Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
1987. október 10. “KÉPÚJSÁG 11 Bazsonyi Arany falképe Szekszárdon Az új szekszárdi alkotás Néhány éve Dömsödön, Vecsési Sán- doréknál vendégeskedve, előbb a táj szelíd nyugalma hatott rám, a Duna méltóságteljes tükre, aminek tiszta békéjét a kis ház is tükrözi, ahol az év egy részét töltik. Környezetükben minden azt sugallta, hogy a természettel fogtak össze, nem régi naturalisták módjára, akik mindenben a modellt vagy a motívumot látták, hanem annak az embernek a hitével, aki organikus egységre törekszik s a látványban felismeri azt a titkos tartományt is, amihez csak a művészetnek van kulcsa. A művésznek nem kell feltétlenül ábrázolnia, a kép az igazi, nem mása a valóságnak, ehhez egyébként is vannak megfelelő technikai eszközök, egy mélyebb valóságot kell feltárnia, hogy a változóból és mulandóból mentse át annak lényegét, egységes rendbe foglalva azt, ami az idő kiszolgáltatottja. A másik meglepetés otthonukban ért, melynek falait Bazsonyi Arany telefestette, kettőjük örömére, s azokénak, akik hozzájuk mentek. Arany szabadkozott, egy kicsit játéknak tekinti az egészet, de próbának is, hogy lássa, mit tud kezdeni a lakás szeszélyes falfelületeivel. Lehet, hogy így gondolta, de az is bizonyos, hogy a tudat rejtekútjain már akkor felmerült egy falfestmény gondolata, a dömsödi ház - ha úgy tetszik - előtanulmányai után végül munkához is láthatott a szekszárdi gyakorlóiskola aulájában. Bazsonyi Arany korán kiépítette sajátos világát. Ez az átszellemült realizmus mindig azt keresi, ami együtt él a valósággal, nem mint annak tökéletes ideája, amiről Platónnál olvasunk, hanem lehetősége, mintegy azt ragadva meg, ami az állandóan változóból a maradandó- ság szövetségese. Visszatérő témája: ablak előtt sejtelmes alak áll s az üvegen túli világ titkait fürkészi. Több változatban is megfestette, s akár művészetének jelképét is láthatjuk benne: a szüntelenül áradó pillanat mögött él a művészet állandósága, aminek eszközei, formái változhatnak, a lényeg azonban mindig ugyanaz, s mintha Goethe Faustja szólna a tűnő pillanathoz: Verweile doch, du bist so schön, - oly szép vagy, maradj még velem. A szekszárdi gyakorlóiskola faliképé igazi festői feladat. AI secco technikával készült, tehát a száraz vakolatra festett, s nagy felület komoly próbát jelentett, mert egy sokalakos kompozíciónak kellett egyensúlyt teremtenie. A jó értelemben vett közérthetőséget is szem előtt kellett tartania, mert a képnek be kell épülni az iskola mindennapi életébe, tulajdonképpen részt kell vennie abban. Bazsonyi Arany epikus megoldást választott, végigkíséri az élet állomásait, kerülve minden didaktikus elemet, mert nem egy történetet mond el, hanem a valóság jeleneteit mutatja be, s itt az időrend is másodlagos, mert ebben a látomásban egymásra torlódnak az emlékek; ami volt, nem múlik el nyomtalanul s a jelen is emlékké válik egyszer. A nagyméretű kép fontos erénye a biztos kompozíció, amit az egymásra felelő színek líraisága is segít. Az arany napból kiinduló diagonális biztosan vezeti a tekintetet, s ami az első pillanatban áthatolhatatlan szövevénynek látszhat, a szerkezet biztonságában a derű és remény forrása. Biztosan épül Bazsonyi Arany életműve, állandóan új hódításokkal gazdagodik, ilyen a szekszárdi alkotás is. Mintegy foglalata törekvéseinek és elért eredményeinek, s aki megáll előtte, a tiszta és alázatos művészre gondol, mert az életet átjáró biztató derűt érzi, a munka örömét, a létezés értelmét. Érett, biztos alkotás, Bazsonyi Arany egyre emelkedő útjának fontos állomása. CSÁNYILÁSZLÓ Csanády János: yt __ __ __ g rw g A szerelem ro! Társasán, mint a madarak látod, ezért is szorítottalak, a közös fészek kerekében hogy majd megfúltál! De ma már a szerelemről múltidőben elég közeled, rebbenésed, dehogy, dehogy is vallanak szó-beszéded virág kosár, az elhagyatott téli fészkek, otthonunk betonkeretében fecskefészkek és gólyavárak; az üres nap, mely arra vár, télben is melengetik egymást hogy bekocog a délután, az est, egy-lakásban a rigópárok s csengetésedre ajtót nyithatok, a szerelemről múltidőben s már mondod azon melegében, a tegnapokba fúlt időben hogy kezed alatt nyílt-e a titok szólni nem lehet, nem szabad aznap a műteremben; elbeszélem már gyerekkorom ligetében én is, amit nem tudhatok, karcsún szökellni láttalak, hogy miért tartom és miért élem s úgy élsz, úgy élsz most is szívemben, félelmem és örömem együtt mint egy akkor képzelt alak, életünk beton-keretében; akinek kezét megfoghattam, a szerelemről múltidőben mikor utunk a nagy erdőben- társasán, mint a madarak egymás karjába vitt - a félelem dehogy, dehogy is vallanak hogy elsodornak, míg fogod kezem, ezek a felrepült szavak, s ragaszkodás a szerelemhez, amíg a fészekre figyelnek mindennapos vers-kenyeremhez, magasból, mint a sas. Tátrai Vilmos 75. születésnapjára Köteteket töltene meg az a rengeteg elismerő kritika, amelyek a magyar, illetve a világ zenei sajtójában jelentek meg Tátrai Vilmos hegedűművészről, az általa alapított Tátrai-vonósnégyesről és kamarazenekaráról. A Zeneművészeti Főiskola mindmáig kiváló professzora október 7-én ünnepelte 75. születésnapját. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele pályája kiemelkedő eseményeiről, mai tevékenységéről, és a kamarazene műfajának jelenlegi helyzetéről. A kispesti születésű művész a Nemzeti Zenede növendéke volt. Első vonósnégyes társaságát még akkor szervezte meg. A zenei életben hamar felismerték tehetségét. Az akkortájt nemzetközi hírű Waldbauer- Kerpely kvartett budapesti működésének utolsó két esztendejében e vonósnégyesnek is tagja lehetett. Negyvenegy esztendővel ezelőtt szervezte meg mai együttesét, a Tátrai-vonósnégyest. Magától értetődő tehát, hogy első hozzá intézett kérdésünk így hangzott:- Hogyan látja ma a kamaramuzsika helyzetét Magyarországon és külföldön?- A családi kultúrában betöltött szerepe csökkenőben van - válaszolta. - Ez alól tudomásom szerint csak Ausztria, az NSZK, Dánia és Anglia kivétel Európában. Az itthoni helyzetet nem volna szívderítő részletezni. Sajnos, szinte megszűnt a házimuzsikálás. Ez persze kihat a hangversenyéletre is. Hiszen ennek legigazibb értői azok a családok voltak, amelyekben zenéltek. Pedig általános zenei műveltségünk szempontjából semmit nem tartok olyan fontosnak, mint a kamaramuzsikát. Én magam a Zeneakadémián hegedülni tanítok. Ott viszont az egyre kötelezőbb melléktárgyak miatt a kamarazenélés tanítása teljesen háttérbe szorult.- Van-e olyan tanítványa, akire büszke lehet?- Jó néhányan vannak. Legtöbbjük már külföldön hangversenymester vagy szólista valamelyik zenekarban. És persze az itthoniak is kiválóak. A felsorolást mellőzöm, elvégre hirtelenében véletlenül is kihagyhatnék valamit. Ugyanakkor megemlítem a Rádiózenekar koncért- mesterét, Andrási Pált.- Közismert, hogy a Tátrai-vonósné- gyes eddig háromszázhatvan művet adott elő. Közülük hatvannégy volt a magyar ősbemutató és hatvankettő a külföldi művek első előadása. Ön szerint ősbemutatóként melyik magyar szerző alkotása volt a legjelentősebb?- Itt sem tudok megjelölni csak egyet, hiszen mai komponistáink közül többen írtak számunkra új alkotásokat. Az előző nemzedékből megemlítem Lajtha Lászlót, Szervánszky Endrét, de Sugár Rezsőt is.- Kik most a Tátrai-vonósnégyes tagjai?- Rajtam kívül: Várkonyi István másodhegedű, Konrád György mélyhegedű és Banda Ede gordonka. Az utóbbi jelenleg egyéves szerződéssel az Egyesült Államokban működik. Helyettesítésére Szil- vási Lászlót hívtuk meg Kertész Ottóval. . - A felszabadulás óta hány hangversenye volt a Tátrai-vonósnégyesnek?- Szerencsére sok. Vonósnégyesünk a tavaly betöltött negyven éve alatt 2500 alkalommal koncertezett, s akkor nem is szóltam még a kamarazenekari estekről.- Tud-e mondani személyes emléket Bartók Bélával kapcsolatban?- Talán azt, hogy hallgatagabb emberrel még nem találkoztam. Olyan volt, mint a gyémánt, s egészében nem is testi, hanem szellemi jelenség.- És Kodály?- Sokszor voltam nála ebéden és vacsorán. Megesett, hogy vitatkoztunk, például az úgynevezett relatív szolmizáció- ról, melyről azt állította, hogy az mankó, s akinek nem kell, az dobja el.- Legutóbb hol volt hangversenye?- A nyáron Assisiben a Maurice Ravel jegyében rendezett fesztiválon.- Tervei?- Két fővárosi hangversenyünk, így a Bartók-házban rendezendő Haydn-est, illetve a Vörösmarty utcai Liszt-ház termében tartandó Kodály-hangverseny kivételével vidéki szerepléseink lesznek. Készülünk az évad során vonósnégyesünkkel Székesfehérvárra, Győrbe, Pannonhalmára és Kisvárdára. Az ilyen estéket vélem a mai magyar muzsikusok legfontosabb feladatának. Tátrai Vilmost 75. születésnapja alkalmából Budapesten a Fészek Művészklubban köszöntötték. KRISTÓF KÁROLY Tátrai Vilmos Próbál a Tátrai-vonósnégyes (Tátrai Vilmos, Várkonyi István, Konrád György és Banda Ede) A dömsödi otthon részlete
