Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

6 NÉPÚJSÁG 1987. október 24. MÚLTUNKBÓL- Ön, a hazai innovációs parkok­ról a közelmúltban írt tanulmányá­ban megjegyzi, hogy a szaksajtó, il­letve tömegkommunikációs eszkö­zök előszeretettel foglalkoznak az említett témával, magyar, illetve Du- na-parti szilícium-völgyekről tájé­koztatnak. Nem érzi úgy, hogy az in­novációszervezés és a kutatásfej­lesztés terén túlzottnak tekinthető a fenti megállapítás?- Egyetértek a megállapításával a te­kintetben, hogy az innováció kibontakoz­tatása - tudományos, technológiai, ipari parkok - szempontjából reálisan kell ér­tékelnünk a helyzetünket. Az MSZMP KB tavaly decemberi állásfoglalása a mű­szaki fejlődés gyorsításáról, a tudomá­nyos kutatás eredményességének foko­zásáról többek között kimondta: „a tudo­mányos kutatás gyakorlati hasznosítása érdekében kölcsönös érdekeltségen alapuló, tartós munkamegosztást kell kialakítani a kutató és felsőoktatási in­tézmények, illetve a vállalatok között. Össze kell hangolni a termelő, az oktatá­si és kutatási szervezetek műszaki fej­lesztési céljait. Új együttműködő szerve­zetek létrehozása is segítse elő a tudo­mányos műszaki eredmények alkalma­zásához szükséges idő lerövidítését, az anyagi eszközök takarékos, hatékony, közös célokat szolgáló hasznosítását, a kutatási berendezések jobb kihasználá­sát.” Az említettekre alapozva tehát, új­szerű eszköznek és módszernek tekint­jük az innovációs parkokat. I- Kérem, váltsunk szót a nemzet­közi tapasztalatokról!- Az iparban évek óta rendszeresen fi­gyelemmel kisérjük a fejlett ipari és fejlő­dő, iparosodó országokban megvalósu­ló, az innovációt elősegítő és gyorsító te­vékenységet. Az elmúlt másfél évtized­ben az USA-ban kiemelkedően sikeres­nek és eredményesnek bizonyult - a ka­liforniai „Szilícium-völgy”-ből kiinduló és gyorsan terjedő - életképes szervezési, vállalkozási módszer: az innovációs par­kok rendszere. Ez a módszer az utóbbi- években tért hódított a nyugat-európai államokban és Japánban, továbbá kez­dik eredményesen alkalmazni például Indiában és Tajvanon is. Az említett par-, kok közös jellemvonása a műszaki inno­váció meggyorsítása, a kreativitásra ser­kentő igényes szakmai környezet, a vál­lalkozási készség, a mozgékonyság, to­vábbá a szükséges technikai és infra­strukturális háttér együttes jelenléte, a szükséges kockázati tőke biztosítása. Jellemző rájuk, hogy általában egyetemi körben szerveződnek - ipari cégek, in­novációs bankok, a helyi hatóságok és gyakran az állami intézmények aktív köz­reműködésével.- Jónéhány esztendeje nálunk is megjelentek az Ázsiából származó, a legfejlettebb technikai jegyeket hordozó műszaki cikkek. Az imént Tajvan és India nevét is megemlítet­te. Beszéljünk róluk részletesebben!- Tajvanon 1980-ban hozták létre a Hsinchu Tudományos Ipari Parkot. Az 1990-ig szóló fejlesztési terv nagyvonalú programot ír elő a nemzetközi mércével is legkorszerűbbnek számító iparágak területén, mind a szoftver, mind pedig a hardver szempontjából. A fő célkitűzésük az, hogy a park hatékony beruházási központtá váljék. Ilyen alapon nemcsak jelszónaktekinthető az a célkitűzés, hogy 15 éven belül maga Tajvan is egy nagy tudományos park szeretne lenni. Nagy fi­gyelmet érdemelnek az Indiában jelent­kező törekvések is. Ebben az évben kezdték meg két tudományos ipari park­juk létesítését Surajpurban illetve Gur- gaonban. Az objektumok létrehozása külföldi technológia felhasználásával történik.- A magyar népgazdaság fejlődé­sében meghatározó szerepe van az iparnak, ám hazánk műszaki és ku­tatási fejlettsége, annak eredménye jelentős elmaradásban van a fejlett országokhoz viszonyítva.- Ez valóban így van, de meggyőződé­sem, hogy nem vagyunk reménytelen helyzetben. Annak ellenére, hogy jövőre várhatóan nem rendelkezünk majd több erőforrással mint ebben az esztendőben. A gazdasági és társadalmi kibontakozás motorjának tekintem a műszaki fejlesz­tést, a termelési és termékszerkezet-át­alakítás megvalósítását, a jövedelemter­melő képesség növelését, a fejlődés di­namizálását, az intellektuális teljesítmény növelését, a kutatás és fejlesztés állandó korszerűsítését, intenzívebbé tételét, hogy csak a legfontosabbakat említsem! Ám mindehhez „innovációbarát'’ közgaz­dasági és társadalmi környezet szüksé­ges. Az említettek végrehajtása érdeké­ben az Ipari Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság innovációs parkok létrehozását kezdeményezte, mint a K + F munka hatékonyságát növe­lő egyik újszerű eszközt és módszert. Az innovációs parkok kialakuló hazai háló­zata tudatosan illeszkedik az ipar orszá­gos léptékű innovációs kapcsolatrend­szerének elképzeléseihez és feladatai­hoz. Az Iparpolitikai Tanács mint koordi­náló testület munkájában az említett két szerven kívül részt vesznek a Művelődési Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a Tudománypolitikai Bizott­ság Titkársága, az MSZMP KB, több ha­zai egyetem, valamint az innovációs ban­kok képviselői is. így létrejött, a Mikro­elektronikai és Mechanikai, a Szeged-- Dél-alföldi, a Debreceni, a Miskolci, a Veszprémi Innovációs Park és jelenleg van szervezés alatt a Paksi Innovációs Park, amely a PAV szellemi, szakmai bá­zisára épül és elsősorban a számítógé­pes ipari rendszermodellezéssel foglal­kozik majd. Hazánkban a kezdeti lépé­seknél tartunk, a külföldi példákat nem vehetjük át, a nemzetközi tapasztalatokat elsősorban modellnek tekintjük, azok elemzése után alakítjuk ki a számunkra legmegfelelőbb szervezeti formákat.- Az imént fölmerült, hogy kutatá­si célokra nem tudunk többet áldoz­ni, mint eddig. Úgy érzem, hogy azok a témák, amelyekkel a különböző in­tézetekben foglalkoznak, több mint a szükséges.- A központi gazdaságfejlesztési és kutatásfejlesztési programok felülvizs­gálata megkezdődött. Tehát, szelektál­nunk kell, ésszerű korrekciót szükséges végrehajtanunk. Én az elektronika, a szofver, a biotechnológia, az automatizá­lás és méréstechnika terén látok lehető­ségeket, ahol nemzetközileg is elismert eredményeket érhetünk el. Ami gondot okoz viszont, hogy Magyarországon föl­szabdalt az innovációs lánc a kutatást, a fejlesztést és a gyártást illetően. E tekin­tetben igen nagy jelentősége van a koo­perációnak.- Önt, mint az Ipari Minisztérium főosztályvezető-helyettesét munka­társai valahol megszállottnak tekin­tik a hazai innovációval kapcsolat­ban. Sokszor már reggel hétkor be­lép a minisztériumba, s nemegyszer még este hat órakor is dolgozik. Ho­gyan viseli el ezt a megterhelést ön és a családja?- Eddigi életem során nemegyszer szembesültem sikerekkel és kudarcok­kal egyaránt. E tekintetben mondhatnám a Műszeripari Egyesülést, az OMFB-t, vagy akár a MEDICOR-t, ahol műszaki igazgató voltam. Egyébként másfél éve dolgozom az Ipari Minisztériumban, s meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem riasztott vissza a célszerű pályamódosí­tás. Holott Magyarországon még ma is a hűséges munkatárs az eszménykép szá­mos helyen. Visszatérve a felvetett kér­désre: anyámmal élek együtt, aki 1914- ben született, és az egyik fiammal. Anyám vezeti még ma is a háztartást, ő tartja ösz- sze a családot. Különben a Józsefváros­ban születtem, apám a Ganz Vagongyár­ban volt villanyszerelő. A pontosságot tő­lük örököltem, még ma is naplót vezetek a mindennapjaimról. Szükségesnek tar­tom, mert így számolhatok el önmagám­mal, így lehet meg a lelki harmóniám. An­nak ellenére, hogy jelenleg ugyancsak rohanó helyzetben élünk, de bízom ab­ban, hogy a kibontakozás lehetőséget ad a nyugodt és átgondolt' munkához. Ugyanakkor ellentmondásnak érzem, hogy azok az emberek, akik az átlagnál többet nyújtanak a társadalomnak, nin­csenek kellőképpen megbecsülve. Saj­nos, az is általánosnak mondható és a gyakorlati tapasztalatom alapján mon­dom, hogy időnként pucéran adjuk el a tudást, mint például a szoftvert, holott an­nak a termékben meg kellene jelennie! Úgy tartom, hogy a hetvenes évek dereka óta ellentétes folyamatok zajlanak le a magyar társadalomban, a gazdaságban. Annak idején ugyan jó néhány korszerű licencet vásároltunk, de ez a folyamat igen erőteljesen visszafogottá vált. Elma­radt a licencek továbbfejlesztése, ami­nek a jelen műszaki helyzet lett az ered­ménye. Nem véletlen tehát, hogy feles­küdtem az innovációs parkokra, mert meggyőződésem, hogy csak ezzel a kor­szerű rendszerrel lábalhatunk ki az elég­gé hátrányos helyzetünkből. | - Jelenleg mi foglalkoztatja?- A Tudománypolitikai Bizottság a kö­zeljövőben tárgyalja az innovációs kap­csolatrendszerek és parkok kialakításá­nak eddigi tapasztalatait. Ezen az előter­jesztésen dolgozom, munkatársaimmal. I- Köszönöm a beszélgetést, a ta­lálkozást. A nyugdíjelőkészítö bizottságokhoz, és a levéltárakhoz gyakran visz olyan levelet a postás, amelyben a volt inasok - most már nyugdíjra jogosult dolgozók - kérik, hogy tanoncidejüket is számítsák be a munkavi­szonyban eltöltött időbe. Azt mindenki tud­ja, melyik mesternél, vagy mestereknél ta­nulta a szakmát, de hogy melyik ipartestü­letnél kötötték meg a szerződést, igen so­kan elfelejtették, s arra sem emlékezik min­denki, hol és mikor kapták meg a segédle­velüket. Hiába, a 30-as, 40-es esztendők már távol vannak, s időközben többször is volt átszervezés az ipartestületek illetékes­ségi területén. Hogyan történt a sok-sok kisiparos, ke­reskedő szervezése, szakmai irányítása, érdekképviselete Tolna megyében a 30-as években? Az iparügyi miniszter 1937. február 4-én kiadott 37.622/1936. sz. rendeletével 13 ipartestület működését engedélyezte Tol­na megyében, és határozta meg ezek illeté­kességi területét. A több ezer iparos - mes­ter, segéd, tanonc - ügyét intézték ezek a szervezetek. Az ipartestületi szervezet ki­épülése 1937-ben a következőképpen alakult: I. Szekszárdi általános ipartestület: Székhelye Szekszárd és a működési terü­lete is a megyeszékhelyre terjedt ki. II. Dombóvári járási ipartestület Szék­helye Dombóvár. Működési területe: Dom­bóvár, Döbrököz, Gyulaj, Kocsola, Kurd, Csibrák, Mucsi, Szakcs, Ujdombóvár, Nak, Lápafő, Várong. III. Dunaföldvár és vidéke ipartestület: Székhelye: Dunaföldvár. Működési terüle­te: Dunaföldvár, Bölcske és Madocsa. IV. Paks és vidéke ipartestület: Székhe­lye: Paks. Működési területe: Paks, Duna- kömlőd, Bikács, Györköny, Nagydorog, Dunaszentgyörgy, Németkér, Gerjen, Kaj- dacs. V. Tolna és vidéke ipartestület: Székhe­lye: Tolna. Működési területe: Tolna, Bó- gyiszló, Fadd, Tengelic, Harc, Mözs, Szed­res, Medina, Simonmajor és Sióagárd. VI. Bátaszék és vidéke ipartestület: Székhelye: Bátaszék. Működési területe: Bátaszék, Báta, Alsónyék, Várdomb, Alsó- nána, Sárpilis, Decs és Ocsény. VII. Bonyhád és vidéke ipartestület: Székhelye: Bonyhád. Működési területe: Bonyhád, Bátaapáti, Dőrypatlan, Izmény, Kéty, Majos, Mórágy, Mucsfa, Váralja, Zom­ba, Apar, Hant, Cikó, Mőcsény, Kakasd, La- domány, Tabód, Máza, Győré, Nagymá- nyok, Kismányok, Szálka és Grábóc. Vili. Tevel és vidéke ipartestület: Szék­helye: Tevel. Működési területe: Tevel, Nagyvejke, Kisdorog, Bonyhádvarasd, Zá- vod, Kisvejke és Lengyel. IX Simontornya és vidéke ipartestület: Székhelye: Simontornya. Működési terüle­te: Simontornya, Tolnanémedi, Pálfa, Kis­székely és Nagyszékely. X Gyönki körzeti ipartestület: Székhe­lye: Gyönk. Működési területe: Gyönk, Be- lecska, Diósberény, Keszőhidegkút, Kis­tormás, Miszla, Kölesd, Sárszentlőrinc, Szakadát, Szárazd, Udvari, Uzdborjád és Varsád. XI. Högyész és vidéke ipartestület: Székhelye: Högyész. Működési területe: Högyész, Felsőnána, Dúzs, Kalaznó, Mur- ga­XII. Tamási és vidéke ipartestület: Szék­helye: Tamási. Működési területe: Tamási, Értény, Felsőireg, Kánya, Koppányszántó, Magyarkeszi, Majsamiklósvár, Nagykónyi, Nagyszokoly, Pári, Szakály, Szemcséd, Tengőd, Bedeg, Magyarkér, Felsőnyék és Fürgéd. XIII. Pincehely és vidéke ipartestület: Székhelye: Pincehely. Működési területe: Pincehely, Ozora, Regöly. A fenti rendeletben az iparügyi miniszter arról is intézkedett, hogy meg kell szüntetni a döbröközi általános, a sárszentlőrinci körzeti, valamint a felsőiregi és az ozorai környéki ipartestületeket. Néhány nappal később, a fenti rendelke­zéshez magyarázatot fűzött a miniszter. Eb­ben a többi között ezeket írta: „Előre láthatólag bizonyos fokú elége­detlenség fog mutatkozni azok soraiban, akik eddig ipartestületi szervezetnek tagjai nem voltak, s most a kényszertársulás foly­tán kénytelenek lesznek anyagilag is ál­dozni a megvalósítandó célok érdekében.” A miniszter azt is tudtára adta az alispán­nak, s rajta keresztül az iparosoknak, ke­reskedőknek, hogy az átszervezéssel ösz- szefüggő tennivalók megvalósítását „csak céltudatos, és az iparosság megfelelő tájé­koztatásával kell tehát ezen átmeneti ne- he zséget a felügyelőhatóságoknak kikü­szöbölni és az érdekeltekkel megfelelő módon megértetni, hogy a nagy feladatok és magasabb célok eredményesen csak a nagy taglétszámú, életerős, új szervezetek útján oldhatók meg.” A miniszteri magyarázatot tartalmazó le­iratban arról is intézkedik, hogy ott, ahol megszűnnek az ipartestületek, célszerű iparoskört létrehozni, amely „hivatva lesz pótolni azt az űrt, amely az ipartestület megszűnése folytán az eddigi testületi és társadalmi életben beáll." Levéltári források nem tartalmaznak olyan adatokat, amelyek az iparosok zú­golódását, elégedetlenségét rögzítették volna. Döbröközé lett Werbőczy vára Werbőczy és Döbrököz neve a törté­nelem során szétválaszthatatlanul össze­forrt. Az évszázadok folyamán Döbrököz szép, modern község lett, Werbőczy vára pedig elpusztult, rommá lett. A terület - és vele a rom - Eszterházy-birtok lett. Sokra nem ment vele a tulajdonos, mert a község központjában fekszik, gazdálkodásra al­kalmatlan emiatt a terület. Ezért úgy ha­tározott a tulajdonos, jelképes össze­gért átengedi az egészet Döbrököz köz­ségnek. 1938. május 13-án tartott rendkívüli képviselőtestületi ülésen jelentette be a községi főjegyző a hercegi gazdasági fel­ügyelő, mint a tulajdonos képviselőjének javaslatát. Ekkor úgy határoztak, hogy jú­lius 2-án döntenek az ajánlat el- vagy el nem fogadásáról. Július 2-án azonban ha­tározatképtelen volt a képviselőtestület, ezért a döntést augusztus 26-ára halasz­tották. Ekkor a 43 szavazati jogú tag közül 23 jelen volt. Idézzük a jegyzőkönyv egy részletét: „... a mai kögyűlés illetékes a Werböczy- várromot magában foglaló ingatlan meg­vétele ügyében érdemben dönteni. Az in­gatlan döbröközi 10973 hrsz. alatt van fel­véve, területe 1146 négyszögöl,tulajdono­sa a kataszteri ív szerint herceg Esterházy Pál. Az ingatlan semminemű művelésre nem alkalmas, művelés alá vételét külön­ben is kizárja az a tény, hogy mint történel­mi emléket jelen állapotban kell fenntarta­ni. Az ingatlan tehát nem haszonhajtó, nem hasznosítható. A község ezideig évenként egy aranykoronát fizetett az Esterházy her­cegi hitbizomány dombóvári kerületi pénz­tárába tulajdonjog elismerése címén. Az ingatlannak a község által való megvételét javalja az a körülmény, hogy a község kö­zéppontjában fekszik, a község múltjával összefüggő történelmi emlék, fásítással parkszerűen kiképezhető, tehát a község külső képét emelhetné.” A képviselőtestület egyhangú szavazás­sal a megvásárlás mellett döntött. Tette ezt annál is inkább, mert négyszögölenként mindössze 10 fillérért kaphatta meg a köz­ség - míg a telek ára akkor a községben 1,5-2 pengő volt. A határozatot annak rendje-módja sze­rint kifüggesztették a községháza hirdető- tábláján, majd - miután senki sem emelt szót ellene - az alispáni hivatalhoz küldték meg jóváhagyásra. Az alispáni hivatalban nem láttak okot a helyi döntés megváltoz­tatására, vagy visszautasítására, s így Wer­bőczy vára az egykori jobbágyok utódai­nak birtokába került. Dőryzomba vagy Zomba? 1939. december 31 -e jelentős dátum a megye közigazgatásának: számos község önállósága megszűnt. A kisközségek vagy csatlakoztak a közeli nagyobb községek­hez, s felvették annak nevét, vagy több, egymáshoz közel eső kisközség hozott lét­re új néven egy nagyobb települést. Ebben az időben rendezték Zomba térségének közigazgatását is. A belügyminiszter 6768/ 1939. sz. rendelkezése szerint Dőryzomba nevet kapta az összevont település - ideig­lenesen. A miniszter ugyanis fenntartotta magának a jogot arra, hogy a község és a törvényhozás (a megye) megkérdezése után határozza meg a végleges elneve­zést. Nos, a község képviselőtestülete 1939. augusztus 12-én napirendre tűzte a témát. A község főjegyzője azt javasolta, hogy Dőryzomba helyett Zomba nevét kérje a község. Ilyen értelemben nyilatkozott Wenk Antal, id. Kugler János és Heneváld János. Ezt követően a megye önkormány­zati szervében megszületett a véghatáro­zat. Idézzük: „A községi képviselőtestület egyhangú határozatával kéri a m. kir. Belügyminiszter Úr Öméltóságát, hogy Dőrypatlan és Zom­ba egyesült községek ideiglenesen megál­lapított „Dőryzomba” nevét véglegesen „Zomba” névben szíveskedjék megállapí­tani. Megokolás: A község végleges nevének Zomba név­ben leendő megállapítását azért kértük, mert Zomba már 1733. évben is népes la­kott helyiség volt, amit bizonyít az, hogy ak­kor elrendeltetett a plébánia létesítése. 1743-ban már van is Zombának lelkésze. Az 1755. évi visitáció pedig már szüksé­gesnek tartja egy nagyobb templom létesí­tését. De indokolja a község nevének Zom­ba névben való megállapítását az a körül­mény is, hogy a 6768/1939. sz. BM. sz. rendelettel idecsatolt területek túlnyomó részben Zomba községből váltak ki és ala­kultak Dőrypatlan községgé.” A dolog azonban nem volt ilyen egysze­rű. Ugyanis az alispán nem vette tudomá­sul a községi képviselőtestület határozatát, mert indoklása szerint: „a végleges köz­ségnév megállapítása ügyében az egyesí­tett község képviselőtestületének megala­kítása után foglaljon állást” ugyanis „Zom­ba község képviselőtestülete nem jogosult az egyesített község végleges nevének megállapítása tárgyában véleményt nyilvá­nítani, hanem arra az egyesített község képviselőtestülete van hivatva.” A lényegen azonban mit sem változtat az alispáni elutasítás. Az egyesített képviselő- testület is a Zomba név mellett döntött. X BALOG JÁNOS Ádám Antal és Salamon Gyula az innovációról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents