Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
‘Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MA Valahol 1987. OKTÓBER 3. Burgundiában SZOMBAT XXXVII. évfolyam, (7. oldal) 233. szám ÁRA: 2,20 Ft f Paradicsomszezon a konzervgyárban Bevált a Láng—Rossi vonal A lényerő vonal első állomásaként megtisztítják a paradicsomot a legkisebb szennyeződéstől is Sajtókonferencia az NSZK-ban Példás a nyugatnémetmagyar kapcsolat Miniszterelnökünk közelgő látogatásáról a bonni kormányszóvivő Ez év október elsejéig összesen 11 ezer tonna paradicsom érkezett a Paksi Konzervgyárba. Az ebből a terményből származó sűrített paradicsomlé a közelmúltig jórészt még a régi, 60-as évekből származó technológiával készült. A termelés növelése érdekében az eddigi Láng lényerő vonal helyett a nyár végén állítottak rendszerbe a gyár szakemberei egy úgynevezett Láng-Rossi berendezést. Összehasonlításképpen: míg az előbbi rendszer naponta tizenöt vagon nyers paradicsom feldolgozását tette lehetővé, addig az utóbbi gépsor huszonnégy óra alatt harminc vagonnal is megbirkózik. A kilencmillió forintos, automatizált lényerő vonal tehát jóval korszerűbb, megbízhatóbb és termelékenyebb elődjénél, s emellett a réginél nem igényel több munkáskezet. A feldolgozásból származó paradicsomlé szivattyúk segítségével jut a Láng-Rossi típusú sűrítő berendezésbe, ami szintén újdonságnak számít. A közel huszonkétmillió forintos gépezet a múlt év közepe óta üzemel a Paksi Konzervgyárban. Fotó: SÖRÖS MIHÁLY A Német Szövetségi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai példásnak tekinthetők a különböző társadalmi berendezkedésű államok viszonya szempontjából. Ezt hangsúlyozta péntek déli sajtóértekezletén Friedhelm Ost államtitkár, a nyugatnémet kabinet szóvivője azzal összefüggésben, hogy Grósz Károly, a magyar Minisztertanács elnöke a jövő héten hivatalos látogatást tesz az NSZK-ban. Mint Ost emlékeztetett, Grósz Károly ezzel Helmut Kohl szövetségi kancellár 1984. júniusi magyarországi látogatását viszonozza.- A két ország között rendszeres és szoros politikai véleménycsere alakult ki. A kancellár és a magyar miniszterelnök találkozója ennek további csúcspontját A gazdaság, a kultúra és a reform ösz- szefüggései címmel pénteken megkezdődött Tatabányán a Magyar Népművelők Egyesületének VI. Országos Vándor- gyűlése. A kétnapos tanácskozáson több mint 600 közművelődési szakember vesz részt. alkotja - jelentette ki az államtitkár. Fried- helm Ost bejelentése szerint október 7- én, a látogatás első napján a két kormányfő között négyszemközti megbeszélésre kerül sor, majd a tárgyalás szélesebb körben folytatódik. A tárgyalások középpontjában álló témák sorában megemlítette a nyugatnémet-magyar kétoldalú kapcsolatok, a nemzetközi politikai helyzet, így a leszerelés és a fegyverkorlátozás, a helsinki biztonsági és együttműködési folyamatba illeszkedő bécsi utótalálkozó tárgykörét, valamint a gazdasági és a kulturális kérdéseket. Az államtitkár bejelentette, hogy Grósz Károly látogatása alkalmából megállapodást írnak alá a tudományos-műszaki együttműködésről és kulturális intézetek kölcsönös létesítéséről. A vándorgyűlést Drucker Tibor, az MNE elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében egyebek között elmondta: a vándorgyűlés fő feladata összegezni, hogy a köz- művelődési szakemberek sajátos eszközeikkel, módszereikkel miként tudják se- (Folytatás a 2. oldalon.) Ifjúság és éltechnológia Befejezte munkáját a nemzetközi szeminárium Szavak és hatások Népművelők országos vándorgyűlése A Tudományos Munkások Világszövetsége ifjúsági bizottsága, amely egy esztendővel ezelőtt Moszkvában tartotta alakuló ülését, Domboriban rendezte meg az első nemzetközi szemináriumát. Három napon át külföldi és hazai előadások hangzottak el, s a központi gondolata mindegyiknek szinte kivétel nélkül az volt, hogy a fiatal tudósok miképpen vehetik ki részüket a csúcstechnológiai kutatások programjából, mely nem nélkülözheti a kölcsönös információáramlást. A kutatói munka manapság nem lehet öncélúan elszigetelt, már csak azért sem, mert a világ technikai és szociális arculata igen gyorsan változik és ebből fakadóan igen erőteljesen megnövekedett a tudósok felelőssége. Hiszen ők azok, akik először képesek elemezni és helyesen értelmezni, értékelni a változásokat. Tegnap délelőtt dr. Palásti Károly, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége ifjúsági bizottsága képviseletében elnökölt, s előterjesztette azt az állásfoglalást, amely a háromnapos vita eredményeként öntött formát. A nemzetközi konferencia résztvevői kisebb módosításokkal elfogadták a dokumentumot. Megfogalmazódott, hogy a világban végbemenő változásokat korszerűen kell értékelni, mert annak hiánya visszavonhatatlan követelményeket eredményezhet az emberiségre nézve. A globális gondok megoldásából részt vállalnak a fiatal tudósok, akik vonzódnak az újhoz és képesek komplex módon értékelni a lezajló folyamatokat, a forradalmi változásokat. Vállalják azt a felelősséget, hogy a műszaki-tudományos haladás eredményeit nem az emberiség ellen használják föl. Egyetértettek abban, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű országok fiatal tudósai, műszaki szakemberei együttműködnek a fenti problémák megoldásában. Ezért támogatnak minden olyan kezdeményezést, amely elősegíti az egymás közötti információ- és tapasztalatcserét, az együttes gondolkodás kialakítását. A záródokumentum elfogadását kővetően, az elnöklő dr. Palásti Károly bezárta az első nemzetközi szemináriumot, majd annak résztvevői a délutáni órákban Budapestre utaztak, ahol Tóth János, a MTESZ főtitkára fogadta a TMVSZ ifjúsági bizottságának tagjait. S. GY. A nemzetközi szeminárium résztvevőinek egy csoportja Lehetséges, hogy nagy szavaknak tűnnek a következők, melyeket e napon, a Magyar Vöröskereszt Tolna megyei küldöttértekezletének napján le kell írni - bár csöppet sem „hivatalból”, inkább a tényszerűség miatt teszem. Több, mint egy évszázaddal ezelőtt alakult meg a Magyar Vöröskereszt, s a hajdani, az ország uralkodó köreire támaszkodó előkelő egyletből olyan népi tömegszervezetté vált, mely számtalan nemes feladat teljesítését vállalta föl és figyelemre méltó emberi értékekkel gyarapította társadalmunkat. Egyebek között minderről és a vöröskeresztes munka fejlődésének még most is emelkedő ivéről is polemizál a századik évforduló tiszteletére - 1981-ben - megjelent úgymond hézagpótló kötetében dr. Hantos János főtitkár. Gondolom, hogy a művet ismerik mindannyian, akik ma helyet foglalnak a tengelici oktatási központban, s igen sokan azok közül is, akik „a szocializmus és a humanizmus lényegi egységét hirdetik” és gyakorlati megvalósításán munkálkodnak. Tulajdonképpen mit is rejtenek e szavak, hogy gyakorlati megvalósítás? Most következhetnének az átfogó programok, a megvalósított feladatok, az eredmények - „nagyban”. Következhetnének, de nem következnek. Helyettük a kis dolgok, a „hétköznapi kis csodák" soroltassanak, melyekből összeáll, mert összeállhat a nagy egész, melyben benne foglaltatik az egészségvédelem, a családvédelem, a véradás, az elsősegélynyújtás és még sok minden. Tehát hogyan is néznek ki azok a bizonyos hétköznapok? Sajnos, sok és egyre több olyan ember él az országban, akik mindjobban rászorulnak a támogatásra, a segítségre, akár mentális vonatkozásban, akár másként: hogy megélhetésüket segítsük pénzzel, vagy akár ruhaneműkkel. Erről jut eszembe, hogy a Vöröskereszt megyénkben a közelmúltban is gyűjtött - ezt szinte állandóan teszi - ruhaféléket, cipőket. Ezeket eljuttatja a rászorulóknak. Ezt elfogadni? Nem hiszem, hogy szégyen lenne. Hiszen a kinőt és jó állapotban levő gyermekcipőket kár eldobni, viszont azok maguktól nem lelik meg azokat, akiknek kell és jó a lábukra. S amikor a kis cipőket átadják? Meghitt beszélgetések a keretek, bár egyre gyakrabban ezek kinövik „keret szerepüket”, s így van jól, így szép, így őszinte. S máris elérkeztünk a témában oda, hogy a társadalmi, gazdasági változások - köznapi értelemben véve - nem látványos és nem nagy dolgokat „követelnek”, hanem egyre inkább személyre, személyhez szólót. Ezért van például, hogy az egészségmegőrzési programon is igyekeznek változtatni annak karmesterei, annak megvalósítói. Úgy igyekeznek alakítani, hogy a családokra, illetve egy-egy emberre hassanak, az ő életmódjuk és jó példájuk szintén hatással lehet és lesz is a környezetre. S ugyancsak ez vonatkozik az általános és középiskolák diákjaira, a munkapadok mellett dolgozó fiatalokra. Egészségük és kiteljesedésük érdekében meg kell lelnünk lépéseik ritmusát, hogy alakíthassunk rajta. S ha ez sikerül? Szinte kizárt, hogy a gyermek, a fiatal ne hasson szüleire, nagyszüleire, s egyáltalán a felnőttekre. Szép emlékeim között tartom számon az idei megyei anyák napi ünnepséget és vele együtt a sikeres Nyár végi randevú című rendezvényt, melyek érzelmileg sokat adtak a résztvevőknek. S hogy ezekkel kapcsolatban milyen visszajelzések érkeztek? Egy-egy levél és a szavak... Szavak az utcán a vöröskeresztes tisztségviselőnek - egyszerű megfogalmazásban, például úgy, hogy „még ilyen megható és szép ünnepen soha nem voltam”, avagy a „Nyár végi randevú nemcsak az asszonyok közötti barátságot erősítette, hanem a férjek is tartják azóta a kapcsolatot”. Úgy hiszem, hogy a sikeres, de nem eredményes rendezvényeknek egyre inkább nincs helyük életükben, hiszen igényünk sincs rá. Inkább a meghitt, a barátságot kínáló összejövetelek nyújtanak sokat, melyek nem L hivalkodnak a'segitő szándéktól, inkább csöndesek - és erőt adnak a továbbiakhoz azoknak is, akik megteremtik a következő találkozást. V. HORVÁTH MÁRIA
