Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

MA Geoffrey Tozer 1987. OKTÓBER 14. SZERDA Szekszárdon XXXVII. évfolyam, 242. szám (4. oldal) ÁRA: 1,80 Ft A KGST rendkívüli ülésszaka Minőségi változásokra van szükség a szocialista gazdasági integrációban Kedden délelőtt Moszkvában, a KGST székházában megkezdődött a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsának 43., rendkívüli ülésszaka. A kétnapos ta­nácskozáson a tíz tagállam - közöttük Magyarország - kormányfői szintű kül­döttségei vesznek részt. Az ülésszakon a magyar küldöttséget Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisztertanács elnöke vezeti. A delegáció tagjai: Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes; Németh Mik­lós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Marjai József miniszterelnök-he­lyettes, hazánk állandó KGST-képviselő- je; Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fej­Grósz Károly, a Minisztertanács elnö­ke felszólalásában hangsúlyozta, hogy a tanácskozás igen nagy fontosságú a szocialista gazdasági integráció, az együttműködés mechanizmusának át­alakítása, a KGST tevékenységének megújítása és korszerűsítése szempont­jából. Az ülésszak határozatának terve­zete jól szemlélteti, hogy a pártjaink veze­tőinek tanácskozásán megfogalmazott lesztési Bizottság elnöke; Bartha Ferenc miniszterhelyettes, a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Tit­kárságának vezetője és Szigeti István, Magyarország állandó KGST-képviselő- jének helyettese. A tagállamok gazdasági együttműkö­dési mechanizmusának megújításával kapcsolatos kérdések, a KGST tevé­kenységének korszerűsítéséből adódó problémák, a szervezet szerepének nö­veléséből származó feladatok kiemelt té­maként szerepelnek a rendkívüli ülés­szak napirendjén. A 43. (rendkívüli) ülésszakot Nyikolaj Rizskov miniszterelnök, a tanácskozás­nak otthont adó Szovjetunió küldöttsé­gének vezetője nyitotta meg. célok eléréséhez milyen területeken tu­dunk egységes elgondolásokat kialakí­tani. Grósz Károly kifejtette, hogy magyar részről mindvégig a szocialista gazdasá­gi együttműködési rendszer és a KGST tevékenységének átfogó, tényleges megújítására, valódi előrehaladás eléré­sére törekedtünk. Szilárd meggyőződd sünk, hogy az integráció keretében min­den adottság megvan a gazdaság inten­zív irányú fejlesztésének elősegítéséhez. Véleményünk szerint, az együttműködés eszközrendszerét nem bővítettük és kor­szerűsítettük olyan mértékben és ütem­ben, mint ahogyan azt az együttműködés feltételeiben bekövetkezett változások igényelték. Az e téren mutatkozó elmara­dás felszámolása együttműködésünk fejlesztésének egyik fő kérdése. A most elfogadásra kerülő határozatok az első szakaszt jelentik az integráció átalakításában. Magyar részről különösen fontosnak tartjuk, hogy az előttünk álló időszakban részletesen kidolgozzuk az áru- és pénzviszonyok fokozott érvényre jutta­tásának módozatait, a szocialista gaz­dasági integráció valutáris-pénzügyi és hitelrendszerének átalakítási prog­ramját. Miniszterelnökünk hangsúlyozta: tel­jesen egyetértünk a határozattervezet­nek azzal az állásfoglalásával, hogy a szerződéses árakat a gazdasági kap­csolatok valamennyi területén egysége­sen, a világpiaci árakból kiindulva kell meghatározni. Miniszterelnökünk végül a KGST szer­vezetének és munkamódszerének gyö­keres átalakítását szolgalmazta. Grósz Károly felszólalása Kádár János befejezte pekingi tárgyalásait Kádár János, az MSZMP KB főtitkára Pekingben megbeszélést folytatott Teng Hsziao-pinggel, a KKP KB Központi Tanácsadó Bizottságának elnökével (Telefotó) Kegyeletes megemlékezéssel kezdő­dött Kádár Jánosnak, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkárának keddi programja Pekingben: a Tienanmen té­ren megkoszorúzta a kínai nép hőseinek emlékművét. A kínai nép