Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-02 / 284. szám

1987. december 2. InÉPÜJSÁG 5 Kutató- és innovációs műhelyek, parkok Az égi laboratórium Mikor jut az emberek eszébe a csillagász? Többnyire akkor, ha fellőnek egy bolygóközi űrszondát; ha a Föld közelébe ér egy nagy üstökös; ha napirendre kerül a műholdas tv-műsor közve­títés („hogyan lehetséges, hogy vannak olyan szputnyikok, amelyek a Föld felet lebegnek”?), vagy pedig hosszú időn át pusztít az aszály, vagyis szélsőségessé válik az időjárás. „El­képzelhető volna, hogy a Nap sem a régi már?" - teszik fel ilyen­kor a kérdést. A csillagászok persze türelmesen válaszolnak, aztán folytat­ják a napi munkájukat. Odaülnek például a távcső elé, amely fényképező-, illetve számítógéppel van összekötve. Vagy pedig „csak” a komputerhez telepednek, s miközben ujjaik sebesen „zongoráznak” a gép billentyűzetén, a változó csillagok életé­nek valamelyik jelenségét szimulálják, vagyis jelenítik meg a gép képernyőjén. Mindez természetes, végtére is a csillagász olyan fehér kö­penybe öltözött fizikus, matematikus, aki nagy laboratóriumnak tekinti a világmindenséget. Bár ennek a laboratóriumnak döb­benetesek a méretei: ma már a műszereinkkel 10-14 milliárd fényévnyire is ellátunk, ők a mi Tejútrendszerünkre, s annak is legfeljebb néhány ezernyi-tízezernyi csillagára összpontosítják a figyelmüket. (Ez is csak elenyésző szám, ha tekintetbe vesszük, hogy csak a mi galaktikánk sok százmillió csillagot foglal magában.) Az olvasó persze joggal kérdezheti, mi közünk nekünk a vál­tozó csillagokhoz, illetve azok ilyen-olyan típusához? (Többféle van belőlük.) A válasz; a mi Napunk is változó csillagnak tekint­hető, azt pedig aligha kell magyarázni, hogy ha a Nap fényessé­ge, mágneses tere, színképi sajátosságai módosulnak, azt igencsak megérezzük itt a Földön is. (Megnyugtatásul: a Nap a megbízható, stabil változó csillagok közé tartozik.) Ma már több mint feltevésnek tartják például, hogy a napfizikai jelenségek rit­mikus ingadozása meg a szívinfarktusok gyakorisága között összefüggés van. A teljességhez tartozik, hogy a mindössze 33 magyar csilla­gász (ennyien dolgoznak a Szabadság-hegyen, a Mátrában lé­vő Piszkéstetőn, Debrecenben, Gyulán és Baján, ha a nélkülöz­hetetlen segítőtársaktól eltekintünk) nem passzióból foglalkozik éppen a változó csillagokkal, a napfizikával, meg a felsőlégkör 100-150 kilométer feletti jelenségeivel. Végtére, a csillagászat is nemzetközi, egységes tudományág, ebből pedig az követke­zik, hogy célratörő munkamegosztás érvényesül a különböző országok kutatói között. Északi szomszédaink, a csehszlovákok például a meteorok-meteoritok világában, a jugoszlávok pedig' a Föld forgástengelyének változásaiban mélyedtek el különös­képpen. A szakosodás persze kézzel fogható előnyökkel jár. A ma­gyar kutatások nemzetközi elismerését jelzi például, hogy dr. Szeidl Bélát, a Csillagászati Kutatóintézet igazgatóját a Nemzet­közi Csillagászati Unió változó csillag szakosztályának elnöké­vé választották meg; mint ahogy a magyar napfizikai kutatások rangját illusztrálja az is, hogy ma már nem Greenwichben, ha­nem Debrecenben archiválják a napműködés aktivitásának vagy száz évre visszatekintő fotografikus anyagait és - nemzet­közi megbízásból - újakkal egészítik ki azt. Az indok: Greenwich már annyira egybeépült Londonnal, hogy ott már nem folytatha­tó eredményesen ez a kutatás. Napjainkban, amikor annyira áthat mindent az üzleti szellem, hogy - amint tréfásan szoktuk mondani - már-már a levegőért is fizetni kell, üdítő dolog arról hallani, hogy a csillagászati infor­mációk épp oly ingyenesen cserélnek gazdát a különböző or­szágok között, mint ahogy Kopernikus, Galilei idejében. Ennek köszönhető, hogy maguk a csillagászok sem kérnek pénzt a „laikusoktól” a szolgáltatásaikért, pedig nemcsak a rádióripor­terek fordulnak hozzájuk, hanem mások is. A Központi Fizikai Kutató Intézet például a plazmakutatás te­rületén keres velük együttműködést (a plazma a Nap, a csilla­gok forró anyaga, a jövö energiaforrása), a Meteorológiai Szol­gálat a Föld felsőlégköri jelenségeire kiváncsi. Se szeri, se szá­ma még az információéhes társtudományoknak és partnerek­nek: a filozófusok példáuT megkérdik időnként, hogy is állunk azzal a „táguló" világegyetemmel, a régészek(l) pedig azt firtat­ják, vajon véletlennek tekinthető-e, hogy kelet-nyugati tájolá­súak a honfoglalás kori temetők. Egyáltalán: mit értettek akkor a kelet-nyugat fogalma alatt, a napkelte-nyugta naponként változó pontját vagy pedig az előbbiek „középarányosát”, tehát valamilyen „absztrahált” tájo­lást? Mindez csak ízelítőt ad abból, hol tart, milyen szolgáltatá­sokat nyújt nálunk ma az emberiség egyik legidősebb tudomá­nyága. Értékmentés és -teremtés Az urbanisztikai bizottság tevékenységéről A MTESZ Tolnai Megyei Szervezete keretében működő Urbanisztikai Bizott­ság, a megyei szervezettel egy időben, 1968-ban alakult. Elsősorban a megyé­ben lévő városok fejlesztésével, urbani­zációs gondjaival foglalkozunk. Progra­munk kialakításánál rendszeresen kikér­jük az illetékes városi tanácsok javasla­tait. Az Urbanisztikai Bizottság elnöke a . Szekszárd Városi Tanács elnöke, a társ­elnökök a dombóvári, a bonyhádi, a tamási és a paksi tanácsok elnökei. A bi­zottság személyi összetétele kedvező, mert a szakemberek különböző szakte­rületeket képviselnek. Rendezvényeink szinte kivétel nélkül, az illetékes tanács fejlesztési témáival kapcsolatos dönté­sek előkészítését szolgálják. Többek kö­zött ezért is mondható jónak azok látoga­tottsága, hiszen tagjaink 60-70 százalé­ka vesz részt a programokon. Idén négy bizottsági ülést tartottunk, amelyeken a következő témák szerepeltek: Szekszárd VII. ötéves tervi lakásépítési programja és területi előkészítése. Tájékozódtunk a ta­mási fürdő állapotáról és a fejlesztési el­képzelésekről, elemeztük Dombóvár pe­riférikus területeinek gondjait, Bonyhád energiagazdálkodását, valamint megte­kintettük az elkészült múzeumot és kiállí­tási termet. Az 1988-as munkatervünknek megfe­lelően az alábbi témákkal kívánunk fog­lalkozni:- Paks városépítési tervei és elvei,- Szekszárd város zöldfelületeinek fej­lesztése és fenntartása,- Tamási városközpont rehabilitáció­jának megvalósulása az elmúlt tíz évben,- a dombóvári, többszintes lakóépüle­tek felújítási problémái, valamint- Bonyhád városának fejlesztése a la­kosság bevonásával. Fontos feladatnak tekintjük az eddigi­nél még nagyobb segítségnyújtást az egyes tanácsi szerveknek fejlesztési el­képzeléseikhez, az urbanizálódási folya­mathoz. Az Urbanisztikai Bizottság ke­retén belül tevékenykedik a műemléki al­bizottság, Turányi Erzsébet építészmér­nök, műemléki szakmérnök vezetésével. Főként neki köszönhető, hogy igen ko­moly kapcsolatot épített ki az Országos Műemléki Felügyelőséggel és nagyon sok társadalmi munkát végzett a megyé­ben található műemlékek patronálásá- ban. A műemlékvédelmi albizottságok, a társadalmi műemlékvédelem megyei fó­rumai. Feladatuk az építészeti örökség védelme, mind a tudatformálás, mind a cselekvés szintjén. Ez azt jelenti, hogy az alkalmankénti konkrét épületvédelmen kívül folyamatosan figyelemmel kisérik a különböző műemléki kategóriájú objek­tumok, környezetük, együtteseik sorsát, szakszerűtlen beavatkozás esetén ész­revétellel, figyelemfelhívással élnek, ja­vaslatot tesznek védelem alá helyezésre, és minden eszközt felhasználnak a műemlékek életünkben betöltött szere­pének megismertetésére, tudatosításá­ra. Az elmúlt évtizedekre tehető, hogy na­gyobb érdeklődés mutatkozik társadalmi szinten a műemlékek iránt, és ezzel az al­bizottságok szerepe is megnőtt. Fontos, hogy tevékenységük ne legyen elszige­telt, hanem állandó kapcsolatban mű­ködjenek együtt a műemlékvédelem hi­vatásos és más társadalmi közreműkö­dőivel. Utóbbiak közé tartoznak a hely- történeti bizottságok, városvédő és - szé­pítő egyesületek. Köztük és a tanácsi szakigazgatási szervek között csak szo­ros együttműködéssel lehet hatékony a műemlékek védelme. A Tolna megyei műemléki albizottság­ban képvisejteti magát a megyei szak- igazgatás, a település- és építéstervezés, a kivitelezés, a tudományos kutatás. Munkánk hatékonyságát ettől az évtől, az építési szakhatóságok is segítik. Eddigi tevékenységünkben szerepelt védendő illetve felújítandó épületek fel­mérése, dokumentálása, esetenkénti szaktanácsadás, védelem alá vonásra vonatkozó javaslat, anyaggyűjtés egyes létesítményekről. Célunk, hogy érték­mentő és új értéket teremtő munkánkba mind több aktívát vonjunk be a jövőben is! PASZLER JÓZSEF, az Urbanisztikai Bizottság titkára Az oldalt összeállította Salamon Gyula Megállapodás A közelmúltban többnapos látogatá­son Szekszárdon járt, a karl-marx-stadti műszaki kamara tudományos elnökhe­lyettese és titkára, akik a MTESZ Tolna Megyei Szervezete vezetőinek korábbi látogatását viszonozták. A tárgyalások során kialakították az 1988. évi együtt­működési megállapodást. Ennek meg­felelően a jövő esztendőben, két gépipari szakember utazik Karl-Marx-Stadtba, ahol háromnapos tanulmányutat tesz­nek. Júliusban ugyancsak két, NDK-beli műszaki érkezik Szekszárdra, s itt-tar- tózkodásuk során a nálunk alkalmazott építési technológiákkal, a régi épületek­nél használatos rekonstrukciós módsze­rekkel ismerkednek. A megállapodás értelmében, a MTESZ Tolna Megyei Szervezete ez év végéig tesz javaslatot arra vonatkozólag, hogy az NDK-ból érkező szakemberek egy másik csoportja milyen tudományos konferencián vegyen részt, amit e kör­zetben 1988-ban rendeznek. MŰSZAKI MTESZ ÉLET TUDOMÁNYOS Az emberléptékű város rajongója Schmidt János talán azért szerette meg Szekszárdot, mert a kisvárost mindig is emberlép­tékűnek tartotta. A Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után oktató marad­hatott volna a villa­mos müvek szakon, ám ő inkább Nagy­kanizsát választotta. Ugyanis az köze­lebbvolt szülőváro­sához, Keszthely­hez. A munkakönyvé­ben egy bejegyzés van 1972 óta. A dip­loma átvételét köve­tően ugyanis a Dédásznál helyezkedett el a fiatal villamosmérnök. S mint ahogy ez az áramszolgáltató vállalatoknál szo­kás, végigjárta a ranglétrát. A második lé­pés Pécs volt, a vállalati központ, ahol fej­lesztési kérdésekkel foglalkozott, majd közel tíz esztendeje került a szekszárdi üzemigazgatóság élére.- A mi vállalatunk azok közé tartozik, ahol szigorú fegyelemre tanítják az em­bert. A villamosáram-szolgáltatás úgy hozzá tartozik mindennapjainkhoz, hogy abban nem lehet fennakadás. Az üzem- igazgatósághoz 75 ezer fogyasztó tarto­zik, ötszázra tehető azon nagyfogyasztók száma, akik mint termelőüzemek eleve meghatározók. Schmidt János, aki jelentős társadalmi munkát végez a Magyar Elektrotechnikai Egyesületben, meglehetősen széles ér­deklődésű ember. Azt is mondhatnánk, hogy funkcióhalmozó, mert elnöke a me­gyei teniszszövetségnek, a városvédő egyesület alelnöke. Már csak ezért sem csodálkozom azon, mikor azt mondja: ál­talában négy óra éjszakai pihenés ele­gendő számára, a regenerálódáshoz. Mert a különböző tanulmányok elkészí­tése, a szakmai önképzés emészti az es­téket. Legutóbb fiatal kollégáival, Paks város hosszú távú hálózatfejlesztési tervét ké­szítette el, mely nagy segítséget jelenthet a városnak kizárva a vargabetűket, a pénzpocsékolást. Meggyőződése, hogy az ilyen feladatok elvégzése a fiatal mű­szakiak próbatétele és bizonyítási le­hetősége. Ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy sajnos egyre inkább kikopik a szakmá­ból az a korosztály, amely részese volt a faluvillamosításnak.- Valaha a magyar villamosenergia­rendszer a neves elődök jóvoltából vi­lágszínvonalú volt - említi. Ma az európai középmezőnybe tartozunk e téren. A technológiában, az elmúlt két évtized alatt mindössze egy említésre méltó fej­lesztés történt, az is a hálózati részen. A Dédásznak köszönhetően terjedt el Ma­gyarországon a feszültség alatti szere­lés, melynek licencét a franciáktól vásá­roltuk meg. Nem csupán a mi szakmánkban, ha­nem más területeken is óriási szellemi kapacitással rendelkezünk, amely nagy­részt kihasználatlan. Valószínű, hogy ez a nem megfelelő érdekeltségi rendszer­rel függ össze. A tudományos egyesületek igen sokat lendíthetnek műszaki, tudományos kul­túránkon, ma összehasonlíthatatlanul nagyobb a presztízsünk, mint korábban volt. A politika ajtót nyitott számunkra, ami­vel élni kell! A műszaki értelmiség élet- és munkakörülményei A MTESZ Tolna Megyei Szervezetének kezdeményezésére felmérés készült a megyében élő műszakiak élet- és munkakö­rülményeiről. A kérdőíves rendszerű mintavétel, a műszakiak 15,5 százalékát több mint 270 főt érintett. Az értékelés szem­pontjai a szakmai, munkahelyi, az életkörülmények és a közmű­velődési kérdések voltak. A megkérdezettek 77 százaléka, a jelenlegi munkakörülmé­nyek ellátásához elegendőnek tartotta a szakmai felkészültsé­gét. 21 százalékuk úgy értékelte, hogy tudása és felkészültsége nincs kihasználva. A műszakiak válasza azt sejteti - mint ahogy a MTESZ által összeállított anyag is tartalmazza -, hogy nagyfokú a szellemi többletkapacitás, a munkahelyek nem élnek szakmai továbbképzés lehetőségeivel, nem mindenütt igénylik a műsza­kiak véleményét és kevés helyen adnak perspektívát a fiatalok­nak. Az alapképzés hibáira utal többek között, hogy a műszakiak alig 23 százaléka beszél idegen nyelven. A munkahelyi tényezőkkel kapcsolatos válaszokból kiderül, hogy az értelmiségi többletterhek vállalására is hajlandó, ugyan­akkor a munkáltató a szakmai igényesség minimális szintjét sem használja ki és nem fordít kellő figyelmet a szakemberek tovább­képzésére. Gondot okoz, hogy a kiemelkedő vagy megfelelő te­vékenységet nem tudják differenciáltan díjazni sem anyagilag, sem pedig erkölcsileg. Az életkörülményeket döntően a lakás- és jövedelmi viszo­nyok határozzák meg. A megkérdezettek 82 százaléka rendelke­zik lakással. Főként a 25-30 év közöttieknek nincs saját otthonuk. Az említett csoportba tartozók 60 százaléka családtagként lakik, a többiek albérletben, vagy munkásszállón élnek. Figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek alig 40 százaléka elégedett jelen­legi lakáshelyzetével. A jövedelmi viszonyokat illetően megállapítható, hogy az or­szágos átlaghoz képest 8503 forint - a megyében dolgozó mű­szakiak átlagkeresete magasabb, havi 8660 forint. Az átlagkere­set mértékét viszont erőteljesen torzítja a paksi atomerőmű adat­tömege. Az életszínvonal alakulásával kapcsolatban a következő a vélemény: a megkérdezettek 11 százaléka úgy érzi, hogy emel­kedett az életszínvonala, 56 százaléknál stagnál, s közel 30 szá­zalék határozottan romlónak ítéli meg azt.. A műszaki értelmiség több mint 81 százaléka sajnos nem vállal jövedelemtermelő többletmunkát, vagy erre egyáltalán nincs le­hetősége. A megyében élő műszaki értelmiség 65,8 százaléka nem rendelkezik többletjövedelem-szerzésUehetőséggel, így helyzetük szinte reménytelen az életszínvonal szintentartásáért folytatott küzdelemben. A jövőre nézve további gondot okoz a szakmai folyóiratok, műszaki szakkönyvek árának megtöbbszö­röződése, a tanulmányutak, tanfolyamok, a továbbtanulási költ­ségek ugrásszerű növekedése. A műszakiak 71 százaléka kevésnek tartja a pihenésre, szóra­kozásra, kikapcsolódásra maradó időt. A személyi könyvtár nagysága és az évenként elolvasott könyvek száma viszont mesz- sze az európai átlag fölött van. A színházlátogatások száma nem éri el az évi három alkalmat, a műszakiak éves átlagban hétszer jutnak el moziba. Az értelmiség több mint fele nem végez társadalmi munkát: ez összefüggésbe hozható azzal a véleménnyel, hogy az anyagi elismerésnél is alacsonyabb szinten van a műszaki értelmiség erkölcsi elismerése, és semmiképpen nincs arányban a társada­lomban és a gazdaságban betöltött szerepükkel. Összefoglalásként megállapítható: az, hogy a műszaki értelmi­ség ebbe a helyzetbe került, egy hosszan tartó központi politika eredménye. Éppen ezért kiigazítása nem lehet csak vállalati kate­gória! A műszakiak körében sok a szellemi tartalék, de annak ki­használására úgy tűnik nincsenek meg a megfelelő formák és módszerek. Valószínű, hogy ez a helyzet, a jelenlegi érdekeltségi rendszerrel is összefügg. A műszaki értelmiség akar és képes többet és jobbat alkotni, de elsősorban főmunkaidőben és a szakmájában. Schmidt János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents