Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-11 / 266. szám
1987. november 11. iSéPÜJSAG 5 Építési szokásainkról - az építésszel Az egyszerű megoldás nem biztos, hogy primitív Egy-egy korszaknak a művészetek minden ágában, zenében, festészetben, szobrászatban és építészetben ismertek a legjellemzőbb stílusjegyei. A hazai és idegen városokba, falvakba elvetödő idegen leginkább az épületek együttesére, a jellegzetes épületekre figyel föl. Építési szokásaink változóak, s most, hogy mindinkább előtérbe kerül a magánlakás-építés, Turányi Erzsébet építész- mérnöktől, a Tolna Megyei Tanácsi Tervező Vállalat tervezőjétől arra kértünk választ: milyen is ma az épített környezetünk, hogyan építkeztünk eddig, s hogyan érdemes és célszerű építkeznünk a jövőben.- Mi határozza meg egy-egy korszak építési stílusát? Talán ne menjünk túlságosan vissza a múltban: az ötvenes években sátortetős, aztán lapostetejű házakat építettek, ma pedig rengeteg olyan már megépült, vagy félkész épületet látni, ahol boltíves az ablak, az ajtó, a manzárd, nem ritkán még a kapubejáró is.- A sátortető a lapostető, a boltív nem építési stílus, hanem szokás, sőt divat, aminek jelképei lehetnek ezek a formai elemek. A stílust mindig a gazdasági háttér határozza meg, s a társadalmi viszonyok. Az építészetnek az a lényege, hogy az épület környezetet ad az életmódnak. A sátortetőt az 50-es években megjelent tömeges építési igény hozta létre, mely párosult a hagyományos kultúra tagadásával és a polgári lakóházépítés utánzásával. Abban az időben viszonylag kevés pénzük volt az építkezőknek, ezért ezek a sátortetős épületek kicsik, sem alaprajzban, sem tömegben nem bővíthetők. A hagyományos építési kultúra - például a parasztház - egy logika szerint készült, az életmód kereteit adta, semmi fölösleges nem volt, és nincs benne. A korábbi életmód nem változott lényegesen, de a sátortetős épület már ezt nem tükrözte. A padlástér sem tárolásra, sem beépítésre nem használható. A melléképületekre azonban továbbra is szükség volt, melyek ehhez a zárt, befejezett tömeghez nem voltak szervesen kapcsolhatók. Az új épület idegen testként áll a régi gazdasági egység élén, ahol állatokat tartanak, és terményt tárolnak. A falusi utcakép uniformizált lett, csupán az igen díszes kerítésekben és homlokzatvakolatban különböznek egymástól a porták. A sátortetős építési modor nagyon sokáig tartotta magát, a szemléletbeli változás igen lassan jutott el a magánlakást építők tömegéig.- A modern építészet vetülete a magánlakás-építésben a lapostetők alkalmazása. Ez.a divat nem tartotta hosszú ideig magát, meglehet annak köszönhetően, hogy a lapostetők szigetelésével országszerte gond van. A lapostetös ház funkciójában jelentős változás nincs, ez Turányi Erzsébet építészmérnök is, akárcsak a sátortető, csupán formai elem.- Formai elem a boltív is, amivel mostanában lépten-nyomon találkozni?- Az építészet jelenleg világszerte igen nagy változásban van, a modern, úgynevezett kockaépitészet után az emberek humánusabb környezetre vágynak. A szakma is keresi ennek az útját. Jelenleg a posztmodern időszakát éljük, ami egyfajta eklektikának is felfogható. A magánerős lakóházépítés ebből ismét a formai jegyeket, főként a boltívet vette át. A történeti építészetben a boltívnek funkciója volt - tereket kötött össze, választott szét, ha egymás mellé sorolták a boltíveket, lehetett tornác, vagy oszlopcsarnok is. Ma az látható, hogy különösebb indok nélkül tömegével alkalmazzák. Végül is a boltív egy hangulati elem is lehet, csak mérték- tartóbban kellene vele élni. Gyakran az építtetők nem gondolják át, hogy ez jelentős többletköltséggel is járhat; az íves nyílásba kerülő nyílászárók jórészt egyedi szerkezetek. A mostani épületek gyakran túlméretezettek, nem a tényleges igényre épülnek. Mindaz, amiről eddig beszéltünk abban különbözik a történeti építészettől, hogy hiányzik belőle az észszerűség, az a logika, amely korábban az épületek megformálásában az életmód kereteit adta. Ha megvizsgáljuk a régi népi lakóházakat, az épített terekből rekonstruálható a benne élő ember élete. Utókorunk ha elemezni kívánja majd az elmúlt néhány évtized lakóházait, nem tudja kiolvasni belőle az emberek életmódját.- A jövőben több családiház- és sor- házépítéssel lehet számolni, milyen tanácsokat adna az építtetőknek a ház, a lakás külső megjelenését, illetőleg belső elrendezését tekintve.- A legfontosabb az, hogy gondolják át alaposabban a mindennapjaikat, a család életvitelét, az anyagi lehetőségeiket. Vegyék figyelembe azt a környezetet, ahova az épület kerül, s szavazzanak nagyobb bizalmat a tervezőnek, a formai megfogalmazásban. Minden épület egyedi, s ez nagy lehetőség a tömeges lakásépítés uniformizáltságához képest. Általában az építkezés elég nagy terhet ró a családra, ezért fontos már a tervezés megkezdése előtt alaposan átgondolni az épület méretét, a lakás helyiségeit, kapcsolatait, formai megjelenési elemeit. Tájékozódni kell a helyi építési hatóságoknál a területre vonatkozó előírásokkal kapcsolatban. Ezek ugyanis meghatározzák az épület vízszintes és magassági méreteit, a tető formáját, esetenként anyagát, a lábazat szintjét. Mindezek nagymértékben befolyásolják a végleges állapotot. Az lenne jó, ha nagyobb lenne a telekválaszték, hiszen az előzőekből következően egy-egy esetben igen behatárolt az építhető ház formája, nagysága. Tervezői gyakorlatomban előfordult már, hogy például indokolatlanul alápincézték a teljes lakószintet - funkció nélkül. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez vagy az a családi ház, sorház az ideális, hisz mindenki önmaga dönti el, hogyan szeret élni. Van, aki az egyterű lakást kedveli inkább, mások viszont az úgynevezett „cellás” lakásokat, ahol mindenkinek külön szobája van. Van, aki az étkezőkonyhás, mások az önálló étkezős megoldást részesítik előnyben, vagy esetleg a nappaliban kialakított étkezősarkot. Fontos, hogy a lakáson belül legyen egy közösségi tér, mely a mai átlagos életvitelben az étkezőhelyiség, ahol a család teljes létszámban összegyűlhet, megbeszélheti a napi eseményeket.- Lakáskorszerűsítésnél, átalakításnál mit tartsunk a legfontosabb szempontnak?- A már meglévő lakóházak átépítésénél korszerűsítésénél ugyanazok a szempontok érvényesek, mint az újak építésénél, csakhogy itt kompromisz- szumra kényszerülünk a már adott térbeli kötöttségek - épületszerkezet, nyílások, tetőforma, stb. - miatt.- Tolna megye településein találkozhatunk-e jellegzetesen csak a megyére vagy egy-egy tájegységre jellemző épületekkel, családi házakkal?- A hetvenes években jellegzetesen megyei házak kialakítására elindult egy pályázati sorozat. Ez Tolna megyében is lebonyolódott és éppen ennek az értékelésénél hangzott el, hogy Magyarországon igen kevés az olyan terület, ahol jellegzetes épületállomány található. Ezért ez a pályázatsorozat véget is ért, nem születtek a megyékre jellemző ajánlati tervek. Néhány településen azonban találhatók jellegzetes házsorok - Majoson, a főutcán például még összefüggő oromfalas beépítés látható. A németajkú településeken gyakori a csonkán lekontyolt oromfalas változat. Ha ilyen környezetbe kerül egy új épület ezeknek a formai jegyeknek az átvételével megmarad az utca harmóniája.- Az építőanyagok drágulásával lehet számolni a jövőben. Milyen olcsó és jó megoldásokat javasolna az építtetőknek?- A helyesen megválasztott épületméret már önmagában takarékos megoldás. Mint tervező én is törekszem arra, hogy lehetőleg minél több előregyártott elem alkalmazásával és így kevesebb élő munka ráfodításával tiszta szerkezeteket tervezzek. Az egyszerű megoldás nem biztos, hogy primitív. A túlburjánzott épülettömeg sem feltétlenül szép, sőt sok esetben zavaros, kellemetlen látványt nyújt. A jó anyagokból és szakszerűen végzett kivitelezéssel készült egyszerű épület harmonikus összképet adhat, mely ha környezetébe illeszkedik, s belső elrendezésében is célszerű, lakójának igazi otthonává válik. D. VARGA MÁRTA Fotó: BAKÓ JENŐ SÖRÖS MIHÁLY Egy szép Hosszas keresgélés után igen szépnek, egyszerűnek, s funkciójában kiválónak találtuk azt a kétlakásos családi házat, amely az „Év lakóháza” pályázaton 1983-ban dijat nyert. Ez a ház Budapesten, a harmadik kerületben az Erdőalja úton található. A tervezői: Felcsuti László és Földes Zsuzsa építészek. Az épület építészeti megjelenésében, tömegformálásában és funkcionális kialakításában megnyilvánuló értékek szellemes szerkezeti megoldásokkal, gazdaságos megvalósítással, viszonylag egyszerű kivitellel párosultak. A kétlakásos ház egyik lakása 1+1/2 szobás, a másik egy kicsi, garzon jellegű lakás, amely minden lehetőségét megteremti az önálló háztartásnak. A tervező - aki egyben a kivitelező és a lakóházról lakó is - a nagyobbik lakás tulajdonosa; a saját igényének megfelelő lakás földszinti nagy terét legtalálóbban lakótérnek nevezhetjük. Itt együtt található az étkező, a konyha, a társalgó, de ugyancsak ebből a térből nyílik a vendégszoba és innen indul a tetőtérbe vezető lépcső is. A tervező többek között a következőket írja az épületéről: „Lényeges kérdés a házastársak szerepe a családi életben. Ez jelentősen meghatározza a konyha s az étkező helyét. Az önálló konyha is, a lakótérbe helyezett konyha is jó megoldás, ha az alkalmazkodik a háziasszony családban betöltött szerepéhez. Ahol a házastársak egyenrangú tagjai a családnak, ott a konyha szerves része kell hogy legyen a lakótérnek. A közös étkezésnek komoly szerepe van a családi életben. Itt formálódik a család közösen kialakított szemlélete. Biztos pont kell hogy legyen a családban is, lakásban is. Mi az étkezőasztalt a ház és a telek középpontjába helyeztük. Onnan áttekinthető minden, a buszmegálló, a kapu, a kert, a lépcső és a lakótér összes pontja. A lakás csak ilyen biztos pontok megteremtésével válik otthonná.” A lakótér gazdasági szempontból is előnyös, hiszen falakat és ajtókat takaríthatnak meg az építtetők. Ugyancsak gazdaságos a 2,40 centiméteres belmagasság, mert kevesebb légköbmétert kell fűteni, a lakásban elhelyezett tárolószekrények könnyebben kezelhetők és a két szint közötti lépcsők hosszai is lerövidülnek. A tetőrtérben (a beköltözés után folyamatosan építettek) lett a házaspár közös műterme, és a hálószobák, valamint a fürdőszoba. A ház szerkezete pillérvázas - helyszínen készített monolit vasbetonfödém -, a homlokzati falak többrétegűek. A rétegek belülről kifelé haladva: 6 centiméter válaszfallap, párazáró fólia, 10 centiméter hőszigetelő réteg, kívül pedig 12 centiméter normál kisméretű téglafal. A ház hőszigtelésére a tervezéskor és az építéskor egyaránt nagy gondot fordítottak! A homlokzati falak erős höleadása elsősorban a nyílászárók, a szárny és a tok, illetve a tok és a fal közötti rossz, vagy legalábbis azok nem megfelelő csatako- zásából adódik. E háznál az ablakfelületek nyíló részeit is csökkentették a tervezők. a lakótér fő, a kert felőli oldalán végig óriási fix üvegfelületek vannak és csak a középen nyíló ajtó szolgál szellőztetésre és biztosítja a kijárást a teraszra. Az ajtó rendkívül ötletesen a régi lakóházakra emlékeztetve, felében, külön felnyitható, úgy, hogy az alsó része külön is fixálható, ekkor a felső része ablakként működik. Az épület tervezése, kivitelezése egyaránt követésre méltó, már csak azért is, mert harmonikusan illeszkedik környezetéhez és szerves egészet alkot a kerttel. STÍLUSOK Panelépület a 80-as évekből - a garzonház Szekszárdon a Széchenyi utcában található Érdekes megoldás az úgynevezett csillagház Dombóvárott Jellegtelen panelépület a 60-as évekből t Neoreneszánsz épület a századfordulóról Szekszárdon a Bezerédj utcában A tágas lakótér Boltív - boltív mellett Az épület-korszerűsítés egy szép példája - utólagos tetőtér-beépítéssel
