Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-16 / 244. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LARJA A megrendelők szorításában Új termékek a Szekszárdi Bútoripari Vállalatnál Kádár János hazaérkezett Kínából A felvásárlási láz a bútoriparba és -kereskedelembe is „begyűrűzött”. Hihetnénk, a megnövekedett kereslet nagyfokú termelésfelfutást eredményez az iparban. Hogy ez mégsem így van - legalábbis a Szekszárdi Bútoripari Vállalatnál azt Bus Ambrus igazgató mondta el és indokolta, amikor a vállalat termékei, a tervek teljesítése felől érdeklődtünk. A vállalat féléves szerződések alapján gyárt és szállít, főleg kárpitozott bútorokat. A termékek mintegy 60 százalékát a nagykereskedelmi vállalatok megrendelésére készítik, a többit kiskereskedelmi forgalomban értékesítik. Megtudtuk azt is, hogy az utóbbi másfél hónapban ugrásszerűen, mintegy 30 százalékkal növekedett a kereslet. A plusz igényekre, ez évi teljesítésre, szerződést nem tudnak kötni, csak feltételesen vállalják a gyártást és szállítást. Ennek oka a kárpitozott termékekhez szinte nélkülözhetetlen habalapanyag hiánya. A hazai gyártótól, az Észak-Magyarországi Vegyi Müvektől már az idén is csak a tervezett szükséglet 80 százalékát kapták meg, mert ők sem tudtak felkészülni a hirtelen jött igények kielégítésére. Próbálkoztak NDK-ból importálni, de kontingens keret hiányában ez nem sikerült. Valamelyest enyhített a helyzeten az Ausztriából behozott habalapanyag. A bútoripari vállalat termelési biztonságát növeli, hogy évek óta rendszeresen gyártanak és szállítanak komplett szállodai, kollégiumi berendezéseket, többek között a TOT-nak, a SZOT-nak, a Budapesti Művészeti Egyetemek. Funkciójában, összetételében és formájában is új termékekkel jelentkeznek. A kereskedelem szakembereinek a napokban mutatják be az Alisca és a Séd garnitúrát, a Kármen fotelágyat, a Savoy heverőt, a Viola és Ibolya szóló fotelek prototípusait. A termékeket a vállalat, illetve iparművészek tervezték. Fotó: Czakó S. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, aki a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására október 10. és 14. között hivatalos baráti látogatást tett a Kínai Nép- köztársaságban, csütörtökön hazaérkezett Budapestre. Kíséretében volt Óvári Miklós, a Politikai Bizotság tagja, a Központi Bizottság titkára, Kótai Géza, a KB Külügyi Osztályának vezetője, Med- gyessy Péter pénzügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, és Iván László, hazánk pekingi nagykövete, aki állomáshelyén maradt. A kormány döntésének megfelelően megalakult a Minisztertanács Parlamenti Titkársága. Feladata, hogy - a Minisztertanács Titkársága részeként - tájékoztassa az országgyűlési képviselőket a Minisztertanács szándékairól, fontosabb döntéseiről, koordinálja a minisztériumok, országos hatáskörű államigazgatási szervek országgyűlési bizottságok előtti beszámolóit és biztosítsa, hogy az illetékes álKádár Jánost és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, Várkonyi Péter külügyminiszter, Kamara János belügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, Ur- bán Lajos közlekedési miniszter és Őszi István, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője fogadták. Jelen volt Csen Csi-liu, a Kínai Nép- köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (A látogatásról közös közleményt adtak ki, melyet lapunk 2. oldalán közlünk.) lami szervek eleget tegyenek azoknak a kötelezettségeiknek, amelyeket számukra a kormány a képviselők munkájának segítése céljából előirt. * A Minisztertanács elnöke dr. Sárközy Tamás egyetemi tanárt - a jelen Ország- gyűlés megbízatásának lejártáig - a Minisztertanács parlamenti titkárává kinevezte. Megalakult a kormány Parlamenti Titkársága Határokon átnyúló vállalkozások A KGST 43. (rendkívüli) ülésszakának mára napirendje is jelezte, hogy a tagországok kormányfői ezúttal a leglényegesebb kérdéseket akarják megvitatni úgy, hogy javaslataik a tagországok közti kapcsolat érdemi javulásával járjanak. Az együttműködési mechanizmust, a gazdasági integráció irányítási kérdéseit, a „tervezés és a piac” közti harmonikus kapcsolat megteremtését állították eszmecseréjük középpontjába. Az ülésszakról kiadott közlemény is érzékeltette a tanácskozás tétjét: ha sikerül újfajta mozgási pályára állítani a tagokrszágok közti kapcsolatokat, változtatni annak rendszerén, akkor jó eséllyel vethetnek véget a KGST-térség elmúlt években bekövetkezett világgazdasági térvesztésének és javíthatják a nemzetgazdaságok hatékonyságát. A tagországok többsége osztotta a magyar kormányfőnek az egyik legnagyobb gondról kifejtett gondolatát. Grósz Károly szerint nem korszerűsödött, nem bővült a szocialista országok közti kapcsolatok eszközrendszere olyan mértékben és ütemben, mint ahogyan azt az együttműködés feltételeiben bekövetkezett változások igényelték. Más szóval, az áruforgalom és az integráció lényegi kérdéseiben napjainkban is a tervhivatalok, minisztériumok szintjén folyik az egyeztetés (a kapcsolatok részleteinek kidolgozása), miközben a technika mai fejlettségi szintjén ez már a vállalatok dolga volna. Az együttműködés több évtizedes hagyományainak megfelelően, eddig főként naturális feladatokat fogalmaztak meg a tervezők, mint ahogyan Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök megállapította: egyszerű árucserét valósítottak meg a tagországok. Amennyiben a vállalatközi kooperációt kívánja a közösség az integráció meghatározó formájává tenni, képesnek kell lennie az „önelszámoló vállalatok” nyelvén megfogalmaznia az együttműködési feladatokat, vagyis árakon, valós árfolyamokon elszámolt devizában, a hitelkamatok és a „piac” számos egyéb eszközén keresztül. Nos, az ülésszakról kiadott közlemény ezt a határozott átállási szándékot tükrözi, amikor kimondja, hogy fokozatosan át kell alakítani a szocialista gazdasági integráció mechanizmusát, a KGST tevékenységét - figyelembe véve az egyes tagországok gazdasági mechanizmusait. Hangsúlyt ezzel kapcsolatban a fokozatosságra kell helyezni, hiszen a tagországok úgy képzelik, hogy a kilencvenes évektől az ezredfordulóig terjedő időszakra dolgozzák ki az átállás koncepcióját. A jövő KGST-jében természetesen megőrzi alapvető szerepét a tervkoordináció, a gazdaságpolitikai egyeztetés, de a KGST-ben folyó munkát - mint a közlemény írja - több vágányon futtatják. A felső szintű, nagy horderejű progamok, a stratégiai szintű, ágazati, ipari fejlesztési tervek mellett, a másik szint magának a KGST szervezet munkájának korszerűsítése, a harmadik pedig a vállalatok közvetlen, szerződéses kapcsolatainak fejlesztése. A mostani tanácskozás jelentősége abban rejlik, hogy megjelölte, mit kell tennie a mikroszintű kapcsolatok bővítése érdekében. Közös vállalatok, nemzetközi egyesülések, közös tudományos-kutatási szervezetek hatékony működtetése főként azon múlik, milyen közegben jöhetnek létre, illetve dolgozhatnak ezek az országhatárokon átnyúló vállalkozások. Bár számos ország a szocialista piac szerepének növelésére tett erőfeszítéseket az elmúlt években, azért a tagországokra ma még inkább a nemzeti gazdaságirányítási szabályok eltérése, semmint a gazdasági eszközök azonossága a jellemző. Ezt a helyzetet felismerve az átállás sikeres végrehajtása érdekében javasolták a kormányfők: a tagországok teremtsék meg a vállalkozások működtetéséhez szükséges gazdasági, szervezeti és jogi feltételeket. Németh Károly Újpestre látogatott Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön a főváros IV. kerületében, a csaknem 120 ezer lakosú Újpesten tett látogatást. A program a reggeli órákban a kerületi pártbizottság székházában kezdődött, ahol Káder Gyula, a kerületi pártbizottság első titkára és Fekete János tanácselnök fogadták a vendégeket. A kötetlen beszélgetésen szóba került, hogy Németh Ká- rolynak sok a személyes emléke Újpestről, például másfél évtizedig - 1985-ig bezárólag - országgyűlési képviselője volt a kerületnek. Németh Károlyt a házigazdák ezután városnézésre invitálták: először a kerületi tanácsháza szomszédságában fölépített új piaccsarnokba, üzletsorhoz, ahol jó néhány árussal és több vásárlóval elbeszélgetett az Elnöki Tanács elnöke. A látogatás következő állomása a nemrég megnyitott Koktél kisáruház volt, ahol az élelmiszertől az iparcikkekig úgyszólván mindent megvásárolhat az újpesti közönség. Méghozzá - s ezt Németh Károly is megjegyezte - kulturált körülmények között, elérhető áron. A kerület távolabbi részébe, Káposztásmegyerre is ellátogatott Németh Károly, s megismerkedett - egyebek között - a másfél éve működő Babits Mihály Gimnázium munkájával. Új építkezéseket mutattak meg ezután a vendégeknek: a káposztásmegyeri városrészt - amelynek arculatát egyedi tervezésű és kivitelezésű épületek is színessé-tetszetőssé teszik -, továbbá a Szabolcska Mihály utcai, 60 házas kis lakótelepet, ahol többgenerációs családi otthonokat építettek. Délután Németh Károly a kerületi tanácsházán Újpest állami és társadalmi szerveinek vezetőivel, országgyűlési képviselőivel találkozott, majd a kerület párt-végrehajtóbizottság tagjaival folytatott eszmecserét az egyik körzeti párthelyiségben. Két miniszter egy értekezleten Nagyvállalatok vezetői a szakmai képzés megújításának tennivalóiról Az ipari szerkezetátalakításhoz kapcsolódó oktatási feladatokról, mindenekelőtt a szakmai képzési és továbbképzési rendszer fejlesztéséről tanácskozott csütörtökön 50 ipari nagyvállalat vezetője az Ipari Minisztériumban. Kapolyi László ipari miniszter vitaindítójában arról szólt, hogy a termelési szerkezet átalakítása a jelenlegi munkaerő összetételében is jelentős változásokat igényel. Minden vállalatnál több magasan kvalifikált szakemberre van szükség, éppen ezért szorosabb együttműködést szükséges kialakítani az oktatásügy és a vállalati képzés között. A vállalati oktatóbázisoknak integrálódniuk kell egész oktatási rendszerünkbe. Köpeczi Béla művelődési miniszter kifejtette, hogy a kormány munkaprogramja elsőbbséget biztosít az oktatás fejlesztésének, ezen belül a szakoktatás javításának, az új képzési, továbbképzési és átképzési módszereknek. A hazai oktatási gyakorlat egymást követő reformokat élt át, de rendszerint csak utólag igazodott a megváltozott igényekhez és a technika fejlődéséhez. Pedig a változások gyorsabb reagálást igényelnek - állapította meg. A miniszter fontosnak tartotta, hogy már az általános iskolában megfelelően sajátítsák el a gyerekek a szükséges alapismereteket, hogy később a szakoktatás valóban elsősorban a szakma képzésére irányuljon. Szükségesnek ítélte, hogy a hetedik és nyolcadik osztályokban úgynevezett fakultációkat vezessenek be, s ez a szakmai szintű, gyakorlati jellegű oktatás segítse a pályaválasztást. Szólt a szakoktatás problémáiról is. Előrelépést jelent, hogy az ipari szakközépiskolák felében ismét bevezették a technikusképzést, de még mintegy ötven iskolában a régi szisztéma szerint oktatnak. A soron lévő feladatok között említette, hogy mielőbb el kell dönteni, mely szakmákat kell oktatni, s milyen módszerekkel lehet eredményesebben képezni. Egyre több vállalat vesz részt a gyakorlati oktatásban, de az ilyen iskolai laboratóriumok, műhelyek színvonala különböző, sok helyütt nem megfelelő - mondotta. Örvendetesnek tartotta azt a kezdeményezést, hogy egyes nagyvállalatok, mint például a paksi atomerőmű, saját oktatási létesítményeket működtetnek. A minisztérium támogatja az átképzés és a továbbképzés változatos formáit, köztük az iskolai oktatást és a távoktatást is, ez utóbbi jogi szabályozása egyébként rövidesen elkészül, egyeztetve az érintett tárcákkal. A vitában több vállalatvezető és szakember is felszólalt. Horváth Ede, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója azt fejtegette, hogy a vállalati vagyonnak része a nagyobb szellemi tudás, de mintha ezt még mindig nem vennénk tudomásul. A jó szakember tudása, munkája leértékelődött, pedig a gyárak fejlődéséhez kiváló szakembergárdára van szükség. Szóvá tette, hogy ma hazánkban 360 szakmát tartanak nyilván - csak az iparban több mint százat - holott a fejlett ipari államokban legfeljebb harmincat, negyvenet. Ilyen sok szakmát jól képezni szinte lehetetlen. Éppen ezért javasolta a szakmák körének szűkítését, azt, hogy csak a legmagasabb szintű tudást ismerjék el szakmaként. Bejelentette, hogy a Rába saját technikum létrehozását tervezi szakember-utánpótlásának biztosításához. A vitában hozzászólt több más vállalat képviselője is. Valamennyien fontosnak tartották a gyakorlati és az elméleti oktatás arányának megváltoztatását a gyakorlati képzés javára. Formálják a nyersanyagot
