is velem vagy. Értsd meg, hogy csak akkor tudom újra kezdeni, ha ez másnak is jó, ha segítenek, ha te segí­tesz. (Folytatjuk) Az elfordulás nem segít Rehabilitáció: Megteremteni a közös érdekeltséget Tolna megyében a legutóbbi adatok szerint közel tízezer rokkant nyugdíjas él. Közülük mintegy két-ezer tartozik a mun­kaképes korba. A Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsának elnöksége a közel­múltban hallgatott meg tájékoztatót en­nek a rétegnek a helyzetéről. Az át­fogó vizsgálat eredményeinek összegző­je, Kenessei Istvánná politikai főmunka- társ számos, alapvetően megoldatlan gondra hívta fel a figyelmet. *- Az SZMT elnöksége ezt megelő­zően 1985 szeptemberében tárgyalta a foglalkoztatási rehabilitáció című előter­jesztést. Az akkor megfogalmazott feladatok ma is időszerűek, s ha lehet, még ége­tőbbek, annak ellenére, hogy megyénk­ben történtek intézkedések a csökkent, illetve a megváltozott munkaképessé­gűek foglalkoztatása érdekében - mutat rá Kenessei Istvánná. - Bár a tapasztala­tok szerint a vállalatok és más gazdálko­dó egységek törekednek a náluk megbe­tegedettek rehabilitálására vagy foglal­koztatásuk megoldására. Ez a szándék a különböző lehetősé­gek és a munkáltatók hozzáállása miatt igen eltérő tartalommal és színvonalon valósul meg.- Milyen nehézségekkel jár a csök­kent munkaképességűek számára az el­helyezkedés?- Jelentős gondot okoz a táppén­zes idejüket kimerített és rokkant-nyug­díjra nem jogosult dolgozók elhelyezése más munkáltatóhoz, akiknek saját mun­káltatója nem tud, vagy nem is akar meg­felelő állást biztosítani. Ugyancsak egyre nehezebb az eleve csökkent munkaké­pességgel született gyerekek elhelyez­kedése iskolai tanulmányaik befejezése után. Nem megnyugtató a gyógyult alko­holisták rehabilitációja sem: hat hónapi gyógykezelést követően munkába állá­suk után munkáltatójuk hamar megválik tőlük, általában létszámleépítés ürügyén.- Milyen munkakörök állnak a rehabili­táltak rendelkezésére megyénkben?- A munkáltatók által „felkínált” reha­bilitációs munkakörök száma igen cse­kély, általában kisegítő tevékenység - éj­jeli őrködés, portáskodás - jut a rokkan­taknak. Ezek a legtöbb esetben nem kö­vetik az igényeket, nem veszik figyelem­be, hogy például a reumatikus betegség következtében mozgássérült egyén nem vállalhat utazást vagy állómunkát.- Többet között ezért is kerül mindin­kább előtérbe az átképzés fontossága.- Néhány nagyobb megyei vállalat foglalkozik átképzéssel, ettől eltekintve nincs emögött intézményesített háttér. Meggyőződésem, hogy a foglalkoztatási rehabilitáció csak a munkafeltételek biz­tosításával valósulhat meg, ezért kell szorgalmazni a megye nagyobb városai­ban létesítendő szociális foglalkoztató­kat. Ez a forma a kistelepülésen élő rok­kantaknak is biztosítaná a bedolgozói munkalehetőséget. Jó példa erre az AL­FA Vállalat, vagy a OVSZK-NOVOTEX gazdasági társulás, mely ebben az év­ben Pakson megkezdte bedolgozói háló­zatának kiépítését. Kedvező tapasztala­tok esetén ez a tevékenység kiszélesít­hető a megye egész területére. Egyéb­ként Szekszárd megtette az első lépése­ket ez irányban. A városi tanács negy­ven fö foglalkoztatására alkalmas épüle­tet vásárolt meg a Rákóczi utcában.- Mennyiben érdekeltek a vállalatok a rehabilitációs folyamatban?- Sajnos, ez szinte egyáltalán nem fontos számukra, hiába változtak meg többször is az ide vonatkozó, ösztönző­nek szánt jogszabályok. A munkáltatók egy része - a rehabilitációs kötöttségek­től való szabadulás érdekében - támo­gatja, sőt sürgeti dolgozójának rokkant­nyugdíjaztatási kérelmét. Ugyanakkor az is tény, hogy a csökkent munkaképessé­gű dolgozó sem lát maga előtt biztos perspektívát. Alacsony keresetéből nem tudja megfelelő módon eltartani család­ját, ezért inkább elfogadja a rokkant­nyugdíjat, mint biztos ellátást és emellett munkát vállal. Összegezve tehát, sem az egyén, sem a vállalat nem érdekelt a re­habilitációban.- Mit tehet a szakszervezet a hely­zet javítása érdekében?- Elsősorban az idevonatkozó, véle­ményünk szerint túlhaladott jogszabá­lyok megváltoztatását sürgetjük. A köl­csönös érdekeltség megteremtése azonban nehéz feladat. A vállalati alap­szervezetek szakszervezeti titkárai a jö­vőben fokozott hangsúlyt helyeznek a csökkent munkaképességűekkel való törődésre. Álláspontunk: a gazdasági egységek ne ezektől az emberektől sza­baduljanak meg elsőként. A szakszerve­zeteknek kezdeményezően kell fellépni megfelelő munkaalkalmak létrehozása érdekében. Természetesen ez nem jelent majd minden esetben rehabilitációt. Az igazi megoldás az lenne, ha a csökkent munkaképességű dolgozó a maga terü­letén teljes értékű munkát végezne, mely- lyel biztosítaná saját maga és családja részére a megélhetést.-szeri­Ebéd után a napos takarít

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents