Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-15 / 295. szám
EGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! " < *■ l|i|| m TT:.-, •.... I ,Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAFUAl MA Mezőgép és Dunai 1987. december 15. KEDD Vasmű XXXVII. évfolyam, OQC .-Ám ^yo. szám (3. oldal) ÁRA: 1,80 Ft I Aktívaülés a kistermelésről A kormányzat számít a háztáji gazdaságokra Tájékoztató és konzultáció Tengelicen Hihetetlennek tűnik: a magyar családok kétharmada valamilyen formában érdekelt a mezőgazdasági termelésben. Legyen akár a saját konyháját ellátó família, aki hűtőládában fóliába porciózva tárolja a zöldséget, gyümölcsöt, avagy a hazai ellátást segítő és az exportárualap meghatározó hányadát biztosító család. Egy bizonyos! A háztáji és kisegítő gazdaságok igen fontos szerepet töltenek be és a mezőgazdasági, illetve élelmi- szeripari termelés egyharmadát biztosítják. Az említettekből kiindulva természetes, hogy a kormányzat hosszú távon számít a „családi gazdaságokra”, s az onnan származó baromfira, nyúlra, hízott sertésre, zöldségre, gyümölcsre, miegyébre... Mindezt természetesen elismeri és figyelembe veszi a bevezetendő adózási rendszer is. Ezekben a napokban egymást követik a megyékben rendezett aktivaülések, amelyeken a háztáji és kisegítő gazdaságok további teendőit, a termelésfejlesztéssel összefüggő kérdéseket vitatják meg a mezőgazdasági üzemek háztáji ágazatvezetői azt követően, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium képviselői vázolják az elképzeléseket. Tegnap délelőtt Tengelicen, a Tolna Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szervezésében találkoztak a szakemberek, akiket Kelemen István osztályvezető köszöntött, majd dr. Misi Sándor, a MÉM szövetkezeti főosztályának vezetője tartott tájékoztatót a kistermelés aktuális kérdéseiről. Egyebek között kiemelte, hogy a hazai sertéstermelés több mint fele, a baromfi negyven százaléka a háztájiból származik és igen jelentős a kisegítő gazdaságokban lévő juhállomány, ahonnan évente félmillió darab kerül többek között az axportpiacokra is. Ami Tolna megyét illeti, a háztáji termelése az elmúlt esztendőben megközelítette a hárommilliárd forintot, melyből jelentős hányadot tesz ki az állathizlalás. A MÉM és a kormányzat azzal számol, hogy minden, a háztájiban megtermelt árura szükség van, sőt, évente háromszázalékos termelésnövekedést vár a „családi gazdaságoktól”. Miből kellene több? Többek között sertésből, vlzi- szárnyasból, zöldségből, vágójuhból és nyúlból, gyógynövényből és aprómagvakból. Mindez viszont feltételezi, hogy a megkötendő termelői szerződések segítsék elő a minőségi programot, a fegyelmet, a szervezettséget és a pontosságot! A továbbiakban szó esett arról, hogy a kilencvenes évek közepéig felgyorsul a generációváltás, s igen fontos teendő, hogy a mintegy kétmillió fiatal döntő hányadát megnyerjük a kistermelésnek. Ehhez viszont korszerű technika, illetve gépek szükségesek. Az előadó, az érvénybe lépő támogatási rendszerről, a kialakítandó árrendszerről szólt végezetül. A tájékoztató konzultációval zárult. S. GY. A Pravda a csúcstalálkozóról A növekvő nukleáris fenyegetés korszaka és a föld demilitarizálásának korszaka közötti vízválasztónak minősíti a washingtoni szovjet-amerikai csúcstalálkozót hétfői cikkében a Pravda, hangsúlyozva, hogy a két nagyhatalom most kezd kilábalni az elhúzódó konfrontáció időszakából. A szovjet-amerikai kapcsolatok meghatározó eleme a biztonság kérdése, s ezen a területen minőségi változást sikerült elérni. Most már csak az a kérdés, milyen mértékben sikerül kihasználni az elért eredményeket. A KHR-HHR szerződésnek jó esélyei vannak a ratifikálásra, de az amerikai szenátusban azért akadnak ellenségei is a megállapodásnak, akik még egyáltalában nem tették le a fegyvert, s meg akarják hiúsítani a további fegyverzetcsökkentési lépéseket. Elsősorban a hadászati támadófegyverzet radikális csökkentéséről van szó, valamint az európai hagyományos fegyverzet és haderő jelentős csökkentésének lehetőségéről. Amennyiben e kérdésekben is sikerül előrelépni, akkor már ki lehet jelenteni, hogy az atomfegyverektől mentes világ kialakításának folyamata visszafordíthatatlanná vált - mutat rá a szovjet lap, utalva arra is, hogy a megállapodással napirendre került a vegyi fegyverek felszámolásának, illetve a nukleáris kísérletek beszüntetésének problémája is. A szerződéssel kapcsolatos nyugati aggályokra kitérve a Pravda rámutat, hogy a Szovjetunió 826 közepes és 926 rövidebb hatótávolságú rakétát semmisít meg, míg az Egyesült Államok 689, illetve 170 ilyen eszközt. Természetesen a ratifikációs eljárás során a Legfelsőbb Tanácsban is meg kell majd világítani: Moszkva azért járult hozzá több fegyverének megsemmisítéséhez, hogy kimozdítsa a holtpontról a nukleáris leszerelés ügyét. A politikai algebra adott esetben fontosabb, mint a fegyverek aritmetikája - írja az SZKP KB központi napilapja. A két ország nukleáris ütőerejének aszimmetrikus felépítése történelmileg alakult ki, pontosabban azt rákényszerítették a Szovjetunióra. Az Egyesült Államok katonai támaszpontokat épített ki a Szovjetunió körül -1500 bázist létesített 32 országban, s 510 ezer katonát állomásoztat külföldön -, míg szovjet részről csak saját területen telepítettek nukleáris fegyvereket (kivéve az NDK és Csehszlovákia területén telepített kis számú hadművelet-harcászati rakétát, amelyet a washingtoni szerződés értelmében megsemmisítenek). Elismerve, hogy a NATO-országokban nyugtalanságot kelt a Közép-Európában velük szemben álló páncélosok mennyisége, figyelembe kell venni azt is, hogy a Szovjetuniót ugyancsak nyugtalanítják az Egyesült Államok külföldi támaszpontjain lévő harci eszközök, valamint a NATO jelentős erőfölénye Európa déli részén - hangsúlyozza a Pravda, s emlékeztet arra, hogy a NATO-szakértök már most fontolgatják, milyen intézkedésekkel lehetne „kompenzálni” a megsemmisítendő amerikai rakétákat. A szovjet lap értékelése szerint az eltérőtársadalmi rendszerek létéből nem következik, hogy elkerülhetetlen a katonai konfrontáció. A világnézetekben, a politikai rendszerekben, az életmódban meglévő eltérések ellenére a Szovjetunió és az Egyesült Államok népeinek együtt kell élniük, és - megmaradva vetélytársak- nak - kénytelenek egymás partnerévé válni. A szovjet-amerikai csúcstalálkozó társadalmi fogadtatása és visszhangja bizonyította, hogy a diplomácia már nem kizárólag a hivatásos politikusok ügye. A népek felismerték a jóvátehetetlen pusztítás veszélyeit és a változások elkerülhetetlenségét, s keresik a közeledés útjait - mutat rá végezetül a szovjet lap. Jogi bizottsági ülés a Parlamentben Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága hétfőn a Parlamentben ülést tartott. A tanácskozáson részt vett Sarlós István, az Országgyűlés elnöke, valamint a Parlament több más tisztségviselője is. Először Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke ismertette a Magyar Népköz- társaság minisztériumainak felsorolásáról szóló új törvény javaslatát, amely a kormányzati munka korszerűsítésével kapcsolatos elképzeléseknek az Országgyűlés döntési hatáskörébe tartozó részeit tartalmazza. A bizottság elfogadta a javaslatot, s egyetértett azzal, hogy a Minisztertanács elnöke terjessze azt az Országgyűlés soron következő ülésszaka elé. Ezt követően a bizottság ismételten foglalkozott a jogalkotásról szóló törvényjavaslattal. Elfogadta azt a jelentést, amely összegezi az új jogszabály tervezetéhez a bizottság részéről tett módosító és kiegészítő indítványokat. A bizottság úgy döntött: a kiegészítő, módosító javaslatokkal ajánlja elfogadásra az Országgyűlésnek a jogalkotásról szóló törvényt. Az ülésen - amelyen az Igazságügyi Minisztériumot dr. Borics Gyula államtitkár és dr. Petrik Ferenc miniszterhelyettes képviselte - felszólaltak: Török Sándor (Szolnok megye), Kovács Lászlóné (Budapest), dr. Bak István (Bács-Kiskun megye), dr. Kőrös Gáspár (Bács-Kiskun megye), dr. Nagy József (Baranya megye), dr. Mondok Pál (Pest megye), Szigethy Dezső (Győr-Sop- ron megye), dr. Németh Kálmán (Győr- Sopron megye), Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár megye), dr. Tallóssy Frigyes (Budapest), dr. Korom Mihály (Bács-Kiskun megye), az Országgyűlés Alkotmányjogi Tanácsának elnöke, dr. Horváth Jenő (Budapest), Király Zoltán (Csongrád megye). Az elnöklő dr. Antalffy György (Csongrád megye) zárta be az ülést. A belgiumi választások eredménye belga választások hétfőn reggel ismeretessé vált, még mindig nem hivatalos eredményei szinte az összes választókörzet adatainak egyeztetése alapján a következők (zárójelben az 1985-ös eredmény): százalék mandátum 19.4 (21,3) 43 (49) 8.1 ( 7,9) 19 (20) 11.5 (10,7) 25 (22) 9,4 (10,2) 22 (24) 14,9 (14,5) 32 (32) 15,8 (13,7) 41 (35) 8 ( 7,9) 16 (16) 7.1 ( 6,2) 9 ( 9) 5 ( 5) Flamand Keresztényszex:. Párt Vallon Keresztényszoc. Párt Flamand Liberális Párt Vallon Liberális Párt Flamand Szocialista Párt Vallon Szocialista Párt Flamand Nacionalisták Környezetvédők Egyéb Ezek szerint bár a koalíció pártjai (a listán az első négy) visszaestek; mandátumaik száma a 212 tagú parlamentben 109. Így - ha meggyengülve is - megőrizték többségüket. Valószínű, hogy mint a legtöbb mandátumot szerzett tömörülés, a Flamand Keresztényszocialista Párt (CVP) feje, azaz megint Wilfried Martens kap megbízást kormányalakításra. A Belga Kommunista Párt, amely megalakulása óta először az 1985-ös választáson vesztette el parlamenti képviseletét, ezúttal sem jutott mandátumhoz. A keresztényszocialista-liberális koalíció meggyengülése általános meglepetést keltett, az előzetes közvéleménykutatások ugyanis a koalíció biztos győzelmét jelezték. Különösen meglepő, hogy a választás nagy vesztese a Flamand Keresztényszocialista Párt (CVP), Wilfried Martens miniszterelnök pártja, pedig Martens valamennyi közvéleménykutatás szerint az ország legnépszerűbb politikusa. Ugyanakkor a két szocialista párt 1936 óta először újra Belgium legerősebb politikai alakulatává vált nagyarányú előretörésével. A választások hitelét növeli, hogy az idén a részvételi arány magasabb, az érvénytelen szavazatoké pedig alacsonyabb volt, mint az ezt megelőző választásokon - jelenti az MTI brüsszeli tudósítója. A választásokat előidéző belpolitikai