Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
6 ’KÉPÚJSÁG 1987. november 28. MÚLTUNKBÓL- Meghívót kaptam nemrég a Magyar Mezőgazdasági Múzeumtól: A vadászat, vadgazdálkodás című állandó kiállítás megnyitására invitáltak. Ízléses, igen szép bemutató, érdemes megnézni: mészkőben kövült agancsmetszetet látni, a századforduló ízlésében berendezett vadászszobát világelső trófeákat, szarvas és dám agancsgyüjteményt Szinte nincs olyan része a kiállításnak, ahol ne találkoznánk Gyulaj nevével. Míg bóklásztam a termekben eszembe jutott: nagyon sok mindent nem tudunk a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaságról, holott itt van a megyénkben, itt élünk egymás mellett- így igaz, valóban Gyulaj neve elsősorban vadgazdasági történeti értékei miatt világviszonylatban is fogalommá vált. Gyulaion van a földön a legnagyobb, genetikailag legértékesebb dámpopuláció. Amióta egyáltalán a trófeakultusz dívik, Gyulajról származik a világon jegyzett első legjobb 20 dámtrófeából 15, s az eddigi összes világrekord. A biztos úton vagyunk afelé, hogy ez a hallatlanul nagy genetikai érték továbbra is fennmaradjon.- Ismerkedjünk hát a gazdasággal, s az erdészekkel, vadászokkal is. A csöndes, bölcs erdész, aki zergetollas kalapban az erdei ösvényen ballag, oldalán a puskájával, nyomában a vadászkutyával, - szép idilli kép, de azt hiszem a múlté. Az erdeinkben nagyon komoly gazdálkodás folyik, s ahogy hallom az ősi szokással ellentétben ma már nyáron is vágnak ki lombos fákat, s nem csupán télen. Milyen erdötársulás található Gyulajon? Mi készül az itt kitermelt fából?- Az erdőgazdálkodás lényegében egy vertikálisan integrált tevékenység, amibe a vadgazdálkodás éppúgy beletartozik, mint az elsődleges faipari tevékenység. Ennek megfelelően erdészek, és vadászok is dolgoznak a gazdaságban, együtt, egymás munkáját kölcsönösen segítve. Néhány évtizede nem volt ilyen szoros kötődés a két munkaterület között, - külön kezelték az erdőt, és külön a vadgazdálkodást. Ez rengeteg értelmetlen problémát vetett föl, ami mára már nem jellemző. Szeretném eloszlatni azt a nosztalgikus, romantikus elképzelést, ami az erdészekről, vadászokról esetleg él még. Praktikus munkahelyi irányítók, munkahelyi vezetők ők, végzi mindenki a munkáját a maga területén. A gazdasághoz Tamási környékének több községe tartozik mintegy 8000 hektáros erdőkomplexumot érint, ezen belül egységes erdő- és vadgazdálkodási elveket érvényesítünk. A terület száraz lösztalaj, ezért olyan fafajok találhatók itt elsősorban amelyeknek ez a termőhely kedvez. A legelterjedtebb, fafajunk a cser, amely a száraz, déli és nyugati oldalakban tenyészik. A völgyekben a nemesebb fafajokat, a kocsányos tölgyet, illetve az üdébb domboldalakon a kocsánytalan tölgyet találjuk. Megpróbáljuk mozaikszerűen kihasználni a termőhelyi adottságokat. A gyulaji erdő mindig híres volt arról, hogy rendkívül magas színvonalú erdőgazdálkodás folyt itt, s ezek most is a gazdálkodási intencióul szolgálnak. A cser területaránya 34 százalék, a tölgyfafajoké 22 százalék, az akácé 13 százalék, s ugyanennyi a fenyő, amelynek nagy része fiatal erdősítés. A fahasználat, vagyis az erdő kitermelése, a fa értékesítése a létszámot, a forgalmat és a jövedelmezőségét tekintve is a legnagyobb tevékenységünk. A piaci igényeket igyekszünk követni, a méretes, a hiba nélküli fa- törzsekből a