Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-21 / 248. szám
4 NÉPÚJSÁG 1987. október 21. Lé2er-ellenfényben Valerij Leontyev Füstködben a színpad Üdvözlet olvasóinknak: „Sikert és boldogságot: Leontyev”- Valamikor én voltam a zenekar vezetője, később a zenekar ügyeit átadtam a basszusgitáros nőnek, Ljudmilla Iszáko- vicsnak, de 1972 óta együtt dolgozunk és persze megvannak a külön útjaink is.- Először jár Magyarországon?- Igen, most vagyok először itt, de nagyon tetszik az Önök szép oszága. Talán hozzájárul ehhez, hogy gyönyörű idő van, az emberek nagyon kedvesek és fellépéseim során az első percek után már érzem, hogy elfogadtak, tetszik a műsorunk és ezt - nagy tapssal - ki is fejezik, így biztos, hogy nagyon sok szép élménynyel utazok majd haza, illetve a további koncertkörútra, mert Indiába megyünk egy hosszabb turnéra. Amilyen intenzitású temperamentuma a színpadon, hasonló fokú a szerénysége - elmélázó, szavait megfontoló - a magánbeszélgetés során Valerij Leontyev. Sikereit úgy kell „kihúzni” belőle, pedig lenne mivel dicsekednie. A legelső komoly elismerése, amikor a „futottak még” kategória egyik tagjaként meghívták a szocialista országok jaltai dalfesztiváljára 1979- ben és ott első lett. Egy évvel később Bulgáriából az „Arany Orfeusz” nemzetközi fesztivál győzteseként utazott haza. Nemrég jelent meg egy három nagylemezes rockopera-felvétele. Dalait, videoklipjeit milliók nézik, hisz a Szovjetunióban, amikor a főműsoridöben sugározzák a felvételeit, mintegy százötvenmillió ember ül a képernyők előtt. De mint elmondta, nem ez az igazi. Legszívesebben közönség előtt lép színpadra, amikor érzi dalai hatását, rögtön lemérheti a fogadtatást. Épp ezért rendszeresen szerepel gyárakban, üzemekben, a szibériai építkezések dolgozói előtt, de ott volt Csernobilban is, amikor a baleset következményeinek felszámolásában részt vett dolgozóknak adott koncertet. TAMÁSI JÁNOS Fotó: BAKÓ JENŐ LEONTYEV, az örökmozgó Betölti az egész színpadot. Furcsa, kissé rezegtetett, orrhangú éneke, lebilincselő tánca, állandó mozgása a színpad minden pontjáról sugárzik a nézőtérre. Kéz- és karmozdulatai szárnyaló madárra, majd a léghuzattól felcsapó tűz lángolására emlékeztetnek. A hangszórók pedig dübörögve szórják a diszkóstílusú szovjet tánczenét. Valerij Leontyev mozgása, éneke, előadásmódja egyedül is elég lenne, hogy emlékezetes élményhez juttassa a nézőket. Az utóbbi évek közvéleménykutatási eredményei szerint hazájában legnépszerűbb szovjet énekes azonban nem egyedül jött. Harmincöt tagú csapatában az Echo együttes zenészei, a tánckar lányai és a különböző színpadi látványeffektusokat megvalósító technikusok is ott voltak. így egyedülálló élményhez juttatta a bonyhádi művelődési központ színháztermét zsúfolásig megtöltő nézőket. Műsorának csúcsa, egyedülálló, szinte hihetetlen bravúrja volt, amikot az első rész befejező számaként Mozart Török indulóját adta elő - énekelve. Előadás után rövid beszélgetésre ültünk le a művész öltözőjében. Szavaiból, a tolmács közvetítésével egy nem mindennapi művészpálya bontakozott ki. Mesélt az arhangelszki járás területén töltött gyermekkoráról, amikor szarvas- gyógyító édesapjával együtt a család, a nagy szarvascsordákat követve vándorolt a messzi északon, szólt munkahelyeiről: téglagyári munkájáról, egy szövődében eltöltött időről, majd a bányászati főiskolai évekről. De bárhol is tanult, dolgozott, mindig a színpad közelében volt. Szerepelt amatőr színjátszó együttesben, énekelt különböző rendezvényeken, ma már névtelen zenekarok élén, majd Moszkvába került, elvégezte az Össz-szövetségi Tánczenei Stúdió tanfolyamát, és a hetvenes évek elejére profi lett.- Előadását nézve, hallgatva feltűnt, hogy az átlagosnál hosszabb terjedelmű, öt-tízperces számokat énekelt...- Most már eljutottam oda, hogy a zeneszerzők nekem írnak dalokat. Nagyon fontosnak tartom azok szövegét, mondanivalóját. Egy-egy gondolatot, érzést csak hosszabb terjedelmű műben tudunk kifejteni, tolmácsolni. Sajnálom, hogy a magyar népzők pont ezt, a meggyőződésem szerint igényes mondanivalót nem értik, így számukra csak a zene, a látvány marad.- Igen a látvány. Úgy tűnik, a látványnak is nagy jelentőséget tulajdonít, előadásában szerves része a színpad- show. Tudatos ez?- Természetesen. Mi esztrádzenekar- ként szerepelünk. Nálunk ha a zenének alárendelten is - de nagyon fontos szerepe van a különböző fényeffektusoknak, a lézertechnikának, a füstberendezésnek és a tánckarnak, a színpadi kosztümöknek is. Az előadás minden percét gondosan megtervezzük, előre meghatározott koreográfia szerint megy minden. Néha még a vonaton is gyakorolunk.- Régóta lép fel az Echo együttessel?---------------------------------------------------------------------—--------------------S ZOMSZÉDOLÁS V____________________________________________________________________________________> P ETŐFI PÉPE A Soltvadkert és Vidéke Áfész statisztikai mutatói szerint évek óta a megye legjobban gazdálkodó fogyasztási szövetkezetei közé tartozik. Sajnos a több éve ismétlődő fagykár és az aszály ezt a szövetkezetét is kedvezőtlenül érintette, annál is inkább, mert a község lakosságának fő jövedelmi forrása a szőlő- és gyümölcstermesztés. A kevesebb termés miatt kisebb a jövedelem, csökkent a kereskedelmi forgalom. Nem vonatkozik ez a tüzéptelepre, ahol minden építőanyag elkelt. A húsáremelés következtében csökkent a vágóhíd termékeinek forgalma, ami több milliós árbevételkiesést jelentett. Az utóbbi hetekben némi keresletnövekedés tapasztalható. Talán azért is, mert fellendült az exportpiac. Dr. Juhász Imre elnök:- Számottevően növekedtek a termelési költségek is. Ehhez járult az árbevételcsökkenés. Mindezek miatt a tavalyinál szerényebb nyereségre számíthatunk. A vezetőség állandó feladata a lehetőségek keresése, hogy legalább részben pótoljuk az említett kiéséseket. Egyik törekvésünk, hogy jobban megszervezzük a termékfelvásárlást, ezenkívül új élelmiszeripari ágazatot hoztunk létre, házitésztát készítünk. Az áfész felvásárlótelepén Csorba Ferenc vezető tájékoztat:- A legjobb eredményünk 300 tonna napi szőlőátvétel volt. Az idén - mint tudjuk - a hagyományos telepítéseken tűrhető volt a termés, de a magasművelé- sűek elfagytak. Ennek ellenére a tavalyinál 500 tonnával több termést vettünk át. A Kiskunhalasi Állami Gazdasággal kötöttünk megállapodást a felvásárlásra. A szürettel már nagyjából végeztek, jelenleg főként almát, valamint kiffer körtét vesznek át, naponta átlag 10-10 tonnányit. A gyümölcs felvásárlására a Zöldérttel kötöttek szerződést. Az áfész elnökével körüljárjuk a nemrég létesült tésztaüzemet is. Busch Fe- rencné vezető elmondja: egyelőre 16 asz- szony dolgozik az egy műszakos üzemben. Hatféle nyolctojásos házitésztát készítenek. Termelésük naponta 900 kilogramm, amelyet ízlésesen csomagolva szállítanak a füszérteknek és a budapesti Skála Áruháznak. Terveik szerint újabb három fajtával növelik a választékot. Az asszonyok a minőség és a nyereség alapján kapják a fizetésüket, tehát érdekeltek mind a kettőben. Ha az igények úgy kívánják, még egy műszakot szerveznek. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, a piac keresi az árut. Dunántúlt napló ' A júliusi baranyai viharkárok végképp pokollá tették az üvegkereskedelem, az üvegesek amúgy sem gondatlan életét. Főleg a síküveg hiányzik jó ideje - de nagyon. A pécsi EPSZÖV Baranya, Tolna és Somogy megye egy részében tevékenykedő vállalatokat, kisiparosokat, szövetkezeteket, továbbfelhasználókat hivatott ellátni üveggel. Ha képes egyáltalán. Az ÉPSZÖV üvegforgalmazási irodájában megállás nélkül cseng a telefon és egymásnak adják a kilincset a reménykedők. Kérésük tétova, vagy követelőző, udvarias vagy reménykedő, időnként goromba, aszerint, hogy hányadszor kísérleteznek, hogy üveghez jussanak. Az ÉPSZÖV üveges üzemének megbízott vezetője, Szokodi István irodájában megrendelőhegyek tornyosulnak. Nem is beszélve a személyesen vagy telefonon előadott reklamációk, sirámok és fenyegetésekről.- Szinte már csak varázsolni tudunk üveget, s abból a kevésből a felgyülemlett lakossági és közületi megrendeléseket nem győzzük. A szokásos őszi üvegesmunka-megrendelésekhez végképp nincs elegendő üvegünk.- Mennyire lenne szükségük?- Egy vagonnal ránk férne, az a 2200 négyzetméter arra lenne csak elegendő, hogy ne kelljen az üzemmel leállnunk és legalább két hétig legyen munkánk... FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Velencei-tó térségében éppen tiz évvel ezelőtt kezdte meg a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat Fejér Megyei Üzemigazgatósága gázvezetékek kiépítését és a lakossági gázszolgáltatást. A térséghez tartozó települések közül azóta Seregélyesen és környékén 16,5 kilométeres gázvezetéket építettek és 205 fogyasztót kapcsoltak be a földgázellátásba. Velencén és környékén több mint 30 kilométer vezeték épült és mintegy 550-en jutottak földgázhoz. Kápolnás- nyéken az elmúlt évben 366 fogyasztót láttak el gázzal és megépítettek egy 28 kilométeres vezetéket is. A körzetközpontban, Gárdonyban 18 kilométer hosz- szúságú gázvezeték épült és a közülete- ken kivül 677 lakásba vezették be a gázt. Martonvásáron ebben az időszakban 12 kilométer hosszúságú gázvezetéket fektettek le és mintegy háromszázan jutottak korszerű tüzelő- és fűtőanyaghoz. A legnagyobb fejlődés Agárdon volt, ahol 42 kilométeres gázvezetéket építettek és több mint 1500 fogyasztót kapcsoltak be a hálózatba. Összeségében a Velencei-tó körül az elmúlt évtized során, mintegy 200 kilométer hosszúságú gázvezetéket építettek és több mint 3600 fogyasztót számolnak. Az idei tervekben további 30 kilométeres vezeték építése és ezer fogyasztó bekapcsolása szerepel. Ezek a tények indokolták, hogy 3,5 millió forint beruházással a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat Fejér Megyei Üzemigazgatósága önálló kirendeltséget létesített Kápolnás- nyéken, melynek átadása vállalati ünnepségen, csütörtök délelőtt volt. A Kincskereső októberi száma „Micsoda tűz van!Micsoda tűz!/Köröskörül az erdő csupa láng..." - az Erdélyben élő Markó Béla szép őszi versét olvashatjuk az októberi szám első oldalán. Csata Károly művészi igényű „képregénye” a tizenhárom aradi vértanúnak állít emléket (Arad, 1849. október 6.). A szabadságharc bukása utáni időket idézi Tompa Mihály két hires költeménye (A gólyához; A madár, tiaihoz) és Farkas Árpád verse (Petőti Sándor). A méltatlanul elfelejtett Tolnai Lajos két novellája közül az egyik (Az ozorai csata) szintén a szabadságharc idején játszódik, a másik (A Tógyer tarkasa) egy pásztor és az általa felnevelt farkas tragikus végű kapcsolatáról szól - ma is meggyőző művészi erővel. Az 175 éve született Garay Jánosra, Háry János alakjának megalkotójára emlékezik a Kincskereső leghíresebb művének, Az obsitosnak közlésével. Az ez évi folytatásos - Vagyim Sefner: Az ember, aki maga az öt NEM... című mulatságos-fantasztikus regénye - második részében a főhős kicsöppen az atyai házból s hiszékeny-jóindulatú természete újabb bajokba, többek között egy folyó közepén sodródó jégtáblára sodorja... Az EZ FANTASZTIKUS sorozatban James Causey: Tejfogú szövetséges című novelláját olvashatják a sci-fi-kedvelők, a NEVETŐ IRODALOMÓRA pedig két állattörténettel nevetteti meg az olvasókat (Durian: Egy bájos kis állat; Filip Gabriella: Vallomás). Az interjúrovatban Ágh Istvánnal beszélget a költőbarát Bella István, az OLVASÓLÁMPA Tótfalusi István vallomását közli. A Kincskereső októberi számát Csala Károly, Szegszárdi Ildikó, Szyksznian Wanda, Schéner Mihály és Orosz István illusztrálta. Kincskereső szerkesztősége A tánckar előtt, a fináléban
