Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

1987. november 7. népújság 9 Más lett e táj október óta.., írta: A. Rjabov, a tambovi területi vb elnöke ezekben a napokban, amikor a nagy október 70. évfordulójá­ra készülünk, a tambovi terület múltját és jelenét az elmúlt évtizedek távlatából nézve az élet minden területén láthatjuk a lenini eszmék átalakító erejét. Lenin meghatározása szerint a tambovi kormányzóságban a jog- fosztottság, a jobbágyi rendszer mindenféle maradványai fennma­radtak. Statisztikai kiadványokból is képet kaphatunk az akkori helyzetről. A tambovi kormányzóságban a paraszti gazdaságok 54 százaléka szegénypa­raszti gazdaság volt, minden 100 ember közül 84 analfabéta volt, 17 ezer em­berre jutott egy orvos. Tífusz, kolera, tüdőbaj pusztította az embereket, az át­lagéletkor Oroszországban 32 év volt. Ezt a nyomorúságos helyzetet még csak súlyosbította az imperialista háború, majd a polgárháború, amely óriási károkat okozott a népgazdaságnak. Milyen erők is kellettek ahhoz, hogy leküzdjük az éhséget, a nyomorúságot, a munkanélküliséget, felszámoljuk mindazt a rosszat, amit a cárizmus az új hatalomnak örökségül hagyott? Lenin pártja, a szovjet kormány megtalálta ezeket az erőket, mozgósítani tudta a dolgozó tömegeket, hogy példátlanul nagyszabású átalakításokat hajtsanak végre a városokban, fal­vakban. A néphatalom felszámolta a munkanélküliséget, s ezzel megoldott egy olyan problémát, amely a tőkés országokban mind a mai napig megoldat­lan. Ma a tambovi terület fejlett mezőgazdasággal büszkélkedhet. Az iparban meghatározó szerepük van a szovjethatalom évei alatt épült ágazatoknak. Ezek jeles képviselői a Tambovpolimermas tudományos-termelési egyesü­lés, a Pigment egyesülés, a Tambovmas, a siklócsapágy gyár, a galvanizáló készülékek gyára, a kisfeszültségű mérőberendezések gyára és még sorol­hatnánk. Egymás után, folyamatosan korszerűsítjük a műhelyeket és gyáregysége­ket, az üzemek mind szélesebb körben alkalmaznak automata rendszereket, robotokat, programvezérlésű szerszámgépeket. Ma már bátran összehasonlíthatjuk, mi volt régen és mi van má. A terület ipara két nap alatt annyi terméket állít elő, mint 1917-ben egy egész esztendő alatt. A gazdaságban olyan új iparágak születtek és fejlődtek fel az élvonalba, mint a gépgyártás, a fémfeldolgozás, a vegyipar, az építőipar. A tambovi vállalatok márkajelzéseivel ellátott termékeket a külkereskedelmi szervek tízegynéhány országba exportálják. Sok örömteli változás ment végbe a mezőgazdaságban is. Mindenekelőtt, megváltozott maga a paraszt, a paraszti gondolkodásmód. A hajdan egyéni gazdálkodó az új rendszer körülményei között olyan közösségi gondolkodá­sú emberré vált, aki a közös érdeket az egyéni elébe helyezi. Csak az elmúlt két évtized alatt az állóeszköz-állomány hétszeresére, a munkabér három­szorosára növekedett a tambovi terület mezőgazdaságában. Óriási munka folyik a falvak modernizálása érdekében. Meg kell említenem, hogy most négyszer annyi lakás és szociális, kulturális létesítmény épül, mint korábban. Örömünkre szolgál az a tény, hogy még a messze távoli falvakba is aszfalto­zott utak vezetnek: az útépítők évente több mint 400 kilométernyi szilárd burkolatú utat adnak át a forgalomnak. Pedig még nem is olyan régen a terület valamennyi aszfaltozott útja sem volt több, mint 400 kilométer. Ez is közrejátszik abban, hogy a falvakból egyre kevesebben költöznek el a városokba. A társadalmi termelés minden területén, a dolgozók életszínvonalának emelésében, a társadalmi-kulturális fejlődésben pozitív eredmények szület­tek annak következtében, hogy a dolgozó kollektívák aktívan bekapcsolódtak az átalakítás folyamatába és intenzívebbé vált a munka a terület egész nép­gazdaságában. Viszont az is igaz, hogy a meglévő tartalékokat az új gazdasági mechaniz­musban rejlő lehetőségeket még távolról sem használtuk ki ahhoz, hogy a gazdaság minőségileg új szintre emelkedjék. A terület ipara nem teljesítette a tervet a legmagasabb minőségi kategóriá­ba tartozó termékek vonatkozásában: a minőségileg kifogástalan termékek mennyisége nem éri el a 40 százalékot. A teljes gazdasági önelszámolásra, önfinanszírozásra átállt vállalatok közel egyharmada nem érte el a jövedelme­zőségi tervet. A mezőgazdaság idei eredményeit összegezni még korai lenne, de a múlt esztendőben a terület 48 kolhoza és szovhoza a nagy állami támogatás ellenére is vesztességgel zárta az évet. Vannak olyan körzetek, ahol a termelési költségek a tervezettnél 30-40 százalékkal nagyobbak. Mindez in­dokolttá teszi, hogy határozottan és késedelem nélkül félreállítsuk a gazdasá­gilag nem hozzáértő vezetőket mind az iparvállalatoknál, mind az agráripari komplexumban. Nem kevésbé fontos az irányító apparátus munkájának tökéletesítése sem. Kifejezetten a tanácsok végrehajtó bizottságai a pártbizottságokkal együtt hivatottak arra, hogy minden elérhető eszközzel céltudatosan és haté­konyan valósítsák meg a párt gazdasági stratégiáját. Az SZKP 27. kongresz- szusa, majd a Központi Bizottság azt követő plénumái után a tanácsok gya­korlati munkájában a tevékenység sok új formája jelent meg, amelyek lénye­gét röviden így fogalmazhatjuk meg: többet beszélgetni, tanácskozni az em­berekkel, önkritikusan értékelni az eredményeket, számot adni a népnek úgy, hogy ne titkoljuk el a hiányosságokat és a rossz lépéseket, találjuk meg és bátran állítsuk vezető posztokra azokat az új kádereket, akik képesek az át­alakítás céljainak megvalósítására. Ezek a törekvések mind megmutatkoztak a tambovi területen lezajlott tanácsi választások során. A tanácstagok több mint kétharmadát leváltották, illetve újakat választottak és fele részben megváltozott a tanácsi végrehajtó bizottság összetétele is. mikor a közelmúltban Gorbacsov elvtárs Murmanszkban járt, azt mondotta, hogy az átalakítás új szakaszát minden termelő kollektí­vában a rendcsinálással, a fegyelem és a szervezettség megszilár­dításával kell kezdeni. A maga kötelességeinek mindenki a legna­gyobb felelősségtudattal, lelkiismeretesen tegyen eleget. Nagyon is időszerűek ezek a követelmények. Az ország konkrét tetteket, a munkában az eddigieknél nagyobb eredményeket vár tőlünk. (APN) Két főiskola kapcsolata Az együttműködést továbbfejlesztettük Beszélgetés a Tambovi Állami Pedagógiai Főiskola rektorával A két intézmény között több éve fenn­álló baráti kapcsolat keretében október közepén a szekszárdi tanítóképző főis­kolára látogatott a tambovi állami peda­gógiai főiskola kéttagú küldöttsége. A delegáció vezetőjét, Vlagyimir Mihajlo- vics Zubecet, a főiskola rektorát beszél­getésre kértük.- Kérem mutassa be néhány szóval főiskolájukat!- Iskolánk 1930-ban alakult, s az­óta több mint 40 ezren szereztek ná­lunk tanári diplomát. Jelenleg nyolc ka­ron 3 ezer nappali és 2 ezer levelező ta­gozatos hallgatót oktatunk, mintegy 20 féle szakon. Elsőrendű feladatunk, hogy főleg falvak számára biztosítsunk ele­gendő pedagógust.- Mikor vették fel a kapcsolatot a szekszárdi főiskolával?- Hét évvel ezelőtt választottak meg a tambovi Szovjet-Magyar Baráti Társa­ság elnökévé, ekkor iskolánk is tagja lett a szervezetnek, s kezdeményeztem az együttműködést. Az azóta megváltozott körülmények lehetővé tették, hogy az el­veket most már gyakorlatban is megvaló­sítsuk. Aztért jöttünk most el magyar kol­légáinkhoz, hogy a konkrét terveket megbeszéljük. Ezek között információk, módszertani könyvek cseréje, kulturális rendezvények, szakmai konferenciák rendezése illetve tudományos munkák kiadása szerepel.- A hallgatók cseréjét, tehát hogy a szovjet fiatalok nálunk, a Tolna megyei tanítók pedig Tambovban tanuljanak, azt nem tervezik?- Természetesen felmerült ennek a gondolata is, illetve az, hogy közös építő­vagy sportolótáborokban vegyenek részt diákjaink. Úgy gondolom, erre néhány éven belül sor kerülhet.- Közvéleményünket napjainkban élén­ken foglalkoztatja az Önök hazájában fo­lyó peresztrojka. Milyen változásokat hoz ez a főiskolai oktatásban, s hogy véleked­nek róla a pedagógusjelöltek? Vlagyimir Mihajlovics Zubec- Természetesen a felsőoktatásban is van átalakulás, s ennek legfőbb elve a demokratizmus. Ez elsősorban azt jelen­ti, hogy a szakszervezet és a Komszomol nagyobb szerepet kap az intézmény irá­nyításában, s arra biztatjuk hallgatóinkat, hogy ne csak szociális, hanem az okta­tással kapcsolatos problémákkal is fog­lalkozzanak. Feladatunknak érezzük, hogy ösztönözzük diákjainkat a nagyobb aktivitásra, felelősségvállalásra és a mi­nél jobb tanulásra. Hogy vegyenek részt a kutatómunkában, s váljanak minél jobb szakemberekké. Bár a tanév még csak nemrég kezdődött, úgy látjuk, hogy nö­vendékeink értik a társadalmi-gazdasági átalakítás lényegét, s többségük igyek­szik részt venni a közös dolgokban. Per­sze, vannak olyanok is, akik nem bíznak saját teljesítőképességükben sem, s ne­hezen fogják fel, hogy a tanulmányi ered­ményeikért ma már ők a felelősek és nem a tanáraik.- A hallgatók tudnak az önök mostani látogatásáról?- Elutazásunk előtt az SZMBT ülésén kis előadást tartottam szekszárdi látoga­tásunk céljáról, érdeklődéssel várják, hogy milyen tapasztalatokkal érkezünk haza.- S milyenekkel?- Rendkívüli nagy hatással volt ránk ez a páratlan szépségű főiskola, s az, hogy a gyakorlóiskolával és az óvodával alko­tott együttese milyen remek színhelye az elméleti tudnivalók gyakorlati alkalmazá­sának. Hiszen ez óriási lehetőségeket rejt magában a minél magasabb színvo­nalú pedagógusképzéshez. Nálunk saj­nos külön, önálló intézményként működő iskolákban gyakorolnak a hallgatók, s mikor diplomázás után kikerülnek, mód­szerekben, szervezési munkákban ke­vés a tapasztalatuk. Ezen - az itt látottak felhasználásával - szeretnénk változtat­ni. El kell mondanom azt is, hogy itt na­gyon jól képzett, kulturált, barátságos kollégákkal találkozhattunk.- Végül egy utolsó kérdés: Közeleg a NOSZF 70. évfordulója, s mostanában bizonyára minden ennek jegyében zajlik a főiskolájukon is. Milyen programokkal kívánnak megemlékezni az esemény­ről?- Az ünnepélyeken kívül konferenciák, fesztiválok, sportbemutatók lesznek me- gyeszerte. Szervezünk felvonulást is, diákjaink egy része pedig más városok­ba, többek között a nagy történelmi múltú Leningrádba kirándulnak. Magyar ven­dégeinket pedig a nemzetközi barát­ság klubba várjuk.- Köszönöm a beszélgetést. CSER ILDIKÓ Igazodva a körülményekhez Nyitottság az MSZBT-munkában is A Paksi Atomerőmű Vállalat Ma­gyar-Szovjet Baráti Társaság tag­csoportjának elnöke a múlt hét vé­gén méltó ünnepség keretében vet­te át a kiváló munkáért járó legma­gasabb központi elismerést, az or­szágos elnökség által adományo­zott Aranykoszorús plakettet Bár kitüntetés - elmondásuk szerint - váratlanul érte az MSZBT helyi kép­viselőit, ez semmit sem von le an­nak értékéből. Krizbai Levente, az üzemviteli osztály fiatal mérnöke Moszkvában fejezte be ta­nulmányait. Fokozatosan került kapcso­latba az MSZBT-munkával, eleinte kü­lönböző tárgyalásokban segédkezett, majd később a szervezésben is. Jelenleg a PAV MSZBT-tagcsoportjának ügyveze­tő elnöke. Alig váltunk néhány szót, máris élénken tiltakozik, amikor tisztségét, mint magas pozíciót hozom szóba.- Egyáltalán nem az! Nekem ebből semmiféle előnyöm nem származik, per­sze nem is ezért vállaltam. Inkább több­letmunkával jár az ügyvezetői beosztá­som.- A mi munkánk akkor jó, ha a dolgo­zóinkat meg tudjuk ismertetni a Szovjet­unióval, a gondokkal és az eredmények­kel egyaránt. Ez a folyamat természete­sen kölcsönös. Helyzetünk más MSZBT- tagcsoportokhoz viszonyítva bizonyos értelemben könnyebb, de ugyanakkor nehezebb is - mutat rá Krizbai Levente. Mint ismeretes, szovjet technológia és gépek felhasználásával épül az erőmű, szovjet szakértők segítségével. Nem ke­vés azoknak a magyar munkásoknak a száma sem, akik a Szovjetunióban tanul­tak az egyetemeken. Ezek a tények az átlagosnál nagyobb lehetőséget biztosítanak a sikeres MSZBT-tevékenységhez. Másrészt vi­szont az elsődleges cél mindig és min­denkor az erőmű építése. Következés­képpen az egyéb feladatoknál nagy hangsúlyt kap a sok ember összefogása és a helyes időbeosztás.- Taglétszám? - lepődik meg az ügy­vezető elnök. - Ilyen nálunk nem létezik. Minden PAV-os dolgozót MSZBT-tagnak tekintünk, aki eljár vagy a jövőben eljön rendezvényeinkre. Amikor rendezvény­ről beszélek, sohasem arra a merev és kötött formára gondolok, amin a részt­vevők álmosan üldögélnek, majd a szer­vezők kipipálják a tervben a lezajlott programot. Ez minden, csak nem MSZBT-munka.- Erről jut eszembe - szól közbe Gálos Tibor, a PAV baruházási igazgatóságá­nak helyettes vezetője, az MSZBT-tag- csoport elnöke - amikor ezelőtt öt évvel átvettem ennek a szervezetnek a vezeté­sét, az volt a panasz, hogy túl sok a papír­munka, és kevés mögötte a valódi tarta­lom. Egyesek csodálkoztak is, amikor az általunk készített tervezet csak másfél oldalt tett ki. Viszont minden elképzelé­sünket sikerült megvalósítani. Gálos Tibor, folytatva az ügyvezető el­nök által megkezdett gondolatsort, az MSZBT-tevékenység természetessé, hétköznapivá, nyitottá tételét emeli ki.- Nem szedjük pontokba a tenniva­lókat, ez ugyanis alapvetően ellentmon­dana elveinknek. Mindezek mellett azon­ban munkánknak van néhány alapvető pillére. Például: meg­ismertetjük hazánkat a PAV szovjet dolgo­zóival. Havonta egy­szer elvisszük őket különböző nevezete­sebb városokba vagy vidékekre. Egy kol­lektíva a sportesemé­nyek megrendezését vállalta az adott évre. Nagyon jó a kapcso­latunk a fővárosi Szovjet Tudomány és Kultúra Házával. De azt hiszem, fe­lesleges lenne felso­rolni rendezvényein­ket, hiszen sohasem a mennyiségi szem­pontokat tartottuk szem előtt, hanem a kollektív munkát. Az MSZBT országos el­nökségének ajánlásai alapján ugyan ösz- sze lehetne állítani egy rendkívül terje­delmes és gazdag programot, de a köz­mondás szerint aki sokat markol, az ke­veset fog. Újabb témakörként a termelés és az MSZBT kapcsolata is terítékre kerül. Gá­los Tibor mértéktartó következtetéseket fogalmaz meg.- Bár nemzetközi mércével mérve is ki­magaslóak az eredményeink, más do­lognak tartom a gazdálkodást és megint másnak a társadalmi tevékenységet. Az előbbit lehet segíteni politikai eszközök­kel, tehát közvetve az MSZBT-munkával is. Semmiképpen sem szabad azonban ezt, azaz az MSZBT hatását túlértékelni. A Paksi Atomerőmű Vállalatnál hamaro­san bekövetkező változások - a beruházá­sok első ütemének befejeztével egyre több szovjet szakember tér haza, tehát egyre kevésbé válik lehetőség a közvetlen kap­csolattartásra - új körülmények elé állítják az MSZBT-tagcsoportot. Tenni, amit kell, igazodva a helyi sajátosságokhoz és viszo­nyokhoz - vallja Gálos Tibor és Krizbai Le­vente. Ez volt a programjuk és ez lesz a jö- vőben is. Sz. á. Fotó: KAPFINGER Gálos Tibor (balról) a kitüntetés átvétele közben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents