Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

roletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA TOLNA MEGYEI MA Rekviem és 1987. OKTÓBER 17. \ kiáltás SZOMBAT . XXXVII. évfolyam, (4. oldal) 245. szám ÁRA: 2,20 R I _l .......................— Határnézőben Két SZOT-titkár Szekszárdon Nagyüzem a földeken A határt járva mindenütt gépeket, dol­gozó embereket látni. Most van a kukori­cacsúcs. Eddig a termés 30-35 százalékát sike­rült betakarítani, kevesebbet mint az el­múlt év hasonló időszakéban. Sokan ki­várnak, ugyanis a szemek víztartalma még mindig magas. Tempósan halad a cukorrépa betaka­rítása is és természetesen folyik a szán­tás, a magágyak előkészítése valamint a vetés. Az ősziek vetése - a rozsé és az őszi árpáé a befejezéshez közeledik - a búzáé a tervezett negyedénél tart. czs­A kibontakozási program és a szakszervezetek Megyei aktívaértekezlet Tegnap egésznapos aktívaértekezle­ten vettek részt a megyei szakszervezeti vezetők, közöttük, a választott tisztségvi­selők, a testületek és az apparátusok tagjai, valamint a társszervek meghívott képviselői. Az aktívaértekezleten a mai magyar társadalom előtt álló legfontosabb fel­adatról a párt kibontakozási, illetve a kor­mány stabilizációs programjához kap­csolódó tennivalókról esett szó. Az ülés résztvevőit Horváth József, az SZMT vezető titkára köszöntötte, majd Nagy Sándor a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa titkára tartott előadást „A társadalmi-gazdasági kibontakozás és a szakszervezetek” címmel. Mintegy másfél órás előadásának be­vezetőjében szólt a kormányzati program előzetes vitáinak tapasztalatairól, megál­lapítva, hogy ha voltak is a tájékoztatás­nak hibái, a legfontosabb tanulság mégis az, hogy a nyilvánosság a döntések elő­készítésében is nagy jelentőségű. A kormányprogram ismertetése sor^iv hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek s ' költségvetési fedezetek hiánya miatt sok kompromisszumot kötöttek ugyan, de a szociálpolitikai célokat nem adják fel. Már folyik is az új nyugdíjtörvény előké­szítése és a jövő évi konkrét szociálpoliti­kai csomagterv számainak egyeztetése. Megkezdődött a szükséges és nélkü­lözhetetlen bérreform előkészítése is, aminek realitása, illetve napirendre kerü­lése a stabilizációs program sikerétől is függ. A szakszervezetek a kibontakozási, és a stabilizációs programot támogatják, mert nincs más reális alternatívája az or­szág gazdasági fejlődésének. Ugyanak­kor ezzel egyenrangú jelentőségűnek te­kintik a politikai intézményrendszer kor­szerűsítésének feladatait. Ennek kimun­kálása kezdő szakaszába lépett. A szakszervezet saját feladatai közül talán az érdekvédelmi munkát lehetne kiemelni, és egy olyan információt, amelynek a részletei hamarosan nyilvá­nosságot látnak. E szerint - mivel le lehet vonni az adóalapból - a nettó bér egy százaléka lesz, a tagdíj, ami a tagság többségénél a tagdíjak szerény mérsék­lésével jár együtt. Felhívta a figyelmet a SZOT titkára ar­ra, hogy az ágazati szakszervezetek és alapszervezetek nagyon körültekintően járjanak el a bérek bruttósításánál és az új kollektív szerződések megfogalmazá­sánál. Az előadást konzultáció követte, majd délután Horváth Géza, az SZMT titkára vezette az aktivaértekezletet, amikor Kó- sáné Kováts Magda tartott előadást a gazdasági-társadalmi kibontakozási (Folytatás a 2. oldalon.) Önmagukat megmutatva Ifjúmunkás napok Szekszárdon Gazdag kéthetes program A Szekszárdi Városi KISZ-bizottság október második felét betöltő változatos és színes programot kínál az ifjúmunkás napok rendezvénysorozaton. Ünnepé­lyes megnyitására tegnap délután a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat Mártírok téri klubjában került sor. Pancza Tibor városi KISZ-titkár meg­nyitójában utalt arra, hogy az ősz Szek­szárdon nemcsak a szüreti vígságokat jelenti, hanem már hagyománnyá vált az ifjúmunkások összejövetele is. A szerve­zők tanultak az elmúlt évek tapasztalatai­ból és közvetlen módszerekkel - e réteg sajátosságait figyelembe véve - állították össze a programot. Kialakításában a KISZ nyitott és be­vonta a társszerveket, többek között a pedagógiai intézetet, az MTESZ-t, a szakszervezetet. A cél, hogy ez a réteg is mutassa meg önmagát, eredményeit. Legyen mód és lehetőség az egyre kevesebb szabadidő hasznos és a közösségben való eltölté­sére, miközben a KISZ tekintélye, tömeg­befolyása is erősödhet. A gazdag programkínálatban szerepel több sportrendezvény - kispályás foci, tekeverseny, lövészet -, délutánonként nonstop videó-filmvetítés, és számítógé­peken is lehet játszani. Jön Schirilla György filmen és személyesen, lesz Bródy-est is. Ötletet lehet adni a gazda­ságpolitikai fórumon és játékokon, jogi és lelki szolgáltatást pedig kapni. A szakmai, politikai és kulturális prog­ramokat egyaránt kínáló rendezvényso­rozat első eseményére a megnyitót köve­tően került sor. Soltész Anikó, a KISZ KB ifjúságkutató csoportjának vezetője tar­tott előadást „Ifjúság a 80-as években” címmel. Sz. Gy. A BT új tagjai Az ENSZ-közgyűlés ülésszakán csü­törtökön megválasztották a Biztonsági Tanács öt új - nem állandó - tagját a következő két évre. A 15 tagú testületben január 1 -tői Al­géria, Brazília, Jugoszlávia, Nepál és Szenegál képviselője foglal majd helyet, miután Bulgária, az Egyesült Arab Emír­ségek, Ghana, Kongó és Venezuela megbízatása lejár. A további öt nem állandó BT-tag - Ar­gentína, Japán, az NSZK, Olaszország és Zambia - megbízatása 1988. december 31-én ér véget. Államcsíny Burkinában A Burkinai Köztársaság rádiójának csütörtöki bejelentése szerint az „Októ­ber 15. Népi Front" nevű csoport katonai puccsal kezébe vette az afrikai ország irányítását. Áldozatokról eddig nem ér­kezett jelentés. A Burkinai Köztársaság, korábbi ne­vén Felső-Volta, 1960-ban nyerte el füg­getlenségét Franciaországtól, s azóta - a csütörtökivel együtt - öt puccsot élt át. MEGÚJULUNK Sokszor és sokat írtunk az MSZMP kibontakozási prog­ramjáról, arról, hogy végrehajtása társadalmi fejlődésünk egyetlen lehetősége. írtunk arról is, hogy ezért a társadalom minden tagjának meg kell újulnia. Csak magunkról, az újsá­gunkról, az újságírókról nem szóltunk. Gondoltuk, az olvasó bizonyára érzékeli megújulási törekvéseinket, amely amúgy sem egyszeri kinyilatkoztatás kérdése, hanem folyamatos, mindennapi küzdelmet jelent, mivel ami ma korszerű, hol­nap már nem az. Most mégis írunk saját törekvéseinkről, mert a Tisztelt Olvasó segítségére, véleményére, jelzésére még az eddiginél is nagyobb szükségünk van. Mit is akarunk mi, a magunk területén megvalósítani? A valóságot kívánjuk az olvasó elé tárni, a kibontakozás minden örömét, kínját és mindezt árnyaltan. Szeretnénk, ha mindenki megtalálná azt a Tolna Megyei Népújságban ami érdekli, ami foglalkoztatja: az ipari munkás, a mezőgazda­ságban dolgozó, a mérnök, a népművelő, az orvos, a peda­gógus, de a nyugdíjas és a fiatal is. Ólvassa örömmel, de legalábbis kíváncsian a lapot a párttag, a pártonkívüli, a kistelepülésen, a városban élő azért, mert úgy érzi, érte és róla szól. Nem kevesebbet akarunk, mint Tolna megyét minden szeletében bemutatni, de nem csupán egy repülőgépről ké­szült fénykép távolságából, hanem belülről és közelről, kö­vetve a kibontakozásért döntést hozó és cselekvő embert, perlekedve a hibával, az azt elkövetővel, a várakozóval, a cselekvésképtelennel. Ha perlekedünk valamiért, vagy va­lami - netán valaki - ellen, azt mindig a jobbért, a boldogab­bért, az igazságosabbért, az emberibbért tesszük. Hűsé­günk, feladatvállalásunk nem fanatikus, hanem a becsüle­tes, a tisztességes, a párt kibontakozási programját vállaló, a hibákat leleplező. Mindezt hogyan tesszük? Vitázva. Vitázva önmagunkkal, az olvasóval, teret adva fontos társadalompolitikai kérdésekről szóló eszmecserék­nek is. Egyúttal tanuljuk közösen a kulturált vitát! Mert tudunk-e vajon úgy vitázni, hogy csak a témára, az érvekre figyelünk és válaszainkban a partner érveinek cáfo­latára összpontosítunk? Nem gyakoribb-e a vitákban a sze­mélyeskedés, a sértegetés, egymás szavainak vég nélküli ismételgetése, vagy a pozicióbeli fölény, a társadalmi hie­rarchiában elfoglalt vélt vagy valós hely érvként való fitogta- tása? Mire megyünk a kioktatással a türelmes, egymást tisztelő magyarázat helyett? Az ilyen beszélgetéseket, az ilyen vitákat nem vállalja la­punk, de vállalja azokat az okos, érvelő vitákat, amelyek a társadalom jobbításáért, a kibontakozásért szólnak. Nem tudunk azokkal sem azonosulni, akik a bírálatra úgy reagálnak, vagy tehetetlenségüket úgy próbálják menteni, hogy „felfelé”, „lefelé”, sőt oldalirányban is mutogatnak, mondván „én akartam, én megtenném, de hát a másik... a kollégám..., a beosztottaim..., a szabályzók...” Mit tartunk még fontosnak? A nyilvánosságot és a demokráciát. A nyilvánossággal, a nyilvánosság és a demokrácia szoros kapcsolatával köz­vetve, de közvetetten is sok írásunk foglalkozott. Úgy gon­doljuk - pontosan a kibontakozási program segítése érde­kében - továbbra is be kell mutatnunk, láthatóvá kell ten­nünk a demokratikusan választott testületek munkáját, mű­ködését, döntéseit, azt, hogy miként gyakorolják választóik megbízásából és érdekében a hatalmat, hogyan jutnak ér­vényre a testületi és az egyéni jogok, hogyan teljesülnek a kötelezettségek. Az a következő évek továbbfejlődésének alapvető mozgatórugója: miként lehet az egyént, a közössé­get, a különböző társadalmi rétegeket érdekeltté tenni a döntések végrehajtásában. Ennek legfőbb módszere nem a már túlzottan előtérbe helyezett anyagiak - bár ezt sem tar­tom mellékesnek -, hanem a döntések előkészítésében, a közös gondolkodásban való részvétel, az érdekek feltárása és tisztességes egyeztetése. Ezt is szeretnénk a sajtó esz­közeivel egyre jobban segíteni. A lap újságíróinak is - és ezt tudjuk - mindez az igénye­sebb munkát, a jobb olvasói kapcsolatokat és a tájékozott­ság magasabb követelményét jelenti. Nem engedhetjük meg itt sem a következetlenséget, a „kibicséget”, a fanyal- gást, a kívülről bírálást, az elvtelen dicsérgetést, az egyéni sérelmek lapon keresztüli szellőztetését és az olvasóval szembeni tiszteletlenséget. Akkor sem, ha az újságíró is meghatározott társadalmi közegben él, neki is van egyéni sorsa, élete, gondja, öröme, bánata. Amit megengedhetünk, mert ez a mi hajtóerőnk: érzékenyebbek vagyunk a változá­sokra, ingerültebbek az egy helyben topogástól, és a cse­lekvő embert is lelkesebben támogatjuk. Minderről indula­tok nélkül nehéz szólnunk, írnunk! Mint minden közösségnek, minden egyénnek, a lapunk­nak is egyetlen mércéje van: hogyan segítjük a kibontako­zás programját. Nap mint nap fel kell tenni önmagunknak ezt a kérdést. A választ könnyen megadhatjuk, hiszen kevés olyan munka­hely van, ahol a napi munka ennyire konkrétan és ennyire nyilvánosan mérhető, ahol a napi döntések eredménye ilyen gyorsan látható és sokak által olvasható. Ahol az imént feltett kérdésre nemcsak a szerkesztőségben dolgo­zó, de valamennyi olvasó is válaszol tetszését, vagy nemtet­szését kifejezve. Ezért is kérjük Tisztelt Olvasó, hogy munkánkat pontosan tudjuk értékelni, az ön igényeinek minél jobban megfelelő lapot tudjunk írni, szerkeszteni, juttassa el hozzánk rend­szeresen a véleményét, amit itt, ezúton is előre köszönünk. KAMARÁS GYÖRGYNÉ A műtrágyák kiszórásának mintegy 70 százalékával végeztek a megye gazdasá­gai A pálfaiak a héten befejezték a hibrid kukorica betakarítá­sát és fosztását Szedik a nagydorogi határban a részesművelésű macska- gyökeret

Next

/
Thumbnails
Contents