Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-24 / 277. szám

t/ 6 NÉPÚJSÁG 1987. november 24. Labdarúgás NB-s serdülő- és ifibajnokság Serdülők Szekszárdi Dózsa-Siófok 4-2 (2-2). Sz. Dózsa: Komiáti - Bildhéber, Demkó, Kiss, Finta - Kedves (Varjas), Péter, Páli (Koller) - Kardos (Honvéd), Jäger, Kecs­keméti. Edző: Gálffy Dezső. A lila-fehérek 0-2-ről fordítottak magabiztos játékkal, nagy elszántsággal. G: Koller 2, Páli, Kecskeméti. Jók: Demkó, Kiss, Páli, Kol­ler. Ifjúságiak Szekszárdi Dózsa-Siófok 5-0 (5-0). Sz. Dózsa: Bartal - Szabó (Lubastyik), Kasza, Pető, Hámori - Sörös, Ignácz, Li­zák, Petrovics (Bajusz) - Bereczky (Mé­száros), Balogh. Edző: Laki Zoltán. Kitű­nő első félideji játéka alapján ilyen arány­Kosárlabda NB II. ban is megérdemelten győzött a Dózsa. G: Kasza 2 (egyet 11 -esből), Pető, Petro­vics, Ignácz. Jók: Kasza, Pető, Lizák, Ig­nácz. Körzeti bajnokság Tolna-Őcsény 1-2, ifi: 2-7, Izmény-Ci- kó 2-1, ifi: 2-2, Harc-Középhidvég 1-3, Kakasd-Györe 6-0, ifi: 13-2, Kölesd-Bo- gyiszló 1-2, ifi: 3-1, Báta-Zomba 0-0, ifi: 3-2, Bonyhádvarasd-Alsónána 3-2, ifi: 5-1, Szakály-Gyönk 1-5, Dalmand-Nak 0-3, Regöly-Szakcs 1-1, Kisvejke-lreg- szemcse elmaradt. Újabb fordulót rendeztek a Duna- és a Termelőszövetkezeti Kupában. Eredmé­nyek: Kajdacs-Tolnanémedi 1-0, Pince- hely-Nagydorog 1 -1, Györköny-Puszta- hencse 4-1. Megtorpant a Atomerőmű SE-Pamut Latex 67-44 (45-17). Szombathely, 100 néző. Atom­erőmű SE: Szabó M. (19), Nemes (4), Pál- fi (22), Szőts (13), Kern (5). Csere: Bán (-), Takács (-), Bettesch (-), Szabó Á. (4). Edző: Daróczi Eszter. A tartalékosán fe­lálló paksi csapat lelkes játékával meg­lepte ellenfelét. Pálfi és Szabó M. pont­erős támadójátéka már az első félidőben bebiztosította a vendégek győzelmét. A folytatásban a szerzett előnyt megőrizve a fiatal cserék játékával is jól helytállt a Duna-parti csapat. Kitűnt: Szőts, Kern, Szabó Á. Bátaszéki SZVSE-Sárbogárdi Video­ton 75-67 (35-36). Bátaszék, 200 néző. V: Varga, Hargitai. Bátaszék: Dara (1), Vörös (5), Varga (-), Bánhidi (18), Hei- mann J. (22). Csere: Bodri (7), Szűcs (-), Heimann L. (3), Murel (4), Petrity (3). Ed­ző: Horváth Sándor. Az első játékrészben a csapatok egymás hibáit kihasználva érték el kosaraikat. Szünet után feljavult „Kölyök Kupa” Bátaszéken A házigazdák győzedelmeskedtek Első alkalommal rendezték meg Báta­széken a „Köiyők Kupa” labdarúgó-tor­nát, amelyen nyolc 3-4. osztályos általá­nos iskolásokból álló csapat mérte össze tudását. A mérkőzéseket két csoportban bonyolították le. Az első csoport eredményei: Szekszárd V.-Sióagárd 1-1, Zomba- Báta 3-0, Szekszárd V.-Zomba 1-0, Sió- agárd-Báta 4-0, Szekszárd V.-Báta 1-0, Sióagárd-Zomba 1-2. Az első csoport végeredménye: 1! Szekszárd V. 5, 2. Zomba 4, 3. Sió- agárd 3, 4. Báta 0 ponttal. A második csoport eredményei: Szekszárd lll.-Várdomb 3-1, Báta- szék-Szedres 2-1, Szekszárd III.—Szed­res 7-1, Bátaszék-Várdomb 4-0, Vár­domb-Szedres 4-0, Bátaszék-Szek- szárd III. 2-0. A második csoport végeredménye: 1. Bátaszék 6, 2. Szekszárd III. 4, 3. Várdomb 2, 4. Szedres 0 ponttal. A helyosztók eredményei: Báta-Szedres 0-1, Sióagárd-Vár- domb 1-0, Zomba-Szekszárd III. 2-1, Szekszárd V.-Bátaszék 0-1. A „Kölyök Kupa” végeredménye: 1 .Bátaszék, 2. Szekszárd V., 3. Zomba, 4. Szekszárd III., 5. Sióagárd, 6. Vár­domb, 7. Szedres, 8. Báta. A legjobb kapusnak Hosszú Attila (Bá­taszék), a legjobb mezőnyjátékosnak Ve­res János (Szekszárd V.), a legeredmé­nyesebb játékosnak pedig Kende Imre (Szekszárd III.) bizonyult. Bonyhádi SE a bátaszékiek védekezése, ezzel párhu­zamosan a támadójátékuk is, végül ma­gabiztos győzelmet arattak. Kitűnt: Bán­hidi, Heimann J. Szombathelyi TK-Bonyhádi SE 91-81 (49-44). Szombathely, 100 néző. V: Ra­dies, Horváth. Bonyhád: Harsányi (32), Nagy (10), Palkovics (15), Vanya (10), Il­lés (14). Csere: Kovács E. (-). Edző: dr. Ábrahám János és Genczler János. Az első félidőben a pontosabban dobó ha­zaiak tíz ponttal elhúztak, a bonyhádiak nehezen találták fel magukat a kis méretű teremben, de a félidő végéig letámadás­sal 5 pontra csökkentették hátrányukat. Szünet után jól kezdtek a vendégek, átvették a vezetést. A 26. perctől azonban néhány eladott labda és védekezési hiba elég volt ahhoz, hogy a főiskolások for­dítsanak. A véghajrában több játékveze­tői téves ítélet borzolta a bonyhádi játé­kosok és szakvezetők idegeit. Kitűnt: Pal­kovics, Harsányi. Steffi Graf a „mester” Vasárnap a nyugatnémet Steffi Graf feltette a koronát egész éves nagyszerű teljesítmé­nyére: a New York-i Madison Square Garden- ben, a tenisz Mesterek Tornája döntőjében 4:6, 6:4,6:0,6:4 arányban győzött páros partnere, az argentin Gabriela Sabatini ellen, s első Íz­ben hódította el a „mester” címet. Ezzel olyan évet zárt, amelyhez hasonlóval csak nagy elődje Martina Navratilova dicsekedhet. A 18 éves Graf idei 77 mérkőzése közül 75-öt meg­nyert, s a tenisztörténelemben csak egy ennél jobb éves mérleget jegyzetek fel, amikor 1984- ben Navratilova 78-szor győzött és kétszer szenvedett vereséget. A vasárnapi győzel­méért kapott 125 000 dollárral Graf 1987-es keresete 1 063 785 dollárra emelkedett, s ez szintén második az örökranglistán, ugyancsak Navratilova mögött.- Az idei sikereimet nagyon nehéz lesz felül­múlnom - nyilatkozta Graf a döntő után. - Feb­ruárban a Key Biscayne-i szupertorna meg­nyerésével indítottam, a legnagyobb ered­mény a francia nemzetközi bajnokság meg­nyerése volt, után Wimbledonban és Rushing Meadow-ban is döntőt játszottam, végül a mesterek tornája jelentette a csattanót. Össze­sen 11 versenyt nyertem, s bebizonyítottam, hogy jelenleg én vagyok a legjobb a világon. A vesztes, a Gráfnál egy évvel fiatalabb Sa­batini sem kesergett.- Ez az egy hét életem legszebb hét napja volt, álmomban sem gondoltam, hogy a dön­tőig juthatok - mondta. - S bár Gráfot most sem sikerült legyőznöm - sorrendben tizen­egyedszer kaptam ki tőle -, ami késik, nem múlik. A Mesterek Tornáján hagyományosan há­rom nyert játszmáig tart a döntő, ez az egyetlen olyan női verseny, amelyen ezt, a férfiaknál megszokott formát használják. Graf és Sabati­ni csatája 128 percig tartott, s a kezdeti bizony­talankodás után a nyugatnémet teniszezőnő már esélyt sem adott az argentinnek. Érdemes megemlékezni a szombati páros döntőről is. A Navratílova-Shriver amerikai kettős folytatta szenzációs sorozatát, mérlegük szinte hihetetlen: amióta 1981-ben társultak, mindössze 12 mérkőzést veszítettek el. Köz­ben volt egy olyan szériájuk is, amikor megsza­kítás nélkül 109 győzelmet arattak. Idén 36 győzelemmel szemben mindössze egy vere­séget könyveltek el. A Mecsek ifjú turistái A dombóvári sportiskolások szorgalmasan járják a természetet A testnevelés tagozatos Dombóvári Gárdonyi Géza Általános Iskola közel 220 tanulója közül csaknem mindenki járja a természetet, természetesen szer­vezett formában. Hogy minek köszönhe­tő ez a plusz mozgási kedv? Ennek sze­rettünk volna utánajárni Kovács Béla testnevelötanár segítségével.- Mivel testnevelés tagozatos iskola vagyunk, minden gyerek naponta „les­portolja” a számára előirt adagot, óra il­letve edzés keretében. Tavaly, amikor sorra alakultak meg hazánkban a diáks­portkörök, mi is szerettünk volna bekap­csolódni a mozgalomba. Jómagam ter­mészetjáró voltam, így személyemben adott volt egy ember a szakcsoport kiala­kításához. Idén a lányok részére létre­hoztunk egy kézilabda-szakcsoportot is. I- Hogyan tudták annyira aktivizálni a fiatalokat, hogy csaknem teljes lét­számban jelentkeztek a természetjáró csoportba?- Mi nem kényszeritettünk senkit, ön­kéntes alapon ment minden. Egyébként szinte valamennyi szülő pártoló tagunk. Osztályonként viszem túrázni a gyereke­ket, havonta két alkalommal járom vala­melyik gárdával a természetet. ■ - Mennyire lelkesek a diákok?- A kicsik még könnyen mozgósítha­tók, szinte valamennyien jönnek velem. Hatodik osztálytól felfelé már kicsit lan­kad a lelkesedés. Egyébként én a hatodi­kosoknak vagyok az osztályfőnöke, ők a leglelkesebbek, velük vagyok a legtöb­bet együtt, őket tudom a legjobban buz­dítani. I- Gondolom az alsó tagozatosokat még nem olyan hosszú útra viszi, mint a nagyokat.- Természetesen nem. Alsóban maxi­mum 10 kilométert gyalogolnak, felső­ben ez elérheti a 30 kilométert is. Azon­ban amint a kicsik felsőbe kerülnek, ők is megkapják ugyanazokat a túrázási lehetőségeket, mint most nagyobb tár­saik. A kicsiknek élmény a szabadban lenni, egyszerűen nem lehet visszafogni őket, futkosnak, kiabálnak. Később meg­tanulják, hogy az erdő csendjét nem sza­bad zavarni. I- Azt mondta, havonta két túrát szervez. Ebbe beletartoznak a téli hónapok is?- Természetesen. Idén például az év leghidegebb napján, január 31 -én túráz­tunk a hetedikesekkel. Igaz ugyan, hogy csak 13-an, de túráztunk. A túrák szerve­zésénél figyelembe kell venni az időjá­rást és a diákok életkorát egyaránt. I- A természetet azonban nemcsak járni, hanem ismerni is kell, hogy barátunknak nevezhessük.- Indulás előtt mindig elmondom, mer­re megyünk, mire érdemes odafigyelni. Ügyelek arra, hogy a pihenőhelyünk Kovács Béla és osztálya egy tavalyi túrán szép környéken legyen, ahol azért ját­szani is lehet. Vannak, akik hoznak ma­gukkal növény- vagy állathatározót, és ennek lapozgatásával foglalják le magu­kat. A természetjárás közben a biológiai, a földrajzi, a néprajzi ismeretek is gyara­podnak, és nem utolsó sorban javul a kondíció. ■ - Ezeken a túrákon névsort is olvas?- Mint már mondtam, csak az jön, aki akar, de azért magamnak feljegyzem, hogy ki hányszor van jelen. A gyerekek körében feladatokat is ki lehet osztani, mostanában például már egy-egy kicsi írja össze nekem a résztvevőket. Van aki a tűzrakásnál, van aki a főzésnél szeret segédkezni. ■ - Összesen mennyit túráztak tavaly?- Tizenkilencszer ment csoport a termé­szetbe, összesen 270 kilométert teljesítve. Nagy örömömre szolgál, hogy az elmúlt év­ben végzett diákok is visszajárnak a tú­ráinkra. Általában a Mecsekbe megyünk, mert szerintem először ismerje meg a gye­rek a lakóhelyét, aztán a megyéjét, utána pedig az országot. Szeretném a természet- járást felmenő rendszerben kialakítani is­kolánkban, hogy túrázó jelvényeket sze­rezzenek fiataljaink - folytatja Kovács Béla. - A Mecsek ifjú turistája jelvény elnyeré­séért 30 kijelölt túrából legalább 15-öt kell teljesíteni. A dél-dunántúli úttörő kék túrát Abaliget-Mecseknádasd útvonalon ren­dezik, ennek teljesítéséért tavaly hét diá­kunk kapott jelvényt. ^ I- Hallhatnánk valamit jövőbeli ter­veikről?- Hát az van rengeteg. Jó lenne, ha lel­kesebb diákjaink 5-6. osztályos koruk­ban megszereznék a Mecsek ifjú turistá­ja jelvényt, hetedik osztályban pedig a dél-dunántúli úttörő kék túra jelvényt. Diáksportkörünk pénzéből szeretnénk venni csővázas hátizsákokat, hogy több­napos túráknak is neki tudjunk vágni. I - Ez a lista már most is elég hosszú...- Pedig még csak az elején vagyunk. Szeretném az úttörő országos kék túrát is megszerettetni a diákokkal, ami 300 ki­lométeres teljesítményt jelent. Ez a sport önfegyelmet és kitartást is igényel, főleg a térdig érő hóban, mínusz 20 fokban. I- A társadalmi szervek megfelelő se­gítséget nyújtanak tevékenységükhöz?- A városi vezetőség, valamint a me­gyei úttörőelnökség elismeri, és ameny- nyire tudja, támogatja tevékenységünket. Ezenekívül a Baranya Megyei Termé­szetjáró Szövetség segít minket külön­böző tájékoztatókkal, leírásokkal. A diá­kok egyébként szinte naponta kérdezik, hogy mikor megyünk már és hova. A ter­veink közül kihagytam valamit - kap a homlokához Kovács Béla. - Április 4-e környékén szeretnénk rendezni egy tel­jesítménytúrát Pécs és Dombóvár között. Három kategória lenne: 15, 30, illetve 50 kilométeres. A nagyok, akik vállalkoznak az ötvenesre, elindulnak, és amikor odaérnek a következő táv indulóhelyé­hez, azok bekapcsolódnak. így az iskola tanulóifjúsága egyszerre érkezik majd Dombóvárra. I- Bár még csak tervezik ezt a túrát, mégis megkérdezném, hogy nem kí­vánják-e kiterjeszteni esetleg más is­kolákra is?- Igazság szerint én nem szeretem a tö­meget az erdőben. Mégis, ha jók lesznek a tapasztalatok, akkor nyílt túra rendszerben szervezzük legközelebb, a többi általános iskolával karöltve. Van még egy DSK fali­újság tervünk is: minden osztály neve mellett centiméterekben feltüntetjük, hány kilométert „fogyasztottak”, remé­lem ez a sor hamar végigéri a folyosót. Ezenkívül azok neve is kikerül a faliújság­ra, akik természetjáró jelvényt szereztek, ezzel is buzdítva társaikat a további túrá­ZáSra MÁTÉ RÉKA Nem kell szégyenkezni a negyedik helyért Az elmúlt héten az NSZK-ban hat nap alatt öt mérkőzést játszott a magyar férfi ké­zilabda-válogatott: kétszer győztesként há­romszor pedig vesztesként hagyta el a játék­teret, így az 5. Szuper Kupa nyolc együttest felvonultató mezőnyében a negyedik helyen végzett. A trófeát 1979 után másodszor nyer­te el az NSZK együttese, amely kétségkívül élvezte a hazai környezet előnyeit Nemcsak többezer nyugatnémet szurkoló buzdította mérkőzésről mérkőzésre, hanem időnként a játékvezetők támogatására is számíthatott Sikerében ugyanakkor döntő szerepet ját­szott az is, hogy Andreas Thiel, Stefan Hec­ker és Michael Krieter személyében három csúcsformában lévő, remek kapust vonultat­tak fel, akik a döntő pillanatokban képesek voltak a legnagyobb bravúrokra is. Sikerként vagy kudarcként kell elkönyvel­ni a magyarok teljesítményét? A válasz egy­értelmű: kudarcról szó sem lehet, hiszen a ta­valyi világbajnoki ezüstérmet kivívó játéko­sok közül különböző okok miatt nyolcán is hiányoztak, vagyis a csapat tartalékos volt. Említést érdemel az is, hogy Mocsai Lajos szövetségi kapitány Borsos Attila és Sibalin Jakab személyében két olyan játékosnak szavazott végig bizalmat, akik korábban ilyen rangos, a világ elitjét felvonultató mérkőzés- sorozaton még egyáltalán nem szerepeltek. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy a magyarok különösebb felkészülés nélkül - hátuk mögött ugyan a Sopiana Kupa küzdel­meivel - érkeztek erre a tornára, amely az év legjelentősebb férfi kézilabdaversenyének számított. Mindent egybevetve: szégyenkezésre semmi ok, a magyar válogatott megfelelt az elvárásoknak, tovább növelte a tavalyi világbajnokságon kivívott presztízsét. A szakemberek ezúttal is elismeréssel be­széltek a csapat játékáról, s az egyre nö­vekvő népszerűséget jelzi, hogy többször ütemes vastaps közepette vezethették tá­madásaikat, a játékosoktól gyakran kértek autogramot, fényképeket, apróbb emlék­tárgyakat. A Szuper Kupa rendezői már most közölték a magyar csapat vezetőivel, hogy 1989 november 21-26. között ismét számítanak Magyarország részvételére, a következő ilyen tornán. Mocsai Lajos így értékelte az öt mérkő­zést:- Jól kezdtünk, az első két találkozónkat Svédországgal és Csehszlovákiával szem­ben megnyertük, s ezzel bejutottunk a leg­jobb négy közé. A folytatás már nem úgy si­került, ahogy szerettük volna. A legjobb já­tékot éppen az NSZK elleni csoportranga­dón nyújtottuk, mégis alulmaradtunk. A Szovjetuniótól elszenvedett vereségben az is közrejátszott, hogy néhány játékos nem hitt kellően a sikerben, mig az NDK elleni helyosztón már egyre jobban kiütköztek a közös munka hiányából adódó fáradtság je­lei - ez volt a leggyengébbre sikeredett pro­dukció. Mindhárom vesztes mérkőzésen kö­zös vonás, hogy a hajrában is volt előnyünk, de azt nem tudtuk megtartani, mert játéko­saink a sorsdöntő helyzetekben rendre hi­báztak. Ismét beigazolódott, hogy a hazai klubcsapatokban végzett edzésmunka nem elegendő nemzetközi sikerek eléréséhez, lé­nyegesen többet kell dolgozni. Végig egyen­letes, jó teljesítményt senki sem nyújtott, Si­balin játéka viszont kifejezetten kellemes meglepetést jelentett. A többieknek is voltak jó szakaszaik egy-egy mérkőzésen. A külföldi túra ezzel még nem ért véget, a válogatott Dortmundból Emsdettenbe tet­te át főhadiszállását, hogy az elkövetkező napokban nyugatnémet klubcsapatokkal bemutató mérkőzéseket játsszon. A keret is alaposan megváltozott: Kovács Péternek és Kovács Mihálynak a nyugatnémet Bun- desligában illetve az olasz bajnokságban kell helytállnia, Oross Tiborra és Kádár Zol­tánra pedig klubcsapatuk, a bajnok Rába ETO tart igényt egy másik NSZK-beli túrán. A négy távozó helyére fiatalokat várnak: Szatmárit, Győrffyt, Feketét és Kovács Lászlót, a korosztályos világbajnokságra készülő juniorválogatott erősségeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents