Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-15 / 295. szám

1987. december 15. Képújság 5 Tizennyolc éve népi ellenőr „Úgy érzem, elismernek bennünket” Lozsányi Sándor, a sióagárdi Sióvöl­gye Mgtsz elnöke 1969 óta népi ellenőr, a legutóbbi választás óta pedig a szek­szárdi NEB elnökhelyettese.- Népi ellenőr - sok emberben ez a szó a leleplezték, lebukott szavakkal pá­rosul.- Téves az elképzelés, a népi ellen­őröknek nem feladatuk a mindenáron való hibakeresés, az emberek lebuktatá- sa. Mi, ha hibafeltáró vizsgálatokat vég­zünk, azt mindig segítő szándékkal tesz- szük. A három-négy főből álló vizsgáló­csoport olyan gyakorlati szakemberek­ből áll, akiknek tekintélye van egy adott szakterületen. Ezek az emberek maguk is tanulhatnak egy-egy ügyből. Nézze, ha egy főkönyvelő, mint népi ellenőr társa­dalmi megbízatásként vizsgálja egy kol­légája munkáját, akkor maga is tanul közben. Óhatatlanul megbeszélik ilyen­kor a szakmai problémákat, a gyakorlati tapasztalataikat. Ilyen szempontból in­kább tapasztalatcsere jellegű a vizsgálat. Nem úgy fogadnak bennünket az üze­meknél, vállalatoknál, mint revizorokat, hanem inkább mint kollégákat. Én úgy érzem, respektálnak bennünket. Mi nem vadászok vagyunk, ha a közismert va- dász-nyúl variációt nézzük, hanem in­kább „félvadászok”. Tárgyilagosak va­gyunk, megállapításainknak helytállók­nak kell lenniük.- Gyakoriak az olyan megállapítások, amit az ügyészségnek, rendőrségnek kell továbbítania?- Megítélésem szerint - a szekszárdi NEB működési területén - évről évre ke­vesebb az olyan ügy, mely jelentősebb visszaélésre utalhat. A korábbi időszak­ban inkább hibafeltárók voltunk, több gond volt, mint most.- Tizennyolc éve népi ellenőr. Miért szereti ezt csinálni?- Első­sorban a segítő szán­dék miatt. Aztán min­dig hasznos megismerni más terüle­tek problé­máit, profi­tálhatok én magam is belőle, bizo­nyos dolgo­kat pedig hasznosít­hatok a téeszben. A maga nemében minden ügy ér­dekes, nincs érdektelen eset számom­ra. fké „Vadmező” részén jártunk (4.) Tambovi arcok, emberek... ♦ Ha valaki először fordul meg egy országban, számára ismeretlen vidéken, akaratla­nul is saját otthonával, a megszokott környezettel hasonlítja össze. Legtöbbször csak tudat alatt, de mindig mozog a képzeletbeli mérleg. A szovjet városokban először a mé­retekkel, tágas, széles utcákkal, terekkel kell megbarátkoznunk. Valahogy más a mér­tékegység, a Moszkvától mintegy 450 kilométerre fekvő Tambov az orosz emberek számára egy ugrásnak számít csupán. S talán ezért kevésbé tűnik fel a 250 ezres vá­ros forgalma, nemigen tapasztalunk tolongást, zsúfoltságot. Kivéve persze a reggeli és esti csúcsidőt, amikor a legnagyobb merészség szükséges ahhoz, hogy felmerész­kedjünk egy autóbuszra, a tömeg sodrásával szemben induljunk el. Mindebből persze keveset érzékel az, aki ünnepnapon érkezik a városba, az embe­rek otthonukba húzódnak, családot látogatnak, vagy a hagyományos szokásként ke­gyeletüket róják le az októberi forradalom évfordulóján. Családok, rokonok keresik fel ilyenkor Tambovban az örökmécsest, hogy némán, vagy néhány szál virággal tiszte­legjenek az elődök előtt. És a boldog élet zálogaként a szertartást követően fiatal háza­sok erősítik meg itt az örök fogadalmat. Oroszul kezdjük, németül fejezzük be a kérdezősködést az emlékműnél. Egyiket mi, másikat az orosz pár nem érti. Aztán legnagyobb meglepetésünkre magyarul szólal meg a férfi. Az útbaigazítást megkapjuk és szívesen beszél családjáról:- Cserkasziból jöttünk - mondja Liszovejkij Anatolij Lukin - feleségemmel, Szvetlá­nával. Szokás nálunk, hogy a nagy ünnepen felkeresik egymást a barátok, mi is ilyen meghívásra érkeztünk. A szép napok emlékére készítjük a felvételeket is. Szabadkozik, hogy töri a magyar nyelvet, igaz, ritkán használja ma már. Az első fele­sége Nyíregyházáról származott, ott is temették el. Néha felkeresi a sírját, máskor nincs lehetősége a nyelvet használni. A történelem szakos középiskolai igazgató egyébként eltökélten állítja, jövőre mindenképpen elutaznak Magyarországra... Lám, milyen kicsi a világ. Takács Zsuzsa Fotó: Gottvald Károly ♦ A nevezetes örökmécses Gyerekek... ... és öregek Pályázat katonai középiskolákra A Honvédelmi Minisztérium pályázatot hirdet azoknak a nyolcadik osztályos fiútanulóknak, akik kedvet, tehetséget éreznek a katonai hivatás iránt, és vállal­ják a haza fegyveres szolgálatát. A pályá­zók felvételüket kérhetik középiskolai honvédkollégiumokba, illetve tiszthelyet- tesképzö szakközépiskolába. Az ország tíz vidéki nagyvárosában működő középiskolai honvédkollégium­ba felvett pályázók az adott város kijelölt polgári középiskolájában tanulnak. Si­keres érettségi vizsga után három évig a Magyar Néphadsereg katonai főiskoláin folytathatják tanulmányaikat. A néphadsereg hét vidéki helyőrségé­ben működő - gépjárműtechnikai, szál­lító, és üzemanyagos, elektroműszerész, híradástechnikai műszerész, repülőgép- szerelő és -műszerész, építőgép-szere­lő, élelmezési és zenész - tiszthelyettes­képző szakközépiskolájában a hallgatók a negyedik tanulmányi évvégén érettsé­gi, képesítő-, valamint tiszthelyettes vizs­gát tesznek. A tiszthelyettesképző szakközépisko­lákban jó rendű tanulmányi eredménnyel végzők - amennyiben kérik - a katonai főiskolákon folytathatják tanulmányaikat. A kollégiumi, valamint a tiszthelyettes­képző szakközépiskolai hallgatók teljes és ingyenes ellátást, valamint zsebpénzt, tanulmányi pótlékot kapnak, s térítés- mentesen hivatásos gépjárművezetői jo­gosítványt szerezhetnek. A jelentkezés feltételei: magyar állam- polgárság, egészségügyi alkalmasság a hivatásos katonai szolgálatra. A pályázók részletesebb információt, illetve jelentkezési lapot iskolájuk igaz­gatójától és a megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságtól igé­nyelhetnek. A pályázók egyidejűleg je­lentkezhetnek polgári középfokú taninté­zetekbe. A jelentkezési okmányok beér­kezésének határideje január 31-e. Menyasszony, vőlegény, de szép... Esküvői menet lép ki a Művé­szetek Háza kapuján, a fiatal pár megcsókolja egymást. Az arra sétáló kisgyerek rájuk csodálko­zik, majd anyjához fordulva megkérdezi:- Miért puszilta meg a vőle­gény a menyasszonyt, szeretik egymást?- Igen - hangzik a felelet.- Te is voltál ilyen szép menyasszony? - folytatódnak a kérdések.- Voltam bizony.- És ki volt a vőlegényed?- Apa.- És te is megpusziltad, mert nagyon szeretted?- Igen kicsim.- És most is nagyon szereted apát?- Persze.- Akkor a múltkor miért kiabál­tál vele? Rövid csend után megkésve érkezik a válasz:- Hát, mert most már a felesé­ge vagyok és nem a menyasszo­nya. fké. A TIT ajánlata „Tudomány a népért!” „Tudomány a népért!” címszóval jelen­tette meg a TIT Tolna Megyei Szervezete előadás-ajánlatát tartalmazó kiadványát. Mint a bevezetőben írják, a témaajánla­tokkal szeretnék segíteni korunk társa­dalomtudományi, természettudományi ismereteinek népszerűsítését. Ezzel kí­vánnak hozzájárulni az általános művelt­séget kiegészítő, továbbfejlesztő ismere­tek terjesztéséhez, a tudományos gon­dolkodás formálásához, a társadalmi és gazdasági élet színvonalasabbá tételé­hez, az egészséges életmód kialakításá­hoz és a szabad idő tartalmas eltöltésé­hez. Széles a skála, szinte minden területet, érdeklődési kört magába foglal a kínálat. Nézzünk közülük néhányat! Politika: ideológiai életünk helyzete, problémái, a szocialista országok egységének kér­dése; a nemzet és nemzetiség. Filozófia: érdekek és érdekviszonyok a szocializ­musban; ideológiai helyzetünk. Történe­lem: hihetetlen, de megtörtént esetek, nagy emberek balga tettei. Művészet, iro­dalom: népi orvoslási topográfia; Liszt Ferenc négy szekszárdi látogatása; a nyelvi trágárság okairól; Szekszárd ren­dezési tervei. Mezőgazdaság: vegyszer­takarékos növényvédelem. Műszaki: a vi­deózás; Csernobil ’86 és utána... Köz­gazdaság: lesz-e munkanélküliség? Egészségügy: az AIDS-hez társuló be­tegségek. Vannak ezenkívül még pedagógiai, pszichológiai, matematikai, földrajzi, bio­lógiai, csillagászati, környezetvédelmi előadások. A TIT a javaslatokon kívül más előadásokat is szívesen megszervez. Betölti szerepét a szakszervezet a tolnai tanácson A gazdasági gondok növekedésével egyre nehezebbé válik a szakszervezeti tevékenység - állapította meg a Közal­kalmazottak Szakszervezete Tolna Me­gyei Titkárságának legutóbbi ülésén tar­tott beszámolójában Erdélyesi Istvánná, a Tolna Nagyközségi Közös Tanács szakszervezeti titkára. Az alapszervezet 1984 óta működik önállóan, jelenleg harminckilenc dolgo­zóval. A szervezettség százszázalékos. A szakszervezeti bizottság tehát nem tekinthet vissza nagy múltra, ezért nem volt különösebb vezetési tapasztalata, a helyes út megtalálásáig kezdetben sok nehézséggel kellett megküzdeni. Mindezek ellenére - ahogy azt több hozzászóló is megállapította - az szb el­látta a dolgozók érdekvédelmét, véle­ményt nyilvánított bérkérdésekben, jutal­mazásokban, továbbá más anyagi és er­kölcsi természetű kérdésekben. Az elmúlt években jelentősen javultak a tanácsi dolgozók munkakörülményei. Megszűnt a korábbi zsúfoltság, javult a gépesítés. Az átlagbér 5816 forintról 6605 forintra emelkedett. A segélyek el­bírálásánál az szb körültekintően járt el, ebből az alacsony jövedelműek, valamint a gyesen lévők és a háromgyerekes csalá­dok részesültek. A hivatalvezetés elismeri a szakszervezet érdekképviseleti, érdek- védelmi szerepét, kéri és figyelembe veszi véleményét. Korrekt, a kölcsönös együtt­működésre alapozott a kapcsolat a párt- szervezet vezetőségével is. Ez a tény ter­mészetesen nem zárja ki a vitákat sem. A tanácsi munka fontos része az ügyfe­lekkel való kulturált, türelmes és segítő­kész bánásmód. Egyre több az olyan nép­szerűtlen feladat is, amelynek megvalósí­tását a lakosság nem fogadja örömmel, a tanácsi dolgozó viszont nem vitatkozhat azon, amit végre kell hajtani. A feladatok között szerepel a munkahe­lyi demokrácia további kiszélesítése, a szakszervezeti tevékenység tervszerűbbé, folyamatossá tétele. Ezzel összefüggés­ben nyitottabbá, nyíltabbá szeretnék tenni a tanácsi szakszervezeti munkát.- Tudjuk, a jövőben sem számíthatunk arra, hogy kedvezőbb körülmények között fogunk dolgozni. Ahhoz, hogy a megnöve­kedett feladatoknak eleget tudjunk tenni, számítunk a tagság őszinte véleményére, támogatására, hiszen csak együtt jutha­tunk előre - zárta beszámolóját Erdélyesi Istvánné. Lozsányi Sándor A történelemtanár magyarul vála­szolt Szvetlána az utazás szép pillanatait örökíti meg

Next

/
Thumbnails
Contents