forradalmi har­cának, felszabadító küzdelmeinek emlé­kezetes mozzanatait domborművekkel felidéző oszlop előtt felsorakozott a há­rom haderőnem diszegysége, s a kato­nazene is megszólalt, amikor Kádár Já­nos elhelyezte a magyar nemzeti színek­kel díszített koszorút. Az MSZMP főtitkára főhajtással tisztelgett a kínai hősök emlé­ke előtt. Ezt követően Kádár János szálláshe­lyén, a Tjaojütaj vendégházban hivatalos megbeszélés kezdődött az MSZMP főtit­kára, valamint Teng Hsziao-ping, a (Folytatás a 2. oldalon.) Naponta 40 mázsa jó minőségű kenyér kerül ki az új, korszerű kemencéből Befejeződött a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat 340. számú dombóvári üzemé­nek rekonstrukciója. A lépcsőzetesen megvalósuló felújítási munkák a régi, elavult közművek kiváltá­sával és egy új szociális szárny felépíté­sével kezdődtek még a múlt év tavaszán. Ez év februárjában az üzemcsarnokban is leálltak a gépek, augusztus elejéig Ta­mási, Gyönk, Szekszárd és Bonyhád sü­tödéiből szállították a kenyeret Dombó­várra és környékére. A régi szociális épület lebontásával vált lehetővé az üzemcsarnok, valamint a liszt- és kenyérraktár jelentős kibővítése, majd sor kerülhet az új gépek beszerzé­sére is. A korábban rendszeresen üzemelő lengyel alagútkemence helyett augusz­tustól egy 2 millió forint értékű csehszlo­vák típus és egy új ESI—100-as intenzív dagasztógép is segíti a gépek munkáját. Jelenleg egy sóoldó berendezés szere­lését végzik a szakemberek, a továbbiak­ban a hűtőkapacitást kívánják bővíteni. A kenyérgyártás üzembiztonságát két új gőzt termelő meleg vizes kazán is növeli. A teljes technológiai vertikum műszaki átadása és próbaüzeme október elsejé­vel fejeződött be. Az összességében több mint 20 milliós értékű saját beruházás építési munkáit a Dombóvári Költségvetési Üzem, a gépek technológiai szerelését a sütőüzem szakemberei végezték, míg a kazánokat a bonyhádi Alfa Csőszerelő Gmk üze­melte be. Ezekben a hetekben már hozzávetőleg 40 mázsa jó minőségű kenyér és 30-35 ezer darab péksütemény kerül a boltok­ba naponta. Az SZKP következetesen halad az átalakítás útján Mihail Gorbacsov leningrádi beszéde Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitká­ra kedden gyárlátogatással kezdte le­ningrádi látogatását. Felkereste az Ordzsonikidze nevét viselő hajógyárat, majd elbeszélgetett a gyár dolgozóival. Délután a Szmolnijban aktívaértekez­leten vett részt, ahol a párt veteránjaival, a hetven évvel ezelőtti forradalmi esemé­nyek részvetőivel, élmunkásokkal és a leningrádi pártszervezet tagjaival találko­zott. Az SZKP főtitkárának a találkozó résztvevői előtt mondott beszédét egye­nesben közvetítette a szovjet televízió, s az adást átvette az Intervizió is. A találko­zó után, kétnapos látogatását befejezve Mihail Gorbacsov Leningrádból vissza­utazott Moszkvába. A Szmolnij történelmi épületében el­mondott beszédét Gorbacsov annak fel­idézésével kezdte, hogy 1917 októberé­ben a Néva-parti városból jutottak el az egész világra Lenin szavai a nagy októ­beri szocialista forradalom győzelméről. A város, amelyet Gorbacsov főtitkárrá választása óta másodszor keresett fel, három forradalomnak volt a bölcsője, s - mint a szónok mondta - ma is pontos ba­rométere a munkásosztály hangulatá­nak, követeléseinek, törekvéseinek. A Szovjetunióban zajló átalakítás for­radalmi folyamatát elemezve Mihail Gor­bacsov kijelentette: az ország fejlődése döntő szakaszba jutott, amelynek sajá­tossága az átépítési folyamatok elmélyí­tése a dolgozó tömegek millióinak bevo­násával. Az átépítés sikerének garanciája maga az SZKP - szögezte le a párt főtitkára. Emlékeztetett rá, hogy az elmúlt két év­ben a párt elméletileg megalapozta és ki­alakította a szocializmusnak, mint fejlő­désben lévő rendszernek a képét, a Szovjetunió társadalmi-gazdasági fejlő­dése meggyorsításának koncepcióját. Programként hirdette meg, hogy ezen az alapon minőségileg új szocialista társa­dalmat építsenek fel. A külpolitikában - mondta Gorbacsov - megjelent a nukleáris korszak új politi­kai gondolkodásmódjának koncepciója. (Folytatás a 2. oldalon.) BELESZÓLÁS Bement az egyszeri állampolgár egy szép napon ügyes-ba­jos dolgait intézni a tanács elnökhelyetteséhez. Az kihasználva az alkalmat, hogy találkoztak, figyelmeztette emberünket, hogy - bizonyára feledékenységből - nem fizette be a tehó esedé­kes összegét Hősünk tágra nyíló szemmel hallgatta a számonkérő szava­kat, majd dühösen kifakadt. Mivelhogy nem véletlen mulasz­tásról volt szó, készakarva „ment ki a fejéből” a törlesztés, ugyanis az építkezésen, amihez a tanács kéri a hozzájárulást, még egy kapavágás sem esett Márpedig őt nem lehet be­csapni, akkor fizet, ha majd a munkákból látszik is valami. Az eset nem egyedi, a meghatározott célokra befizetett pén­zük sorsát látni akarják az emberek, meg akarnak győződni róla, hogy nem „kallódott el", s megvalósul belőle az ígért be­ruházás, elkészül a járda, bevezetik a gázt, felépül a sportcsar­nok, és még sorolhatnánk, mi mindenért kell „önként” a zse­bünkbe nyúlnunk manapság. A „beleszólhatunk-e?” probléma most, a személyi jövede­lemadó januártól várható bevezetése előtt különösen aktuális. Az eddigi tájékoztatások szerint ugyanis a jövedelemadó ösz- szege a helyi tanácsok bevételeit gyarapítja majd. Egyszerű paraszti ésszel gondolkodva, ebből arra következtethetnénk, hogy az államhatalom és államigazgatás eme szerveit ezentúl felveti a pénz, dúskálnak majd a javakban, s hirtelen felvirágoz­tathatják településüket. Csakhogy, mint a fent említett elnökhe­lyettes elmondta, a tanácsok helyzete korántsem lesz ilyen ró­zsás. Eddig ugyanis a bevételeik nagy részét képező, a helyi vállalatok, gazdálkodó szervek által fizetett béradó, valamint városi és községi hozzájárulás megszűnik. Helyette kap vissza a tanács a nem hozzá, hanem az állami költségvetésbe befo­lyó személyi jövedelemadóból 1988-ban létszámarányosan, 1989-től közvetlenül - egy bizonyos összeget. Tehát hiába adózunk a fizetésünkből egy komoly hányadot az a tanácsok „pénztárcáját” nem biztos, hogy jobban vasta- gítja, mint amit eddig a vállalatoktól kaptak. S bár, ha a külön­böző adókból befolyó összeg nem fedezi a költségvetési ki­adások szintjét, a különbséget állami támogatásként meg fog­ják kapni, korábbi terveiket valószínűleg módosítaniuk kell. Márpedig, ha ezt az emberek nem tudják, várható, hogy ost­romolni fogják a tanácsokat, a pénzükért követelik majd rajtuk a gyorsabb fejlesztést, amire a fentiekből következően nem­igen lesz mód. Ez persze nem azt jelenti, hogy törődjünk bele abba, ha fa­lunkban, városunkban „megáll az élet”, nem javult az ellátás, meghiúsulnak az ígért tervek. Továbbra is szóljunk bele a köz­ügyekbe, hiszen a tanácsok értünk, az állampolgárokért van­nak, kötelességük számot adni arról, mire költik a rájuk bízott közös vagyont. De a demokráciának ez csak az egyik oldala. A másik az, hogy keressük meg a tanácstagokat, menjünk el a különböző tanácsi fórumokra, mondjuk el ötleteinket, javaslatainkat, legyünk ott már akkor, amikor a később számonkérhető dön­téseket előkészítik, meghozzák. S ezen a téren azt hiszem, bőven van még tennivalónk, mert bár a tanácsülések nyilvánosak, ritkán fordul elő, hogy pótszé­keket kell beállítani, mert nem fér el a rengeteg érdeklődő. Természetesen a változáshoz az kell, hogy a különböző ülé­sekkel, tanácskozásokkal kapcsolatos - bizony sokszor nem is alaptalan - előítéleteink megszűnjenek, s higgyünk, hihes­sünk benne, hogy ha ott vagyunk, s elmondjuk a véleményün­ket, az nem marad pusztába kiáltott szó. CSER ILDIKÓ Megújult a sütőüzem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents