Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
14 ^NÉPÚJSÁG 1987. október 17. aVietnam: Visszatérnek a „csónakosok” Egy évtizede törékeny lélekvesztőn hagyták el hazájukat; ma amerikai útlevéllel a zsebükben, menetrendszerű légijáratokon látogatnak haza. A vietnami disszidensekről van szó, akiket a nyugati sajtó annak idején - távozásuk eszközére utalva - „csónakosoknak" nevezett el. A hanoi kormány négy hónapja tette lehetővé, hogy a jogellenesen külfödre távozott vietnamiak hazalátogathassanak. Azóta több százan éltek a lehetőséggel; elsősorban az Egyesült Államokban élő vietnamiak, de akadnak a jövevények között kanadai, ausztrál és francia állampolgárok is. Hanoiban az engedélyek elbírálásakor csak annyi megszorítást tesznek, hogy súlyos, népellenes bűnök elkövetői nem térhetnek vissza. Az UPI amerikai hírügynökség tudósítójának kérdésére, arra ugyanis, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben most miért engedélyezik e látogatásokat, Gang Dinh Ky, a vietnami idegenforgalmi hivatal igazgatóhelyettese így válaszolt: a kormány emberiességi megfontolásokból változtatta meg az idevágó jogszabályokat, elsősorban azért, hogy a szétszakított családok tagjai találkozhassanak egymással. No meg a valuta is jól jön, amit a látogatók magukkal hoznak - teszi hozzá tárgyilagosan. Hanoi tehát bátorítja a látogatásokat, de mit szól hozzájuk Washington? Nos, ha nem is tiltja, éppenséggel nem is ösztönzi őket. Az amerikai külügyminisztérium szeptember 12-én kiadott állásfoglalása például azzal riogatja a hazakívánkozókat, hogy az „óhazában” esetleg adót vetnek ki rájuk, vagy akár be is hívhatják őket katonának. Aki mégis rászánja magát az útra, annak külön pénzügyminiszteri engedélyt kell kérni, hogy Vietnamban dollárt költsön, az amerikai utazási irodákat pedig figyelmeztették: törvényellenesen járnak el, ha utakat szerveznek a távol-keleti országba. A figyelmeztetéseket azonban a jelek szerint sem a hatóságok, sem a címzettek nem veszik túlságosan komolyan. Az „óhazába” vágyókat nem ijeszti el a hivatalos ijesztgetés, ami pedig az amerikai utazási irodákat illeti, a várható haszon reményében több is beszállt közülük az üzletbe. Ha az egykori „csónakos” ezek segítségét veszi igénybe, akkor egy hét Vietnamban, útiköltséggel együtt, 1700 dollárjába kerül. A legjobb szállodákban helyezik el, a helyi idegenforgalmi hivatal emberei pedig készségesen elkalauzolják minden turisztikai látványossághoz. Ám a látogatókat nem a látványosságok érdeklik. Az utak csúcspontját mindig a hozzátartozókkal, a régi barátokkal való találkozás jelenti. Megrendítő jelenetek játszódnak le ilyenkor, hiszen olyan emberek találkoznak, akik egy évtizeden át azt hitték: talán soha nem láthatják többé egymást. A dolognak - emberi jelentőségén túl - politikai dimenziói is vannak. Vietnamban ugyan vannak olyanok, akik úgy vélik: a látogatások engedélyezésével voltaképpen megjutalmazzák az egykori disszidenseket - vagy legalábbis nem róják ki rájuk azt a büntetést, amit a hazatérés tilalma jelentene. A kormány azonban immár másként gondolkodik: véleménye szerint az eddiginél nagyvonalúbb politikával csökkenteni lehet a külföldre vá- gyakozók, az illegálisan távozók számát. „Néhányan, akik kivándorlási kérelmet adtak be, most azt mondják: ha a rokonaik meglátogathatják őket, akkor ők akár itthon is maradhatnak”- mondja Luu Van Tanh a külföldi állampolgárokkal foglalkozó, Ho Chi Minh városi hivatal helyettes vezetője. Luu Van Tanh szerint tanulmányozzák annak lehetőségét is, hogy turistaútlevelet adjanak minden olyan vietnaminak, akinek rokonai élnek külföldön. „Ha mindkét irányban megindulhatnának a látogatások, akkor sokkal kevesebben akarnának kivándorolni, vagy illegálisan távozni az országból” - mondja Luu Van Tanh, hozzátéve, hogy egyéni elbírálás alapján a hatóságok már eddig is adtak ki ilyen utazási engedélyeket. A hosszú évek után találkozó rokonok vagy jóbarátok számára a hazalátogatások engedélyezése persze nemcsak a viszontlátás örömét jelenti. A látogatók ugyanis - akik általában nem üres bőrönddel érkeznek- így az eddigieknél jobban tudják támogatni szeretteiket, akik nehéz gazdasági helyzetben lévő országban élnek. ÚJ MŰSZAKI SZAKÜZLET NYÍLIK A BELVÁROSBAN! Üzletünk a szórakoztató elektronikai és háztartási elektromos készülékek széles választékát kínálja kedves vásárlóinknak. Címünk: Szekszárd, Széchenyi u. 55. Telefon: 15-724 „NINCS NAP NÉLKÜLÜNK” lat Am Bonyolult ügy Nem kevés fejfájást okoz a svéd hatóságoknak az a transzvesztita férfi, aki hosszas harc árán elérte, hogy hivatalosan nővé nyilvánítsák - s most bejelentette: feleségül kívánja venni csinos választottját. A Britt női névre hallgató férfiú közölte, hogy ügyét kész felterjeszteni akár a stras- bourgi nemzetközi bírósághoz is, mondván: csupán a neve alapján tekinthető nőnek, „minden egyéb vonatkozásban” férfi maradt. Britt ügyvédje azonban nem sok reményt fűz az ügyhöz: a svéd törvények egyértelműen tiltják azonos neműek házasságát, ám - a jogász szavai szerint - kliensének semmi gondja nem lenne, ha valamelyik férfitársát kívánná oltár elé vezetni... Általános iskola a gimnáziumban A szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban a kiemelkedő matematikai tehetségű tanulóknak az idei tanévben általános iskolás Vili. osztályt indítottak. Felvételi vizsga alapján 40 szegedi kisdiák közül választották ki a speciális osztály 18 tanulóját, akiket a gimnázium tanárai oktatnak matematikára. A tanulók így magas tudásszintet elérve kezdhetik meg jövőre a gimnázium matematika tagozatos osztályában az első évfolyamot. A legjobbak egyéni képességeik szerint akár egy-két évvel hamarább fejezhetik majd be gimnáziumi tanulmányaikat és a szokásosnál fiatalabb korban kerülhetnek az egyetemisták közé. A tehetséggondozásnak ezt a speciális formáját az egész országra kiterjesztette a szegedi Radnóti Gimnázium azzal, hogy kiváló matematikai tudású VII. osztályosoknak levelező tagozatot szervezeti Erre tanáraik javaslatára 1071 diák jelentkezett. Részükre havi két alkalommal feladatokat küldenek, s a megoldásokat a szegedi gimnázium szaktanárai értékelik. A feladatmegoldásokban legjobban szereplő tanulókat a téli szünetben továbbképzésre hívják meg Szegedre. A levelező oktatásban részt vett diákok a tanév végén felvételi vizsgát tehetnek, s közülük a legjobbak nyernek majd felvételt a gimnázium jövő tanévben induló újabb matematika szakos Vili. általános iskolai osztályába. Első alkalommal hajnali három órakor fékeztem a pompásan megvilágított épület előtt, s mi sem természetesebb, hogy alaposan körülnéztem. Ami feltűnt: a méretek. Hol van ehhez képest a Ferihegy 1 ? Sehol. Az csak amolyan magánreptérnek fogható fel, ehhez az újhoz képest. A fogadóépület csarnoka nagyobb mint egy sportpalota. A méretek lenyűgözők, már csak azért is, mert a kiszolgálást nyújtó különféle kioszkok megfelelő ellátást tudnak adni minden nációhoz tartozó utasnak. Persze a hajnali órák miatt sokan alszanak a kényelmes fotelokban, mások kiterítették hálózsákjukat. S mindaddig szunyókáltak, amíg nem jött egy rendőr, aki óvatosan megpöckölve a delikvens lábát, fölébresztette. Ez váróterem, nem szálloda. S ha már fölkelt az illető, odaballag a mozgóárushoz, aki pompás pultjáról bármilyen hideg italt ad, szörpöt is. Igaz, egy feles Unicum a vissza nem járó pénzzel együtt félszáz forintba kerül. Két-három kortynyi dzsúsz pedig huszonöt forint. Azonban menjünk már közelebb a fogadópulthoz. A hangosanbeszélő itt is érthetetlen szöveget mormol mint a vasúton, s csak találgatjuk, hogy hányas kapuhoz menjünk. S a kilencesnél kötünk ki. A fogadópultok nem mindegyike üzemel. Nyolcban ül egy-egy jólölA bejárat A fogadócsarnok, háttérben a kezelői pultok Amikor a nyugodt és szép beszédű kisasszonynál szinte mindent megtudtam, hamarosan a felvételhez trappoltam. És itt újabb tözött, jólfésült kisasszony. Prágai utasokat, az NDK-ba igyekvőket, a moszkvai irány felé tartókat fogadják. A jegykezelés, csomagvizsgálat igen gyors, gondolom szakszerű is. A bőrönd bekerül egy alagútba, ott különféle átvilágítás következik, s a szemlélő határőr és vámos azonnal meglátja, mi van a csomagban. A sugár nem árt a fényképezőgépnek, nem az italoknak, ételeknek. A bőrönd elindul útjára. Rajta a címke, azonosítás miatt, amikor majd a célállomásnál kilépünk a gépből. Aztán következik az aktatáska. A felszállókártya már a kézben, mehetünk is a hernyóba. Ez egy mozgatható, ki-betolható szerkezet, amint a méretek megkívánják, úgy passzol a gép ajtajához. Ahol hangos jó reggelttel fogadják az utast, aki feltalálja magát sebtében, mert a hernyó végén polcon friss újságok várják. A hely kiválasztása nem gond, hiszen számozott a jegy. Most térjünk még vissza a nagycsarnokba. A második alkalommal az NDK-ba utaztam, természetesen MALÉV-géppel. Az információhoz irányítottam magamat, mert az ember mindenre kíváncsi. Például milyen típusú géppel utazunk. Természetesen TU-154 a szállítónk. Hárommotoros gép. Százharmincnál több utast tud elvinni. A gép belseje elzárható, mondja az informátorom, hátha különleges utasok akadnak. (Volt is egy csoport, amikor jöttünk vissza, tizenkét gyerek, ricsajukat eltompította a válaszfal.) meglepetés ért. Nem vizsgálták a csomagot, azt sem kérdezték mit viszek, s majd visszaútnál, mit hozok. Ha már harmadszor is felmehettem a reptérre, utasra várva, kiballagtam a teraszra. Tíz forintért megnyílt az ajtó. A teraszon tágas tér, kényelmes székek, asztalok, jó büfé csak éppen nem az én pénztárcámhoz szabták az árait. No, egy sör azért itt is leszaladt negyvenhat forintért, azaz ötvenért. A hamburger is harminc forintra tartja magát. A kilátás azonban pompás. A ki tudja, hány kilométer hosszú, széles kifutópályán a forgalom szinte állandó. Külföldi, hazai gépek füstölgő kerekekkel landolnak, és az irányító tiszt Ladája után a hernyóhoz közelítik magukat. A tiszttől egy másik ember veszi át az irányítást, aztán a gép ajtaja odapasszol a nyíláshoz. Közben majd elfelejtem, hogy a gépek tankolása kerozinnal ugyancsak szemünk előtt történik, tisztes távolságban persze, s lassú tempóban araszolnak a tűzoltóautók is az induló gépek közelébe... Negyedik alkalommal már mint öreg repülős otthonosan mozogva, másokat okítottam, hogy erre, meg arra kell menni a különféle ügyekben. És fájó szívvel indultam haza. Magam mögött ott maradt a szépen kivilágított airport, a Ferihegy 2. Azt mondtam útitársaimnak, gyakrabban kellene eljönni ide máskor, csak úgy passzióból, kirándulni, bámészkodni. Pálkovács Jenő Jó szerencsém úgy hozta, hogy idén nyáron négy alkalommal is járhattam Ferihegy 2 repülőterén. FERIHEGY 2 A T. M. Népbolt Vállalat paksi 31. sz. Cipőboltjába FELVESZ szakképzett boltvezetőhelyettest, eladót. Jelentkezés: a Területi ügyintézői irodán, Paks, Dózsa Gy. út (409) Gyászközlemény Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ÖZV. MÁRMAROSI LÁSZLÓNÉ sz. Udvari Margit életének 67. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Hamvasztás előtti végső búcsúztatása 1987. október 17-én 14 órakor lesz a bátaszéki temetőben. Gyászoló család (486) A mözsi általános iskola egy fűtőkarbantartót felvesz azonnali belépéssel. (470) A Bonyhádi Városi Tanács V. B. Költségvetési Üzeme gépírót keres felvételre határozott időre szóló munkaszerződéssel. Jelentkezés: Bony- hád, Széchenyi tér 4. sz. alatt (42/18) A Kőműves Ipari Gazdasági Munkaközösség Szekszárd, Székely B. u. 64. azonnali belépéssel, 5 éves gyakorlattal rendelkező tehergépkocsi- vezetőt vesz feL Jelentkezés: 8-16 óra között a fenti címen. (426) A Tm.-i Textiltisztító és Ruházati Vállalat (Patyolat) felvételre keres leinformálható, gyakorlattal rendelkező festő-mázoló-kőműves szakmunkást Bérezés megegyezés szerint Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál vagy az üzemfenntartási osztályon (Szekszárd, Tartsay u. 6., telefon: 11-355/14 vagy 17. sz. mellék). (425) A Mecsek Füszért szekszárdi fiókja felvesz: csomagolót élelmiszerraktárba, gépírónőt éjjeliőrt Jelentkezés: Mecsek Füszért Szekszárd, Mátyás kir. u. 74. alatt a fiókigazgatónál. _______________________ (411) A Bátaszék és Vidéke Áfész szolgáltató részlegéhez kőművest lakatost segédmunkást 16-os sz. vegyesboltjába boltvezetőt felvesz. Jelentkezés: Áfész-központ Bátaszék, Szabadság u. 13. (392)