válságot - mint már annyiszor Belgiumban - közvetlenül ezúttal is a flamand-vallon ellentétek okozták. Szűkülő szakmák Mostanában ahogy gazdasági és társadalmi gondjaink megszaporodtak, egyre kevesebbet hallani, olvasni olyan, véleményem szerint rendkívül fontos és alapvető kérdésről, mint a képzés, a szakmaszerzés. Pedig hát lenne dolgunk, tennivalónk ezen a területen is éppen elég. S nem csupán abban, hogy arra biztassuk a gyerekeket, szülőket és pedagógusokat, hogy alaposabban gondolják meg, milyen szakmát választanak, illetőleg, milyen irányba orientálják a gyerekeket, hanem abban is, hogy újra és újra meg kellene nézni: vajon a követelményeknek megfelel-e a szakmai képzés rendszere? A nagyobb szakmunkásképzők szakosodtak, zömmel környékbeli üzemek igényeinek megfelelő szakmákban és létszámban képzik a szakmunkásokat. Teljesen természetes, hogy Bonyhádon a cipőkészítő szakmát is tanítják, s hogy Szekszárd az építő, a vasas és könnyűipari szakmunkás- képzés van túlsúlyban - erre van igény. A szakmák száma a szekszárdi 505-ös ipari szakmunkásképzőben pontosan harminchárom. Csakhogy... Olyan speciális szakmunkásokat tanítanak, akik az iskolát elhagyva csupán egyetlenegy dologhoz értenek. Vegyük például az építőket. Az ács nem tud falat húzni, a kőműves tetőt fedni, a tetőfedő ácsolni. Pedig hát nem lenne baj, ha olyan építő szakmunkások hagynák el az iskolát, akik az alaptól a tetőig föl tudnának építeni egy házat. Mert jelenleg a ház fölhúzásának három szakasza van, s gyakran hosszú ideig kell várni, például arra, míg ráér az ács, s mire befejezte munkáját éppen ráér a tetőfedő is. Természetesen az építtető olyan szakembert hív, hívhat, akinek az adott szakmára jogosítványa van. De vajon miért nincs már az iskolában többirányú szakképzés? Miért nem tanulhatja meg a gázkészülék-szerelő az olajkályhák szerelését, a bőrdíszműves, aki anyagot szab és varr, a szabó-varró szakmát is? Kevesebb gond lenne az iskola befejezését követően, és később is az elhelyezkedéssel, biztonságot adna a dolgozónak, s a vállalatnak egyaránt, hisz például egy-egy üzemrészt, szalagot nagyon gyorsan át lehetne állítani más jellegű, a piacon jobban eladható termékek gyártására. A pedagógusképzés sajátja, hogy két-, esetleg háromszakos tanárok kerülnek ki a főiskolákról, egyetemekről. Ez így van rendjén, akik oktat, annak otthon kell lennie a szakmájában. Talán az lehetett a minta más egyetemi képzésnél is, hisz például az építőmérnök nem, csupán az építész tervezhet házakat, az állat- tenyésztő ha tudni akarja, hogy mennyi a gabona sortávolsága, a növénytermesztőhöz fordul. Nem tehet róla, nem vagy csak kevés óraszámban tanulta a rokonszakmát, holott ugyanannak az iskolának a padjait koptatta. Túlságosan beszűkültek a szakmák, s ilyen formán nem konvertálhatók. Kár pedig, hisz gyakran tapasztalni, hogy elöbb-utóbb csak-csak megtanul több szakmát egy ember, hisz rákényszerül, mert házat épít, vagy házépítést vállal, s mert elmúlóban van az az idő, amikor az egyik ember ölbe tett kézzel nézte, hogy mit csinál a másik. Éppen ezért lenne szükség arra, hogy egyidejűleg több szakmát tanuljanak meg a diákok, a szakmunkásképzőtől az egyetemig. Nem kerülne sok pénzbe, legalábbis annyiba nem, amennyibe később kerül az, ha egy-egy üzem, vállalat termékszerkezetének módosítását határozza el. D. VARGA M. Az aktívaülés résztvevőinek egy csoportja Misi Sándor tájékoztatóját tartja
