Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-17 / 271. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJ. MA A Minisztertanács és a SZOT 1987. november 17. KEDD XXXVII. évfolyam, képviselőinek tanácskozása 271. szám ÁRA: 1,80 R (2. oldal) A Paksi Ruhaipari Szövetkezetben Hagyományos profil és új termékek Női fehérneműk, szoknyák, férfi fürdőruhák A Villany utcai régi üzemben folyik a paksi tanulók kép­zése Klem Ferencné meós szigorú követelmények szerint el­lenőrzi az elkészült darabokat A Paksi Ruhaipari Szövetkezet hagyo­mányos profiljába tartozik már a tőkés kooperációban gyártott Triumph fehér­nemű, szabadidő-ruházat. Ugyanezen termékeket licenc alapján belföldre is előállítják, igaz, jóval kisebb mennyiség­ben. A legnagyobb részarányt jelentő melltartók mellett tavaly október óta női szoknyákat, a „Dundi” fantázianévre hall­gató ruhákat, tavasztól pedig férfi fürdő­ruhákat varrnak. A szövetkezet háromnegyedévi terme­lési eredménye alapján igen sikeres év Ígérkezik, hiszen a tervezett 133 millió fo­rintból szeptember 30-ig 114 millió forin­tot realizáltak, mindenekelőtt a tőkés kooperáció kimagasló teljesítésének kö­szönhetően. Elmaradtak ugyanakkor a szocialista exportban a 2,5 hónapos kényszerleállás, alapanyaghiány miatt. A szovjet piacra eddig 220 ezer darab lányka-, bébi- és gyerekruhát szállítot­tak. Sokak számára jó hír, hogy ötven százalékkal emelkedett a belkereskedel­mi értékesítés aránya, a finom ruházati cikkek, fehérneműk a Módi Kereskedel­mi Vállalaton keresztül jutnak el a boltok­ba. A paksi és a bonyhádi üzemben ösz- szesen közel 100 tanulót képeznek, a végzősöket foglalkoztatják, erre a forrás­ra szeretnék építeni a következő idő­szakban tervezett létszámbővítést. Szakmai találkozó Megyénk népművelőinek továbbképzése Megyénk népművelőinek szokásos évi továbbképzése kezdődött tegnap délelőtt Tengelicen, a megyei tanács oktatási köz­pontjában. Az első előadást gazdaságpoli­tikánk aktuális kérdéseiről és a személyi jö­vedelemadóról Antus Gyula, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igaz­gatója tartotta. Délután Tamás Istvánné, a megyei pártbizottság titkára adott tájékoz­tatót a gazdasági-társadalmi kibontakozás végrehajtására vonatkozó cselekvési programról, majd a „Közösség, szolgálat­ról” hallhattak tájékoztatót a népművelők. Ma reggel 8 órakor folytatódik a tanfo­lyam, melyen az első előadás az AISH ifjú­ságot érintő tevékenységéről szól. Ezt kö­vetően dr. Lóránt Zoltán, a Pénzügyminisz­térium intézményi, tervezési és szabályo­zási osztályának vezetője tart tájékoztatót a költségvetési és kulturális intézmények gazdálkodásáról, a finanszírozásról és a várható változásokról. A délutáni program konzultációval kezdődik, majd Póla Károly, megyei művelődési osztályvezető és Enye- di István, a művelődési osztály csoport- vezetője egyebek között a megyében várható szakmai változásokról tart elő­adást. Este 7 órakor baráti beszélgetésre kerül sor a népművelők és a Tolna Megyei Népújság vezetői és néhány munkatársa között. Szerdán a helyi társadalomirányítás új lehetőségeiről és megyénk közigazgatási rendszerében várható változásokról szól dr. Farkas László, a megyei tanács igazga­tási osztályvezetője, majd a közművelődés fejlesztésének távlati elgondolásairól, illet­ve a Művelődési Minisztérium intézkedési tervéről tájékoztatja a hallgatókat dr. Fodor Péter, a Művelődési Minisztérium főosz­tályvezetője, a Közművelődési Tanács tit­kára. Kádár János megkezdte brüsszeli tárgyalásait Kádár János, aki Balduin király és a belga kormány meghívására vasárnap Brüsszelbe érkezett, hivatalos program­ját megelőzően vasárnap este szálláshe­lyén megbeszélést folytatott a Közös Piac két vezetőjével, Jacques Delors-ral, az EGK Bizottságának elnökével és Willy de Clercq-kel, a Bizottság nemzetközi kap­csolatokért felelős tagjával. Eszmecseré­jük központjában a KGST és az EGK tag­országai, illetve Magyarország és az EGK közötti kapcsolatok alakulása állt. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy a ja­vuló politikai légkör Európában új lehető­ségeket teremt az együttműködés fej­lesztéséhez. Hangsúlyozták: mindkét fél érdekelt a Magyarország és az EGK kö­zötti átfogó megállapodásban, s a hosz- szú távú kereskedelmi és gazdasági együttműködésben, amely a kölcsönös előnyökön és a nemzetközi kapcsolatok elismert elvein épül. Kádár Jánost hétfőn kora délelőtt ün­nepélyesen fogadták az Egmont-palota díszudvarán. A palotát és környékét ma­gyar és belga nemzeti zászlókkal díszí­tették. A szálláshelyről, a királyi kastély­hoz tartozó Stuyvenberg-palotából érke­ző Kádár Jánost Wilfried Martens minisz­terelnök fogadta. Kölcsönös üdvözlések után a katonazenekar eljátszotta a ma­gyar és a belga himnuszt, majd Kádár Já­nos fogadta a kivonult katonai egység parancsnokának jelentését és vendéglá­tója kíséretében ellépett a tiszteletére csapatzászlóval felsorakozott katonai diszegység előtt. Az ünnepélyes fogadtatás után Wilf­ried Martens vendégét az Egmont-palota tanácstermébe kísérte és mindjárt meg is kezdődött Kádár János és a belga kor­mányfő hivatalos tárgyalása, valamint az általuk vezetett delegációk munkameg­beszélése. A tárgyaláson részt vett dr. Várkonyi Péter külügyminiszter, Gecse Attila és Karvalics László, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezető-helyettesei, Bartha Ferenc, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője és dr. Németh József, Magyarország brüsz- szeli nagykövete. A belga küldöttség tag­ja volt Leo Tindemans külügyminiszter, Theo Lansloot, a miniszterelnök külpoliti­kai tanácsadója, Frans Roelants külügy- minisztériumi főtitkár, Georges van Der Epst, a külügyminiszter kabinetfőnöke, Jan Hollants van Loocke, Andre Rahir, Robert Guillot-pingue politikai főigazga- (Folytatás a 2. oldalon.) Eredményes volt a háromnegyed év Tanácskozott a Kiszöv küldő ttközgyülése Tegnap délután Szekszárdon, a Mé­szöv-székház tanácstermében ülésezett az Ipari Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének küldöttközgyűlése. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson Mészáros Vilmos, az OKISZ főtitkárhe­lyettese és Pál István, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője. A testület elé két beszámoló került megtárgyalásra: az egyik a megye ipari szövetkezeteinek 1987. I-III. negyedévi gazdasági munkájáról, a másik a társa­dalmi-gazdasági kibontakozási prog­ramból adódó feladatokról szólt. Mindkét témához Fodor Tibor Kiszöv-elnök fűzött szóbeli kiegészítést. Bevezetőben szólt azokról a szervezeti változásokról, melyek a megye szövetke­zeti iparában végbementek újabb kis­szövetkezetek, leányvállalatok alakulá­sával. (Ezen az ülésen is három új kisszö­vetkezet és egy szövetkezeti leányválla­lat tagfelvételéről döntöttek.)- Az elmúlt háromnegyed év során 2,8 milliárd forint termelési értéket állított elő a megye szövetkezeti ipara, folyó áron 12%-kal többet, mint az előző év hasonló időszakában. Ez a 12% igen nagy szóró­dást takar, jó néhány szövetkezet az átla­gosnál sokkal magasabb eredményt ért el, néhánynak csökkent a termelése.- A kisszövetkezetek gazdálkodásáról az elnökség nemrég tájékoztatta a me­gyei pártbizottság mellett működő gaz­daságpolitikai és szövetkezeti munkabi­zottságot, majd a végrehajtó bizottságot. (Folytatás a 2. oldalon.) Sikeresen folynak a genfi tárgyalások Több pontban haladást ért el a köze­pes hatótávolságú, illetve hadműveleti­harcászati rakétákról kötendő szerződé­sek ügyében Julij Voroncov és Max Kam- pelman. A nukleáris és űrfegyverekről fo­lyó genfi tárgyalások szovjet és amerikai küldöttségvezetője hétfőn egybehang­zóan sikeresnek minősítette vasárnapi megbeszélését, de nem jelölte meg pon­tosan, milyen részletkérdésekben jutott előbbre. A két küldöttségvezető azért tart újabb találkozókat a svájci konferenciaváros­ban, hogy tisztázza az említett, elvben már elfogadott szerződések még kidol­gozatlan részleteit. E munkát legkésőbb december elejéig el kell végezni, hogy a szerződés tervezete aláírásra kész le­gyen Mihail Gorbacsov és Ronald Rea­gan találkozóján. Mind Voroncov, mind pedig Kampelman úgy nyilatkozott: bizo­nyos, hogy a tervezet elnyeri végleges formáját a csúcstalálkozóig. Sietek a dolgom után, s az utcán összefutok régi is­merősömmel, ráérősen andalog, látszik rajta: beszél­getne. A sztereotip kérdésre „hogy vágy?” fintorog, ne is beszéljünk róla, rosszul. Kevés a fizetése, az új főnöke nem hagyja békén, állandóan a nyomába jár, ellenőrzik, pedig hát ő mindig becsületesen dol­gozott, hisz ismerem. Ismerem. Egyik kisebb cégünk alkalmazottja, s ah­hoz képest amennyit dolgozik, a fizetése meglehető­sen magas. Naphosszat járkál egyik irodából a má­sikba, híreket visz és hoz, pletykál és recepteket cse­rél, megtárgyalja a legújabb kalapdivatot, várja az ebédidőt, s a munkaidő végét. Egyik alkalommal, mi­kor meglátogattam, éppen torpedózott a kollégájával - ezzel az kisiskolás játékkal múlatták a munkaidőt. Ennek most vége, merthogy az új főnök következete­sen megköveteli a munkát. Hát persze, hogy sértődött és elégedetlen, hisz megváltozott a világ körülötte, ke­ményebbek a követelmények és egészen más értékí­téletek érvényesek, mint amilyenhez korábban hoz­zászokott. A normális munkatempó fordulatszámát, azt, amely a sikeres gazdálkodást szolgálja, nem mindenki ké­pes fölvenni és megérteni, zúgolódik inkább, ahe­lyett, hogy rendesen dolgozna, a felelősségre vonást észreveszi és sérelmesnek tartja, ugyanakkor a saját felelősségével nincs tisztában. Azzal a mostanában sokat emlegetett ténnyel nem számol, hogy mindenki azt a munkát végezze el a lehető legjobban, amelyet Elégedetlenkedők rábíztak. A takarítónő lelje örömét abban, hogy tiszta a műhely, az iroda, a bolt ahol dolgozik, a vállalatveze­tő pedig abban, hogy piacképes, jól eladható termé­keket gyártanak a rábízott üzemben, gyárban. Dohogás, békétlenkedés és méltatlankodás helyett dolgozni kell, méghozzá kitartóan és becsületesen. Igen sokan nem tudták még felmérni, hogy minden lé­tező munkahelyen a folyamatosan jól végzett munka méri az embert, s pénzben, anyagi és erkölcsi elisme­résben előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. A köve­telményrendszer az utóbbi időben minden gazdálko­dó egységben megnőtt. A végzett munka alapján ítélik meg a cselekvőképes gazdasági vezetőket, beosztot­takat, a dolgozókat. Természetesen nem mindenütt adottak az ideális lehetőségek - ez azonban még nem ok arra, hogy bárki is békétlenkedjék: a közös teherből vállalnia kell mindenkinek a maga részét. A mindennapi életben persze akadnak bosszúsá­gok a munkahelyünkön, s azon kívül is. Az apróbb na­gyobb konfliktusokon azonban túl kell lépnünk, hisz környezetünk, s a magunk életét is megkeserítjük, ha örökké a sérelmeinket emlegetjük, és nem tudunk azoktól szabadulni. Az az érzésem: valahol baj van az önérzetünkkel is - hisz hányán, de hányán élnek kö­zöttünk, akik nem képesek például belátni: nem „megfúrták” a munkahelyén, hanem azért került ala­csonyabb beosztásba, mert nem volt képes értelme­sen és kielégítően elvégezni a rábízott feladatot, vagy megelégelték az örökös sopánkodást, tehetetlenke­dést és lézengést. Ésszerű szelekció kezdődött el gazdasági életünk­ben: a jövőben a legjobban prosperáló vállalatok nem tartják el azokat, amelyek munkája haszontalan. A munkaerő-átcsoportosításra, az átképzésre gyak­rabban kerül majd sor, mint korábban. Természetes módon ilyenkor a termelőüzem a legjobbakra számít, a pontos, megbízható munkaerőt tartja meg, támogat­ja munkájában, továbbtanulásában. Ezt a tényt tudo­másul kell vennünk, hisz minden intézkedés annak a szervezetnek az érdekében történik ahol dolgozunk, s egyfajta biztonságra való törekvést jelent. Az, aki beosztásával elégedett, aki perspektívát lát a munká­jában, s természeténél fogva nem elégedetlen; ha­nem igyekszik mindenben a maximumot nyújtani, jól érzi magát az adott közösségben, a munkahelyén. A kisszerű, környezete életét megnehezítő, vagy in­kább megkeserítő ember, vagy éppen az, aki hajdan volt dicsőségére apellálva próbálja a semmittevését elfeledni, kevés hasznot hoz, de annál több bosszú­ságot okoz. Legfőképp azért, mert fönntartja a többie­ket, elégedetlenkedése nem valós alapokon nyug­szik, és munkája megbízhatatlan. Ne csodálkozzék hát, ha ezért szólnak, ha bírálják, ha noszogatják, ez nem szekatúra, hanem az új, felgyorsult értékrend kö­vetelménye. o VARGA MÁRTA

Next

/
Thumbnails
Contents