Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
% 1987. november 21. 4 ^ÉPÜJSÁG A kiflisoron az új, negyedkilós terméket készítik Az iroda falán félméteres sósperec, mellette búcsúból származó, díszes gyerekostor. - Egy nyári diákmunka emléke - mosolyog Egle Károly, a Szekszárdi Sütőipari Vállalat 110-es számú üzemének vezetője. Harciaskodtam, és egy kedves kislány hozta, mondván: „Karcsi bácsi, ez még hiányzott a kezéből...” Szép szál ember az üzemvezető, talpig fehérben, fején a sapka huncutul félrecsapva, bajusz alá bújtatja a mosolyokat és vezet bennünket a kenyérgyárban. A dagasztógép csészéje magasba lendül, serény asszonykezek munkálkodnak a korpás diákrudak (ez a termék neve) gyártásán, az osztógép „harmincaddá" oszt egy-egy adag kelt tésztát. Tanulók állják körül a formázóasztalt, Bittner Antal pékmestertől lesik a szakma csínját-bin- ját, vizsgáztatják ismereteiket a gyakorlatban. Amott a korpás kenyeret készítik elő, formázzák a gyár új termékét is, a kenyér jellegű óriáskiflit. Olyan meleg van, mint egy pékségben... Az utolsó mohikán Leül egy székre, kezében az igazgató elképzelése szerint készült „veknikést” szorongat. Három penge egy nyélen...- Nem mindegy, hogyan vágják meg a kenyeret sütés előtt - mondja, - mert az a kenyér dísze is egyben. Nem véletlen a ferde vágás, évszázados tapasztalat okán ferde, mert térfogatosabb lesz és jobban is terjeszkedik. A kést majd kipróbáljuk. Sárguló papírzacskó, apja régi munkakönyvé, a lánya versenydolgozata, a saját írott hitvallása papírra vetve, mind ott hever asztalán. Válogat közte. A kenyér csomagolására szolgáló papíron felirat: Kari Egle, Bátaszék, Király ucca 11. szám (saját házában), a másikon: Zsemlyemorzsa 1/8 kg készíti Egle Károly, finom fehér és fekete sütöde... Telefon 7, naponta kétszer friss sütés.- Utolsó mohikánja vagyok a szakmának, amit hét nemzedékkel ezelőtt hoztak őseim a svájci határszélről Magyarországra. Mária Terézia idején egy serfőző, egy vízimolnár és egy pék lelt új hazára itt, így ülhetek most magával szemben - mondja Egle Károly. Hét dinasztián át pékek voltunk, a fiam már autókat szerel, a lányom pedagógus. Még öt évem van a nyugdíjig. Ősi mesterségünkhöz még a szakmai elnevezésük is németül ismertek, mert a schwarzmischer a kenyérdagasztó neve, a fandlival ami kétliteres, mértük a vizet a kovászhoz. Nagyapám nagyhírű pék volt, már nem ismertem, de apám is jó névre tett szert, még vándorló pék volt, a tanoncévek után. Dolgozott a pesti Spolaritsnál 10 korona fizetésért, aztán Ausztriában, majd 1944-ben hazakerült, de hamar elvitte a szíve. Box és népi kollégium Az emlékek vihara rohan át Egle Károly gondolataiban, szinte állomásokat említ az életéből, amikor a négy polgáriról meItt előkerülnek a PVSK-ban töltött bunyós esztendők, mesél arról, hogy a mostani első titkár akkorákat rúgott a labdába, hogy a kapusok rettegtek tőle, emlékezik, hogy a labdát az ágyú gumikerekéből farigcsálták, hogy három pár kesztyűje volt a bátaszéki bunyósoknak összesen, mégis dunántúli bajnok lett, az országos versenyen meg a nagyváltósúly bronzérmese, 1951-ben. Ma is érezni mozdulatain, hogy izmai nem a lazítást szokták, öttel a hatvan alatt még tíz évet letagadhat.- Furcsa világ, furcsa emberekkel. A pékség csodavilág. Még akkor is, ha csupán órákig él, amit készítünk. Mert a kőművesnek áll a ház, a szabónak ott az öltöny, de nekünk naponta kell az asztalokat megraknunk. Jó kenyérrel, jó süteménnyel. Próbasütés 36 órán át Ha nevet, hát tiszta szívből teszi, ha bosszús, azzal is csak úgy van. Nem haragtartó, csak hirtelen néha, de érezni lehet, a munkatársak szeretik, tisztelik. Fehérben is azért pompázik, mert ha kell odaáll, mert még ma is mindent megcsinál. Virtus és erő feszegeti.- Csak így lehet - mondja -, aki ebben a munkában nem talál fantáziát... Ennek a szakmának megszállottjai vannak. Úgy kell elmeséltetni vele azt is, amikor sél, amikor a népi kollégiumban eltöltött évekről szól.- Három hónap alatt tanultam meg a szakmát, mert az otthon, a pékség maga tanított a gyerekkorban. Pécsett tettem szakmunkásvizsgát, aztán anyám mellett dolgoztam hét hónapot. * ....----------- . — P ékek kemenceközeiben Az a bizonyos diákrúd Bitter Antal pékmester „régi motoros” a szakmában a dunaföldvári kísérleti sütést egy szem- hunyás nélkül 36 órán át csinálták. Rég volt, nevet is rajta, aztán elmeséli még azt az időt is, amikor mint műszaki vezető ennek a szekszárdi gyárnak még rőzsét vásárolt. Minden pékhuncutságot ismer, tudja, hogy a kenyérben sütött szalámi a saját gőzében az igazi, aztán a szalámitól zsírosán gőzölgő ropogós kenyér sem megvetendő... Követel a munkatársaitól, de harcol is értük, ha kell, tartják róla. Arról, a szerinte nélkülözhetetlen prospektusról is beszél, ami a náluk készülő termékek színes fotóját, pontos nevét és árát tartalmazná... reméli hamarosan elkészül.- Tudja, hány boltos nem ismeri a szegedi vágottat? - kérdez rám Egle Károly. - Amit nem ismernek, azt nem is tudják megrendelni... Pedig mi gyártunk sokfélét. * A Szekszárdi Sütőipari Vállalat 110-es számú gyára 1959-ben épült, típusüzem volt hat gőzkemencével. Ma Magyarország egyik átlagüzeme, ahol 85 ember munkája nyomán naponta 12-féle kenyeret és 45-féle péksüteményt készítenek, rakodnak és szállítanak összesen megközelítően 200 egységbe. Egy nyújtott műszakban dolgoznak 120 mázsa kenyeret és 50 ezer darab aprósüteményt produkálva, amiben ott a perec, a francia kenyér, a sóskifli és a kenyér jellegű óriáskifli épp úgy, mint a sajtos, korpás, kukoricás készítmények sora. A jövő héttől kezdve már két igazi újdonság is innen kerül az üzletekbe, ez pedig a diabetikus kenyér és a szójás kenyér. SZABÓ SÁNDOR Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Egle Károly üzemvezető Újító pedagógus Ugyan! Nincsenek manapság már polihisztorok, lejárt a koruk! - legyintett a múltkorában egyik ismerősöm, amikor az általános műveltségről esett szó közöttünk. - Szakosodni kell! Egy területen kell elmélyedni, specialistáké a jövő! Akkor, hirtelenjében nem tudtam megcáfolni, de most örömmel közölhetem, hogy mégis vannak polihisztorok. Csak egy kicsit jobban körül kell néznünk, itt vannak közöttünk, mellettünk. Én találkoztam eggyel, Nikodémusz Józsefnek hívják és a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban tanít. Szakjai: kémia, technika, ének, magyar, német.- 1940-ben Rozsnyón születtem, de kétéves korom óta Bonyhádon élek. Itt, a Petőfiben érettségiztem. Pedagóguscsalád a miénk. Édesapám mate- matikát-fizikát tanított itt, e gimnázium falai között, úgyhogy én jóformán a helyébe léptem. Édesanyám tanítónő volt. Négyen vagyunk testvérek, hárman tanárok. Feleségemet 18 éves korában vettem el, ö két gyerek mellett szerzett tanári diplomát. Én 1961 -ben végeztem Pécsett magyar-német szakon, a főiskolán. Egy évig Győrben tanítottam, de éreztem, nem ez az én igazi területem. Elmenten Ajkára, a timföldgyárba segédmunkásnak. Abban az időben egy humánszakos tanár nem mehetett reálszakra. Innen jelentkeztem a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. 1969-ben lettem okleveles vegyészmérnök. * 1964-ben hazajöttem, azóta itt, az alma mater falai közt tanítok. Akkoriban nem volt, aki éneket tanítson. Én ismertem a kottát, valamikor tanultam hegedülni, így lettem botcsinálta énektanár. Szerepeltünk mi a rádióban is, Pierre Carton: Szép nyári dal című reneszánsz madrigálját énekelték a gyerekek. A négytagú spirituálé együttesem ezüstérmes lett. Ennek egykori tagja Hortobá- nyi János, ma itt kollégám, matematika- fizika-ének szakos tanár. Közben „C” kategóriás karnagyi vizsgát tettem. Tavaly volt egy külön énekkarom, a második a osztályban négyszólamú énekkar - ez volt az igazi. * Szeretek sok mindennel foglalkozni. Amikor bevezették a technika tantárgyat - más jelentkező híján - elvállaltam. Elvégeztem Szegeden, a József Attila Tudományegyetem technika szakát. Azóta is tanítom. Nagyon érdekes tantárgy lehetne ez, ha kellő anyagi háttere lenne, ha lennének megfelelő szemléletetőesz- közök. Itt az elmélet és gyakorlat mellett munkaszervezést is tanulnak a gyerekek. Érdekli őket, persze. Most, a kémiai előadóban van a technika szaktanterem is. Zsúfoltak vagyunk, ide nem lehet egy barkácsgépet beállítani. Azért mindig próbálkozunk valamivel. Most éppen szabadtéri sakkot készítünk az iskolaudvarba. A sakkfigurákat is mi csináljuk barkácsgépen a gyerekekkel. A tananyagban rézérc feldolgozása és húskombinát szerepel. Én ezt választottam helyette, a sakk-készítést. Az idén már csak ezt a két tárgyat tanítom, a kémiát, és a technikát. Ezek a kedvenceim. Most az országos kémiaversenyre készítem fel a gyerekeket. Ezek, a középiskolások az igaziak! Itt már lehet látni, hogy kiben mi rejlik. Ha húsz közül csak egyet sikerül sínre tenni, akkor már megérte. Annál nagyobb örömöm nincs, mint amikor látom a szemükön felcsillanni az értelmet. Ha nem értik, kitalálok valamit, ami megragad bennük. Például a „kínai szót". Én neveztem el így, ez az Sl mértékrendszer 7 alapmennyisége énekelve. Minden bonyhádi gimnazista eldalolja magának! Mert énekelve tanítottam meg nekik. Az egyik osztály még a banketten is azt fújta. Kitüntetést sosem kaptam, de pedagógiai pályázatokon többször nyertem. Ezt, a legutóbbit, a sztereoizoméria újszerű szemléltetésére alkalmas modelt újításként fogadta el a Pedagógiai Intézet. Kémiatanárok használhatják oktatási szemléltetőeszközként. * Mehettem volna már vegyészmérnöknek, több pénzért. Itt maradtam, szeretem ezt, nem tudnék mást csinálni. Két gyerekem van, egyik sem választotta a mi hivatásunkat. A fiam erdésztechnikus, a váraljai kerületben, a lányom optikusnak tanul. Hogy miért döntöttek így? Talán mert látják a mi küszködésünket. Azt, hogy 47 évesen a két kezünkkel épített családi házunk mellett egy hatéves Za- porozsecet tudok felmutatni. A mai fiatalok ezt nézik. Meg azt, hogy ma hétre jöttem, mert nulladik órával kezdtem és délután ötig itt leszek, csináljuk az udvari sakkot. Utána üvegezni megyek. Mert, hogy áprilistól mellékfoglalkozásként ezt csinálom. Miért? Pénzért. Egyébként értek is hozzá, szilikátszakos vegyészmérnök lennék. Rájöttem, hogy tudnék én pénzt keresni, én is meggazdagodhatnék. De unalmas, nem kreatív, hosszabb távon nem bírnám. Addig csinálom, amíg muszáj. Minek örülnék? Ha kétszer ennyi fizetésem lenne és megélhetési gondok miatt nem kellene mással foglalkoznom. Úgy még jobban lehetne csinálni! Készül az udvari sakk
