Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-08 / 237. szám

1987. október 8. C TOUU\ KÉPÚJSÁG 5 ÉLET Becker professzor az Euréka-programról és a párbeszédről „Partnerek vagyunk a demokratikus eszmecserében” Utóhang egy nemzetközi szemináriumról Miniportré a MTESZ új megyei titkáráról Újsághír: Október 1 -jétől a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Tol­na Megyei Szervezetének titkári funk­cióját Baranyai Kálmán tölti be, aki ko­rábban a Baranya Megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat bátaszéki gyárának volt a vezetője. Nem tudok szabadulni a gondolattól. Vajon mi késztette erre a lépésre a nagy gyakorlattal rendelkező vezetőt, hogy egyik napról a másikra hátat fordítson az igazgatói széknek, hiszen eddigi életútja során mind a BVK szekszárdi gyáregysé­gében, mind pedig a bátaszéki Cserép és Vázkerámia Gyárban elismerték ké­pességeit. Netán az érlelte meg benne az elhatározást, hogy nem túlzottan bízott a téglaipartól elválaszthatatlan gondok be­látható időn belüli megoldásában? Vagy több lehetőséget látott mint a pályázók egyike abban, hogy képességeit, a mind inkább felértékelődött társadalmi szerve­zet élén jobban tudja kamatoztatni? Baranyai Kálmán nem tér ki a felvetés elől már csak azért sem, mert hosszú évek óta MTESZ-aktivistaként is tevé­kenykedett, pontosabban a Magyar Ké­mikusok Egyesülete Tolna Megyei Cso­portjának volt az elnöke.- Úgy gondolom, nem idegenként ke­rültem a MTESZ apparátusába. Ebből fa­kad az is, hogy elképzelésem szerint a reál-és műszaki értelmiség körében job­ban tudom kamatoztatni a felkészültsé­gemet, a gyakorlatban szerzett tapaszta­lataimat, hiszen a szerződéses munkák révén a MTESZ is vállalkozhat. Holott jól tudom: mint a társadalmi szervezet titká­rának más kell, hogy legyen az alapállá­som, mint egykori gazdasági vezetőnek. Mert hiszen nem egy esetben nekünk kell kérni a megértő támogatást az üze­mektől, vállalatoktól. A középkorú mérnök Kaposvárról in­dult, s a gimnáziumi érettségit követően a második évben tehetett sikeres felvételi vizsgát a Veszprémi Vegyipari Egyete­men. Diplomáját a szervetlen kémiai technológiai szakon szerezte 1967-ben. Három éven át szü­lővárosában egy műanyagfeldolgo­zó üzem vezetője­ként dolgozott, majd a tolnai me­gyeszékhelyre te­lepült a fiatal mér­nök, s a BVK Szek- szárdon létreho­zott gyárában jó ideig hű maradt a pvc-hez. Ám az ed­digi életútból kide­rül, hogy a so- mogyországi nosztalgia ellenére meg­gyökeresedett Szekszárdon. Szavaival élve: nem volt könnyű a beilleszkedés. Hiszen a tolnai ember eleve ferde szem­mel néz a „kivülről” érkezőre. Ám Bara­nyai Kálmánt befogadták. Elfogadták mint embert, s mint műszakit. S ez esetben sem térhetünk ki az évek óta ismétlődő kérdések özöne elől, miért értékelődött le a mérnöki munka, amely- lyel kapcsolatban a következő a vélemé­nye: - Sajnálatos, hogy manapság egyes fizikai szakmáknak nagyobb a presztí­zse, mint a műszaki pályán dolgozó mér­nöké. Nem tudok jobb hasonlattal élni: fejre állt a jéghegy, amit vissza kellene mielőbb billenteni a normális állapotába. Ugyanis a magyar gazdaság hosszú tá­von képtelen elviselni az értékek ilyen felborulását. Meggyőződésem, hogy a MTESZ e tekintetben sokat tesz és tehet mint érdekképviseleti szerv a mérnöki, technikusi munka elismerése érdeké­ben, amelyhez nagy segítséget várunk mind a kormányzattól, mind pedig a többi társadalmi szervtől is. A titkár szabadkozik, mikor a további elképzelésekről faggatom. S ez érthető, hiszen a MTESZ cselekvési programjá­ban megfogalmazta a teendőket. Egy dolgot viszont végezetül megjegyez: a tu­dományos társadalmi tevékenységet fel­tétlen erősíteni szükséges a megye váro­saiban, s némely egyesület munkájának is dinamikusabbá illik válni. Kutató- és innovációs műhelyek, parkok Mérnökök és matematikusok kézfogása A magyar matematikusok ma is olyan jó nemzetközi hírnévnek örvendenek, hogy nincs hiány kül­földre szóló, vendégprofesszori meghívásokban. Ezért az MTA Matematikai Kutató Intézetében, vagy­is az MKI-ban már több esztendővel ezelőtt ki kellett mondani, hogy a mintegy 70 főnyi kutatógárda legfeljebb 20 százaléka (maximum 14 személy) vendégprofesszorkodhat egyidejűleg külhonban. Sok helyre invitálták például dr. Szász Domokos osztályvezetőt, a matematikai tudományok doktorát is, ám eddig csak három turnusban taníthatott az USA dartmouti, illetve az NSZK majna-frankfurti egyetemén. Ez az egyik pólus. A másik: miközben - Bolyai János örökségéhez hiven - ilyen gazdagok vagyunk tehetséges matematikusokban, a magyar ipar még a matematizálás elején tart. Kevés a korszerű gé­pünk és technológiánk, ami pedig ezzel függ össze - néhány kivételes esettől eltekintve a matemati­zálás ugyancsak gyermekcipőben jár. Ezért túl sok még az emberi figyelmetlenségből és fegyelme­zetlenségből eredő hiba a tervezési, termelési folyamatban. A következmény: az átlagos magyar ipari termék csak közepes színvonalat ér el. Az Ipari Minisztérium (IpM), az Eötvös Loránd Tudományegye­tem (ELTE) számitógéptudományi tanszéke, s a már említett MKI arra a felismerésre jutott, hogy ezen a tényen sürgősen változtatni kell. Ezért az ELTE természettudományi karának területén lehetőleg mér 1988-ban létre szeretnék hozni az ország egyik legújabb innovációs műhelyét, IpM-ELTE-MKI Kis- számitógépes Matematikai Innovációs Laboratórium néven. A cél az ipar matematizálása. Ha egy karikaturistára bíznánk e törekvés képi megjelenítését, bizonyára két fehérköpenyes férfit rajzolna le, akik - miközben kezet fognak - valami ilyesmit mondanának: Reméljük, most már szót ér­tünk egymással! A háttérből pedig - stílszerűen - elektronikus számítógép nézne a szemlélőre. A kari­katurista persze - a műfajához hiven - csak elnagyoltan tükrözhetné a valóságot. Ugyanis akár dr. Szász Domokost, akár Ádám Antalt, az IpM főosztályvezető-helyettesét hallgatjuk, szembeötlő, hogy mennyire másképp közelíti meg ugyanazt a témát a mérnök meg a matematikus. A szemléltetés kedvéért induljunk ki egy tucatpéldából: a Nyugatra exportált magyar gépek túlsú­lyosak. Mindenekelőtt azért, mert nehéz öntvényekből készült alkatrészeket tartalmaznak. A gépgyár mérnöke mérgelődik, karcsúbb öntvényeket szeretne, s nem érdekli, hogy a kohászat szerint azok előállítása bonyolultabb. (Való igaz, a könnyebb öntvénynek szilárdabbnak kell lennie. Kevésbé rej­tőzhet benne például alattomos zárvány). A gépészmérnök azt mondja, itt az ideje, hogy megemberel­je magát a kohászat, végtére is, sokkal nehezebb műszaki problémát megoldottak már, mint ez... A matematikus ilyenkor bólint, mondván: egy Radon nevű német szakmabeli már 1917-ben felfe­dezte, hogy pusztán matematikai eszközökkel is ki lehet mutatni a különböző anyagok térbeli sűrű­ségeloszlását. Radon elméletére alapozva néhány évtized múltán rájöttek arra, hogy az öntvények röntgensugaras átvilágításával is fel lehet fedezni a zárványokat. (Ezt egyébként ma is alkalmazzák az iparban). Napjainkban Ulf Grenander nevű svéd származású amerikai matematikus fejlesztette to­vább ezt az örökséget. Ő már persze - a korszellemhez hiven - elektronikus számítógépet használ, amely nemcsak zárványokat tár fel, hanem két- és háromdimenziós alakfelismerésre is képes. A többi már csak képzelet dolga. Ha egy matematikusokból, gépészmérnökökből álló munkakö­zösség összefog - akkor persze hónapok vagy inkább évek munkájával megszerkeszthető egy olyan számitógép vezérelte automata gépsor, amely karcsú öntvény-gépalkatrészeket tervez, önt, pontosabban öntet, s - korántsem mellékesen - meózza a saját munkáját, tehát kidobja a szalagról a hibás félkésztermékeket. S ebben a matematizált tervezésben, gyártásban, önmeózásban már nincs helye az emberi figyelmetlenségnek és fegyelmezetlenségnek. Mind dr. Szász Domokos, mind Ádám Antal aláhúzza, hogy ez az öntvényből készült alkatrész csak az egyik leegyszerűsített példázat. Se szeri, se száma ugyanis a felhasználási lehetőségeknek. Az ipa­ri tárca arra törekszik, hogy az ipari folyamatok matematizálását kiterjesszék például a beruházási fo­lyamatok hálótervezésére, az ásványkincsek felkutatására és feltérképezésére, a számitógépes kész­letgazdálkodásra, illetve komputerizált tervezésre, termelésre, vagyis a sokat emlegetett CAD-CAM- re. Úgy vélik, hogy ehhez nagy segítséget nyújthat majd az IpM-ELTE-MKI Kisszám(tógépes Matema­tikai Innovációs Laboratórium, amely a Budapesti Műszaki Egyetem most szerveződő innovációs parkjának, illetve az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet számítógépes, illetve szellemi bázisára fog támaszkodni a tervek szerint. Az átlagember, éltesebb korú, tekin­télyt követelő szemüveges tudóst várt volna a találkozóra. E helyett nyakába ve­tett piros sállal, s zsinórra függesztett szemüveggel a mellén érkezett a profesz- szor: farmerben és bőrdzsekiben, sza­kállal, innen a negyvenen. Dr. Johannes Becker - az NSZK-beli -, marburgi egye­tem politológus professzora szabadko­zik. Egy későbbi géppel indulhatott Bu­dapestre, s onnan Domboriba, ahol a Tu­dományos Munkások Világszövetsége ifjúsági bizottsága első nemzetközi sze­mináriumát tartja. Amúgy nem is illett vol­na távolmaradnia a konferenciáról, hi­szen a Moszkvában egy esztendeje ala­kult nemzetközi szervezet elnöke, aki nagydoktori disszertációját az Euréka- programról írta nem is oly rég.- TMN: Az Euréka-program, amely a nyugat-európai országok tudományos­műszaki kutatásait fogja össze, végsőso- ron a Mitterrand francia köztársasági el­nök által kezdeményezett válasz, Reagan amerikai elnök által immár négy eszten­deje indított csillagháborús kutatásokra, az SDI-ra. Ön, mint az Euréka-program egyik nyugatnémet referense, miképpen vélekedik Nyugat-Európa válaszáról?- Mint politológus azt kell, hogy mond­jam szükségszerű lépés volt. Ugyanis az a tizenkilenc ország, amely csatlakozott az Eurékához, Nyugat-Európa műszaki­tudományos függetlenségének és ver­senyképességének növelését szolgálja. Az úgynevezett Európai Kutatási Koordi­nációs Ügynökség nemrég tartotta 5. kormányközi konferenciáját Madridban, ahol elhangzott: ma már több mint száz­hatvanra tehető azoknak az együttműkö­dési témáknak a száma, ami elősegíti az öreg kontinens felzárkózását, nem zárva ki az el nem kötelezett európai országok bekapcsolódását, természetesen be­leértve a szocialista államok bevonását is a különböző programokba.-TMN: Tudomásom szerint a két évvel ezelőtt jóváhagyott program négymilliárd dollár értékű kutatási tervvel számolt. Ugyanakkor mintha az államok kormá­nyainak ma az lenne a törekvése, hogy nagyobb teret adjanak a vállalatoknak.- Ez nem mond ellent a korábbiakban említetteknek. Információim szerint az egyes kutatási tervek megvalósításából a keleti országok is részt kérnek. S mint hallottam önöktől, a Központi Légkörfizi­kai Intézet csatlakozna az Euréka kör­nyezetvédelmi projektjéhez.- TMN: A Reagan-féle SDI, annak ide­jén legalább másfél milliárd dolláros megbízást ígért Nagy-Britanniának. A becslések szerint jó, ha százmilliós nagy­ságrendű megrendelést kapnak az évtized végéig az USA-tól. Gondolom ez is oka le­het annak, hogy Anglia ma már sokkal in­kább bízik az Eurékában, s ezt vonatkoz­tathatjuk az NSZK-ra is. De a kérdésem végsősoron az: a tudósok demokratikus békemozgalma miképpen tudja megaka­dályozni Európa militarizálását?- Számomra is nyugtalanító, hogy az említett több mint 160 projektből több mint tíz foglalkozik a lézerkutatással! Te­hát igen nagy a felelősségünk a demok­ratikus kontrollt illetően. Az emberiség gondjainak megoldására kell összponto­sítani a kutatásokat a túlélés érdekében. Ebben sokat tehetnek a ma fiatal kutatói, mert végsősoron nekik kell majd elszá­molni utódainknak az átgondolt, vagy el­hamarkodott lépésekről!- TMN: Hadd vessem föl! Miként látja Ön, mint a TMVSZ ifjúsági bizottságának elnöke, generációjának helyzetét!- Tulajdonképpen mi, ezen a nemzet­közi szemináriumon az alapgondolatain­kat fogalmaztuk meg a teendők érdeké­ben. Szükségesnek érzem, hogy mi­előbb országokra kiterjedő felmérést vé­gezzünk a fiatal tudósok helyzetének és egzisztenciájának jobb megismerése érdekében. Csak példaként említem: a hetvenes évek közepe óta, az NSZK-ban mindinkább felerősödött az a tendencia, hogy a monopol helyzetben lévő cégek a korábban „szabad” kutatási területeken dolgozókat magukhoz láncolják, megvá­sárolják szellemi képességeiket. Úgy ér­zem, hogy ez csonkítja a kutatói szabad­ságot. Végezetül még egy dolog, amit fontosnak tartok: a kibontakozást abban látom, ha mielőbb létrejön a tudományos vita a szocialista és polgári tudósok kö­zött: mi ebben, a demokratikus eszme­cserében partnerek vagyunk. Bemutatjuk a GKE Tolna Megyei Csoportját Földvédelem, hasznosítás és birtokpolitika Egységes térképrendszer az ezredfordulóra A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület Tolna Megyei Csoportja nem tartozik a népes társadalmi szervezetek közé: lét­száma alig haladja meg a hatvanat. Ám tevékenységük kisugárzása meghatáro­zó. Munkájuk elválaszthatatlan a geodé­ziai, térképészeti feladatok ellátásától, az egységes országos térképrendszer kialakításától. A csoport elnöke, Simon János is a fent említettel kezdi a beszélgetést, s megemlíti, hogy az ezredfordulóig kiala­kítandó egységes vetületű térképrend­szer elkészítésében ugyancsak van még teendőjük. Mint ahogy a legutóbb lezaj­lott egyesületi választások idején az is fölmerült, hogy szorgalmazzák a csoport taglétszámának növelését. A csoport tagjai három esztendeje rendszeresen vállalnak szerződéses munkákat, amellyel egyrészt a GKE más­részt pedig a MTESZ Tolna Megyei Szer­vezetének bevételeit növelik. Tucatnyi munkát végeztek az elmúlt időszakban, melynek az értéke megha­ladja a négyszázezer forintot. Több ta­nács és mezőgazdasági üzem megren­delésére különböző geodéziai, kisajátí­tási feladatot végeztek el. Idei megbízá­saik közé tartozik a mucsi és závodi ter­melőszövetkezetnél a majorokat a köz­séggel összekötő utak térképészeti mun­kái, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat tamási telepén a terménysilók süllyedésének vizsgálata. Ugyancsak 1987. évi megbízás a bátaszéki és kisvej- kei geodéziai munkák befejezése. A GKE Tolna Megyei Csoportja rend­szeresen szervez továbbképző tanfolya­mokat, illetve előadásokat: legutóbb Tengélicen háromnapos kurzust tartot­tak az új földtörvénnyel kapcsolatban. Az Simon János évek során szoros együttműködést ala­kítottak ki a Magyar Agrártudományi Egye­sület Tolna Megyei Szervezetével, a GKE Baranya Megyei Csoportjával: utóbbival több ízben rendeztek közös tanfolyamokat, többek között a közműfelmérés és nyil­vántartás témakörében. Ebben a hónap­ban több mint negyven szakember részvé­telével földmérői továbbképzőt indítanak. A GKE helyi csoportja nagy hangsúlyt fektet az úgynevezett alappontok védelmére. A földhasználattal és földvédelemmel foglal­kozó tagjaik folyamatosan munkálkodnak a földvédelem, és hasznosítás, a birtokpo­litika időszerű feladatain. Kiveszik részü­ket a környezet- és természetvédelemből is. Az oldalt összeállította Salamon Gyula, a felvételeket Czakó Sándor készítette Becker professzor Baranvai Kálmán Számítógépes térképkészítés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents