Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-27 / 253. szám

1987. október 27. NÉPÚJSÁG 3 Bankabbak a banknál? Kezdetben - úgy harminc évvel ezelőtt - volt a betétgyűjtés és a hitelnyújtás. Úgy, ahogyan azt a Pénzügyminisztérium rendelete is meghatározta: a takarékszö­vetkezetek azért jönnek létre, hogy a fa­lusi lakosság - mindenekelőtt a paraszt­ság - megtakarításait összegyűjtsék, in­dokolt hitelszükségleteit kielégítsék. Kezdetben mindezt (az országban is elsőként) Dunaföldváron végezték, aztán Bátaszéken majd Decsen, Szakoson, Nagymányokon, Kölesden... Kettőből több A parasztbankok kezdettől fogva erő­feszítéseket tettek tevékenységi körük kiterjesztéséért. A kamatozó betétek mellett fokozatosan lehetőség nyílt ifjú­sági, lakásnyeremény-, gépkocsinyere- mény-betét, elhelyezésére, megismer­kedhettünk a takaréklevél és az átutalási betét fogalmával. A lehetséges betétek száma mára tízre szaporodott. A kezdeti 3-5 ezer forintos kölcsönök felső határa idő közben jócskán megnőtt, személyi kölcsönt például 25 ezer forin­tig lehet fölvenni, kisárutermelésre akár 150 ezer forintot is nyújt a takarékszövet­kezet. A kölcsönök emgedélyezése lényege­sen leegyszerűsödött az idők folyamán, hiszen korábban a viszonylag kisebb összegeket is az igazgatóság engedé­lyezhette, ma ugyanez többnyire az ügy­vezető hatáskörébe tartozik. A két alapvető üzletág fokozatosan ki­bővült. Legelőször az Állami Biztosítóval jutottak egyezségre a szövetkezetek, en­nek eredményeképpen - s ma már a Hungária megbízásából is - biztosítási díjakat szednek be, kárkifizetést végez­nek, kárbejelentéseket is fölvesznek. Az OTP megbízásából a legtöbb helyen to­tót, lottót árusítanak, de szednek be áramdíjat és vízdíjat is, kifizetik az állat­forgalmi vállalat és a termelőszövetkeze­tek által fölvásárolt állatok és különböző termények - szőlő, bor, dohány, stb. - vételárát is. A takarékszövetkezetekre jellemző bő­vülés persze nemcsak a szolgáltatások körében mutatkozott meg. Számuk ösz- szeolvadások, átalakulások után - mára a megyében tizenhatra nőtt. A16 szövet­kezeti központon kívül számos község­ben, ma már városban is, kirendeltség nyílt, a legkisebb településeken pedig betétgyűjtő pénztárak működnek. Néhány hete mi is hírt adtunk lapunk­ban arról, hogy a Fadd és Vidéke Taka­rékszövetkezet Tolnán kirendeltséget nyitott, de ehhez hasonló híradásokra megyénkben már egyre kevésbé van mód, hiszen gyakorlatilag Tolna megyé­ben megszűntek takarékszövetkezeti szempontból a fehér foltok. Szinte min­den településen útba esik... Személyes kapcsolatra építve Az eltelt harminc évben megyénk taka­rékszövetkezeteinek a fejlődése töret­lennek mondható, e tekintetben orszá­gos összehasonlításban az élvonalba tartozunk. A már említett területi terjeszkedésen kívül - melyben a városok „elfoglalása” különösen jelentős lépcsőfok volt, hiszen Bátaszék Szekszárdra, Döbrököz Dom­bóvárra, Tevel Bonyhádra is bevonult - bizonyára jelentős szerepet játszottak a jól gazdálkodó mezőgazdasági üzemek és néhány menő ipari üzem által biztosí­tott kedvező jövedelmi viszonyok csak­úgy, mint a szövetkezetek hagyományo­san jó munkája, az üzletpolitikájuknak a lakosság körében mutatkozó sikere. Önállóságot élveznek, nyereségérde­keltségben dolgoznak, ügyfeleiket sze­mélyesen ismerik. A viszonylag új üz­lethálózat sem lehet hátrány az ügyfél becsalogatásánál. Az elért eredményekre csak példaként említem, hogy a dunaföldvári szövetkezet az ország legnagyobbjai közé küzdötte föl magát, a bátaszéki pedig idén tizenki­lencedik alkalommal nyerte el a Kiváló szövetkezeti címet. Bankká válás A takarékszövetkezetek életében - el­vileg - jelentős fordulat következett 1985 végén, amikor tevékenységi körük bőví­tésére a korábbiaknál is sokkal tágabb lehetőséget kaptak. Jogszabály kimond­ta, hogy a takarékszövetkezetek bankok, rendelkeznek mindazon jogosítványok­kal, amivel a többi bank. Az új szabállyal igazi változás a gazdálkodásban követ­kezett be, hiszen korábban a szövetke­zetek a betétek 60 százalékával nem ren­delkeztek, azt a Magyar Nemzeti Banknál kellett elhelyezniük, kötelező tartalékrá­taként. Immár bankként tartalékrátájuk nagysága a betétek 1 százalékára mér­séklődött. Kevésbé lényeges változás követke­zett a tevékenysági körök bővülése te­rén. Bár lehetne kötvényt kibocsátani, leányvállalatot alapítani, lízingügyletekbe kapcsolódni és mintegy 20 hasonlóan nagyobb horderejű lehetőséget sorol­hatnék, a tevékenységi kör ilyen jellegű bővülése még nem jellemző, bár példát említhetünk: a dunaföldvári szövetkezet néhány hete Pakson és környékén el­kezdte lakások és családi házak adásvé­telét, több tanáccsal pedig telekértékesi- tés és házhelyeladás kérdésében tár­gyalnak, hogy a tanácsok által kijelölt építési telkek közművesítésébe a szövet­kezet anyagilag „beszállna”, a kész telket értékesítené, szükség esetén mindjárt hitelt is nyújtva az építtetőnek. Az összefogás a további fejlődést je­lentheti. Mi gátolja a takarékszövetkezeteket abban, hogy éljenek a jogszabályok adta minden lehetőséggel, tevékenységi kö­rüket az eddigieket is meghaladó mér­tékben bővítve? Az a nagy előny, ami egyúttal hátrány is, az önállóság. Min­denki csak azzal gazdálkodhat, ami az övé, azaz betétállományával. E téren az év második negyedévétől kezdődően kedvezőtlen tendenciák indultak be, a betétek állománya néhány szövetkezet­ben csökkent, de a legjobbakban sem nőtt az előző években már megszokott mértékben. Az okokat - a lakosság köré­ben érzékelhető bizonytalanság, az új adózástól való félelem, felvásárlási láz, a pénzintézetekbe vetett bizalom csökke­nése - aligha kell részletezni, a lényeg, hogy 1987 mit sem javított azon, hogy a legtöbb szövetkezet nem elég tőkeerős az említett tevékenységek beindításához. Bizonyára más lenne a helyzet, ha megalakul a takarékszövetkezetek rész­vénytársasági formában működő bankja, amely speciálisan ezek problémáival foglalkozhatott volna, s ezenfelül jelentős tőkeerővel rendelkezve olyan vállalkozá­sokra nyitott volna lehetőséget, amire a kis szövetkezeteknek nincs módja. A bank létrejozása egyelőre lekerült a na­pirendről, hiszen a szükséges alaptőke - elvi egyetértés hiányában - nem jött ösz- sze, de a jövő útja valószínűleg így is az összefogás, két három szövetkezet kö­zösen eredményesebben vállalkozhat, mint egy. A harminc éve tartó dinamikus fejlődés most megtorpant. Területbővítéssel már nem lehet újabb eredményeket elérni, a korábban is jelentős minőségi tényező most határozottan a mennyiség elé ke­rül. Bár a takarékszövetkezetek alapvető feladata továbbra is a betétgyűjtés és a hitelkihelyezés, a jó eredmények tartása érdekében minden pénzügyi szolgálta­tást, minden - kicsit is a profilba vágó - tevékenységet vállalni kell, ami valami hasznot hoz. Ennek megvalósításához a kulcsszó talán az összefogás. ROSTÁS ILONA Felhívás az 1988. évi SZOT-díjasok jelölésére A SZOT elnöksége minden esztendőben május 1-jén SZOT-dljban részesíti a kiemel­kedő eredményeket elért írókat, művészeket, tudósokat, közművelődési és közoktatási szakembereket. A szakszervezetek ezzel is ki­fejezik a mozgalom céljaiért, szocialista kultú­ránkért elkötelezett alkotói tevékenység meg­becsülését. Felhívással fordulunk az irodal­mat, a művészetet értő és szerető dolgozók­hoz, a szakszervezeti tisztségviselőkhöz és aktivistákhoz, az üzemi és intézményi kollektí­vákhoz, a szocialista brigádokhoz, hogy te­gyenek javaslatot az 1988. évi SZOT-díjasok- ra. SZOT-dljra javasolhatók az irodalom, a filmművészet, a fotóművészet, a sajtó, a rádió, a televízió, a színházművészet, a képző- és iparművészet, a zeneművészet, a táncművé­szet, az artistamüvészet, a társadalom- és ter­mészettudomány, a közoktatás és a közműve­lődés, a munkahelyi nevelés területén az utób­bi években, valamint egész életművel kiemel­kedő sikereket elért személyek, illetve mun­kacsoportok, alkotó közösségek. SZOT-dij adományozható:- a mai témájú, szocialista kultúránkat gaz­dagító, a munkásosztály, a dolgozó nép életét tükröző, magas színvonalú művészeti alkotá­sok létrehozóinak;- a szocialista kultúra megszerettetésében, a dolgozók világnézetének, s érzésvilgának alakításában, esztétikai élményeinek gazda­gításában, a színvonalas szórakoztatásban ki­tűnt előadóművészeknek;- tudományos munkásságával, a korszerű világképet alakító publikációs és közéleti te­vékenységével, a dolgozók művelődésének segítésében kitűnt tudós személyeknek;- a munkahelyi nevelésben, a közművelő­désben és a közoktatásban kiemelkedő ered­ményeket elért szakembereknek, a dolgozók művelődésében szerepet vállaló vállalati, in­tézményi vezetőknek, a sajtó, a rádió, a televí­zió munkatársainak. Kérjük az alapszervezeteket, hogy javasla­taikat 1987. november 30-ig küldjék el az ipar­ági-ágazati szakszervezetek kulturális, agitá- ciós és propagandaosztályára. A szakmaközi művelődési intézmények, va­lamint a művelődéspolitika irányításában, végrehajtásában érintett megyei, fővárosi, ál­lami és társadalmi szervek javaslataikatjuttas- sák el ugyancsak 1987. november 30-ig a szakszervezetek megyei tanácsa, illetve a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa részére. Szakszervezetek Országos Tanácsa Titkársága Adótanfolyam indul Az új adórendszerrel kapcsolatos tudnivalókat ismertető tanfolyam indul Szekszár- don és Tamásiban a Babits Mihály művelődési központ szervezésében. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola, valamint a Pénzügyminisztérium koordinálása mellett, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Tolna Megyei Igazgatóságának szakemberei tartják a tá­jékoztatót. Különböző tanfolyami formákban történik az oktatás. Indul egy egynapos vezetői információs tanfolyam, a számviteli-pénzügyi irányítók két napig, számviteli-pénzügyi feladatokat végző ügyintézők, valamint az adatfeldol­gozók tanfolyama három napig tart. Gyakorlati példákkal, esettanulmányokkal teszik érthetőbbé, kézzelfoghatóbbá a feladatokat. A november hetedike után kezdődő tan­folyamra négyszáz pénzügyi szakember jelentkezett. Ennél azonban, mint időközben kiderült többen szeretnének részt venni a tanfolya­mokon, ezért egy újabb csoport felkészítésére, képzésére is lehetőség nyílik. Ők no­vember 20-ig jelentkezhetnek a Babits Mihály művelődési központban, és december­ben indul meg az oktatásuk. Idegenforgalmi összefoglaló Megnevezés 1987. I-III. negyedévben Az 1986. I.-III. negyedévi százalékában Az összes kereskedelmi szálláshelyek 3 432 104,2 Ebből: a szállodák férőhelyei* 381 89,4 a fizetővendéglátás férőhelyei* 1 404 112,1 A kereskedelmi szálláshelyeken megszállt belföldi országból érkezett vendégek száma 37 722 97,6 szocialista 28 021 113,2 tőkés 9 966 130,4 Összes 75 709 106,6 A kereskedelmi szálláshelyeken a belföldi országból érkezett vendég által eltöltött éjszakák száma 144 755 92,7 szocialista 89 275 149,5 tőkés 28 374 147,9 Összes 262 404 111,6 * Július 31-én. MÚZEUMAINK Füstös réce, kontyos réce, kenceréce, cigány ré­ce, tőkés réce, barát réce, böjti réce, csörgő réce- récék minden mennyiségben, no és hasonlóan más madarak, kis és nagy emlősök Közülük is soroljunk néhányat: vadmacska, nyest, görény, her­melin, egerészölyv, erdei füles­bagoly, vidra, selyemgém, őz, gímszarvas, bíbic... Ennyi, sőt ennél jóval több állatot, fészkei­ket, fájásaikat, búvóhelyeiket láthatjuk a dombóvári művelő­dési központban, a Tolna Me­gyei Múzeumigazgatóság ter­mészettudományi bemutató- termében, ahova a nyitás, 1984 óta rendre járnak gyermekek és felnőttek egyaránt A természetes környezetet sugalló gallyak, odúk, bozóto­sok, s az azokat jól kiegészítő poszter háttér igazi élményben részesíti a látogatókat De érde­mes a belépés előtt a folyo­són nézelődni, ahol hatalmas tablókon láthatók védett mada­raink, növényeink.- hm - Fotó: Magyarszéki Ürge és görény Erdei részlet „Bevetésre” készen... A takarékszövetkezetek bővülő tevékenysége megyénkben

Next

/
Thumbnails
Contents