Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

1987. október 3. / TOLNÁIN 4 irtÉPÜJSÁG o A mintabolt már bezárt. Körülötte ültek a füvön, az autókban, a járdaszegélyen, és sorban is álltak jó páran. A reggeli nyi­tást várták. Sok volt az idegen. A helyi kisiparosoknak csak hihet az ember, hi­szen jó részüket ők sem látták még soha. Unatkoztak, hát páran ittak is... a rendőr­ség háromszor ment ki a helyszínre, a la­kók bejelentése nyomán, volt aki nem tu­dott aludni a hangoskodóktól. Reggel a lépcsőházban állítólag utálatos látvány, és bűz csapta orrba a lakókat. Mások csak türelmesen vártak. Mégis azt sut­togták az emberek, na ezek az iparosok aztán... © A szekszárdi Mikes utcai mintabolt ve­zetője Preimeyer Györgyné ezer forint ju­talmat kapott a Dél-dunántúli Tüzép Vál­lalattól. A bolt 1986-ban ismét Kiváló Bolt lett. A két munkatársnak 7-700 forint ju­tott, a vállalati kasszából. Ha ez kiváló bolt, akkor most miért állnak, ülnek, sora­koznak és fekszenek vagy kétszázan kö­rülötte, mini redőnylécre várva? Azért mert a bolt kiváló, vagy azért mert nincs redőnyléc? Ez esetben egy kiváló boltról van szó, ahol nincs redőnyléc, legalábbis kevés van. De lesz áremelés, csicsereg­ték a verebek... Azt mondják méterenként 70 fillérrel drágul majd a redőnyléc. No­sza ment a „füles”, s az ország minden tá­járól érkezett a vevő. Azt is suttogják, volt olyan autó, amiben csak egy kisipa­ros ült, de négy másik embert hozott jó pénzért, aki sorbaáll neki. 0- Most mit mondjak a megrendelőm­nek? - kérdezte a kisiparos. Felvettem az előleget, itt a rossz idő, nincs redőnyléc a gyerekek iskolába indulása vagy tíz­ezer forint volt... Itt gyártják ezt a micsodát Szekszárdon és éppen itt nem lehet be­lőle kapni?! Hát ez felháborító! Pesten meg garmadában áll az áru, csak köte- genként egy ötszázas a jatt, amit le kell érte szurkolni. Hát ez is felháborító. * Ki adja a jattot?! (Gyanítom a kisiparo­sok egy része) * Ki fogadja el a jattot?! (Gyanítom a vi­szonteladók egy része) * Kinek nincs redőnye? Sem a kisipa­rosnak, sem a megrendelőnek. De ezek szerint a BVK-nak sincs annyi, amivel ezt a megugrott keres­letet ki tudná elégí­teni. o A BVK szekszár­di gyáregységének egyik legfontosabb profilja a redőny- lécgyártás. Meg­rendelőik hivatalos cégek, akik vagy továbbfelhaszná­lásra vagy viszont- eladásra rendez­kedtek be. Áfé- szek, gyárak, szö­vetkezetek. Az új ti- pusú ablakok már nem redőnyszek­rényesek, de re­dőnyszerető ha­zánkfiainak igényei között ott van továbbra is a redőny. Az állami vállalatok, szövetkezetek nem képesek az igény kielégítésére, de nincs gond, mert van kisiparosgárda, akik haj­landók gyártani. A BVK szekszárdi gyára 380 vevőnek szállít az ország minden te­rületére. Az elosztás elve: minden meg­rendelő kapjon, ne az érkezési sorrend legyen a döntő. (Megjegyzés: a kereske­delmi szabályzatban az áll, az érkezési sorrendben kell kielégíteni a vevőket.) De ez már kereskedelem. 0 Most már világos, miért a nagy csődü­let a mintabolt környékén. Aki előbb jön, az vehet. Ha négy embert is hozott magá­val, már nyugodtan is alhat. Persze, min­denki első akar lenni a sorban. Legfel­jebb második, mert akkor még jut is az áruból neki. De ki adta le a „drótot” arról, hogy mikor jön az a fránya redőnyanyag? Senki. Mindig kedden szokott a bolt árut kapni, mindig érkezési sorrendben adják azt ki, és általában mindenki a két-há- romszorosát venné, ha tehetné. A minta­bolt alkalmi rakodómunkásokat foglal­koztat egy-másfél órában. A boltban há­rom nő dolgozik. (Érdekesség számom­ra, hogy az egyik alkalmi rakodó az állan­dó munkahelyén egy ismerősét kéri a helyettesítésre, amíg ő redőnyt pakol.) ©- Nem volt itt semmi baj addig, amíg az országból ide nem csődültek a kisiparo­sok. De még az sem volt igazán baj, csak attól a perctől kezdve, hogy hoztak magukkal „vevőket” is. A kisiparosok azt mondják, nyugodtan higgyem el, ez a baj okozója. A nevüket?! Azt nem mondják meg. Nem hülyültek meg... a kollégák ki­nyírnák őket. Ők nem akarnak Pesten jat­tért redőnylécet venni. Itt akarnak vásá­rolni továbbra is. Még akkor is, ha sorba kell érte állniuk, ilyenkor szezonban. Mert jön a tél. Mizéria van. Redőnymizéria. 0 A BVK igazgatója Baltavári István mu­tatja, hogy a vállaltaknak megfelelően, időarányosan teljesítették a szállításokat. A bolt több mint 90 százaléknál tart.- Olyan ez mint a tortaszeletelés - mondja. - A partneri, kereskedelmi, üzleti szempontok sokat számítanak. Még gyártunk az idén 2,5 millió métert. Az ösz- szes gyártott mennyiség 10 százalékát a bolt kapja. Azon a bizonyos napon, ami­kor a balhé kitört, a gyártelepen 23210 méter áru volt. Küldtünk Pápára, a Metal- loglobushoz és a boltba. 0- Négyen jöttek be először - így a gaz­dasági igazgató, Somorjai Lajos. - Ösz- szel mindig nagy a redőnyigény. A szállí­tásokon dolgozók tudnak 1 -2 százalékot tolerálni ide oda, de ez is az üzlet­hez tartozik. Nekünk a műanyag falbur­kolatot is el kell adni. Szóval, kávé, üdítő, üljenek te az urak, majd megyek. Azt hit­tem valamelyik vevőnk. Nem. Soha nem látott idegenek. Cég?! Hivatalos ügy?! Nem... Kisiparosok képviselői. Feldúltan kezdték. De ők este hattól, és 150-en, vé­gül is, - nem tudok segíteni. Érveltem. Beláthatatlan következményei lennének egy ilyen kérés meghallgatásának. Meg­szállnák a gyárat. így is az lett belőlet. 0 Egész kocsisor jött. Sokan be is men­tek az üzembe. A folyóson álltak, aztán már kiabáltak is. Vagy negyvenen. Lin­cselési hangulat lett úrrá az embereken. Egymást heccelték. Az igazgatót követel­ték, de ő a BNV-n volt.- Idegesebb típus vagyok, mint a fő­mérnök, jó is, hogy nem voltam itt - mondja Baltavári István.- Én is az voltam a végére - sóhajt So­morjai Lajos. - „Nincs mit beszélni, men­jenek, találkozhatunk a moziban” - mondtam végül már kínomban. - „Nem örülök a látogatásuknak, sem időm, sem kedvem nincs rá. Öt percet adok, míg hí­vom a rendőrséget. Egy részük elment, egy részük maradt. Végül ők is mentek...” Számok, tények 1986 áprilisában már le akarták állítani a termelést olyan készletek halmozódtak fel a gyárban. Három gép üzemelt nyolc helyett. 1987 szeptemberében szét akarják szedni a gyárat redőnylécért. Háromszáznyolcvan vevőjük van. A keres­kedelmi vonal így is mondhatnám: gazdaság a gazdaságban. A szabályok adta lehetősége­ken belül ügyeskedik a gyár. Termel és elad. Mindezt folyamatosan akarja megtenni. Hol­nap is. Egy-egy dolgozó évente egyszer maxi­mum 500 méter ablakra valót kaphat. Három év alatt a 180 dolgozóból mindössze húsz élt a lehetőséggel. Még akkor is ha termelői árat fi­zet. Győrből kért egy idős ember segítséget. A jég szétverte a redőnyét. Soron kívül kapott. Szeptember 22-én a „balhés napon” a minta­bolt 35 köteg redőnylécet kapott. A bolt 1987- re 950 ezer métert rendelt. Az első félévben 441 ezer méter redőnyléc érkezett... A bolt kért 350 ezer métert. A különbség most hiányzott a legjobban. A jelek szerint... Láncreakció Tavaly novembertől várnak műanyag abla­kokat Solymárról. A vevő nem tudja befejezni a házat, nem kapja meg az OTP-től a bentlévő pénzét. A gyártó nem kap folyamatosan alap­anyagot. Aki rosszul jár: az egyenként mind­egyik... Október elsejére árváltozást Ígértek... Minden évben akad rá példa, hogy megrohan­ják az üzletet mini redőnylécért. A gyár tervei között szerepel, hogy felemeli a gyártás meny- nyiségét 15 százalékkal. Életben tartják a pia­cot. Ami ugye követel. A gyártótól - korrekt üz­leti kapcsolatot továbbra is, a kereskedőtől - birkatürelmet, a kisiparostól, acélidegeket és akkor mit követel attól, aki redőnyét még az idei tél előtt szeretné lehúzni... Epilógus Elrendelem... csak kisiparos igazolványra... maximum 5 kötegnyit, ...előjegyzés formá­ban... Kelt: szept. 24. Meiszter Péter kereske­delmi igazgató. Szeptember 29-én kedden a bolt nem rendelt a gyártól redönylécet. Egy hét pihenőt tartanak. Amíg a kedélyek lecsilla­podnak. A hatás kiszámítható. Az októberi el­ső kedd végre nyugodt redőnyléc-árusltást ígér Szekszárdon. SZABÓ SÁNDOR Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Népi iparművészeti szőttesek „1987” A szekszárdi Béri Balogh Ádám Mú­zeum újra szőtteskiállításra várja látoga­tóit. Szövő népi iparművészeink mérték össze immár XII. alkalommal tudásukaL Húsz évvel ezelőtt, az I. országos szőttes­pályázaton Keller Józsefné decsi népi iparművész nyerte el az első Sárközi Em­lékdijat. Vajon azóta hány kitüntetéssel gazdagodtak a sárközi szövőasszo­nyok? Tehetségben, tudásban a maiak sem maradnak el a neves elődöktől. A legtöbb alkotás most is a tolnaiaktól ér­kezett, köztük a Sárközi Népi Iparművé­szeti Szövetkezet 22 tervezőjének 92-fé- le alkotása. Ez mintegy az ötödé az ösz- szes beérkezett pályamunkának. Beszélhetünk-e élő népművészetről? A szőttespályázat első kategóriája: „A paraszti és takácsszövés hagyományait hiven felidéző, mai használatra is alkal­mas szőttesek” ezt az illúziót keltheti. Va­lójában a kiírásnak az a célja, hogy a régi magyar népi szőttes stílusok minél elmé­lyültebb tanulmányozására késztesse az alkotókat. Ebben a kategóriában a szőt­tesek korszerű funkciója és az ezáltal megkívánt méret és forma az új, egyéb­ként az alapanyag, a színezés és a díszít­mény a hagyomány által előirt szabályo­kat követi. Könnyebb a helyzete azoknak az alko­tóknak, akik gazdag szőtteshagyomá­nyokkal rendelkező vidéken nőttek fel és dolgoznak ma is. Szép számmal találunk a palóc és a sárközi tervezők idősebb generációjában ilyen művészt, azonban ők is a tudatos hagyományőrzés és a korszerű felújítás eszméjének jegyében tevékenykednek. A többség azonban már a szövetkezetben, a piacra orientált termelés során tanult bele a tervezés for­télyaiba. Ismeretanyaguk forrása az idő­sebb kollégák tudása, a szövetkezeti do­kumentáció, múzeumi gyűjtemények és a szűkös szakirodalom, valamint szakirá­nyú közép- és főiskolai oktatás hiányá­ban az Országos Közművelődési Köz­pont és a Népi Ipar- művészeti Tanács által szervezett tan­folyamok. Ez tehát az alap, amire a mai szőtes népi iparművészet támaszkodhat. És az eredmény? A kiállított pályázati anyag segítségével képet alkothatunk a népi iparművészeti szőtteságazat je­lenlegi színvonalá­ról, azokról a törek­vésekről, melyek a népművészet kor­szerű megőrzésére és felújítására nap­jainkban irányul­nak. Ugyanakkor megismerkedhe­tünk a népi szőttesek táji stílusai közül azokkal, amelyek felújításával szőttester­vezőink jelenleg szívesebben foglalkoz­nak. A Népi Iparművészeti Tanács, az Or­szágos Közművelődési Központ és a Tol­na Megyei Tanács két kategóriában hir­dette meg a pályázatot. A zsűri a tíz kiírt pályadíj mellett, tekintettel a munkák ma­gas színvonalára, még öt különdíjat is kiosztott. Összesen: 127 szőttest minősí­tett „A” kategóriásnak, vagyis kiemelke­dően nívós alkotásnak. Végh Józsefné, a Sárközi Népművé­szeti Háziipari Szövetkezet tervezője a nyáron kapta meg a megtisztelő népi iparművész címet. Most pályamunkáival a legtöbbet, a Sárközi Emlékdíjat nyerte el. Követésre méltó ötletet valósított meg szőttesein. A sárközi hagyományból azt emelte ki, ami jelenleg a leginkább szink­ronban van a divattal. Fekete alapú ruha­anyagait elegánssá emeli a nyersfehér csíkozás. Csak sajnálni lehet, hogy még nem készültek belőle kosztümtervek. Hozzá hasonlóan kollégái is az őrzés és átdolgozás különböző fokozataival kí­sérleteztek. A mintasorokkal sűrűn tele­szőtt madaras térítőktől az egyszerű csí­kokkal díszített darabig szinte minden változat előfordul pályázati anyagukban. Az előképek kiválasztása is változatos, a derékaljak egyszerű mintahagyománya, a habkönnyű ingek és bíborok szövés­technikája is feltűnik a szőtteseiken. Az idősebb generáció tudását ismerte el a zsűri Egyed Mihályné, Népművészet Mestere és Báli Istvánné, Népművészet Mestere II. és III. díjában. A decsi általános iskola nemes felada­tot vállalt magára azzal, hogy szakköré­ben a tanulóifjúság megismerheti a sár­közi szőtteshagyományt. Foland Erzsé­bet tanárnő és Báli Istvánné irányításával erre a pályázatra is színvonalas textileket szőttek a gyerekek. Teljesítményükkel azt a reményt keltik, hogy lesz, aki a jövő­ben továbbviszi Perity Mihályné, Ács Ist­vánné és a többi nagy mester által meg­kezdett utat. A sárközi szőttesek mellett kedves színfoltja a kiállításnak a bukovinai szé­kely szőttesek csoportja, nívós alkotások vannak köztük. Változatos szövéstechni­kájukkal messze felülmúlják a többi anyagot. Láthatók a kiállításon a sávo- lyos szövés különböző változataival ké­szült futók, „hálóit” abrosz, és selyem­szálból szövött függöny, melyet készítője „csancsálással” díszített. A sárköziek bí­borával, a kalotaszegi menyasszonyok „dulandéjával” rokon fátyolkendők ké­szítésének hagyományát újítja fel. Terve­zője, Szőts Gézáné a Nyíregyházi Orszá­gos Amatőr Népművészeti Pályázaton hasonló darabbal a legmagasabb díjat nyerte el. A szép eredmé­nyek ellenére a vá­sárló a bukovinai székelyek szőtteseit hiába keresné a népművészeti üzle­tekben. Piacra ke­vés kerül, mert nem áll mögötte megfe­lelő termelői kapa­citás, nincs olyan szövetkezet, ahol ennek a szőttesstí­lusnak a feldolgo­zásával foglalkoz­nának. Talán a Tol­na megyei székely- ség - lévén a legna­gyobb lélekszámú - lenne hivatva olyan termelő egységet létrehozni, mely felvál­lalná a bukovinai székely népművészet feldolgozását és népszerűsítését. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet a sárköziek méltó verseny­társának bizonyult. A hevesiek szegé­nyes hagyománykincsre támaszkodhat­nak, azonban örökségükkel jól sáfárkod­nak. A pályázatra együtteseket küldtek, melybe sötétítőfüggöny, száda és térítők tartoznak, mindegyik olyan alapanyag­ból, mely funkciójának leginkább megfe­lel. Egy I. és két III. díj az eredmény. A vál­tozatokra épülő együttesek, melyek, ré­szeikben és összhatásukban is esztéti­kai élményt nyújtanak, nemcsak díszít­ményben, hanem eszmei tartalomban is őrzik a népművészet örökségét. A pályá­zati anyag egyértelműen mutatja, hogy a jövő a modern felfogásban készült népi iparművészeti szőtteseké. A XII. országos szőttespályázat válogatott pályamunkái­ból rendezett kiállítás ma délelőtt 11 óra­kor nyílik a Béri Balogh Ádám Megyei Múzeumban. Á tárlat október 30-ig láto­gatható S. KOVÁCS ILONA Végh Józsefné népi iparművész fődíjas ruhaanyagai Holb Margit iparművész hajdúsági göbös szőttesének részlete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents