Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

2 Képújság 1987. november 30. A Pravda a leszerelési erőfeszítésekről A közepes és kisebb hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról kö­tendő szovjet-amerikai szerződés alá­írását kővetően még nehezebb politikai harcok következnek, mint a megállapo­dás előkészítése idején.- figyelmeztet vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. A lap hangsúlyozza, hogy az Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter genfi - az utób­bi hónapokban immár harmadik - talál­kozóján végleges formába öntött szerző­dést világszerte üdvözölték. Támogatta azt még a NATO Tanács is, amelynek ülé­sét követően Shultz úgy nyilatkozott, hogy „ha valaki azt állítja, hogy Nyugat- Európának nem tetszik ez a megállapo­dás, akkor semmit sem ért az európai ál­láspontból”. A külügyminiszter ugyan nem pontosí­totta, hogy kikre is gondol, a Pravda azonban rámutat, hogy az utóbbi napok­ban Washingtonból és az Egyesült Álla­mokkal szövetséges egyes országok fő­városaiból érkező jelentések e tekintet­ben pontosan eligazítanak. Továbbra is vannak olyanok, akik az Egyesült Álla­mok és a NATO katonai fölényének kiala­kításában látják a megoldást, úgy vélik, hogy legalább a nukleáris fegyverek to­vábbi csökkentését meg kell akadályoz­ni. Ezen túlmenően a közepes hatótávol­ságú rakéták és a hadműveleti-harcá­szati rakéták felszámolása nyomán ke­letkező „rés” betömését - új fegyverek létrehozását és rendszerbe állítását - kö­vetelik. Bár Reagan elnök biztosra veszi, hogy sikerült a szerződést „eladnia” a szená­tusnak, a Newsweek című amerikai lap szerint azonban a konzervatívok abban bíznak, hogy kiegészítésekkel, módosí­tásokkal elhúzhatják a ratifikálás folya­matát, s ha ez sikerül, akadályozhatják Washingtont és Moszkvát abban, hogy a fegyverzet-ellenőrzés második szaka­szába lépjenek - emlékeztet a Pravda. Haiti Elhalasztott választások Nem tartották meg Haitin a vasárnapra meghirdetett választásokat. A döntést az ideiglenes választási tanács elnöke je­lentette ve. Korábbi jelentések szerint autóról lövöldöztek Port-Au-Prince-ben arra a néhány járókelőre, akik az utcára merészkedtek a szavazóirodák megnyi­tásának időpontjában. Legalább hu- szonketten meghaltak. Egy dominikai tu­dósító is halálos lövést kapott, és több új­ságíró megsebesült. Libanon Izraeli Légvédelmi, tüzérségi és páncélos egységek­kel megerősített izraeli alakulatok vonultak fel szombaton a libanoni határtól északra kialakított, úgynevezett ütközőzónában, miközben az izraeli légierő gépei sorozatosan hangrobbanásokat idéztek elő Libanonban lévő szir és palesztin ál­lások felett. A harci gépek hasonló manővereit rendszerint légitámadás követi. Az izraeli haderő szombati mozdulatai alátá­masztják azokat az aggodalmakat, melyek sze­rint Tel Aviv „megtorló" csapásra készül a hét kö­zepén végrehajtott palesztin gerillaakció miatt ­akciók az izraeli hadsereg szóvivője mindazonáltal „mindennapos eseménynek" minősítette az üt­közőzónában megfigyelt katonai felvonulást. Az izraeli készülődés hírére szinte kiürült a dél-libanoni Szidón város két palesztin mene­külttábora, de még az ország északi részén lévő táborok lakói is biztonságosnak vélt helyekre hú­zódtak. A leginkább veszélyeztetett országrészekben állomásozó fegyveres palesztin csoportok szét­szóródtak, hogy csökkentsék esetleges veszte­ségeiket egy izraeli támadás esetén. Pillantás a hétre Válogatás a hét Kiemelkedő fontosságú találkozók, két- és többoldalú esz­mecserék és egy választás szerepel december első hetének programjában. A hírügynökségek előrejelzéseiből minden nap­ra futotta, de az igazi figyelem már a következő hétfőre irányul, amikor Ronald Reagan Mihail Gorbacsovot fogadja Washing­tonban. Hétfő: Madridban Gibraltár sorsáról tárgyal a brit és a spa­nyol külügyminiszter. Az eddigi megbeszéléseken mindkét fél hajthatatlannak bizonyult, így most sem várható áttörés, legföl­jebb részproblémákban sikerülhet megállapodni. Bonyolítja az ügyet, hogy Gibraltár lakói - elsősorban gazdasági okokból - a jelenlegi helyzet fenntartását szorgalmazzák Kedd: Kereken egy tucat demokrata és republikánus elnök­jelölt folytat televíziós vitát az Egyesült Államokban. Az elnökvá­lasztási kampány eddigi legnagyobb eseményét óriási várako­zás előzi meg, hiszen aki itt jó startot vesz, annak jelentősen megnőnek esélyei a Fehér Házba vezető versenyben Szerda: Egy Párizs közelében lévő kastélyban találkozik egy­mással a jelenlegi kambodzsai kormány feje, Hun Sen és az el­lenkabinet vezetője, Szihanuk herceg. Már maga a megbeszé­lés ténye is áttörés a kambodzsai válság megoldásában, egy esetleges megegyezés pedig nagy megkönnyebbülést jelente­ne nemcsak a délkelet-ázsiai, de a világpolitikában is eseményeiből Csütörtök: A Falkland(Malvin)-szigetekre látogat Timothy Eggar brit külügyi államtitkár. Argentína az emlékezetes háború óta sem adta föl területi követeléseit, de az utóbbi időben már nem esik szó a fegyveres konfliktus kiújulásáról. Eggar utazása így egy kissé érthetetlen - és provokatív jellegű Péntek: A külügyminiszterek kétnapos egyeztető értekezlete után Koppenhágában megnyílik a Közös Piac csúcstalálkozója. Az EGK tagjai elsősorban a szervezeten belüli ellentmondások feloldásával foglalkoznak majd, de valószínűleg szó esik a világ- politika aktuális kérdéseiről is Szombat: New Yorkban találkozik egymással a közép-ame­rikai konfliktusban érintett öt ország külügyminisztere, hogy ér­tékelje a guatemalavárosi béketerv megvalósításában eddig megtett lépéseket. A nagy kérdés az, hogy George Shultz haj­landó-e tárgyalni Niguel d’Escotóval, nicaraguai kollégájával a kontráknak nyújtott katonai támogatás felfüggesztéséről, és a nicaraguai ellenforradalmárok további szerepéről az ország életében. Vasárnap: Községtanácsi választások lesznek Bolíviában. A kormány számára fontos erőpróbán elválik, miként reagál a la­kosság az utóbbi idők népszerűtlen, megszorító intézkedéseire, a romló életkörülményekre. Hawke a Szovjetunióban Leningrádba érkezett vasárnap Robert Hawke, Ausztrália miniszterelnöke. Haw­ke a szovjet kormány meghívására hiva­talos látogatást tesz a Szovjetunióban, s a hivatalos moszkvai program megkez­dése előtt a vasárnapot Leningrádban töltötte. Robert Hawke a városi tanács vezetőivel rövid megbeszélést folytatott, majd Leningrad nevezetességeivel is­merkedett. A piszkarjovói temetőben megkoszorúzta a II. világháború lening- rádi áldozatainak emlékművét. Hawke a tervek szerint hétfőn kezdi meg hivatalos programját Moszkvában. PANORÁMA BUDAPEST - Elutazott vasárnap a Magyar Szolidaritási Bizottság Jakab Sándor elnök vezette küldöttsége, hogy részt vegyen a tanzániai Arushaban az Egységes világgal az apartheid ellen egy demokratikus Dél-Afrikáért elnevezéssel megrendezésre kerülő nemzetközi szoli­daritási konferencián. * A KISZ tizenévesek közötti tevékeny­ségének tapasztalatai, az ifjúsági mozga­lom tájékoztatási tevékenysége, fejlesz­tése és a KISZ és a kormány vezetőinek december 4-i találkozójára kerülő témák vitája voltak a legfontosabb napirendi pontok a KISZ Központi Bizottságának szombati ülésén. * Vasárnap véget ért Budapesten a gyermekek szabadideji tevékenységével foglalkozó nemzetközi konferencia. A Gyermek-és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága (CIMEA) által szervezett eszmecserén négy nemzetkö­zi és 26 nemzeti szervezet képviselői vi­tatták meg a gyermek- és serdülőkori szervezetek lehetőségeivel, a szabad­idős tevékenységek rangsorával, továb­bá a gyermekek szabadidőhöz, játékhoz való jogával kapcsolatos kérdéseket. % MOSZKVA - Eduard Sevadrnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szomba­ton Moszkvában fogadta Meyer-Landrut nyugatnémet nagykövetet. A találkozót a diplomata kérte, aki átadta Kohl kancel­lár Mihail Gorbacsovnak szóló szemé­lyes ünezetét. Sevardnadze ugyancsak szombaton fogadta Ashwin ausztrál nagykövetet is. A diplomata kérésére lét­rejött találkozón a kölcsönös érdeklő­désre számottartó kérdések között min­denekelőtt a Hawke ausztrál kormányfő közelgő szovjetunióbeli látogatásával összefüggőekről volt szó. * Nemzetközi jelentőségű, fontos politi­kai lépésnek minősíti az újabb kambod­zsai csapatkivonást vasárnapi kommen­tárjában a Pravda, s emlékeztet arra, hogy idén 20 ezer vietnami önkéntes - a tavaly kivont csapatok létszámának két­szerese - hagyja el az országot, a teljes kivonás pedig a tervek szerint 1990-ben valósul meg. WASHINGTON - Reagan szombati rádióbeszédében kijelentette: „... a szov­jetek ellenfeleink és azok is maradnak. A szabadság előmozdítása érdekében jó­zanul és az erő helyzetéből kell tárgyalni a Szovjetunióval.” Az amerikai elnök a biztonsági kérdésekről szólva nem a fegyverzetkorlátozást, hanem az űrfegy­verkezés folytatását állította első helyre. A csúcstalálkozót megelőzően Reagan várhatóan még egy alkalommal szól a nyilvánosság előtt. SZÓFIA - Az albán Népi Gyűlés El­nöksége elnökének, Ramiz Aliénak kül­dött üdvözlő táviratában Todor Zsivkov, a bolgár Államtanács elnöke kifejezi meggyőződését, hogy „a bolgár-albán kapcsolatok és együttműködések a ba­rátság és a kölcsönös tisztelet hagyomá­nyos szellemében fejlődik a jövőben is a két ország és a két nép, a béke és a szocializmus érdekében”. Az üdvözlő távirat az albán függetlenség kinyilvání­tásának mostani 75. évfordulóján kelt. PÁRIZS - Lyonban rövid tűzharc után letartóztatták Max Frerot-t, a francia Ac­tion Directe nevű terrorista szervezet utolsó, még számottevő tagját. Másfél évi szívós felderítő munkával sikerült felgön­gyölíteni az Action Directe, a 70-es évek végén szélsőbalos mozgalmakból ala­kult terrorista szervezet minden szálát. Szép helyen járt a És hogy eredményes is volt az útja, azt ö maga mondta el a görögor­szági látogatása során tartott sajtótájékoztatón. Hazánk szempontjából kétségkívül ez a legfontosabb, ám Hellász földjét nemcsak a politikusok látogatják. Mind sűrűbben megfordul­nak ott magyar turisták is, akiket a semmivel össze nem hasonlítható látnivalók sora és az ezekből sugárzó atmoszféra vonzza. Láthattuk, hogy az ősidők kulturális emlékhelyeinek némelyikén a miniszterelnö­künket is végigfuttatták - talán még gyorsabb iramban minta turistákat szokták. Görögországban ugyanis nagy gyakorlatuk van a házigazdák­nak a vendéglátásban. Jól kidolgozott rendje van mindennek és min­denre fel vannak készülve. Azt már csak a szakember veszi észre, hogy a kedves mosoly percre pontosan kiszámítottan terül szét a napbarní­totta arcokon és az idegenvezető „hirtelen jött” szellemes poénjának is megvan a helye, rendje. Évente ezerszer is holtbiztosán derűre fa­kasztja az éppen soros csoportot. A rutin már a repülőtéren meglátszik: a magyar turistát minél gyor­sabban ki kell terelni az érkezési csarnokból, a vámszabályok megsér­tőit nem közöttük keresik. Amíg összevárjuk egymást a millió bóvlit árusító pavilon előtt, rájövünk ott, az éjfélt ütő óra alatt, hogy a földet 3 érés pillanatában elveszett egy óránk. Igaz, hazatérve visszakapjuk majd hajnali hét órakor a Ferihegyen, de azért mégsem mindegy... Például azért sem, mert az athéni polgár életritmusa tipikusan me­leg égövi. Ahogy sötétedik, úgy telnek meg az utcák gyalogosokkal, autókkal, buszokkal. Vegyesen. És ez szó szerint értendő: a gyalogos az úttesten olvassa az esti lapot, a busz a járdán forgolódik. Egyébként köszönik, minden oké! Különben is: ha a motorizált görögnek nem tet­szik a kialakult helyzet, akkor azt a duda megnyomásával közhírré te­szi. Mit számít az, hogy mindez egy szűk utcácskában ájultan alvó turis­tákkal teli szálloda ablaka alatt történik éjjel negyed háromkor. Az meg ugye már csak természetes, hogy az első dudaszóra a többiek hasonló módon helyeselnek. Végül, a dugót okozó sárga taxiból fél három körül kilibben egy csinibaba, aztán egy alig félperces legeslegutolsó futó csókra még odahajlik a lovagjához. Istenkém, kicsit zajos a görög szerelem... Ilyen élménye nyilván nem volt a miniszterelnökünknek, de mint tud­juk, ő is felgyalogot az Akropoliszra és nyilván végighallgatta mindazt, amit a valóban nagyon művelt idegenvezetők egy-két szuszra el tud­nak hadarni a pár ezer éves múlt semmivel össze nem hasonlítható légkörét árasztó helyszínén. Ne is kísérletezzünk az élmény hatását leírni, mert az, hogy elragadó, csodálatos, lélegzetelállító, nemcsak egyszerűen szegényes kifejezés ide, de sértő is. A programjából - mint láttuk - nem maradt ki a Piaka sem. Az athéni programból ez senkinél nem maradhat ki. miniszterelnökünk De: a miniszterelnököt nappal kísérték végig az óvárosi utcán, a magyar turista viszont egy este kötelezően itt vacsorázik. Egészen pontosan a Palja Atina mulatóban, valódi öreg házban, hamisítatlan görög műhangulatban. Amint a csoport utolsó tagja is leült, kezdődik a műsor. Szirtaki zenében, dalban, táncban. Ketten muzsikálnak, négyen énekelnek, ha­tan táncolnak. A zene vérpezsdítő, a tánc vérlázító, merthogy ilyen bot­lábbal ki mernek lépni a színpadra. Mentségükre szóljon, hogy ez csak a kezdet, a csúcspont a második részben van. Csupa fátyolban belib­ben a törököktől koppintott zenére a hastáncosnő. Szó mi szó, érti a dolgát. Az asztal magasságú színpadon csábosán vonaglik - fél lépésre az öszetolt asztaloktól. Aztán legyőzi ezt a kis akadályt és a tányérok között folytatódik a produkció. Az biztos, hogy kitűnő pszichológus ez a lány. Pontosan az elé a kéjenc elé hullámzik, aki eddig mint a ringlispil forgott az utcákon a látnivalókat nem nagyon takargató görög szépségek után. Nos, miután néhányszor elhúzta a nem éppen vékony mézesmadzag alfelét a gúvadt szemek előtt, csá­bosán magával ragadta a színpadra, és tüneményes gyorsasággal le­fejtette róla a fölös textíliát. Az utolsónak - mindenki megkönnyebbü­lésére - azért megkegyelmezett. A sikert tessék elképzelni. Magunk sem vettük észre, hogy közben megettük a vacsorát. Hogy az mi volt? Hát persze hogy birka. Birka. Na azt biztos nem mutatták meg a magyar kormányfőnek, hogy milyen az athéni húspiac. A Köjál dolgozóinak is azt tanácsolom, hogy messzire kerüljék el, mert ha még nem kaptak infarktust, ez a lát­vány garantálja. Azt azért elmondom, hogy boszorkányos ügyesség­gel hasítják ketté a bárdjukkal a henteslegények a járda szélén felállí­tott rénfán a frissiben nyúzott birkát. Ez abárda legfőbb szerszám a ke­zükben. Ezzel olyan ügyesen aprítják a húst, hogy vékonyabb lesz a szelet, mint az itthoni csupa csempe boltban az ötször fent késtől. Innét nem messze van a bazár. A bazár, az Bazár. Szűk, zsúfolt, zajos, tarka, hullámzó... és tessék szabadon folytatni a kavalkád jelzőit. Van itt használt katonai sisaktól kezdve állítólag művészi értékű vázamásolatig, arany sakk-készlettől a pornográf szoborig minden. Az éhesnek étel, a szomjasnak sör, a turistáknak lépten-nyo- mon „pénzkiszerelő” csapda. Itt minden eladó. Azt mondják, olykor igazi értéket is lehet igen olcsó szerezni. De ki meri azt a kis pénzét ilyesmire reszkírozni? Biztos ami biztos, Metaxát kell venni. Hamisítat­lan (?) görög konyakot. így aztán egy-egy csoport hazaérkezésekor a kezdő vámhivatalnok már a látványtól szódavízért kiált. Mégis, milyen Görögország? Nos, aki szabatos választ akar, annak a lexikonokat, útikönyveket ajánlom. Aki viszont megelégszik néhány to­vábbi apró impresszióval, kérem folytassa az olvasást. Ilyen fontos benyomás volt, hogy nagyon sok a lapostetejű ház. Né­melyikről látszik, hogy megélt már néhány történelmi vihart, meg föld­rengést, de a tető nem ázik be. Meg kellene egyszer kérdezni, hogy ná­lunk miért és ott miért nem. Az éttermi székek kényelmetlenek. Lehet, hogy ennek is praktikus oka van ? Nevezetesen az, hogy a vendég ne ücsörögjön, hanem kapja be gyorsan amit eléje tettek, aztán fusson tovább az újabb látnivalók után. Mert ha megy, gyorsabban megéhezik, megszomjazik, beül vala­hová a természetesen kényelmetlen székre és kezdődik megint elöl­ről. A mazsola tipikusan görög termék. Amolyan speciális magboltban árulják. Zsákokból. Négy, öt is áll a fal mellett dió, mogyoró meg ki tudja mi minden más társaságában. Azt a vevőt, aki mazsolát vesz és előtte nem kóstolja végig a teljes készletet, egyszerűen baleknak, átej­teni való bugyutának tartják. Tessék csak itthon megpróbálni. Ha már a csemegéknél tartunk, el kell mondani, hogy az idén igen szomorúak a görög narancsosok. Késő tavasszal kaptak egy olyan ha­vazást, amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Ez aztán telje­sen tönkretette nemcsak az idei, de a jövő évi termést is. Tanúsíthatom: igen szomorú látvány a gyér lombú fákon töppedező diónyi méregzöld gyümölcs. Volt már szó az ügyes hentesekről, hadd essék szó egy másik ügyes emberről is. Mikénében a Menelaosz étteremcsarnokban két busznyi német turista nyomában érkeztünk be. Egy apró, csúnya, kancsal, hiá­nyos fogazatú, kopasz emberke széles mozdúlattal futás közben mu­tatta meg a helyünket. Mint a kerge birka rohangált a jó húsz méterre lévő konhyaajtó és az asztalok között. Hol a teli, hol az üres tányérokkal tűnt fel. Egy villanás a mi leveseinkkel, egy ugrás a németekhez, futás a konyhához, de szinte abban a pillanatban csatakiáltást vezényelt a fris­siben hozott sült tiszteletére. Káprázatos, amit a százhúsz vendég kö­zött művel. Kiszolgál és szórakoztat. És a végén, amikor már buszba szállva éppen indulnánk, még elénk perdül és egy szerelmetes lovag átszellemült mosolyával szórja a csókokat társaságunk mázsányi súlyú szőke szépsége felé. A mindent tudó idegenvezetőnk csak úgy mellesleg jegyzi meg, hogy a kis ember nemcsak felszolgáló, hanem a tulajdonos is. Ja így már más. A miniszterelnöknek természetesen egészen másféle élményekről gondoskodtak és az úgy van rendjén. De tessék elhinni, az se’ semmi, amit a turista kaphat ebben a múltját csodálatosan őrző és kitárulkoz- tató országban. FEJES ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents