Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-22 / 249. szám

2 NÉPÚJSÁG 1987. október 22. Pekingi értékelés Kádár János látogatásáról Mai kommentárunk Sortűz az éjszakában A véres terrorakció a megszokott, kegyetlen forgatókönyv szerint zajlott most is. Az indiai főváros déli részén, ahol az éjjeli forgatag épp a fények fesztiváljának kö­zelgő ünnepét jelezte, hirtelen fegyveres motorkerékpárosok tűntek fel. Az álarcos férfiak vaktában nyitottak tüzet a járókelőkre, a halálos áldozatok száma az eddigi jelentések szerint csaknem egy tucat. A háttérben - mint már annyiszor az elmúlt hetek, hónapok alatt - ismét a megoldatlan szikh válság, az észak-keleti Pandzsáb szövetségi állam feszítő krízise húzódik meg. Világos még a kiváltó ok is: a szikhek szent városában, Amritszárban az elmúlt napokban több száz szélsőséges szikh aktivistát vettek őrizetbe és betiltották azt a vallási köntösben meghirdetett rendezvényt, amelyet a híres Aranytemplomban csütörtökre hívtak (volna) össze. A szentélyben ezúttal nem kevesebbet terveztek az Új-Delhivel szembenálló radikális helyi csoportok, mint hogy megfogalmazzák az úgynevezett „Khalisztán” vagyis egy független szikh állam kikiáltásának jelsza­vait, feltételeit. Egy ilyen fejlemény viszont felérne egy lőporos hordó mellett meg­gyújtott kanóccal - érthető tehát, hogy a hatóságok a gyűlést betiltották. A napi eseményeken túlmenően - legyen bármilyen riasztó az újabb delhi me­rénylet - egy sokkal súlyosabb folyamatnak is szemtanúi lehetünk. Hiába kötött an­nak idején Radzsiv Gandhi miniszterelnök megállapodást a mérsékeltebb szikh vezetőkkel a pandzsábi válság megoldására, a jelek szerint egyre kevesebb az esély ennek valóra váltására. A kormányfő - aki jelenleg épp az Egyesült Államok­ban tesz hivatalos látogatást - többször is leszögezte: a központi kormányzat szá­mára kizárólag az ország egysége lehet a fő vezérlő elv. A különöbző nemzetiségek egyes kívánságainak elismerése tehát elvben elképzelhető, egy önálló Khalisztán eszméje azonban szóba sem jöhet. (Ne feledjük ráadásul a Pakisztánnal szomszé­dos Pandzsáb kényes stratégiai pozícióját; a Gandhi-Reagan találkozón is az in­diai-pakisztáni viszony, illetve a pakisztáni nukleáris törekvések szerepeltek a ki­emelt témák között.) Ördögi kör bontakozhat hát ki: az egyoldalú engedményekkel Gandhi csak a szikh követelések szaporodását váltaná ki, míg a merev elutasítás a terrorhullám terjedésével fenyegetne. A közbülső, kompromisszumos megoldásokat viszont úgy tűnik, a szikh vezető körök hangadó csoportjai nem fogadják el. Nem sok esély látszik tehát a kibontakozásra, s igencsak félő, hogy a mostani új-delhi merénylet is csak az erőszak elburjánzásához fog vezetni. SZEGŐ GÁBOR Moszkva várja Shultzot George Shultz amerikai külügymi­niszter szerdán este Helsinkiből vo­nattal Moszkvába utazott. Elindulása előtt bizakodóan nyilat­kozott a közepes hatótávolságú ra­kéták felszámolását érirttő tárgyalá­sok várható eredményeiről. Shultz úgy vélte, hogy a megállapodás lé­nyegében már kész van, mindössze néhány gyakorlati kérdést - elsősor­ban az ellenőrzés részleteit és a ra­kéták leszerelésének módját - kell tisztázni. Véleménye szerint a csúcs- találkozó időpontjának kitűzésére is sor kerülhet. A külügyminiszteri tár­gyalásokon elsősorban a közepes hatótávolságú rakéták felszámolá­sáról lesz szó, de haladás várható a hadászati fegyverek korlátozásának kérdésében is - mondotta. Shultz Leningrád érintésével csü­törtökön reggel érkezik Moszkvába - közölte az amerikai küldöttség szó­vivője. Megszületik-e még az idén a megálla­podás a globális „kettős nullamegoldás­ról”? A háború utáni időszak legkonzerva­tívabb amerikai kormányzata eléggé fo­gékonynak bizonyul-e a társadalmi köz­hangulatra, eléggé bölcsen értékeli-e tör­ténelmi helyzetét ahhoz, hogy aláírja az eddigi legradikálisabb leszerelési megál­lapodást? A válasz a fenti kérdésekre nagymértékben függ George Shultz ame­rikai és Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter október 22-23-án Moszkvá­ban sorra kerülő találkozójának eredmé­nyétől. ■ Ez a két ember már egy hónappal ez­előtt Washingtonban is tudta, milyen kér­désekkel kell majd foglalkozniuk ősszel a szovjethatalom létrejöttének hetvenedik évfordulójára készülő fővárosban. A ter­vek szerint át fogják venni a Géniben tár­gyaló delegációktól a közép- és rövidebb hatótávolságú rakétákra vonatkozó ok­mányok teljes mértékben kidolgozott és egyeztetett szövegét. Azonos álláspontra kellene jutniuk a szovjet-amerikai csúcs- találkozó lebonyolításának feltételeit ille­tően. No és végül be kell pillantaniuk a jövőbe, ahol már homályosan derenge­nek az új, mindenekelőtt a hadászati és vegyi fegyverekre vonatkozó megállapo­dások körvonalai. Különböző forrásokból ismert, hogy a „kettős nullamegoldáshoz” vezető úton még találhatók nehezen leküzdhető aka­dályok. Az első ezek közül az ellenőrzés kérdése. Az amerikaiakat meglepte, és nehéz helyzetbe hozta az a döntés, hogy Moszkva beleegyezett a legszigorúbb kontrollba, értve ezalatt a helyszíni fel­ügyeletet is - a rakéták megsemmisítésé­nek időszkában és azt követően is. Kide­rült, hogy ők maguk is sok mindent eltit­kolnának. Ez az a klasszikus eset, amikor a blöffölő a trükkjével saját magának okoz kárt. Bizonyos jelek arra is utalnak, hogy Washington egyoldalú előnyöket szeret­ne elérni a két rakétaosztály megsemmi­sítési ütemének és sorrendjének alakítá­sával. Az amerikai kormányzat egy magát megnevezni nem kívánó magas beosztá­sú munkatársa például október 8-án cél­zást tett arra, hogy az USA az úgynevezett szárnyas rakéták likvidálása után el kíván­ja odázni a különösen nagy találati pon­tosságú Pershing-2 típusú rakéták lesze­relését. Ez a gondolat különösen önzőnek tűnhet, ha figyelembe vesszük, hogy a megegyezés végrehajtásának egész ide­je alatt 72 darab Pershing-1 /A típusú ra­kétát az NSZK meg fog tartani fegyverze­tében. Független nyugati szakértők már mind jobban hajlanak arra az álláspontra, hogy lehetőleg a Szovjetuniónak is jogot kell adni néhány rövidebb hatótávolságú rakéta megőrzésére mindaddig a pillana­tig, amíg a nyugatnémet rakéták nem es­nek a megállapodás korlátozásai alá. Rövidesen, ahogy azt a hozzáértők mondják „az ördög mindig a részletekben rejtőzik”, s kiűzni őt onnan, úgy tűnik, ugyanolyan nehéz, mint elkapni a Loch Ness-i szörnyet. Bölcsesség, rugalmas­ság és az elmulaszthatatlan történelmi pil­lanat megérzése, mindezekre kétszere­sen szüksége lesz a tárgyaló feleknek, a „kettős nullamegoldás” alkotóinak. V. SZIMONOV Országgyűlési bizottságok ülése A kínai külügyminisztérium szóvivője szerdai sajtóértekezletén igen pozitívan kommentálta Kádár Jánosnok, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának Kí­nában tett ötnapos hivatalos, baráti láto­gatását. Az MTI pekingi tudósítójának kérdésé­re válaszolva a szóvivő a következőket mondotta: „Kádár János elvtárs Kínában tett láto­gatása alkalmával a két ország vezetői rendkívül baráti légkörű tárgyalásokat folytattak. Mélyrehatón véleményt cse­réltek közös érdeklődésre számot tartó fontos nemzetközi kérdésekről, valamint a két párt és a két ország baráti kapcso­latainak továbbfejlesztéséről. A kínai ve­Tegnap folytatódott a szocialista or­szágok Budapesten működő kulturális és tájékoztató intézményei igazgatóinak a NOSZF 70. évfordulója tiszteletére, méltó megemlékezésére tartott találko­zója. A szekszárdi ünnepi programot kö­vetően a második napon a megyével, vá­rosainkkal ismerkedtek a vendégek, egy-egy város egy nemzet képviselőjét fogadta ebből az alkalomból. Az NDK-delegáció házigazdája termé­szetesen Bonyhád volt. Mint azt Werner Warnecke, az NDK Kulturális és Tájékoz­tató Központ igazgatója elmondta, nem új ez a kapcsolat, hiszen évek óta szoros együttműködésben állnak, segítséget nyújtanak a környéken élő nemzetisé­giek kultúrájának, anyanyelvének ápolá­sához, a német nyelvoktatás fejlesztésé­hez. Ez a rendezvény a kötődés erősíté­sén, új lehetőségek feltárásán túl mégis mindenekelőtt arra nyújt nagyszerű al­kalmat, hogy a szocialista országok egy­ségét, a kultúra közvetítő szerepét, pers­pektíváit demonstrálja, hangsúlyozta az igazgató. A vendégek délelőtt a városról kapott rövid tájékoztató után a 3-as szá­mú általános iskolát keresték fel, majd a zomcánárugyárban tettek látogatást, ahol dr. Vasas István igazgató tájékozta­tóját hallgaták meg. Eközben a művelő­dési központban egész napos program kezdődött. A mai NDK irodalma címmel dr. Werner Biechele, az NDK Lektorátus munkatársa előadását hallgatták meg az érdeklődők és közel kétszáz gyerek élvezte a kisis­zetők nagyon elégedettek mind a látoga­tással, mind a tárgyalásokkal és Kádár János elvtárs látogatását nagyon sike­resnek minősítik. A kínai vezetők meggyőződése, hogy Csao Ce-jang megbízott pártfőtitkár és miniszterelnök magyarországi, illetve Kádár János párt­főtitkár most lezajlott pekingi látogatásá­val a Kínai Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt, valamint Kína és Magyarország kapcsolatai új szakaszba léptek”. * A Liaovang című kínai politikai hetilap most megjelent száma kommentárban foglalkozik Kádár János pekingi látoga­tásával. Egyebek között hangsúlyozza, kolásoknak szóló mesefilmet, majd a dél­után vetített játékfilmet. Este hat órakor a művelődési központban „A 75 éves Ber­lin” címmel nyílott kiállítás, majd az NDK- beli „Skiffle” Schwerin együttes mutatko­zott be a bonyhádi közönségnek. Paks városával a szovjet vendégek is­merkedtek, a délelőtti városnézés után az atomerőműbe látogattak, ahol tájé­koztató hangzott el az erőmű működésé­ről, eredményeiről és Kosztyucsenko Nyikolaj Vlagyimirovics, a Szovjet Kultúra ésTudomány Háza igazgatója találkozott az itt dolgozó szovjet szakértőkkel. Ez­után Bölcskére utaztak, ahol a művelő­dési házban lépett színpadra egy szovjet néptáncegyüttes. A bolgár küldöttség Tamásival ismerkedett meg, felkeresték a Páva ruhagyárat, a méltán híres tamási termálfürdőt, majd Regölybe látogattak el. Dombóváron a szóbeli ismerkedés, is­mertetés után a város látnivalóit tekintet­ték meg a csehszlovák kultúra képvise­lői, majd jártak a kaposszekcsői téesz- ben és a Skála GT Gazdasági Társulás boltjában, épületeiben. A napot a műve­lődési központban baráti esttel zárták. Szekszárd város népfrontbizottsága a lengyel vendégeket fogadta. Délelőtt a Liszt Ferenc zeneiskolában a város zenei életéről hallgattak meg tájékoztatást, majd a nagy zeneszerző emlékszobáját keresték fel, megismerkedtek a tanító­képző főiskolával és a Művészetek Házá­val. Délután négy órakor Wlodzimierz Skonieczny zongoraművész adott kon­certet a zeneiskolában telt ház előtt. hogy a látogatás során lezajlott tárgyalá­sokon a nemzetközi kérdések mellett kü­lönös figyelmet szenteltek a két ország­ban folyó szocialista építés és reform ta­pasztalatainak. A legteljesebb nyíltság­gal és őszinteséggel foglalkoztak a prob­lémákkal is, ami merőben új jelenség volt a korábbi gyakorlathoz képest. Ez a fajta nyíltság és őszinte barátság jellemezte Kádár János találkozóit és megbeszélé­seit olyan kínai vezetőkkel, mint Csao Ce-jang, Teng Hsziao-ping, Li Hszien- nien és Peng Csen. Mindezek alapján megállapítható, hogy Kádár János Kíná­ban tett látogatása a legteljesebb mér­tékben sikeres és eredményes volt - mu­tat rá a kínai hetilap kommentátora. PANORÁMA BUDAPEST - Sebes Sándort, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságá­nak tagját, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosát 85. születésnapja alkalmából szerdán a párt vezető testületéinek nevében Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke köszöntötte. * Minisztertanácsi határozat hozta létre az Országos Ifjúsági és Sporttanácsot, amelynek alakuló ülését szerdán tartot­ták a Stadion Szállóban. A társadalmi testületnek 43 tagja van, a kulturális és sportélet, továbbá az országos hatáskö­rű szervek képviselői közül. Elnöke az ÁISH mindenkori elnöke, jelen esetben Deák Gábor államtitkár. * Az ENSZ leszerelési világhetének ma­gyar békemozgalmi programjáról, vala­mint az Országos Béketanács nemzetkö­zi tevékenységéről tájékoztatták az OBT vezetői szerdán az Átrium Hyatt Szálló­ban a hazai és a nemzetközi sajtó képvi­selőit. Barabás Miklós, az OBT főtitkára hangoztatta, hogy a magyar békemozga­lom részt vállal azokból a feladatokból, amelyek a nemzetközi békemozgalom előtt állnak. BÉCS - A Varsói Szerződés és a NA­TO tagállamainak képviselői szerdán Bécsben újabb tanácskozást tartottak. Ezen az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő térségben lévő európai fegyveres erők­kel és a hagyományos fegyverzetekkel kapcsolatos tárgyalások mandátumának kidolgozásáról volt szó. BONN - Ali Ahani, az iráni külügymi­nisztérium vezető munkatársa szerdán megerősítette kormányának azt a szán­dékát, hogy az Egyesült Államokat meg­felelő válaszban részesíti a Perzsa- (Arab)-öbölben iráni célpontok ellen végrehajtott katonai akcióiért. Vb-ülés Szekszárdon A költségvetés teljesítése Ülést tartott tegnap délután a Szek­szárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizott­sága. Az illetékes osztály beszámolója alap­ján elfogadta a testület az első félévi pénzügyi terv teljesítéséről szóló beszá­molót. Az alapvető cél az volt, hogy a szű­kösen rendelkezésre álló pénzből első­sorban az intézményhálózat fenntartását kell biztosítani úgy, hogy az ellátás szín­vonala érezhetően ne csökkenjen. Emel­lett a középtávú tervben megfogalmazott fejlesztések megvalósításához már nincs elegendő pénz, emiatt az idei tervet már csökkentett tartalommal fogalmazták meg. A vb összességében az első félév gazdálkodását elfogadhatónak minősí­tette. Ehhez az is hozzájárult, hogy a ta­nácsi intézményekben takarékosan gaz­dálkodtak. Megtárgyalta ezenkívül a testület - többek között - a Vendéglátóipari Szak­közép- és Szakmunkásképző Iskola igazgatójának beszámolóját az intéz­mény tevékenységéről, különös tekintet­tel a szakmunkásképzésre. Tegnap az Országgyűlés két bizottsá­ga is tanácskozott. Az ipari bizottság na­pirendjén a műszaki fejlődés gyorsítása és az ezzel kapcsolatos tudományos eredmények hasznosítása szerepelt. A képviselőknek előzetesen Írásban adott tájékoztatót az ülésen felszólalásával kiegészítette Harsányi Imre, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Geleji Fri­gyes, az OMFB elnökhelyettese, Köves- kuti Lajos, az OKISZ elnöke és Kapolyi László ipari miniszter. Az Országgyűlés mezőgazdasági bi­zottsága tegnap Dunakilitiben tartott ki­helyezett ülést. Ezen Kovács Antal állam­titkár, az Országis Vízügyi Hivatal elnöke adott tájékoztatást a vízgazdálkodás előtt álló feladatokról, valamint a Bős-nagy­marosi Vízlépcsőrendszer építésének helyzetéről. Ezután több képviselő - köztük Soly- mosi József Tolna megyei - kérdést tett fel az államtitkárnak. A tájékoztatót követően a bizottság tagjai megtekintették a dunakiliti duz­zasztómű és tározó építkezését, majd hajóval Gönyübe mentek, ahol a vízlép­csőrendszer részeként épülő üzemvíz csatornával ismerkedtek meg. A forradalom amerikai krónikása- John Reed születésének centenáriuma ­John Reed az amerikai Portlandban született 1887. október 22-én. Moszkvában, a Kreml falánál temették el 1920-ban. A Harvard egyetemen tanult, de legfőbb is­koláját az 1917-es nagy októberi szocialista forradalom jelentette. Erről irta meg a „Tíz nap, amely megrengette a világot” című beszámolóját, amely New Yorkban jelent meg 1919-ben. A könyv szinte az egész világon megjelent több ki­adásban. A művet nagyra értékelte Lenin csakúgy, mint sok neves író, köztük Upton Sinclair, S. Anderson, O’Neil, Aldridge, Hans Scherfig. Kiemelték a könyv rendkívüli hatását. A híres amerikai író, John Dos Pas- sos így fogalmazott: „Azt hiszem, hogy a mi halálunk után is hosszú ideig nagy könyvnek tartja majd ezt a mű­vet a világ!” Reed az első amerikai író, aki megrajzolta Lenin portréját. Ennek a fá­radhatatlan riporternek az élete a harc volt. Számára az életet a szakadatlan elő­rehaladás jelentette. Négy hónapot töltött nyeregben a mexikói forradalom hőse Pancho Villa felkelőivel. „Fura dolog egy személyes ismerősnek azt mondani, hogy zseni - írta Reed harvardi diáktársa, a kiváló publicista, Walter Lippman, amiután elolvasta mexikói írásait -, állítom, hogy az igazi riport műfaja John Reed- del kezdődött”. A Háború Coloradóban című tárcájában Reed leírta, hogyan nyitottak tüzet a sztrájkoló bányászokra. Első világháborús benyomásait a „Háború Kelet-Európá- ban” című könyvben örökítette meg. De legfőbb műve: a Tíz nap. Reed Moszkvában, tífuszban halt meg. A betegség súlyos lefolyású volt, mert az író szívelégtelenségben is szenvedett és korábban egyik veséjét is eltávolították. A legkiválóbb orvosok minden erőfeszítése hiábavaló volt. Moszkvában, a Kreml falánál, az orosz forradalom hősei mellé temették el. John Reednek élete utolsó pillanatáig az októberi forradalom ügyét segítette. Amikor az amerikai és európai újságok kárörvendően találgatták, hogy mikor buknak meg a bolsevikok és mikor verik le a felkelt proletariátust, Reed, a nagyszerű amerikai újságíró és tehetséges író, aki szíwel-lélekkel internaciona­lista volt, hitt és irt a győzelemről. Gavriil Petroszjan Öt város öt nemzet kulturális képviselőjét fogadta

Next

/
Thumbnails
Contents