legigényesebb bútorlemezek készülnek. Ennek az alapja a tölgy, nagyon keresett még a fekete dió. A bútoralapanyagot zömmel a külpiacon értékesítjük. Természetesen mi is feldolgozzuk a fát, s mivel a feldolgozó-kapacitásunk elég nagy, s mi is vásárolunk fát más erdőgazdaságokból. Fűrészárut készítünk, s keresett a csaphornyos parkettánk is, amely a csibráki üzemben készül, - évente 60-70 ezer négyzetméter. A magánlakás építés révén mindinkább előtérbe kerül és visz- szakapja rangját, helyét és kultuszát a fa, mint építőanyag, mint belső építészeti dekorativ elem. Ennek mi szeretnénk megfelelni, ezért balkonelemeket, lépcsőket, lambériákat is gyártunk, illetve a gyártásukat tervezzük. I- Melyik fafajtát keresik mostanában leginkább?- A lombos fák királya a tölgy, s persze a legdrágább is. Azért, hogy olcsóbb áruval is tudjunk szolgálni a parkettát akácból is készítünk, amely erre a célra tökéletesen megfelel, s időtálló.- A vágásra érett fák helyébe facsemeték kerülnek, s az erdőfelújítás mellett az erdőtelepítés is a dolguk. Az országos eredmények igen biztatóak, bővül az erdővagyon, növekszik a fakitermelés, fejlődik a fa- hasznosítás, s korszerűsödik az erdészeti gépgyártás. A szép eredmények mellett azonban szomorú hírek is hallatszanak az erdőkből. Tömegesen pusztulnak a kocsánytalan tölgyesek, s az egyik legszebb honos fánk a szil is kiveszőben van.- Szakmai kötelességünk, hogy a letermelt erdő helyén új erdőt telepítsünk. Évente mi 100 ezer köbméter fát termelünk ki, amely helyébe háromszáz hektáron kell telepítenünk, ha lehet ugyanazokból a fafajokból. Minden kérkedés nélkül állíthatom, hogy az erdősítéseink sikeresek, pótlásra nem szorulnak, hisz jó minőségűek a csemeték, s igen nagy szakmai gondossággal ültetjük el. Az erdők köré kerítéseket állítunk a vadkár csökkentése miatt. Az erdőtelepítés ott történik ahol eddig még nem volt erdő. A belecskai téesz felszámolását követően 600 hektár került hozzánk, ahol erdőt telepitünk, évente 40-45 hektáron. Miközben bővítjük az erdővagyont igen nagy gond nálunk is a kocsánytalan tölgyesek, a szil pusztulása, kihalása. A tudomány az okokat több oldalról közelíti meg. Valószínű a savas eső okozta környezetszennyeződés a fák kihalásának az alapvető oka. A következmény: a legyengült fákat mindenféle, egyébként a természetben előforduló, s nem károsító virus- és gombabetegség megtámadja, és tönkreteszi. Bízunk abban, hogy az ipar a környezetkímélő eljárásokat alkalmazza, kevesebb lesz a szénerőmű, s a bioenergiák felhasználása mérsékli a környezet- szenynyezést.- Az Állami Tervbizottság idén előterjesztést fogadott el a gazdaság, az erdőtelepítések és fásítások távlati programjáról. Ennek a programnak a keretein belül milyen feladatokat kell megoldani itt Gyulajon?- A tervbizottsági előterjesztésnek az az indítéka, hogy a következő évezred első harmadában a faalapanyag-ellátást legalább 75 százalékban a magyar erdőkből biztosítsuk. Ezért született az a döntés, hogy 1990 és 2000 között Magyarországon legalább 150 ezer hektár erdőt kell telepíteni, azokon a területeken ahol a racionális földhasznosítás másképpen nem oldható meg. A kormányprogram nagyon határozott, s a magánerős erdőtelepítést is támogatni kívánja. A mi feladataink adottak az erdőtelepítést szeretnénk mielőbb befejezni, ehhez a gyorsabban növekedő fafajokat választjuk, s igyekszünk takarékoskodni a faanyag-felhasználásban. A hulladékszegény technológiákat alkalmazzuk, s a biobrikettgyártás gondolatával is foglalkozunk, esetleg társulva a környékbeli mezőgazdasági üzemekkel.- A tüzelőről jut eszembe: Gyulajon már nagyon régen megvalósították azt, amiről mostanában mind gyakrabban hallani: az önkiszolgáló tüzelöakciót. A környék lakóinak megengedték már a 60-as években, hogy a vágásterületeken ottmaradt, fel nem dolgozott faanyagot, ágakat összegyűjtsék, a száradékfát kitermeljék és megvásárolják.- Igen, a „gyújtsd és vidd” akciót lassan húsz éve kezdtük el. Ma is sokan vállalják, hogy a téli tüzelőjük egy részét maguk gyűjtsék össze az erdőben. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a hulladékfát majdhogynem ingyen, formális térítési díj ellenében elvihetik. Az elmúlt évben 6000 köbméter fa került ilyen módon a portákra, - idén mintha kevesebben élnének ezzel a lehetőséggel.- A szépen kitisztított, gondozott erdőben nyilván jól érzik magukat a vadak is. Dámszarvasok, gímszarvasok élnek itt együtt vaddisznókkal, özekkel, rókákkal, borzokkal és mókusokkal a háborítatlan rengetegben... Ma persze ezt így mondjuk: gazdag az erdő vadállománya. Mennyi vadat képes eltartani a gyulaji erdő?- A gyulaji bekerített terület a dámvadgazdálkodás bázisa, - ezres nagyságrendeket ér el. Mellette található a gímszarvas, amely nagyon jó vérvonalú, azonban a vadgazdálkodásban alárendeltebb szerepet játszik. Azért, hogy változatosabb legyen a vadászat jelentős a vaddisznóállományunk is. A csibráki fővadászi körzetre jellemző a szarvas, s itt vaddisznós kertet is létrehoztunk. A Paks-németkéri terület nem terhelhető magas vadlétszámmal - emiatt szerényebb itt az állomány, de szinte valamennyi vadfaj megtalálható. Az átlagosnál magasabb vadlétszám miatt intenzív gazdálkodást kell folytatnunk. A vadat egész éven át etetjük, - ehhez megfelelő nagyságú a mezőgazdaságilag művelt terület. A közel ezer hektár egyharmada füves legelő, de termelünk takarmányt is, hisz egy-egy évben összesen 400-450 vagonnal etetünk meg a vaddal, ebből 200 vagon a siló. Az erdő-, a mező- és vadgazdálkodás tehát nálunk nagyon szorosan összefügg. A gazdálkodás sikerét igazolja az a tény, hogy 1974 óta igen jelentősen emelkedik a vállalat eredménye. A gazdaság minden egyes dolgozójának a munkája, kitartása és lelkesedése hozzájárul ehhez.- A vadászat, a vadásztatás is a gazdálkodás egy része, hisz ha föl- szaporodik a vadállomány, gyéríteni kell. Érthető hát, hogy nem lehet, sőt nem szabad kószálni abban az erdőben, ahol olykor eldördül egy puskalövés. Meglehet ezért tartják sokan „úri passziónak” a vadászatot.- Nagyon helyesen mondja, a vadászat nem más, mint vadgazdálkodás. Minden gazdálkodásnak van aratása, - a mi aratásunk a vadászat. Aki viszont vadászik, az sportol, szabad levegőn van, kikapcsolódik, regenerálódik, és aktívan pihen. A vadászatban nincs semmiféle misztikum, épp olyan sport, mint bármelyik más - van aki síelni szeret, mások teniszeznek, ismét mások meg vadásznak, legfőképp ilyenkor a téli időszakban. I- Milyen eredményeket hozott az idei vadászszezon?- Igen szép eredményről számolhatunk be. A dámvad vadászaton főleg külföldiek vesznek részt, ami elég nagy vendégforgalmat jelent. A dám a barcogás időszakában - október, novemberben - könnyebben vadászható, mint a gímvad, s a nyolc vadászházunknak ilyenkor mindig vannak vendégei. A hírünket szerte a világban elviszik, nem mindegy tehát milyen szívesen fogadjuk, hisz visszavárjuk őket a jövőben is.- Azért egy kicsit térjünk még visz- sza a múltba. „Miklósvár Angliában, Franciaországban, s Koronás Fejedelmünk birtokaiban ismertebb Hazánk sok városainál” - írta az egykori krónikás. Hajtők ezrei terelték a vadakat a pompás lovakon ülő főúri vendégek elé, akik aztán megnézték a terítéket, s vacsorát tartottak. Hogyan zajlik ma egy vadászat?- Örülök, hogy felelevenítette a történelmi múltat, ami azt igazolja, hogy ennek a vidéknek kiforrott vadászati kultúrája volt. Igen szépen írta le Vas Gereben az itteni vadászati szokásokat, Festetich Leó rézkarcairól fel tudjuk idézni: az erdő melyik területén zajló eseményeket örökítette meg. Ozorán, Tamásiban vadásztak, s ezeket lakomákkal zárták. Ma a vadászat nem ilyen. Társasvadászatokat tartunk, - az barátságot, kötődést jelent az együtt sportoló emberek között. A sikeres vadászat persze komoly előkészületeket kíván, - hisz meg kell szervezni a vadászatot, s annak biztonságát. A ceremónia, a mai vadászatokra már kevésbé jellemző. I- Amikor Ön járja az erdőt menynyire tud gyönyörködni mondjuk az őszi erdőben, a lombszíneződés szépségében?- Hát nem is tudom... Más szemmel nézi az erdőt a kiránduló, s az, akinek az erdő a munkahelye. Az egyetem elvégzése után azonnal ebbe a gazdaságba kerültem, s a szakmai hierarchia minden lépcsőfokát megjártam. Ismerem hát minden szépségével és gondjával együtt az erdőt, a gazdaságot. Nekem tehát az erdő akkor szép, ha mint termelőterület, és mint a vadak természetes élőhelye jól funkcionál, szolgálja az embereket és az egészségüket. A fasizmus dühöngésének tetőpontján, 1944 nyarán, amikor már mind kevesebben hittek a fasiszta hatalmak győzelmében szerte a világon, az emberiség sokasága akkor ismerte meg a rettenetes szót: gettó. Az idegen szavak szótára így magyarázza ennek lényegét: „elkülönített zsidónegyed a középkorban, majd a fasiszta Németországban és a tőle megszállt országokban." Magyarországon is 1944-ben létrehozták a gettókat. A fasizmus által üldözött zsidók kényszer-lakhelyei lettek. Tömegszállásokká, és nyomortanyákká váltak az épületek, ahová bezsúfolták az embereket. Tolna megyében több községben is kijelöltetett az alispán utcákat, épülettömböket, lakónegyedeket a gettó kialakítására. Az alispán utasította a járási föszolgabírákat, a csendőrséget és a rendőrséget, hogy ezekben a gettókban minden eszközzel tartsák fenn a rendet. A rend fenntartásába bevontak a zsidók közül is néhányat. Az 1944. május 11-i alispáni rendelet, amely 35 §-ból áll, erről a következők szerint intézkedett: „A város vagy község gettóban lakó zsidósága élére a zsidók közül parancsnokot kell kinevezni. A gettó parancsnokának az alábbiak szerint kinevezendő többi parancsnokok alá vannak rendelve és utasításait tejesiteni kötelesek. Minden zsidó lakónegyed vagy házcsoport élére a zsidók köréből „házcsoportparancsnokot” kell kinevezni. Parancsnokot kell kinevezni továbbá a házcsoporton belül minden lakóház számára „zsidó házparancsnok" elnevezéssel. Ilyen házparancsnokot kell kinevezni akkor is, ha a lakóház nem is tartozik házcsoportba. Kívánatosnak tartom, hogy minden olyan házban, mely több egymástól elkülönített lakásrészt foglal magában „la- kásrészparancsnok” jelöltessék ki. Az alacsonyabb fokú parancsnok a magasabb parancsnoknak szolgálatilag alá van rendelve. A parancsnokokat a kiadott utasításokat nem teljesítő zsidó személyekkel szemben fegyelmi fenyitö hatalom illeti meg. A fent megjelölt parancsnokok kijelölése a zsidókkal való rendelkezés gyors végrehajtása és a rendfenntartás biztosítása végett szükséges" A történelmi események ismeretében aligha kétséges bárki előtt is, hogy valójában nem ezek a zsidóparancsnokok voltak a rend tényleges fenntartói, hanem a csendörség és a rendőrség. Az alaposan kigondolt rendelkezés azonban arra jó volt, hogy a helyzetből amúgy is adódó feszültséget tovább növelje a gettó lakói között... Milyen feladatokkal bízta meg az alispán a zsidó parancsnokokat? Erre a rendelet 10. §-a adja meg a választ. „A kijelölt parancsnokok felelősek a zsidó lakónegyed, házcsoport, lakóépület és lakások rendjéért, tisztaságáért, továbbá a zsidókra vonatkozó hatósági rendelkezések végrehajtásáért mindazon elhelyezési körletben, melyre pa- rancsnoklási joguk kiterjed. Valamennyi parancsnok felelőssége kiterjed minden zsidó személy közege' szségügyi állapotát veszélyeztető egészségi állapotáért” Hogyan kellett kialakítani a gettókat? „...az eljáró hatóságnak elsőrendű feladatát képezze, hogy a városnak, illetve községnek különböző helyén fekvő lakótelepen elhelyezett zsidók a nemzsidóktól elkülönítessenek és a hatóság máraz elhelyezéssel biztosítsa, hogy a zsidóknak nemzsidókkal való érintkezése lehetetlen legyen” Ezt a szigorú elkülönítettséget az alispáni rendelet többször is hangsúlyozza. Azt, aki a rendelkezéseket megszegi, vagy lehetővé teszi, hogy más megszeghesse, szigorú büntetéssel sújtották. Az alispán a 8101/1944. számú rendeleté az emberek összeköltöztetéséről még azt mondta ki, hogy „Azt az időpontot, hogy a rendelet hatálya alá tartozó zsidók személyek új lakóhelyüket mikor kötelesek elfoglalni, hatósági területén a községekre nézve a főszolgabíró, illetve a dunaföldvári szolgabírói kirendeltség vezetője, Szekszárd megyei városban a polgármester állapítja meg.” Ugyanakkor egy másik alispáni bizalmas intézkedés már elrendelte az összeköltöztetést. Mint már fentebb említettük, a gettók tömegszállások voltak. A rendelet előírása szerint egy 4x4 méteres szobában legalább 4 személyt kellett elhelyezni. Ha az elhelyezett család létszáma kisebb volt, mint a szoba befogadóképessége, akkor akár 2-3 család is egy szobába került. S hogy a rendelkezésnek semmi humánus vonása se maradjon, kimondotta az alispán: „Az elhelyezésben a hatóság törekvése általában a legtökéletesebb kihasználásra irányuljon, hogy minél kevesebb épületet kelljen a zsidók lakásául igénybe venni.” Természetesen az így bezsúfolt lakásokban kellett elhelyezni még azokat a holmikat is, amit a szerencsétlen sorsú emberek magukkal vittek. Igaz, az alispáni rendelkezés kimondotta: „A gettóba összeköltöztetett zsidóság a magával vihető vagyontárgyak szempontjából nem esik korlátozások alá”, de a túlzsúfolt lakásokba lehetetlen volt akárcsak egyetlen terjedelmesebb ingóságot is elhelyezni. Természetesen ezt tudta az is, aki a rendeletet készítette, mert a rendelkezés kimondotta: ...célszerű, ha a zsidók a gettóba csak a legszükségesebb felszerelési tárgyaikat viszik magukkal. Ilyenek pld. alsó és felső ruházat a normális szükségletnek megfelelő számban, ágynemű, ágybetétek, matracok, tisztító felszerelések, evőeszközök és evókészletek, főzőeszközök, konyhafelszerelési tárgyak, tüzelőanyagok, munkaeszközök, a gettó orvosi teendők ellátásához szükséges orvosi felszerelés, stb.” A rendelet 30. §-a ellentmond a magukkal vihető tárgyakról szóló kitételnek, mert kimondotta: „...a kijelölt községekbe áttelepülő és más községekből oda betelepülő zsidó személyek maguk hozott podgyászát a kijelölt lakásokba beköltözés előtt vizsgálják át” a csendőrök. Nos, eljártak. Motozás, a kisterjedelmű ékszerek elkobzása volt ennek lényege. Valóságos rablást hajtottak végre a karhatalom emberei. Akiknél nem találtak ékszert, nagyobb értéket, azokat pedig azért vallatták, hogy megmondják, hol rejtették el vagyonuk kisebb-nagyobb részét. Az üldözöttek hátrahagyták ingó és ingatlan vagyonukat - ki többet, ki kevesebbet. Ezekkel - elvileg - az árvaszék rendelkezett. Azt azonban kimondta a rendelet, hogy a megüresedett lakásokat elsősorban közhivataloknak és a tisztviselőknek kell biztosítani. Arról is intézkedés történt, hogy a gettó lakóit miként foglalkoztassák. A rendelet 25., 26. és 27. paragrafusa erről a következőket tartalmazza: „A zsidó női személyeket elsősorban is a gettó lakásainak lakóépületeinek és azokhoz tartozó udvaroknak és mellék- helyiségeknek tisztántartásával kapcsolatos munkák elvégzésére kell felhasználni. Ugyanilyen munkával kell foglalkoztatni a 14 életévüket még be nem töltött fiúkat is. A zsidó férfiakat és a 14. életévüket betöltött fiúgyermekeket elsősorban a gettón kívüli munka elvégzésére igénybe lehet venni. Azonban a gettón kívüli munkára csak csoportosan alkalmazhatók akként, hogy a nemzsidókkal a munka alatt ne keveredhessenek és a munka végzéséhez tartozó utasítások kikérése vagy részükre adása végett a zsidókkal nem érintkezhetnek. Ennek biztosításáért az alkalmazó felelős.” A gettón kívüli munkáról este vissza kellett térni a „lakóhelyre”, mert az éjjeli pihenőt nem tölthették azon kívül. Azonban, ha a munkahely nagy távolsága miatt ez végül is nem volt lehetséges, külön engedély birtokában a munkát adó uradalmakban, egyéb munkahelyeken maradhattak, de nem zsidókkal ekkor sem érintkezhettek. Ennek betartásáért a munkaadó volt a felelős. * A hatóságoknak a gettókról térképet kellett készíteniük. Ezeken színes ironnal fel kellett tűntetni azokat a város, illetve községrészeket, vagy házcsoportokat, lakóépületeket, amelyek az összeköltöztetett emberek elhelyezésére szolgáltak. Ugyanakkor az egy-egy épületben elhelyezett személyekről névjegyzéket kellett készíteni, amely tartalmazta az ott elhelyezettek nevét, a férjezettek esetében a leánykori nevet is, a születési évet és annak helyét, az anya leánykori nevét, a gettóba telepítés előtti lakhelyét, a foglalkozást és a szakképzettséget. Az így elkészített jegyzék egy-egy példányát el kellett helyezni a községi elöljáróságokon, valamint a főszolgabírói hivatalban. Ugyancsak kapott ebből egyet a területileg illetékes csendőrőrsparancsnok és a rendőrség is. E névjegyzékek döntő többsége a háború időszakában eltűnt. A gettókból elhurcoltak pontos száma emiatt ismeretlen. * ' Ez a tragédiákkal teli időszak is része múltunknak. Alkalmas arra, hogy emlékezzünk, és megtegyünk mindent a hasonlók elkerülésére. K. BALOG JÁNOS Deák Istvánnal D. Varga Márta az erdő- és vadgazdálkodásról
