Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LARJA MA . 1987. december 17. CSÜTÖRTÖK Szembenéző XXXVII. évfolyam, 297. szám (5. oldal) ÁRA: 1,80 Ft Megkezdődött az Országgyűlés téli ülésszaka Szervezeti és személyi változások - A jövő évi költségvetés Szerdán 10 órakor a Parlamentben megkezdődött az Országgyűlés téli ülésszaka. A képviselők élve az ügyrend adta lehetőséggel - 7 ellenszavazattal - úgy döntöttek, hogy zárt ülésen tárgyalják meg a Magyar Népköztársaság mi­nisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslatot. A kormányzati munka korszerűsítésének folyamatába illeszkedő szervezeti változásokat Grósz Ká­roly, a Minisztertanács elnöke indokolta meg előadói beszédében. Az Ország- gyűlés ugyancsak zárt ülésen döntött személyi kérdésekben. Grósz Károly beszéde Grósz Károly elöljáróban tájékoztatást adott a kormány munkaprogramjának fogadtatásáról, a végrehajtás továbbiak­ban várható politikai környezetéről és ar­ról, hogy mit tett a kormány az őszi ülésszak óta a megvalósításhoz szük­séges hazai és nemzetközi feltételek megteremtése érdekében.- A parlamenti ülésszak széles nyilvá­nosságot kapott és nagy érdeklődést váltott ki. A nyilvánosság és az érdeklő­dés találkozása következtében a közvé­leményben, az érdekelt állampolgárok legszélesebb köreiben a korábbinál reá­lisabbá és egységesebbé vált a kép az ország helyzetéről, az előttünk álló újsze­rű feladatokról, a népünket, jövőnket ezekben az években érintő és meghatá­rozó sorskérdésekről. Ezt nagy politikai értéknek tekintjük. A munkaprogram fogadtatását tekint­ve a kép - ahogyan ez várható volt - erősen differenciált. Nagyon lényeges­nek tartjuk, hogy az állampolgárok, a kö­zösségek józan, tárgyilagos helyzetérté­kelése és támogató tenniakarása domi­nál benne. Különösen fontos, hogy a ter­melő vállalatok jelentős részénél olyan szemlélet és gyakorlat van felerősödő­ben, amely nem a mozgástér vélt és valós korlátáit leltározza nagy szorgalommal, hanem a lehetséges cselekvés módoza­tait kutatja. Csakis ez a magatartás az előremutató. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy az előbbiekkel ellentétes je­lenségekkel is lehet találkozni. A kezdeti bizakodás mintha csökkent volna. Van­nak, akik még mindig csak a fenntartá­saikat tudják megfogalmazni. Egyesek továbbra is a kivárás pozíciójában hú­zódnak meg. Mások mindmáig nem vol­tak képesek elmozdulni a „kik a felelő­sek” kérdéstől, nem véve tudomást arról, hogy ezzel valójában nem jutunk előre. A kibontakozást illetően a „mi a biztosí­ték” kérdését ismételgetik kitartóan. Saj­nálatos tény - s ez politikai munkánk gyengeségét is tükrözi -, hogy sokan nem értik és különösebben nem is ér­deklődnek az iránt, amit a kormány mun­kaprogramja tartalmaz. Közülük kerül­nek ki azok, akiket tájékozatlanságuk nem tart vissza magabiztos nyilatkoza­toktól. Az sem ért bennünket váratlanul, hogy a nehézségek növekedése nagyobb ak­tivitásra bátorítja az ellenséges és ellen­zéki elemeket. Itt is szeretném hangsú­lyozni, hogy a kormány a jövőben is pár­beszédre törekszik mindenkivel, aki bár tőlünk eltérő módon, de a szocialista kibontakozás érdekében keresi a megol­dási lehetőségeket. De nem vagyunk haj­landók tárgyalni azokkal, akik tudatosan ártó szándékkal, ellenséges platformról igyekeznek diszkreditálni céljainkat s a megvalósításra irányuló erőfeszítéseket. Mindezek a jelenségek nem hanyagol- hatók el, de természetesen nem kérdője­lezhetik meg azt a sok irányból érezhető támogatást, amely a kormánynak erőt és biztonságot ad a munkához. Társadal­munkban megvan és erősödik az akarat a közösen elhatározott célok megvalósí­tására és azok vannak döntő többség­ben, akik azt keresik, hogyan lehet a szo­cializmus jobb, hatékonyabban működö gyakorlatát kialakítani hazánkban. Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy a jövőben a kormányprogram fo­gadtatásának ez az alapjaiban egyetértő támogatása tovább fog differenciálódni. Ahogy egyre határozottabb lépésekkel fogunk előrehaladni az általános elvek konkrét megvalósításában, egyre inkább megoszlanak majd a vélemények, éle­ződnek a viták is. A célok megvalósításá­ra irányuló döntéseink nem egyszer ér­dekeket fognak sérteni, illúziókat fognak eloszlatni. Mégsem választhatunk más utat. Az Országgyűlés őszi ülésszaka óta végzett kormányzati munka középpont­jában - érthető módon - a gazdasági fel­adatok álltak. A kormány által hozott döntések jelentős részét teszik ki azok az intézkedések, amelyek az új adórend­szerről szóló törvények végrehajtását szolgálják. A Minisztertanács áttekintette a kétszintű bankrendszer működésének tapasztaltait, s javaslatokat fogadott el a negatív tendenciák kiszűrése és a ked­vezőbb folyamatok szélesebb körű elter­jesztése érdekében. Javaslatot tett a Mi­nisztertanács az Elnöki Tanácsnak a köt­vénykonstrukció továbbfeljesztésére, il­letőleg a versenytárgyalásról szóló tör­vényerejű rendelet megalkotására. Megfelelő jogszabályok születtek az úgynevezett bérbruttósítás elvégezésé­re. Az 1988. évi népgazdasági terv és költ­ségvetési javaslat, valamint a gazdasági szabályozók kialakítása során arra töre­kedtünk, hogy - a munkaprogramban meghatározott céloknak megfelelően - fizetőképességünk megőrzését segítsük elő, s ezzel összhangban biztosítsuk a költségvetés egyensúlyát. Ezért is fontos, hogy sikerült lehetőséget találni védelmi kiadásaink mérséklésére, miközben ga­rantáljuk szövetségesi kötelezettségeink fegyelmezett teljesítését. Nemzetközi tevékenységében a kor­mány legfontosabb feladatának a stabili­zációs és kibontakozási program külső feltételeinek biztosítását tekinti. Ennek érdekében törekszünk az államközi kap­csolataink további aktivizálására. Külö­nösen nagy figyelmet fordítottunk és for­dítunk a nemzetközi gazdasági, pénzügyi és tudományos­műszaki együtt­működésben rejlő lehetősé­gek kihasználá­sára. Tárgyalá­saink közép­pontjában a kor­szerű gazdasági együttműködési formák feltárása és kibontakozta­tása állt. Mi első­sorban a terme­lési együttműkö­dést szorgal­mazzuk, s ehhez a lehető legked­vezőbb feltétele­ket teremtjük meg. Ennek megfelelően ala­kítjuk piaci politikánkat. A KGST októberi, moszkvai ülésszakán közösen határoz- ' tunk a szocialista gazdasági integráció mechanizmusának és a KGST tevékeny­ségének fokozatos átépítéséről, amelyet a tagországok nemzeti gazdasági me­chanizmusai fejlődésének figyelembe vételével kell megvalósítani. Megkülönböztetett jelentőségű tár­gyalásokat folytatunk a Szovjetunió ve­zetőivel a jövőbeni együttműködésünk tartalmáról és kereteiről. Minden téma­körben a maximális megértést, segítő­készséget és együttműködési szándékot tapasztaltuk. Megállapodtunk a forga­lom szinten tartásában és az áruszállítá­sok szerkezetének fokozatos módosítá­sában. A többi KGST-országhoz hasonlóan mi is foglalkozunk a Közös Piaccal való viszonyunk rendezésének kérdéseivel. A Közös Piac tagországai hagyományos és fontos gazdasági partnerek Magyaror­szág számára, ezért a kapcsolatok ren­dezéséhez komoly érdekünk fűződik. Tárgyalások folynak az első átfogó meg­állapodásról, hazánk és az Európai Gaz­dasági Közösség között, amelyeket sze­retnénk belátható időn belül sikeresen befejezni. Minden lehetséges alkalom­mal fellépünk a bennünket sújtó diszkri­minatív intézkedések megszüntetése ér­dekében. Nemzetközi kapcsolataink, együttmű­ködésünk biztató távlatait nyitja meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zött kibontakozó párbeszéd új szakasza. A Magyar Népköztársaság kormánya a legmelegebben, a legőszintébben üd­vözli a szovjet-amerikai közös nyilatko­zatban megfogalmazott törekvéseket. Javaslom a tisztelt országgyűlésnek, hogy a mai ülésén nyilvános állásfogla­lásban fejezze ki egyetértését e történel­mi jelentőségű megállapodással.- A kormány munkaprogramjának be­terjesztésekor ígéretet tettem önöknek arra, hogy - felgyorsítva a kormányzati munka korszerűsítését célzó előkészüle­teket - javaslatot teszünk a Miniszterta­nács és a minisztériumok szervezetének új rendjére. Ezért terjesztem most elő a kormány nevében az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot. Mindezt széles körű konzultáció és tapasztalatszerzés előzte meg, melynek során a szervezeti változá­sok szinte egyöntetű támogatást kaptak. A tervezett szervezeti intézkedések és az ezekhez kapcsolódó személyi válto­zások ennek a folyamatnak az első üte­mét jelentik. Ebből következik, hogy most csak olyan személyi változásokra ter­jesztek elő javaslatokat, amelyek a szer­vezetkorszerűsítéssel függnek össze. A mostani első lépést követően 1988-ban szándékozunk előkészíteni és 1989. ja­nuár 1 -jével bevezetni a még szükséges­nek ítélt módosításokat. Tanácskozik az Országgyűlés A kormányzati munka továbbfejleszté­sénél abból indulunk ki, hogy a mai hely­zetben gyors reagálásra, kemény és né­ha kényszerszülte döntések meghozata­lára, s - az alapvető irányok tartása mel­lett - állandó manőverezési készségre van szükség. Ez elképzelhetetlen a kor­mányzás munkastílusának átalakítása, a döntési rendszer megváltoztatása és a felelősségi viszonyok áttekinthetővé té­tele nélkül. Mindez olyan követelmény a központi állami irányítással szemben, amely szervezeti és személyi változáso­kat is igényel. A minisztériumok felsorolásáról szóló törvényjavaslatot elsősorban azokkal a tartalmi összefüggésekkel indoklom, amelyekbe a javasolt szervezeti intézke­dések és személyi változások beágya­zódtak. Ezek közül a következőkre kívá­nom figyelmüket felhívni: - az állam gaz­daságszervező szerepe a jövőben nem csökken, ellenkezőleg, erősödik, de az más, ’közvetettebb formában nyilvánul meg, mint eddig. - A másik tartalmi köve­telmény azzal kapcsolatos, hogy a kor­mánynak a jövőben nyitottabbnak kell lennie a társadalmi fejlődés új jelensé­geire. - S végül a tartalmat érintő harma­dik törekvésünk azzal függ össze, hogy erősödik a szocialista demokrácia és fo­kozódik az állami szervek munkája feletti társadalmi ellenőrzés. A kormányt érintő javaslataink arra irá­nyulnak, hogy a Minisztertanács testületi jellegének erősítését összhangba hoz­zuk a miniszteri önállóság és felelősség növelésével. Ennek jegyében felülvizs­gáltuk a miniszterelnök-helyettesek funkcióját és a kormánybizottságokat. Alapvető célunk, hogy a minisztériumok munkájában a kormányhoz kötődést erősítsük, egyidejűleg azonban a tárcá­jukhoz tartozó szakkérdésekben növel­jük a miniszterek saját döntéshozatali lehetőségét. Annak érdekében, hogy a minisztériu­mok önállóan lássanak el tárcaközi koor­dinációt, képesek legyenek komplex kormányzati feladatok felelős ellátására, megszüntetjük a Minisztertanács tiszt­ségviselőinek miniszterek feletti szerve­zetirányító tevékenységét. A miniszterek és az országos hatáskörű szervet vezető államtitkárok a jövőben közvetlenül a Mi­nisztertanácshoz kapcsolódnak, munká­jukért a kormánynak és az országgyűlés­nek tartoznak felelősséggel. Ez lehetővé teszi, hogy csökkentsük a miniszterel­nök-helyettesi funkciók számát, illetve megszüntessük a kormány és a minisz­tériumok közé beékelődő hivatali appa­rátust. A lefolytatott vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a három gazdasági kor­mánybizottság egymás melletti működé­se párhuzamosságokra, a kormányzati cselekvés lelassulására vezetett. Ezért a Minisztertanács megszünteti az Állami Tervbizottságot, a Gazdaságfelügyeleti Bizottságot, valamint a Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok Bizottságát, és egy­idejűleg létrehozza a Terv- és Gazdasági Bizottságot. Az Országos Tervhivatal a jövőben - jelenlegi funkciójának megfe­lelően - önállóan működik. A kormánybizottsági titkárságok kiik­tatása mellett megszüntetjük a Miniszter- tanács tájékoztatási és tanácsi hivatalát. A tanácsi hivatal szervezetei és feladatai beépülnek a belügyminisztériumba. Ez­zel a döntéssel ez a fontos minisztérium a közrend és a belbiztonság kormányzati feladatainak ellátása mellett jelentős lé­pést tesz a belügyi és közigazgatási funkció kiteljesedése felé. A tanácsok irányításának az Alkot­mányban is rögzített konstrukciója válto­zatlan marad. A tanácsok központi irá­nyítása továbbra is a Minisztertanácshoz tartozik, de most már nem államtitkár, ha­nem a kormány egyik tagja - a belügymi­niszter - közreműködésével. A Minisztertanács tanácsi kapcsola­tainak magasabb szintre emelése érde­kében - a miniszterelnök vezetésével - létrehozzuk a Minisztertanács Tanácsi Kollégiumát. A Minisztertanács Tájékoztatási Hiva­tala megszüntetését az indokolja, hogy a tömegtájékoztatásban jelentősen növel- (Folytatás a 2. oldalon.) j Párt- és állami vezetőink az ülésteremben

Next

/
Thumbnails
Contents